Miért nem működött a Beckham-Browns kapcsolat? Ki a hibás és hogyan tovább?

Vannak kapcsolatok, amik egész egyszerűen nem tudnak hosszú távon működni. Bármennyire is szeretitek egymást, eljön az a pont, amikor ezt be kell látni, szakítani kell és tovább kell lépni. Odell Beckham és Baker Mayfield, vagy talán még inkább OBJ és a Cleveland Browns között most jött el ez a pillanat. De miért nem működött ez a kapcsolat? És mi vár a felekre a továbbiakban? Ennek járok most utána. 

Primadonna? Rossz csapattárs? Bomlasztja az öltözőt?

Alapvetően nem szeretek a foci ezen részével foglalkozni, Beckham esetében viszont muszáj erre is kitérni, és gondoltam inkább letudom ezt itt az elején, aztán jöhet az elemzősebb, komolyabb része a cikknek.

Az biztos, hogy Odell Beckham nem rossz csapattárs, az öltöző jelentős többsége kifejezetten szereti Beckhamet (sőt, más csapatok játékosai is), amire rá is szolgál. A Brownsnál is folytatta azt a rutinját, hogy az edzőtáborban minden étkezésnél más asztalhoz ül, mindenkivel meg akar ismerkedni, össze akar haverkodni, hiszen ezekkel a srácokkal lesz ott a pályán, egymásért küzdenek, stb. Még mielőtt pályára lépett volna a Brownsban, mindenkinek ajándékozott egy pár cipőt, és nem csak a játékosoknak, hanem például a szertárosoknak is. Áthívta a csapattársait és bárki vihetett bármit a gardróbjából, amit csak akart. Igazából elég sokáig lehetne sorolni a dolgokat, amiért szeretik őt azok, akik ismerik, de szerintem ebből a pár kiragadott példából (vagy épp csapattársak nyilatkozataiból) lejön, hogy OBJ nem rossz csapattárs és nem bomlasztja az öltözőt. Az persze lehet, hogy van aki nem bírja akár csapaton belül is, de nem is szeretheted mind az 50-70 embert egy közösségen belül.

Azt persze el kell ismerni, hogy vannak olyan megnyilvánulásai nagyközönség előtt, amik nem szimpatikusak a nézőknek, szurkolóknak. Én szinte minden esetben túlfújtnak érzem a játékosok viselkedésével, személyiségével kapcsolatos szurkolói kritikákat, és ez most sincs másképp. OBJ-t divat szapulni, primadonnának hívni. Részben van is ennek alapja, de közel sem annyira, mint amennyire ez elterjedt.

De nem azért nem működött és nem azért ért véget ez a kapcsolat, mert Beckham a pályán kívül egy borzasztó ember lenne és nem lehetett meglenni vele az öltözőben. Hanem mert a pályán nem illettek egymáshoz a felek.

Az egyértelmű, hogy ez a kapcsolat nem működött

Az szemmel is könnyen észrevehető volt, hogy Beckhamnek nem megy a Brownsban, Baker Mayfieldnek meg nem megy annyira Beckhammel. Előbb nézzük meg, statisztikailag mit jelentett ez, aztán kereshetjük az okokat.

Az utóbbi három évben, amikor Beckham a pályán volt, a Browns támadósora -1,8 EPA-t szerzett 100 snapenként, ami a 20. helyre lenne elég a ligában. Nélküle viszont 4,7 EPA-t szerzett az offense 100 snapenként, ami a 8. helyre lenne elég (via TheAthletic).

OBJ 29 meccsen szerepelt a Brownsban, 114 elkapásból 1586 yardot szerzett. Hatékonyságra lebontva ezek így néznek ki, zárójelben pedig feltüntettem, hogy a 99, minimum 500 útvonalat megfutó elkapó közt ez hanyadik helyre elég:

• meccsenként 54,7 elkapott yard (43.),
• elkapásonként 13,9 yard (33.),
• elkapási százalék 54,3% (90.),
• megfutott útvonalanként 1,72 yard (43.).

A statisztikák alapján egy full átlagos elkapó volt Beckham Clevelandben, meg sem közelítette a giantses énjét és a tehetségi szintjét. Na de miért volt ez? Ez több okra is visszavezethető, egyrészt Beckhamre, másrészt Mayfieldre, harmadrészt Kevin Stefanski főedzőre és ezzel együtt a Browns támadósorának rendszerére – no meg ezek ötvözetére.

Amiben Odell Beckham a hibás

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

Odell Beckham jelenleg nem ugyanaz az elkapó, mint aki a Giantsben volt karrierje első pár évében. Az az OBJ ellenállhatatlan, megállíthatatlan volt és egymás hegyén hátán szállította nagyobbnál nagyobb játékokat. Ezek a szenzációs elkapások az utóbbi években viszont eltűntek, emellé pedig több elejtett labda is társult. Nincsen meg benne az a robbanékonyság, amit első pár évében láttunk, aminek valószínűleg a sérülések lehetnek az okai. Emiatt pedig elkapások után sem hozza úgy a yardokat, ahogy korábban, illetve úgy, ahogy elvárható lenne (a körülményeket figyelembe véve, pl. NextGenStats adatok alapján).

Ettől függetlenül Beckham még mindig egy jó elkapó és konzisztensen üresre tudja játszani magát. Matt Harmonnak van ez a Reception Perception nevű oldala, ahol az elkapókat vizsgálja közelről, és most megnézte OBJ idei teljesítményét. Azt állapította meg, hogy még mindig nagyon sikeres útvonalfutó és sikeresen játssza üresre magát:

• 71%-os sikeresség emberezés ellen (felső 27%)
• 84,3%-os sikeresség zónázás ellen (felső 11%)
• 76,9%-os sikeresség press coverage ellen (felső 15%)

Ahhoz tehát nem fér kétség, hogy Beckham még mindig magas szinten és konzisztensen tud szeparálódni, köszönhetően a technikás útvonalainak. Az már egy másik kérdés – és ezt mindjárt látni fogjuk –, hogy ezt nem Clevelandben sikerült kihasználni.

Amiben viszont ő kifejezetten hibásnak mondható azzal kapcsolatban, hogy tönkrement ez a kapcsolat, az az, hogy nem pont a nagykönyvben megírtak szerint futja az útvonalakat. És ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy nem tud útvonalat futni, épp ellenkezőleg, nagyon is jól tud, kifejezetten technikus route runner. Azonban sokszor hozzáadja a kis saját finomításait, változtatásait.

Ez egyébként sok csapatnál nem hogy hátrány, de még előny is lehetne (lásd Renfrow Vegasban és Kupp LA-ben). Ott, ahol ezt jobban támogatják a koordinátorok és ott, ahol az irányító sem hagyatkozik ennyire az időzítésre, hanem kicsit jobban rá tud hangolódni a WR-re és ehhez tudja alakítani a dobását. Ez viszont Clevelandben nem volt meg, így Baker Mayfield is sokszor összezavarodott, nem értette mi is fog ebből kisülni pontosan, és inkább átváltott egy másik célpontjára.

Az teljesen egyértelmű, hogy nem volt meg az összhang kettejük közt, még ha próbáltak is ezen dolgozni edzés után, a holtszezonban, bárhol, egyszerűen nem akart javulni a kémia. Nem ugyanazt látták a pályán, vagy épp nem ugyanakkor, ez pedig oda vezetett, hogy nagyon feltűnő hibákat vétettek ketten együtt. Ilyen volt legutóbb a Vikings elleni meccs végi eset is, ahol Beckham látta maga előtt a zöld területet, ezért go útvonalat futott, Mayfield viszont nem így látta, vagy későn vette észre. És korántsem ez volt az egyetlen ilyen eset.

Amiben Baker Mayfield a hibás

A kettőjük közti kémia ki nem alakulásában nyilván Mayfield is ugyanannyira hibás, mint Beckham. Hihetetlen adat, hogy a Beckham felé szálló labdái csak 64,9%-ban voltak pontosak (“on target”), ez a szám a minimum 100-szor célbavett elkapók közt a 92-ből a 90. helyre elég a ligában. És Mayfield ennél sokkal-sokkal pontosabb, ha bárki más felé dobál. Az együtt töltött idejük alatt egyébként a Beckham felé szálló labdáinak a 27 százalékát dobta alul, ami a harmadik legmagasabb arány a ligában.

Oké, ez még főleg a kettejük közti kémia hiányát volt hivatott szemléltetni Mayfield szemszögéből, de nézzük konkrétabban, miért is hibás még az irányító.

Beckham a hibái ellenére nagyon sokat van üresen, elég konzisztensen megveri az őrzőit akár emberezés van a védelem részéről, akár zónázás. Mayfield mégsem dobja oda neki a labdát. Ez részben annak is köszönhető, hogy Beckham nem mindig úgy futja az útvonalakat, ahogy várják, Mayfield pedig nem igazán tud ezekhez alkalmazkodni, és előre kiszámítani, hová is kell majd dobnia a labdát. Az irányítónak erős a karja, de a touch passzok és az anticipation dobások nem a legnagyobb erősségei, főleg a pálya középső részére, ezért sokszor lemarad arról az ablakról, ahová egyébként be lehetne dobni a labdát.

De amikor Beckham jól futja meg az útvonalat és tök üresen van, akkor sem megy felé a labda elég sok esetben. Ennek is több oka van.

Ugyebár a Browns általában X elkapóként használja Beckhamet, tehát sokszor izolálva van az egyik oldalon, míg a túloldalon van mondjuk három elkapó és ezáltal útvonal is. Ilyenkor általában ez a front side és Beckhamé a back side. Mayfield pedig hajlamos csak a front side-ot nézni és még ha nincs is senki üresen, akkor sem ér vissza a szemével a back side-ra.

A back side dig útvonalak, azaz amikor Beckham 10-15 yard után befelé vág, rendszeresen üresek szoktak lenni, de Mayfield szinte sosem ér vissza a szemével abba az irányba. Egyébként ez is különbség az átlagos és a jó irányítók közt, ugyanis a Ramsnél nagyon hasonló jelenséget figyelhetünk meg, hiszen Goffnál alig láttunk ilyen dobásokat, ellenben Staffordnál nagyon is sokat.

Ha a front side-on áll fel Beckham, ugyebár akkor is a legszélső elkapó szerepét tölti be. Ennek hátránya, hogy általában ő az, aki csak megy egy go vagy post útvonalat, hogy megnyissa a pályát, és valójában rövidebb passz következik valaki másnak. De van mondjuk a dagger concept, ahol a második WR megy go útvonalra és a szélső pedig bevág középre egy dig route-tal, ezeknek például tökéletesnek kellene lenniük Mayfield számára, Beckham üresre is játssza magát, mégsem megy felé a labda.

Ezekre láthattok példát Seth Galinától az alábbi videóban:

Mayfield inkább a középső zónákat részesíti előnyben (ezért is fura, hogy a dagger conceptnél miért nem dobja Beckhamnek), a szélre nem szeret annyira dobálni. A backshoulder passzok pedig nagyon jól működhetnének egy OBJ kaliberű elkapóval, de mivel nincs meg a kémia közöttük, így ezeket sem látjuk. Ahogy a comeback útvonalakat sem igazán, pedig Beckham azokat is jól futja meg.

Amiben Kevin Stefanski a hibás

Ahogy fentebb írtam, Beckham elsősorban X elkapóként áll fel a pályára, sokszor izolálva az egyik oldalon, ez pedig azt is jelenti, hogy a védők is sokszor duplázzák, vagy legalábbis nagyon rá figyel az adott oldali safety vagy épp a hátralépő underneath zónázó védő. Clevelandben 8,8 százalékban duplázták Beckhamet, ami egyébként körülbelül megfelel a karrierátlagának és ami az első számú elkapók átlagánál magasabb szám.

Nem nagyon mozgatták OBJ-t a formációban, mindig az egyik szélen állt fel. A slotba nem nagyon akarták bevinni, ami Jarvis Landry jelenlétével igazából érthető is lehetne, meg nem is kell feltétlen bemozgatni valakit, de ha mondjuk szeretnéd jobban bevonni a játékba az amúgy rendkívül tehetséges játékosod, akkor többet is lehetne tenni ennek érdekében, mint amit a Browns csinált.

Lehetett volna direkt rá felrajzolt játékokat játszani, screeneket, gyors hitcheket vagy hasonlókat, hogy majd ő utána tehetségből oldja meg, de erre nem igazán került sor. És amúgy nem feltétlen baj, ha nem erőltetik ezt, csak akkor meg minek nekik egy ilyen kaliberű játékos?

A Browns támadósora alapvetően az időzítésekre épít, hatékony és begyakorlott. Na és ebbe nem fért bele az, hogy Beckham szabadabban futja az útvonalakat, hogy nem feltétlen adott helyen lesz adott időben, hanem kicsit máshogy játssza üresre magát. Mert ezt egyébként megtette, de egy ilyen merevebb rendszerben ennek nem az előnyei jöttek ki, hanem épp a hátrányai.

És igazából a Browns rendszerébe nem kell egy ilyen igazi WR1 típusú játékos, épp emiatt, hiszen nem akarják őt külön kihasználni és nem akarnak rá építeni, hanem bele akarják tenni őket egy rendszerbe, ami bármilyen átlag feletti elkapóval is jól tud működni.

Mindkét félnek a szakítás volt a legjobb, és most újjáéledhetnek

Úgy gondolom, hogy ez a stílusbeli különbség vezetett oda, hogy ennek a kapcsolatnak nem volt jövője, és mindkét félnek a szakítás volt a jobb.

A Browns esetében nem lesz ott az a kényszer, hogy akkor próbálják jobban bevonni Beckhamet a játékba, és helyette olyasvalaki fog játszani, aki jobban betartja a merevebb kereteket és akkor lesz adott helyen, amikor épp kellene (még ha épp nem is lesz üresen).

És Beckham is kiszabadul egy olyan helyről, ahol nem az erősségeire építettek, ahol nem használták eleget. Egy másik rendszerben, egy másik irányítóval könnyen lehet, hogy ha nem is első három éves fényében, de az utóbbi háromnál jóval szebben fog csillogni.

[/ppp_patron_only]