Minden ami NFL
Most akkor ismét komolyan kell venni a Patriotsot?
Bő egy hónapja még 2-4-es mérleggel állt a New England Patriots, és bármiféle idei playoff-remény távolinak tűnt. Aztán jött öt győzelem zsinórban, ahol összességében 125 ponttal verték meg az ellenfeleiket, most pedig az AFC harmadik kiemelését birtokolják a liga legjobb pontkülönbségével. Mitől ilyen jó ez a Patriots? Vagy nem is ilyen jók valójában? Meddig menetelhetnek a szezonban?
A Patriots eddigi szezonját kétfeleképpen is lehet nézni. Az optimista felfogás szerint úgy áll most a csapat 7-4-gyel, hogy három vereség is egy labdabirtokláson belüli volt, a Dolphinstól csak egy fumble miatt kaptak ki, a Cowboystól hosszabbításban, a címvédő Buccaneersszel pedig végig tartották a lépést. Szóval kis szerencsével lehetne ez 10-1 is.
A pesszimista hozzáállás szerint viszont a győzelmeik nagy része a liga legrosszabb csapatai ellen jött: verték a jelenleg 1/2-es Jetset kétszer, plusz az ugyanolyan gyenge mérleggel álló Texanst, a Darnold vezette Pantherst és a DVOA mutató alapján ligautolsó Falconst. A Browns és a Chargers ellen aratott győzelmek mutatnak igazán jól, de előbbin Mayfield erősen sérült volt, a több helyen sebezhető Chargers ellen pedig az kellett, hogy Jared Cook ne forduljon meg a felé menő labda irányába. Ha így nézzük, akkor meg nem olyan meggyőző a mérleg.
De hol az igazság? Ahogy mindig, valahol a kettő közt, és többet megtudunk majd a Titans, Bills, Colts, Bills négyesfogat után, ami most vár Belichick fiaira. Na de menjünk kicsit mélyebbre és nézzük meg alaposabban, hogyan is teljesít a Patriots.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
A New England EPA/meccs alapján a 4. legjobb jelenleg a ligában. Persze kontextusba lehet helyezni ezt sorsolással, turnoverekkel, ezzel-azzal, de alapvetően az EPA* egy hasznos mutató. Ha lebontjuk csapatrészekre, akkor így néz ki a helyzet:
- Offense: 19. EPA/drive alapján (3. sikerességi rátában)
- Defense: 4. EPA/drive alapján (8. sikerességi rátában)
- Special team: 1. EPA/meccs alapján
*EPA és sikerességi ráta adatok a TheAthletic jóvoltából
Az EPA mutató ugyebár a várakozásokhoz képest mutatja a teljesítményt, és látszik is, hogy a védelem (és a speciális egység) viszi elsősorban a hátán a csapatot, vagy legalábbis az teljesít jobban. Érdemes viszont annyiban kontextusba helyezni ezt, hogy a támadók szerencsétlenek turnoverekben, míg a védelem szerencsés ilyen szempontból, és a labdaszerzések/labdavesztések elég fontosak az EPA mutatóban, ellenben a kis minta miatt elég véletlenszerűnek tekinthetők. Szóval a támadókat ennél kicsit jobbra, a védőket kicsit rosszabb helyre lenne érdemes sorolni, ha előretekintünk a jövőbe.
A sikerességi rátát önmagában annyira nem jó átfogóan használni, hiszen az leginkább a konzisztenciát nézi, ellenben “bünteti” a nagy játékokat (ugyanolyannak néz harmadik és 9-re egy 50 yardos passzt, mint egy 10 yardosat). Az EPA-vel együtt nézve viszont már jobb képet kaphatunk, miszerint a Patriots offense elég konzisztensen tud haladni, de a nagy játékok nem jönnek, a turnoverek pedig sokat rontanak a teljesítményen. A sikerességi rátánál mindenképp rosszabb helyre sorolnám őket, az EPA-nél pedig egy kicsit jobbra. A védelem konzisztensen jó, ellenben itt a turnoverek még dobnak is egyet a megítélésen, így a sikerességi rátás helyezéshez közelebb lehet az igazság, ha előre akarunk vetíteni.
A védelem
Az utóbbi két hetet figyelembe véve nincs jobb defense a ligában, hiszen a Patriots nem engedett pontot az utóbbi 19 labdabirtoklás során, és csak egy TD-t engedett az utóbbi 31 drive-ból. Ezek lehetetlen statisztikák, meg nyilván nem is fenntarthatók, de azért jól hangzanak. De nem csak kiugró két meccsről van szó, hanem konzisztensen magas szinten teljesítenek (mondjuk nem ennyire magasan), ahogy látható a fenti EPA és sikerességi ráta adatokból. De nézzük meg, hogyan is épül fel a védelem és miben olyan jó.
Felépítés szerint nagyon keveset vannak base formációban (3. legkevesebb snap), szóval DB-kkel töltik fel a pályát, nickelben a 4. legtöbbet, dime-ban a 6. legtöbbet állnak fel. Ugyan idén többet zónázik a csapat és voltak olyan meccsek, ahol főleg ezt vetették be, azért a defense továbbra is a Cover1-re épül, azaz egy mély safety van hátul, a többiek embereznek, illetve egy ember jut a robber szerepre a pálya közepén. Még mindig a Patriots játssza ezt a legtöbbet a ligában (negyedikek emberezésben, elsők single high coverage-ben).
Cover 1, a Patriots-rendszer – avagy a legjobb coverage a fociban
De nem csak ebben jók, hiszen emberezés esetén 6.-ak EPA/playben és 13.-ak sikerességi rátában, míg zónázásban 4.-ek EPA/play-ben és 11.-ek sikerességi rátában. Single high safetys felállásoknál 3.-ak EPA/playben és 2.-ak sikerességi rátában. Összegezve: jók mindenféle coverage-ben.
Kell is ez, hiszen a pass rush önmagában nem olyan erős. A “hagyományosabb” statisztikákban jók, hiszen 7.-ek sack rátában és 5.-ek nyomás rátában, azonban ha megnézzük az ESPN pass rush win rate mutatóját, ami azt nézi, hogy 2,5 mp alatt milyen arányban nyernek a védők, ott már csak 21. az egység. Ebből az következik, hogy a coverage nagyban segíti a pass rusherek munkáját, a szoros őrizet miatt több ideje van odaérni a védőfalembereknek.
A Patriots egyébként nem blitzel sokat, csak 25. ebben a ligában (19,4%), ellenben az egyik legtöbbször használ 3 emberes pass rusht, amivel egyetemben 8 ember megy hátra coverage-be. Ebből is látszik, hogy a coverage az elsődlegesen fontos eleme ennek a védelemnek.
Szóval a számok azt mutatják, hogy jó ez a védelem, de még egy dolgot érdemes figyelembe venni. Mégpedig azt, hogy a Patriots jelenleg első szerzett turnoverekben EPA/play alapján. Ami önmagában nyilván szuper, de mindenki tudja, hogy ez nem fenntartható. Ehhez a szerencséhez hozzátartozik az is, hogy a Football Outsiders szerint az 5. legkönnyebb volt a Patriots védelmének eddigi sorsolása, tehát ezeket a számokat ezzel a kontextussal érdemes kezelni.
Persze amíg Bill Belichick a csapat főedzője, addig nagy baj nem lehet a védelemmel, hiszen az alapok nagyon magasan vannak, Belichicknél jobb stratégát nehezen találni, mind az alapok, mind a csapatspecifikus gameplanek terén. Olyan szinte sehol nincs a ligában, hogy egyik héten X stratégiát (emberezés, cover1), a másik héten pedig Y taktikát (leginkább zónázás) játszol, legalábbis ilyen magas szinten, semmiféle visszaesés nélkül. Ez pedig a szuper alapok mellett a kiváló kommunikáción múlik a játékosok közt, mindenki nagyon jól érti, mit is kell csinálni. Nyilván a tehetség sem árt, de számomra a mentális felkészültség jelenti a Patriots nagy előnyét másokkal szemben – csak tehetséget nézve nem lennének ilyen elől.
Támadók
Oké, a védelem jó és ha nem is ennyire, de jó lesz továbbra is. Jöjjön akkor az érdekesebb és fontosabb kérdés, hogyan néz ki és mi várható a támadósortól?
A Patriots támadósora nem a modern idők fociját idézi. Futásorientált csapatról van szó, hiszen neutrális helyzetekben korai downokra 50,2%-ban passzol csak a gárda, ami a 21. helyre elég. Nem is a megszokott 11 personnel felállásra építenek három elkapóval a pályán (9. legkevesebb a ligában), ellenben harmadik legtöbbet használnak 21 personnelt, azaz két futót és egy tight endet, ahol a második futó leginkább a fullback Jacob Johnson. Ez is mutatja a futásorientáltságot és az erre való építést. Persze ilyen támadófallal és ilyen futóval ez nem hülyeség és sok ellenféllel szemben sikeres tud lenni.
A levegőben a Patriots leginkább rövid passzokra épít, hiszen Mac Jones átlagos passza 7,7 yardot halad a levegőben, ami a 27. a 36 kvalifikáló irányító közül, emellett a passzainak csak 10,9%-a repül 20+ yardra, ami a 22. helyre teszi őt és ezzel a támadósort. Jól mutatja a rövid passzokra építést az is, hogy Jonesnak a 8. legmagasabb a várható passzpontossága a ligában a Next Gen Stats szerint, tehát nem bonyolult dobásokkal operál, hanem könnyűekkel, rövidekkel, üres elkapóknak.
Nagyon jó screen játéka van a csapatnak, hiszen a legtöbb sikeres átadást és a második legtöbb yardot szerezte így a Pats a ligában idén. Emellett Jones dob checkdownt a második legnagyobb arányban (definíció ehhez az adathoz: nincs blitz és a QB a futót célozza), tehát nem valami agresszív a stílusa, elég sok nagy játékot hagyott már a pályán, mert nem akarta, nem merte megdobni a távolabbi célpontnak a labdát, inkább választotta a biztosabb, de nem olyan hasznos megoldást. Persze ezek is pozitív játékok összességében, hiszen halad az offense, de ott van a hely a fejlődésre, látszik, hogy lehetne ez még jobb.
A Browns ellen végre szabadjára engedték Jonest, vagy ő szabadjára engedte saját magát, de összességében a Patriots nem várja tőle, hogy ő nyerje meg a meccset, nem rakják az ő vállára ezt a terhet, nem akarják ezerszer passzoltatni, mert legtöbb esetben nem is menne neki, így inkább kerülik ezt. Jones karerő-limitációi továbbra is egyértelműek, de ezt kompenzálja nagyon jó anticipationnel és labdahelyezéssel. Sokat elárul erről, hogy a várhatón felüli pontossága a 7. legjobb a ligában.
Emellett mentálisan kell magasabb szinten teljesítenie mint másoknak, és veteránként kell gondolkodnia már most, amit nagyrészt meg is tesz egyébként, ezért teljesít ő a legjobban a rookie-k közt. Azt tudtuk, hogy ebben jó lesz, a padlója mindig is magas volt, azonban azt mondjuk nem vártam, hogy ennyire könnyed és gyors lesz az átállása a profik közé. A plafon persze továbbra is kérdés, de azt meg tudtuk és tudjuk, hogy nem idén fog kiderülni.
Mindenesetre a Patriots tökéletesen épít Mac Jones köré. Mérföldekkel jobban, mint bármelyik másik csapat, amelyik QB-t húzott a drafton. De komolyan, borzasztó nézni, amit a többi franchise csinál ezügyben – de ez egy másik elemzés témája lehetne.
Persze nagyon hasznos lenne egy igazi első számú elkapó, de a támadófal kiváló, a futójáték is jó, és a tavaszi beruházások után már a fegyverei is legalább NFL-szintűek és sokat tudnak segíteni (még ha nagy részük továbbra is erős túlfizetés volt). És akkor itt dicsérjük meg nagyon Josh McDanielst, aki kiváló playbookot és gameplaneket rak össze, jól hívja a játékokat, nagyszerűen épít az irányítójának erősségeire, amik egyébként összhangban vannak azzal is, amit McDaniels akar játszatni. Annyi kritika azért érheti a ház elejét, hogy RPO-kat és motiont szinte egyáltalán nem használ, ami a mai fociban kissé furcsa, és lehetne is segíteni vele Jones játékát, szóval van még hely a fejlődésre.
Ebben az offense-ben nem Jones végzi tehát a munka oroszlánrészét, inkább vele, mintsem miatta nyer a csapat (nem elvitatva az érdemeit, mert egyáltalán nem játszik rosszul, csak nem ő viszi hátán a csapatot). Ez a csapat rövidtávú sikeressége szempontjából mindenképp előnyös, de előbb-utóbb (nem feltétlen idén) arra is rá kell majd jönni, hogy ha rajta van a teher, akkor tudja-e vinni a vállán a csapatot. Így tehát a kérdés leginkább az a szezon hátralévő részére, hogy mi lesz akkor, ha egy védelem elveszi a futásokat meg a screeneket (plusz esetleg a checkdownokat), vagy belekényszerül egy pisztolypárbajba, akkor tudja-e tartani a lépést az offense.
A nagy kérdés tehát: sikerül a támadósornak többször hozni a magas szintet?
Sheil Kapadia megnézte, hogy a támadósor és a védelem hányszor teljesített eddig kiváló (felső 25%-ba tartozó) és hányszor átlag feletti (felső 50%-ba tartozó) meccset EPA/drive alapján, amiből sok mindent le lehet szűrni.
Védelem:
- Kiváló meccs: 4 (4. legtöbb holtversenyben)
- Átlag feletti meccs: 8 (1. legtöbb holtversenyben)
Támadósor:
- Kiváló meccs: 2 (17. legtöbb holtversenyben)
- Átlag feletti meccs: 2 (3. legkevesebb holtversenyben)
A védelem tehát kétségkívül erős. A támadókról már ez jóval kevésbé mondható el. Képesek kiváló produkcióra, de ezt egyelőre közel sem tudják konzisztensen hozni, és többször maradnak átlag alatt, mint felette. Ez pedig aggasztó, legalábbis ami a rájátszást illeti, hiszen ott ennél több kell majd.
Belichick láthatóan úgy érzi idén, hogy a legjobb esélye azzal van, ha a védelem és a speciális egység viszi a hátán a csapatot. Ez hosszú távon semmiképp sem a legjobb stratégia, hiszen a védelem nem fenntartható és főleg az ellenfelek erősségétől függ a teljesítménye. Sokak ellen elég volt és elég is lesz ez a taktika, meg Belichick is egyértelmű előnyt jelent stratégiailag, de mi lesz akkor, ha nem megy annyira a védelemnek? Meccset tud nyerni a támadósor is? Ezen múlik az, hogy milyen magas a Patriots idei plafonja, meddig juthatnak az AFC rájátszásában – mert hogy ahhoz mindenképp elég jó ez a csapat, hogy ott legyen a playoffban.
Én személy szerint egyelőre nem gondolom, hogy mondjuk a Browns elleni meccset Mac Jonesék meg tudják ismételni (ráadásul ott még nem is volt pontszerzési kényszer), főleg többször egymás után, így igazi SB-contendernek nem tartom a Patriotsot, de kétségtelenül elég magas a padlója a gárdának. Újonc irányítóval persze ez a teljesítmény is megsüvegelendő, és a kérdés Jones esetében sem a padló, hanem a plafon, amire nyilván majd legkorábban 1-2 év múlva kapunk csak választ. Ez a válasz pedig meghatározza majd a csapat következő jó pár évét – de ezzel most nagyon előretekintettem.
[/ppp_patron_only]