A 12. játékhét után érdemes ránézni újoncainkra, hogy kinek miként sikerült integrálódni az NFL világába, és kiválasztani közülük minden posztra az eddigi tudásunk alapján legjobbakat. Jöjjön tehát a bizonyítványosztás, elsőre vegyük végig a támadó oldali újoncokat.
Irányító
Mac Jones – New England Patriots
Mac Jones 70 százalékos pontosság mellett 2850 yardnál, 16 TD-nél és 8 interceptionnél tart, van már 18 extra dobása (és 11 turnovert érő passza) és az irányításával a Patriots második kiemelt az AFC-ben. Bőven top 10 teljesítményt nyújt, nem véletlenül ő a top favorit az év újonc támadója címre, bár azért azt tegyük hozzá, hogy ez nem csak az ő érdeme.
A korábbi Alabama irányító került rookie társai közül a legjobb körülmények közé, mind támadó oldali személyzet, mind pedig az edzői stáb tekintetében. Josh McDaniels hamvaiból feltámadva húzott egy remek playbookot a fiatal irányító köré, Jones pedig szinte hibátlanul hozza azt, amit a Patriots szakmai stábja elvár tőle. Szép gondolatkísérlet lenne Trevor Lawrence-t ebbe a rendszerbe elhelyezve megnézni, hogy ki mit tud. Az biztos, hogy az all rookie csapatunkba, ha Jonesszal történik valami, akkor Lawrence ugrik be a helyére.
Lawrence 2369 yardnál jár, tízszer adta el a labdát (ebből hét az első három héten jött össze) kilenc TD passz mellett, viszont ő lábon is szerzett két TD-t (és 231 yardot), illetve 17 extra dobása mellé 17 turnovert érő átadás társul. Nem különösebben impozáns számok, de messze rosszabb helyzetben van, mint Jones, de a potenciálját így is rendre megmutatja.
Érdemes még a hányattatott sorsú Justin Fields nevét bedobni, aki Andy Dalton mögött kezdte a szezont, majd hol ki-, hol visszakerült a kezdőbe sérülések és Matt Nagy döntései eredményeként. Fieldsnek a 311 futott yardját érdemes kiemelni, a 4-8 TD-INT arány annyira nem kecsegtető.
Futó
Najee Harris – Pittsburgh Steelers
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
Futókat értékelni mindig nagyon nehéz – ha önmagában csak a futott yardok számát néznénk, óriási tévútra futnánk. Az az egy szám rengeteg faktortól függ, mint például a kísérletek száma, de a legfontosabb a futó előtt dolgozó támadófal minősége. És az sem hátrány, ha a backfielden egy olyan játékost tudunk kiállítani, aki elkapásba is bevonható.
Najee Harris első körös volt, ami miatt sokan és teljesen jogosan kritizálták a Pittsburgh vezetését, és egyelőre ezekre nem sikerült rácáfolnia. 11 meccsen 708 yardot hozott a földön, ami a legtöbb rookie társai között, de bőven 4 yard alatt marad kísérletenként. Ami miatt mégis Harris mellett döntöttem, az a passzjátékba való bevonhatósága, illetve a passzblokkolásban végzett munkája, de ez a választás nagyon nem egyértelmű. Michael Carter abszolút rivális lenne, ha nincs a sérülése, illetve Javonte Williams, vagy éppen Elijah Mitchell is jogosan pályázhat erre a pozícióra a szezon végén.
Elkapók
Ja’Marr Chase – Cincinnati Bengals, Jaylen Waddle – Miami Dolphins, DeVonta Smith – Philadelphia Eagles
Megérkeztünk kérem szépen, kezdődhet a fieszta. A ’21-es class legkiemelkedőbb pozíciója, legalábbis támadó oldalon. Komolyak voltak a várakozásaink – ugyanis mindhárom kiválasztott top 10-es pick volt – és nem is kellett csalódnunk.
Ja’Marr Chase hozza az LSU-n látott varázslatot az NFL-ben is korábbi csapattársával, Joe Burrow-val: 11 meccs alatt 906 yardot húzott be, 8 hatpontossal fokozva a teljesítményét. Jó úton jár, hogy övé legyen újoncként a legtöbb elkapott yard, és ezzel megdöntse Bill Groman 1473 yardos rekordját, ami korábbi csapattársának Justin Jeffersonnak végül nem sikerült. Elkapott TD-k tekintetében Randy Moss a rivális, az a 17 TD 1998-ból elég combosnak tűnik, de hát így is kellőképp rárúgta az ajtót Chase az NFL-re. Ki emlékszik már a preseasonre és a Chase bust hangokra? Nálam ő az év támadó újonca!
Chase hatása abból a szempontból is kiemelendő, hogy Burrow-val vonzóvá tudták tenni a középszert megtestesítő Bengals offense-t, és hirtelen érdekessé vált a liga legszürkébb csapata.
Chase után jön az Alabama szekció, csak hogy kontextusba tudjuk tenni kikkel is dolgozott tavaly Mac Jones. Waddle és Smith kéz a kézben járnak, mindkét kiválóságnak négy TD-je van, yardok tekintetében Waddle vezet, 759 yardot kapart össze, Smith még éppen 700 alatt jár az Eagles-ben. Smithnél kiemelendő plusz, hogy sikeresen be tud segíteni a blokkolásba futójátékoknál, ami rendkívül fontos az Eagles támadóstratégiája miatt.
Ha kiemeljük ezt a három srácot a rookie kontextusból és megnézzük őket a liga egészéhez képest, akkor is top számokat látunk. Chase 6. elkapott yardok tekintetében (Waddle 16., Smith 24.), míg yard/reception kategóriában harmadik 18 yard feletti átlaggal, szerzett TD-k tekintetében pedig negyedik és csak az Evans-Kupp-Thielen trió előzi meg.
Tight End
Kyle Pitts – Atlanta Falcons
A legmagasabban húzott nem irányító. Hamarabb mondta ki a nevét Roger Goodell, mint Chase-nek. Ez a két mondat alapjaiban határozza meg a Pitts felé megfogalmazott elvárásokat.
Ridley kiválásával Matt Ryan első számú játékszerévé vált Pitts, akit a szezon elején kicsit nehézkesen integráltak a Falcons rendszerébe. Azóta a yardokat gyártja becsülettel, 661-nél jár egy TD-vel kiegészítve, így yardok tekintetében csak Kelce és Andrews előzi meg a poszttársak közül. Nagyjából arra a polcra is fog kerülni Pitts, mint ahol az említett urak vannak, inkább előbb, mint utóbb.
Ami fejlesztendő terület, az a futásblokkolás, és még akkor is hiányosságok fedezhetőek fel ezzel kapcsolatban, hogyha elkapónak tekintjük a legtehetségesebb TE prospectet. Ebben egyébként Pat Freiermuth jobb, a 327 yardja és a hat TD-je sem mutat rosszul, de ez a hely itt és most Pittset illeti meg.
Tackle-ök
Rashawn Slater – Los Angles Chargers, Penei Sewell – Detroit Lions
Passzblokkban a király Rashawn Slater, jön is majd a köszönő üzenet és az ajándékcsomag év végén Justin Herberttől, top 10-es a Chargers reménységének a teljesítménye (csapaton belül véletlenül se akarja senki összehasonlítani őt Storm Nortonnal, ég és föld). Az 1/7-en kiválasztott Sewelltől még egyértelműen szintlépés szükséges, hogy visszahozza a befektetett értékét, de az utóbbi időben már láthatók a fejlődés jelei, ráadásul az általa kevésbé preferált jobb oldalon. Futásblokkolásban mindkét jelölt kiválóan teljesít, és top 10 környékén vannak ebben a mutatóban az egész NFL-re vetítve a PFF értékelési alapján is.
Rajtuk kívül még Sam Cosmit lehetne kiemelni, aki elég szerencsétlenül kezdte a karrierjét, többet sérült, mint egészséges, pedig a játékát tekintve nagyon ígéretes az ex-Longhorn.
Guardok
Trey Smith – Kansas City Chiefs, Alijah Vera-Tucker – New York Jets
Trey Smith kiemelkedik. Parádés húzás a Chiefstől a hatodik körben, óriási steal eddig a korábbi Tennessee Volunteer. Nála az egyetemen egészségügyi problémákat diagnosztizáltak, vérrögöt találtak a tüdejében (ki is hagyott egy teljes szezont emiatt), ennek egyértelmű hatása volt a draft pozíciójára, de mint látjuk, a játékával nincs probléma.
Vera-Tucker 1/14 volt, de teljesítménye nem közelíti meg ezt az értéket eddig, van lehetőség a fejlődésre. Passzblokkolásban Landon Dickerson (Eagles) és Royce Newman (Packers) is jobb nála, de legalábbis egy szinten vannak, ellenben futásblokkolásban jobban teljesít, így ő lett a befutó, csere pedig Dickerson.
Center
Creed Humphrey – Kansas City Chiefs
Újabb Chiefs pick a változatosság kedvéért, és ismét teljesen megérdemelten, ugyanis Humphrey konkrétan elit. Nem csak a classt tekintve, hanem az egész ligában. Ha a teljes NFL-re vetítjük a Chiefs újoncának teljesítményét, a PFF értékelések alapján azt látjuk, hogy passzblokkban negyedik, futásblokkolásban pedig a legjobb a ligában a centerek között.
Sajnos más jelölt nem igazán jöhetett szóba, amikor a rookie team centerét kerestem, és Humphrey nevét nagyjából már most beírhatjuk az év végi csapatba is. Humphrey egyébként második körös volt, jó választásnak bizonyul az Oklahoma Sooners csapatától érkező center. Cserének jöhetne Josh Myers (Packers), ha lejön az IR-ről.
Rúgó
Evan McPherson – Cincinnati Bengals
A Bengals stabil kickert talált a korábbi Florida Gators rúgó személyében, mondjuk áldoztak is rá egy ötödik körös húzást. Húszból tizenhét field goalt értékesített, de van hét 50+ yardos mezőnygólja is. Az extra pontokat szinte hibátlanul teljesíti, egyetlen hiba csúszott be 35 kísérlet mellett. 62 kickoffból 64,2 yardos átlagot hozott össze, rúgásai 42 esetben eredményeztek touchbacket. Kickoff minőséget tekintve a PFF-nél ligaelit, egész konkréten harmadik Prater és Greg Joseph után. Ha a field goal plusz extra pont értékesítést nézzük, akkor is top 10-es a Bengals rúgója.
Fontos egy stabil rúgó olyan csapatok esetében, amelyek nem tudnak minden drive végén az ellenfél red zone-jába eljutni, ezt talán nem kell részletesen fejtegetni Cincinnatiben sem. Más újonc rúgó esetén értékelhető teljesítményről nem igazán számolhatunk be.
Punter
Pressley Harvin – Pittsburgh Steelers
Ez viszonylag egyértelmű, Harvin az egyetlen, aki szerepet kapott az újonc punterek között. A Georgia Techről érkező hetedik körös punter 43,7 yardot átlagol puntonként, három touchback született a puntjai után, és 19 alkalommal sikerült az ellenfél 20 yardosán belülre elhelyeznie a labdát. Bőven van előrelépési lehetőség, ugyanis a PFF-nél top 20-ban sincs.
Hamarosan következik a folytatás a jobbnál jobb védő teljesítményekkel!
[/ppp_patron_only]
