A 7 játékai – Amik eldöntötték a valaha volt legjobb futballhétvégét

Négy egészen hihetetlen végjátékot láttunk a divisional roundban, mind a négy továbbjutó az utolsó másodpercekben nyerte meg a mérkőzését. Ha már így volt, elemezzük is ki mind a négy meccsnyerő játékot – aztán csütörtökön jelentkezünk még több érdekes play elemzésével. 

Legnagyobb tanulságként azt szűrhetjük le ezekből, hogy “offense is king”, azaz hogy továbbra is a támadójáték dominál. Minden védelem előtt ott volt a lehetőség, hogy az utolsó másodpercekben megállítsa ellenfelét, ráadásul mindegyikük különböző taktikát választott, és egyiknek sem sikerült megoldania a feladatát.

Ezzel nyert a Bengals

Szituáció: A Bengals interceptiont szerzett a saját 47-esén, de már csak 20 másodperc van hátra. Nagyjából 20 yardot kell megtenni ezidő alatt, és van még két időkérése a csapatnak, tehát a pálya közepét és szélét is lehet használni. 

A Titans két mély safetyvel állt fel és snap előtt látható volt, hogy ebből várhatóan emberezés lesz, hiszen a CB-k a WR-ek arcába álltak fel. Szóval a Tennessee 2-man védekezést választott. A Bengals pedig láthatóan egyből meg akarta szerezni a kellő yardmennyiséget, hiszen három mélyebb útvonalat futtatott (meg egy checkdownt), kettőt a szélre és egyet középre.

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

A Titans felállása miatt középen Boyd útvonala adta volna magát, hiszen épp bevágott volna a két safety közé, Burrow viszont inkább Chase-t választotta a szélen, ami szintén nem volt rossz megoldás. Chase ugyanis már a line of scrimmage-en megverte az emberét, így egyből előnybe került, majd a kifelé vágásnál még jobban lerázta őrzőjét, szóval üresen volt az oldalvonal mellett. Oda pedig jó passz esetén a safetynek sincs esélye kiérni, hiába tendált már a snap óta abba az irányba.

Emeljük még ki, hogy kivételesen jól megtartotta a támadófal a védőket, így Burrow nagyon tiszta zsebből passzolhatott:

Egyébként a Bengals mindhárom elkapója üresre tudta játszani magát, szóval akár lehet kritizálni a védőhívást, hogy egy az egyben próbálták felvenni velük a versenyt, de ez egy Cover2 zónázás ellen is ugyanúgy működött volna, hiszen épp annak a gyenge pontját célozta a Bengals. Nem véletlenül, hiszen a Titans nagyrészt két mély safetys felállással dolgozik (nagyon is jól), úgyhogy várható volt, hogy itt kulcsszituációban is valami ilyesmit hívnak be.

Ezzel nyert a 49ers

Szituáció: Az állás döntetlen, 1 perc van hátra, a 49ers harmadik és 7-re kényszerült a Packers 38 yardosán. A Green Bay-nek már nincs időkérése, de ilyen körülmények között innen még Robbie Goulddal sem egyszerű egy mezőnygólt értékesíteni. 

Nehéz döntési helyzet volt ez, hiszen futást választva az órát le lehet égetni és a Packers már szinte biztosan nem tud visszatámadni, ellenben benne van, hogy nem sikerül vele haladni és túl messze van a mezőnygól, hogy sikeres legyen. Egy sikeres passzal viszont el lehet dönteni a meccset, ellenben Garoppolóval a hidegben, hóban passzolni szintén nem életbiztosítás, és ha nem sikerül, akkor az időt és a mezőnygólt is feladod.

Shanahan a futást választotta, és behívott egy olyan játékot, amivel már egyszer megszívatta a Packerst. A 2019-es konferenciadöntőben ugyanis egy ilyen long trap játékkal szerezte meg a csapat az első touchdownját, ráadásul harmadik és 8-ra.

Na de mi is az a long trap? Van ugyebár a sima trap, azaz csapda játék, amikor az egyik belső védőfalembert blokkolatlanul hagyják elsőre, aki így azt hiszi, hogy szabad az útja a futó felé, azonban érkezik a másik oldali guard és kiveszi a játékból, mögötte pedig elfut a running back. Erről egy külön playbook cikket is írtam korábban. 

A long trap annyiban különbözik ettől, hogy nem egy belső védőfalembert, hanem egy edge rushert csapdáznak be, ami egy nagyobb távolságot és több időt igényel, innen a név. Elég ritka az ilyen játék, a 49ersön kívül alig használja bárki a ligában, de a meglepetés ereje most bevált. Na de nézzük meg felrajzolva.

A bal oldali guard, Laken Tomlinson a kulcs, ő húz a túloldalra a becsapdázott Rashan Garyt megblokkolva. A center és a jobb oldali guard a nose tackle Kenny Clarkot blokkolja meg, a tight end Kittle fellép a második szintre és kiveszi a boxba fellépő safetyt (Amos), a belső védőfalemberként felálló Za’Darius Smitht pedig a jobb oldali tackle Tom Compton igyekszik megblokkolni.

A felrajzolt játék szerint Compton és a húzó Tomlinson közt lesz egy nagy lyuk, és mivel Kittle fellépett a második szintre, plusz Jennings is kiveszi a slot cornert, így a második szinten sem lesz akadály a futóként felálló Deebo Samuel előtt. Legalábbis ez az elmélet.

A gyakorlat azonban nem sikerült teljesen így, hiszen Comptonnak nem sikerült teljesen kivennie Za’Darius Smitht a játékból, és Jennings is elvétette Alexandert.

A felrajzolt játékot tehát nem sikerült elég jól végrehajtania a 49ersnek, de itt jött a képbe Deebo Samuel, aki zseniális módon ebből az összeomló játékból is kihozott egy first downt. Még épp ki tudta kerülni Za’Darius Smitht és be tudott vágni előre, majd le tudta rázni Jaire Alexander (nem túl hatékony) szerelési kísérletét is és kontakt után további yardokat szerezve eljutott biztos mezőnygól-távolságba, ahonnan Robbie Gould nem hibázott.

A négy elemzett játékból ez az egyetlen, ahol a védelmi hívás nem játszott igazán szerepet (habár lehetett volna még egy embert a boxba tenni). Itt Alexander szerelési kísérletét lehet elővenni, és hát Deebo zsenialitását – és Shanahan játékhívása is jó volt, ha jobban sikerül kivitelezni, akkor ez látványosabban előjött volna.

Ezzel nyert a Rams

Szituáció: Egyenlő állás, első és 10-zel jön a Rams a saját 44 yardosán. Időkérése nincs. Vagy egy játékból pálya közepére bő 20, de inkább 30 yard kellene a gyenge rúgó miatt, vagy oldalvonal mellé egy passz, hogy utána még megálljon az óra. 

A védelem felállásából snap előtt nem lehet megmondani biztosan, hogy mi fog következni, ebből elég sok mindent ki lehet hozni snap után, így Stafford nem igazán tudja, mire számítson. Todd Bowles úgy döntött, hogy blitzel, ráadásul mindenkit Staffordra küld és nem lesz mélyen biztosító safety. Kvázi le akarja zárni a meccset egy sackkel, de mindenesetre nem akar időt hagyni az irányítónak, hogy egy mély passzt megoldjon. Nagyot kockáztat, főleg hogy Stafford az egyik, ha nem a legjobb irányító volt idén blitz ellen (EPA-ben magasan első, PFF értékelésben 4.), ezen túl még sokat kell haladni, nincs időkérése a Ramsnek és a rúgója is gyenge. Erősen megkérdőjelezhető hívás (és akkor még szépen fogalmaztam) a szituációt és a kontextust figyelembe véve, de úgy tűnik Todd Bowles bizony Todd Bowles marad.

A Rams egy Dagger conceptet hívott be, amit többször is elemeztem már 7 játékaiban. Ennek az a lényege, hogy a slotból induló elkapó (Cooper Kupp) elfut egyenesen messzire, ezzel magára vonja az embere és a safety figyelmét is (ha van ilyen), és a szélről induló elkapó (Van Jefferson) bevág középre az ezáltal üresen hagyott területre. Kupp útvonala csak egy “clearout”, azaz csak figyelemelterelés és a játék valójában Jeffersonra van felrajzolva. Stafford és Kupp konkrétan úgy hívja ezt az útvonalat, hogy “for the love of the game”, azaz hogy ezt csak a játék szeretetéért futja meg valaki, hiszen soha nem fog labdát kapni.

Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy ez gyakorlatilag nincs benne az olvasásban, ezt a labdát Jeffersonnek kell dobni. Kivéve most. Egyrészt újra kiemelhető a rossz védelmi hívás, hiszen egy okosabb biztonsági játékkal Kupp tényleg soha nem kapná meg a labdát mélyen (bár jó eséllyel Jefferson igen és akkor kb. a 35 yardosig el lehet érni így is), másrészt a hívás következtében a safety Antoine Winfield jutott egy az egyben Kuppra, ami nagy mismatch az elkapó javára. És egyébként Winfield sem játszotta biztonságosan ezt a playt, hiszen sokáig várt egy törésre az útvonalban (a hívás fényében önmagában nem butaság, hiszen nem számít hosszú passzra egy all out blitznél), ami sosem jött és Kupp egyszerűen elszaladt mellette.

Suh amúgy majdnem tönkretette ezt a playt, hiszen nagyon gyorsan megverte emberét és egyből ott volt Stafford arcában, aki viszont nagyon gyorsan felismerte a blitzet és hogy megérkezett rá Suh, így gyorsan szabadult a labdától és meg tudta dobni a hosszút.

A meccs után kiderült, hogy nem mindenki kapta meg a játékhívást a védőktől, és furcsa módon úgy tűnik épp Lavonte David nem tudta, hogy blitzelnie kellene. Nem ezen múlt, nem ezért nem volt hamarabb nyomás Staffordon, de érdekes sztori.

Ezzel nyert a Chiefs

Szituáció: A Bills három ponttal vezet, a Chiefsnek 8 másodperce van egy időkéréssel eljutni mezőnygól-távba a saját 44 yardosáról. Egy játékuk van, minimum 20 yardot kell haladni, és ha sikerül, akkor jöhet a hosszabbítás. 

Az első, ami feltűnik, hogy a safetyk mennyire messze állnak fel. Értem, hogy védjük be magunkat a hosszú Tyreek passz ellen, hogy azért ne kapjunk ki ebből a helyzetből, de sokkal reálisabb volt FG-távba eljutni, így simán kezdhettek volna 10 yarddal közelebb. Cover 2-t hívott be a Bills, azaz két hátsó safety, előtte öten védik az underneath zónákat. Mivel a Chiefs 3 elkapót tett az egyik oldalra, így értelemszerűen arra tendált több védő, míg a túloldalon Kelce kvázi egy az egyben maradt a cornerbackkel.

A corner pedig nagyon kívülre állt fel, amire nem volt szükség, hiszen volt időkérése a Chiefsnek, nem kellett az oldalvonalat védeni, lehetett volna közelebb is helyezkedni a pálya belső részéhez, főleg hogy a belső segítség is messze volt. Így pedig óriási terület volt Kelce előtt. Nem mondom, hogy Bowleshoz hasonló hiperagresszív játék kellett volna itt és álljanak fel a támadók arcába a védők, de azért ennél lehetett volna kevésbé biztonsági a hívás és kicsit szorosabb őrizet, vagy legalább ne legyen ekkora terület a zónák közt.

Főleg úgy, hogy a nyomás egyből odaért Mahomesra, Jerry Hughes simán megverte az emberét és csak centiken múlt, hogy nem tudta kiütni az irányító kezéből a labdát.

De Kelce túlságosan üresen volt ahhoz, hogy oda lehessen érni Mahomesra, így a Chiefs kihasználta ezt és kiharcolta a hosszabbítást, ahol már egyértelmű volt, hogy végig fognak tudni menni a pályán.

Ha a Packerst kivesszük az egyenletből, mert ott futásról volt szó, akkor három védőkoordinátor három különböző védekezést hívott be nagyjából hasonló szituációban (persze mindegyik más volt kicsit, de azért nagyjából hasonlítottak, főleg a Chiefs és a Rams, ahol az időkéréssel kiigazítva igazából egyezett a két helyzet), és egyik sem működött. Szóval lehet kritizálni mindegyik hívást, de könnyen lehet, hogy más védelmi stratégia esetén ugyanúgy megoldotta volna mindegyik támadósor a haladást. Ezt nyilván már sosem tudjuk meg, de érdekes, hogy bármit próbáltak a védők, egyik koncepció sem működött.

[/ppp_patron_only]