Connect with us

Minden ami NFL

Mit tanultunk a Wild Card körből?

Nem ez volt minden idők legizgalmasabb Wild Card fordulója, de minden meccs tartogatott valami érdekességet, rekordot vagy tanulságot. Most összeszedtük nektek egy csokorba a legfontosabbakat, amik a jövő szempontjából is meghatározóak lesznek.

Josh Allen belépett a legszűkebb elitbe

Josh Allen a Patriots elleni Wild Card siker alatt 308 yardot passzolt 5 touchdown mellett és emellé futott 66 yardot is, amellyel négy first downt harcolt ki. Tette mindezt úgy, hogy 84%-os pontossággal passzolt, de a kiigazított pontossága 91,7% volt. Ez a legjobb mutató, amit valaha egy irányító a playoffban produkált és a 94,8-as értékelés is a legjobb, amit a ProFootballFocus egy irányítónak adott a szezonban. Gyakorlatilag hibátlan.

Be kell látnunk, hogy szintet lépett és igaz, hogy vannak gyengébb mérkőzései, de a legjobb irányítók között van összességében. Az egész szezont tekintve a hetedik legtöbb passzolt yard, a negyedik legtöbb touchdown és a második legtöbb big time throw kapcsolódik a nevéhez.

 

Ami igazán nagyszerűvé és különlegesség teszi a passzjátékát, hogy a karerejének köszönhetően gyakorlatilag nincs lehetetlen dobás a számára. Az NFL NextGenStats mutatója szerint a harmadik legtöbb pontos labdát dobta contested elkapásoknál, amit elsősorban az segít, hogy erős vállainak köszönhetően gyors lézereket tud dobni. Ezen kívül természetesen a mély labdáknál is az elitbe tartozik, neki van a harmadik legtöbb 20+ yardos próbálkozása, ebből neki a legtöbb sikeres átadása és a második legtöbb yardja is. Valamint az is ritka, hogy valaki futtából az egyik hashmarkról a másik irányba kicsavarodva ilyen pontos labdákat osztogasson. A Patriots ellen mind a három passzra volt példa, elég csak a Sandersnek dobott TD-re, a Diggsnek dobott közel 50 yardos átadásra vagy Isaiah McKinzie-nek hajított labdájára gondolni a második drive-ban.

Emellett ő az az irányító a ligában (Lamar Jackson mellett), akire a legnehezebb készülni. A Patriots több esetben is készült Josh Allen futásaira, de szinte tehetetlen volt őket kivédeni. Olyan fizikai paraméterei vannak, hogy nem lehet csak úgy félgőzzel szerelni. Neki van a legtöbb yardja a nem futók között, messze neki van a legtöbb kontakt utáni yardja és a legtöbb legalább 10 yardos futása is.

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

A Patriots keretéből hiányzik a gyorsaság és a tehetség is

Egy szinte hibátlanul játszó Bills ellen vajmi kevés esély lett volna nyerni, de ezen a mérkőzésen is megmutatkoztak a Patriots legnagyobb hiányosságai. Kezdjük a támadósorral, mert talán ez az egyértelműbb eset.

A Patriots offense a futásokra és a domináns támadófalra épít, ez senki számára nem meglepetés. A Bills ezt teljesen elvette tőlük és rögtön kijött, hogy mennyire limitált az offense. De nem csak Mac Jones miatt, hanem mert az elkapók, tight endek egyszerűen nem képesek konzisztensen megverni az embereiket. A NextGenStats mutatói szerint a Patriots elkapók útvonalanként 0,22 alkalommal tudják szabaddá tenni magukat, ami az egész liga ötödik legrosszabb mutatója. Különösen rossz ez a szám mély útvonalakon, ezért az egységből abszolút hiányzik a vertikális játék (ebben Mac Jones képességei sem segítenek). Az átlagos passzmélység egyedül Nelson Agholor esetében haladja meg a 10 yardos átlagot, aki azonban csak a felé szálló labdák 61%-át kapja el.

Hasonlóan rossz a kép ha contested szituációkról van szó, ugyanis ekkor a Patriots elkapók a targetek mindössze 24%-át nyerik meg, ami szintén bottom10 statisztika. Látszik tehát, hogy az elkapószekcióban se dinamizmus, se playmaking képesség nincs, így pedig alapvetően nagyon nehéz nyerni jól felkészült ellenfelekkel szemben.

 

Nem sokkal jobb a kép a védelmet tekintve sem. Ugyan a Patriots elég sok interceptiont szerzett idén, de ezek jó része nagyon sima találkozón született, ahol az ellenfél jóformán rá volt szorulva a kockáztatásra, ezen felül viszont nincs olyan mutató, ahol kimagasló számokat produkálnának. Matt Judon 64 nyomást és 14 sacket szerzett, ami szép statisztika, de rajta kívül az újonc Barmore tud egyáltalán 25 feletti nyomásgyakorlást felmutatni, sackből pedig senkinek nincs ötnél több. Ilyen csapatból rajtuk kívül csak hét adódik az egész ligában, ahol nincs két játékosnak legalább hat sackje.

Az igazi probléma azonban a linebacker sorban van. Nagyon okos és rendszerfit játékosok alkotják a keretet, de igazából mindenki egészen lassú a pálya közepén. Ebből kifolyólag se Hightower, se Kyle Van Noy, se Jamie Collins nem igazán jó coverage linebacker, ami a Bills ellen ki is ütközött. Dawson Knox karrierje egyik legjobb napját tudja maga mögött. Amennyiben a Patriots előrébb akar lépni, úgy szükségük van arra, hogy tehetséget és sebességet pakoljanak a labda mindkét oldalára, mert különben ez a plafonja a gárdának.

Zac Taylor lehet a Bengals veszte

Hiába nyert a Cincinnati és éreztük azt végig, hogy ők voltak a jobb csapat, mégis az utolsó pillanatig aggódni kellett és ez főleg Zac Taylor hibája. Az év edzője címre is esélyes Taylor ugyanis rengeteg rossz döntést hozott a találkozó alatt és nincs terve hogyan is használja a játékosait.

Már az idény elején is több probléma volt Taylor playhívásaival, az idény első nyolc hetében a Bengals passzolta a 11. legkevesebbet a korai downokon, ami egy Joe Burrow-val, három fiatal és tehetséges elkapóval és egy nagyon jó elkapni is tud futóval pazarlás. Ezen úgy tűnt, hogy az idény második felére változtatni tud és az utolsó kilenc héten a Bengals feljött a 12. helyre, ami a korai downos passzolást illeti, de a Raiders ellen újra visszatért a helytelen útra. A Wild Card meccsen ugyanis a korai downok közel felében megint futójátékot hívott, a szerencséje az volt, hogy a tehetség így is utat tört magának, ellenben sok harmadik és hosszút kellett megoldani, ami egyrészt nyomást helyez fiatal csapatára, másrészt növeli a rizikófaktort is.

A nagyobb probléma, hogy a red zone-ban már nincs terve, mit szeretne játszatni. Amíg vertikálisan nyitva a pálya, addig tud hagyatkozni Chase útvonalfutására, Higgins sebességére és Burrow karjára, de amint beszűkül a pálya, már szinte csak imádkozik. Ennek volt a következménye, hogy a Bengals hiába vezetett öt sikeres drive-ot is a mérkőzés elején, ezek nagy részében field goallal volt kénytelen beérni.

És akkor itt megint elő kell venni Taylort, aki az egész meccset nagyon konzervatívan hozta le. Egyetlen negyedik kísérletnek sem ment neki, pedig megtörhette volna a Raiderst, több negyedik és rövid szituáció is volt, ahol az analitika szerint a helyes döntés az lett volna, hogy megpróbálja. Ezt tetézte azzal, hogy amikor utoljára visszakerült hozzájuk a labda, akkor meg sem próbált haladni, csak futtatni akarta az időt, aminek az lett az eredménye, hogy a Raiders olvasta a tökéletesen konzervatív játékokat és volt egy esélye az egyenlítésre.

A Chiefsnek van ellenszere akkor is, ha elveszik a hosszú játékokat előlük

A Chiefs az elmúlt években annak köszönhetően is volt igazán sikeres, hogy vertikálisan, gyors drive-okkal verték az ellenfél védelmét és így könnyedén pakoltak fel annyi pontot, amit nem bírt az ellenfél támadósora. Az idei évben a védelmek egyre több Cover 2-t kezdtek el használni Mahomes ellen, aminek az lett a következménye, hogy az irányító teljesítménye visszaesett, karrierje legrosszabb EPA mutatóját tudhatta maga mögött az első tíz hét után, az átlagos 0,22 helyett csak 0,10-et produkált játékonként. Mahomes mellett párhuzamosan Tyreek Hill produkciója is megcsappant, amíg a tavalyi évig meccsenként 3,2 hosszú labdát átlagolt, addig ez a szezon első felében 1,5-re esett vissza.

Az idény második felében azonban elkezdett újra operálni az offense, ami elsősorban annak a következménye, hogy elővettek rövidebb playeket is. Elsősorban arra építenek, hogy Hill és Hardman sebessége a pálya közepén is kamatozik és a két szélvészgyors elkapóval elkezdtek crossing útvonalakat futtatni, valamint sok a quick out, slant, ahol szintén kihasználják a gyors lábaikat. A kilencedik héttől kezdve ezeken az útvonalakon közel két yarddal átlagol többet a csapat.

Ez pedig szép lassan azt vonzza magával, hogy az ellenfelek kénytelenek kicsit módosítani a coverage-en. A Steelers ellen például 2020 november vége óta először passzolt újra 2 TD-t Mahomes vertikális útvonalon.

OBJ visszatért az NFL körforgásába és ez nagyon kellett a Ramsnek

Odell Beckhamet az elmúlt egy-két évben leírta szinte a teljes NFL társadalom, méghozzá teljes joggal. A Brownsnál egyenesen őt okolták a passzjáték inkompetenciájáért, majd ki is vágták. Ez most úgy tűnik egy elég rossz elgondolás volt, mert kisebb akklimatizálódás után Beckham ha nem is a régi önmagát idézi, de egy abszolút megbízható kezdő elkapó képét mutatja.

 

Már most annyi touchdownt kapott el, mint teljes brownsos karrierje alatt (6), azt csak mellékesen tesszük hozzá, hogy amióta eljött volt csapatától, azóta Baker Mayfiled ennek pont a felét osztotta ki elkapóknak. Nem mellesleg a Ramsben nagyon jól egészíti ki Cooper Kuppot.

A Cardinals elleni meccsen egyenesen Beckham volt a mérkőzés egyik hőse, az összes felé szálló labdát elkapta, ezekből pedig szinte mind vagy első kísérletet vagy touchdownt eredményezett. Kiválóan használta ki a Rams, hogy Kupp sokat van duplázva, így Beckham egy az egyben maradt nála tehetségtelenebb cornerekkel (a 40 yardos passzt Akers felé pedig csak mellékesen jegyezzük meg). Pont egy olyan játékos kellett a Ramsnek, aki Stafford labdáit szoros őrizetben is le tudja venni, képes jól útvonalat futni Kupp túloldalán és biztosak a kezei.

Kliff Kingsbury nem tud megújulni és szép lassan kihullik a keret a kezei közül

A Cardinals hibátlanul kezdte a szezont, vezette az egész ligát és vendégként az egész idényben egyszer kapott ki. Már-már kezdtük elhinni, hogy Kingsbury tanult a múlt hibáiból és egy ütőképes taktikát rakott össze. Aztán a szezon végét 1-4-gyel fejezte be a gárda, majd teljesen remény és esély nélkül esett ki a Wild Card körben.

Ezen időszak alatt nem sikerült 20 pontot átlagolni mérkőzésenként, Murray egyszer lépte át a 260 passzolt yardot, a futójáték pedig a top10 szintről a bottom5 közelébe süllyedt. Ami még elkeserítőbb, hogy nem sokat változtatott a konzervatív felfogásán sem. Kingsbury ugyanis az egész szezont tekintve a hetedik legkevesebb negyedik kísérletnek ment neki és a hetedik legtöbb field goalt rúgatta a csapatával.

A legnagyobb probléma, hogy nem látjuk, mit szeretne csinálni a csapatával. Egy air raid lightot? Egy sok RPO-ra építő támadósort? Egyikhez sem látszanak sem az építőkockák, sem pedig a koncepció alapjai. Nem épít sem Murray mobilitására, sem arra, hogy közel öt azonos képességű, elkapni is tudó játékos van a keretében. Ezen kívül meccs közben sem képes változtatni. Azokon a mérkőzéseken, amikor hátrányban kezdte meg a gárda a második félidőt (legyen szó bármekkora különbségről), mindössze 17%-ban tudtak győztesen lejönni a gyepről.

A helyzet annak tükrében különösen elkeserítő, hogy a roster magja nagyon idős és az érkező veteránok túl vannak már teljesítményük zenitjén. Ertz, Watt vagy Green képes jó játékra, de hosszútávon semmiképpen nem meghatározó játékosok, ahogy Chandler Jones sem lesz már fiatalabb. Ha ezeket a játékosokat leszámítjuk, akkor pedig Murray, Hopkins és Budda Baker kivételével nem sok ligaelit közeli teljesítmény van a keretben. Hétfő este nem csak az idénye került sötét lezárásra a csapatnak, de a közeljövőt is belengte a homály.

Jalen Hurts kapcsán kijózanított a valóság

Az Eagles és azon belül Hurts is nagyon érdekes szezonon van túl. A Sasok úgy vágtak neki az idénynek, hogy a legfontosabb kérdés az, hogy van-e irányítójuk, azaz lehet-e Hurtsre építeni, vagy akkor 2022-ben új irányba kell kacsintgatni. Nem indult jól az év, az Eagles szenvedett, Hurtsnek láthatóan nem az erősségeire építettek, a levegőben pedig nem volt elég, amit tudott. Ekkor leginkább az volt az álláspont a legtöbb szurkolónál és szakértőnél, hogy jó lenne hozni valakit jövőre.

Azért valamilyen szintű fejlődés látható volt, ahogy annak lennie is kell, de nagyon kellett neki, hogy Sirianni rájöjjön, hogy ezzel a kerettel bizony futni kell. Hurtsnek is jobban ízlett, a támadófalnak is, a futóknak is – talán DeVonta Smithen kívül mindenkinek. A csapatnak rövid távon egyértelműen ez volt a legjobb, így lehetett meccseket nyerni, és ezzel igazából el is jutott az Eagles a rájátszásig, még ha a könnyű sorsolás ki is segítette a gárdát. A szezon végére ellenben az lett az uralkodó álláspont, hogy jövőre is Hurtsszel kell menni, látható a fejlődés, nyer a csapat, hülyeség lenne újoncot húzni, meg ha már összejött ez a három első körös pick, akkor ezeket sem kéne beáldozni egyben valami nagy fizetésű veteránra, hanem Hurts köré kéne építeni a csapatot.

Aztán jött a rájátszás, a nagyok terepe, és jött a kijózanító pofon is. Egyrészt a csapatnak, hogy nem ide való jelenleg, de ami nagyobb probléma, hogy Hurtsnek is. A Buccaneers extrém módon felfűzte arra a gameplant, hogy a futást mindenképp elveszi, és hagyja, hogy nagy területek legyenek üresen hátul. Ha tudja, akkor oldja meg Hurts, aztán legfeljebb változtattak volna. De Hurts nem tudta megoldani. Nagyon nem.

Persze az edzői tevékenység sem volt jó, Sirianniék sem igazán találtak megoldásokat, de amikor meg igen és ott lett volna a nagy játék lehetősége, akkor meg Hurts nem volt képes jól olvasni, gyorsan végigmenni a progressionön és jól/gyorsan dönteni. Ami nem egymeccses probléma nála, láttuk ezt azért többször idén. De itt nagyon durván arcul ütött a valóság és alaposan megmutatkozott Hurts limitáltsága, ami miatt nagyon nagy eséllyel sosem lesz belőle igazán jó irányító.

Úgyhogy ismét ott a kérdés az Eagles előtt: mihez kezd irányító fronton? Az idei classból talán nem érdemes újoncot húzni, várhatóan nem lesz magasabb a plafonja és nem üti meg ezt valószínűbben Hurtsnél, de akkor hogyan tovább? Elcserélni az idei pickeket jövő évire, hátha az az évjárat jobb lesz? Vagy még inkább: beáldozni két-három első kört egy Deshaun Watsonra vagy egy Russell Wilsonra?

(katonadani)

Komoly kérdőjelek vannak a Cowboys edzői stábjában

Nagyon sok mindenről szólhatott volna a Cowboys-49ers wild card meccs, végül azonban leginkább Mike McCarthyról és a borzasztó game managementjéről szólt. Pedig a Dallas főedzőjének olyan sok dolga azért nincs meccsnapon, hiszen nem ő hívja sem a támadó-, sem a védőjátékokat, de még a special teamet sem, tehát az elsődleges munkaköre a játék menedzselése lenne. Ebben azonban újra és újra megbukik. Így volt már ez Green Bayben is, így volt ez tavaly is, idén is, és így volt ez vasárnap is.

A fake punt tök jó hívás volt az ST koordinátortól és minden bizonnyal az ő keze is benne volt a következő “játékban”, így ez azért nem teljesen McCarthy hibája, de nyilván ő okézta le a tervet, tehát átment rajta is az ötlet és úgy gondolta, jó lesz ez. Talán azt hitte, hogy a 49ers stábja pont annyira felkészületlen, mint ő, így majd kikérnek egy időt, mert nem tudják, mi a fenét is akar a dallasi csapat, de a védők nem ijedtek meg a Cowboys speciális egységétől, és hát igazából miért is ijedtek volna? Meg tudnak csinálni egy first downt úgy, hogy támadójátékra számít a 49ers? Hogyan?

De úgy alapból is, biztos megéri az az egy elvesztegetett időkérés az egyébként 16 ponttal vezető ellenféltől azt, hogy bekockáztatsz egy delay of game büntetést, hogy megnehezítsd a saját dolgod? Hiszen ennek más kimenetele nem lehetett. Ha a 49ers nem kér időt, majd mikor csak 20 másodperc van a támadóórán, felhozza a támadósorát a Cowboys, akkor is időt kell hagyni az ellenfélnek a cserére, akik meg nyilván nem fogják ezt elsietni, tehát ott vagyunk, hogy ha nincs időkérés, akkor szinte fixen jön a delay of game büntetés.

Na mindegy, talán túl is elemeztem ezt a helyzetet, a lényeg hogy hülyeség volt. Ahogy az volt a meccs végi QB draw játék is 14 másodperccel a vége előtt.

Ebben a helyzetben a legjobb amit tehetsz, hogy háromszor feldobod a célterületre a labdát, hátha összejön egy Hail Mary. Az már olyan sokat nem számít, hogy 40 vagy 25 yardról dobhatod fel a célterületre, nagyjából ugyanaz a helyzet: csoda kell. De ha itt elkezdesz dobálni, legalább három esélyed van a csodára, úgy pedig maximum egy.

Ráadásul a felkészületlenség miatt jelen esetben egy sem, hiszen ha már behívsz egy ilyen játékot, akkor mondd el az irányítódnak, hogy lehetőleg ne húzza a végtelenségig a futást és menjen le kicsit előbb, aztán rohanjon oda a bíróhoz, nyújtsa a kezébe a labdát, és akkor még van esélyed egy spike-ra és egy utolsó dobásra. De biztosan ne rohanj túl messzire, mert utána még elég sok idő kell, hogy felálljon az offense, a bírók is a helyükre kerüljenek és elindítsd a snapet. Ó, és azt is érdemes kiemelni, hogy miután Prescott lement a földre, az offense-ben sem mindenki sietett, hogy felálljon a line of scrimmage-re, ami megint csak a felkészületlenséget mutatja.

És ez csak két eset volt, arról nem is beszéltem, hogy 14 sárga zászlót dobtak be a Cowboysra a meccsen, ebből kilencet a támadókra, több snap előtti büntetés volt, ami egyértelműen a felkészületlenséget és a fegyelmezetlenséget mutatja. És nem egyszeri eset volt, az egész szezonban a Cowboysra dobták az egyik legtöbb sárgát. Ez pedig ismét csak Mike McCarthy felelőssége.

Ráadásul nem csak McCarthyt lehet elővenni, hanem Kellen Moore támadókoordinátort is, aki nemrég még felkapott főedző-jelölt volt (és még most is az igazából). Az offense ugyanis meg volt lőve a meccsen, és igazából a szezon második felében is teljesen közepes volt, miközben a játékosállomány a liga legjobbjai közt van. Seth Galina írt egy szuper cikket arról, hogy a passzjátéknak nincs igazi identitása, nincsenek meg az irányítót segítő könnyű olvasásos játékok, és nincsenek meg a válaszok arra, ha a védelem más coverage-et futtat, mint a snap előtt várták. Nincs megkönnyítve Prescott dolga, hanem nagy teher van a vállára rakva, hogy végigmenjen a progressionökön és megtalálja a végén a sokadik opcióját. Ez pedig nem egy jó támadókoordinátor ismérve.

(katonadani)

[/ppp_patron_only]

Related Topics

Legfrissebb cikkeink

Legutóbbi hozzászólások

Közelgő cikkek, podcastek

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!