Connect with us

Minden ami NFL

Lehet-e kétszer is csodát tenni? – a Brian Daboll kinevezés

Indokolatlanul sokáig tartott, de végre New Yorkban is belátták, hogy Dave Gettleman kőkorszaki filozófiája és Joe Judge Patriots way-e semmire sem jó, így John Maráék 180 fokos fordulatot vettek és szó szerint ráálltak a Bills way-re. Persze ez sem garancia a sikerre, nagyon ritkán sülnek el ezek a másolások, de ha valakiben, akkor Brian Dabollban azért lehet bízni.

Dave Gettleman 2018 óta rontotta a levegőt New York kék felén, és neki köszönheti azt a Giants, hogy van egy Saquon Barkley-ja és Daniel Jonesa, miközben lehetne akár egy Josh Allenje és Jonah Williamse vagy TJ Hockensonja (és ez csak a jéghegy csúcsa). Illetve ő nevezte ki Joe Judge-ot a csapat élére, aki speciális egység koordinátorként szinte semmihez sem tudott hozzászólni, viszont cserébe a koordinátori kinevezéseket is elrontotta (Jason Garrett!!), aminek természetesen két katasztrofális idény lett a vége.

Ugyanakkor nem a sikertelenség volt a legrosszabb az elmúlt 2-4 évben, hanem az, hogy nem tudtunk meg semmit. Az, hogy Barkley sérült volt vagy sem, az nem túl releváns, nem egy futón múlik a franchise jövője. Viszont Jonesról jó lett volna három év alatt kideríteni, hogy jó-e valamire, de mivel a liga legrosszabb támadókoordinátorai rajzolták fel neki a játékokat az NFL egyik legrosszabb támadófala mögött, így nem jelenthetjük ki egyértelműen, hogy ő volt a fék. Josh Allen is borzalmasan nézett ki Buffalóban karrierje első két évében, aztán látjuk, mi lett belőle – és most itt van az az ember, akinek a Bills a következő 15-20 évnyi, jó eséllyel elég sikeres korszakot köszönheti.

A Bills way

[ppp_patron_only level=”1500″ silent=”no”]

A 21. század egyik legtöbbet szenvedő, legérdektelenebb és legunalmasabb csapata sokáig a Buffalo Bills volt. A 2016-os idényben még Rex Ryan volt a főedző (akit a szezon közben váltott Anthony Lynn), EJ Manuel és Tyrod Taylor volt a rosteren lévő két legjobb irányító, alig volt tehetség a keretben. Aztán érkezett pár hozzáértő ember a csapathoz és három-négy évvel később már ott tartottunk, hogy legfeljebb csak a Chiefs tűnt jobb csapatnak az AFC-ben. A Giants ugyan nem volt annyira sikertelen az elmúlt bő 20 évben, de a Super Bowl győzelmek nagyon távolinak tűnnek, és most épp akkora pálfordulásra lenne szükség, mint annak idején a Billsnél volt.

Így építs Super Bowl esélyes csapatot három év alatt

A Buffalo a Brandon Beane, Sean McDermott duóban látta a megoldást a problémákra 2017-ben és a lépés maximálisan bejött – mindketten Carolinából érkeztek, ahol Ron Rivera egy nagyon jó öltözői kultúrát és összességében sikeres csapatot hozott össze. A Giantsnél ezt szeretnék most lemásolni: érkezett először Joe Schoen, aki helyettes GM volt 2017 és 2021 között, illetve Brian Daboll, aki egy személyben felelt a Bills támadósoráért.

Azt nem tudjuk, hogy Schoennek mekkora szerepe volt a roster összeállításában, de ha mást nem, azt látta, hogyan kell építkezni. A Billsnél mindezt úgy oldották meg, hogy előbb megszabadultak a salaktól, majd összeraktak egy olyan védelmet, amiből a védőfelfogású McDermott ki tudta hozni a maximumot, majd rárepültek az offense-re: érkezett egy új irányító, több támadófalember és rengeteg skill játékos, hogy Daboll is sikeres tudjon lenni.

Magyarán az elsődleges prioritás a főedző rendszerének kiszolgálása volt – azé, amivel garantáltan lehetett meccseket nyerni –, majd csak utána jött a másik oldal, ahová talált a Bills egy olyan embert, akivel a főedzőnek nem kellett különösebben foglalkoznia. Mindezt sikerült megspékelni azzal, hogy fontos pozíciókra, modern felfogásban érkeztek a játékosok, vagyis nem lőtt el senki top picket futóra és csak futás ellen jó belső védőfalemberre, nem költött komoly pénzeket fakezű tight endekre és nem egyetlen támadófalemberben látták az egész OLine sikerének kulcsát. Amilyen egyszerű, olyan nagyszerű az egész és nem is kell ennél több New Yorkban sem.

Jöhet a tudatos építkezés

Kezdjük ott, hogy a Giants borzalmas anyagi helyzetben van (23,8 millióval van a plafon felett) úgy, hogy a keret önmagában nem túl erős. A piacon tehát túl nagy aktivitással nem kell számolni, viszont a csapaté az 1/5-ös és az 1/7-es pick is. Ebből az egyik jó eséllyel egy pass rusherre megy el, a többi első és második napos cetli pedig valószínűleg a támadósorra, elsősorban a támadófalra lesz ellőve. Vagyis a billses módi alapján a fókusz a főedző szakterületére fog koncentrálni, a védelem élére pedig egy olyan szakembert kell találni, aki egyedül képes magas szintű teljesítményre – ezért is érkezett Don “Wink” Martindale.

A Baltimore-ból meglepetésre menesztett 58 éves szakember igazi sztár a posztján, évekig rakott össze ligaelit védelmet, különösen a spéci blitzeivel tudott az átlag fölé nőni. Kissé ez is lett a veszte Baltimore-ban, mert nem tudott alkalmazkodni a sok sérüléshez és folytatta a korábban jól bevált rendszerét, amihez a kórházban maradt az alapanyaga.

Az alkalmazkodás hiánya nem feltétlenül előny, de papíron ugyanakkor minden adott ahhoz, hogy a Giants védelméből egy jól működő, top 10 körüli egységet csináljon. A secondary jó, a védőfalból is csak egy igazán domináns pass rusher hiányzik (ami pedig érkezhet a draftról), így pedig a védelemmel nem is kell különösebben foglalkozni, Daboll és Schoen dolgozhat a támadósor rendbetételén.

Feltehetően a fókusz a támadófalon lesz, mert bár Andrew Thomas rendben van a baloldalon, de rajta kívül nem igazán van minőség (pláne nem pass protectionben). Akár még két első kört is ellőhet ide a csapat, illetve meglepő lenne, ha nem érkezne a piacról is egy-két olcsóbb veterán. Amennyiben pedig sikerülne egy legalább átlagos egységet összerakni, akkor jöhetne egy kreatív, teljesen passzjáték központú offense, amire emberemlékezet óta nem volt példa New Yorkban.

A Bills támadósorát Josh Allen zsenialitásán túl az tette félelmetessé, hogy nagyon diverz volt a skill személyzet, akivel Daboll gyakorlatilag bármilyen védelmet tudott támadni. Mélységi / középtávoli célpontnak ott volt Stefon Diggs, a slotban Cole Beasley, a pálya közepét pedig lehetett Emmanuel Sandersekkel és Dawson Knoxokkal támadni. És bár túlzás lenne azt állítani, hogy a Giants skill személyzete van olyan jó, mint a Billsé, de azért bőven van benne potenciál: Kenny Golladay egy mélységi és red zone célpontnak jó lehet, Kadarius Toney egy hihetetlen playmaker, aki ha csak a focira koncentrál, akkor olyan ajtókat nyithat ki, amire még a Billsben sem volt példa, de Darius Slayton, Sterling Shepard, Kyle Rudolph vagy épp Barkley is jó opció lehet a passzjátékban.

Persze nem lehet elmenni amellett, hogy Daniel Jones három éven keresztül volt vakvágányon tartva és Sam Darnold példája is mutatja, hogy vannak menthetetlen esetek. Rajzolhat fel bármit Daboll, ha az irányító nem tudja végrehajtani, de Jones összességében több pozitívumot mutatott eddig, lábon kifejezetten veszélyes és mélyre is elég jól passzol, így azért vele bizakodónak lehet lenni (még ha azért csodát nem is feltétlenül kell várni).

A lehetőség tehát adott ahhoz, hogy Daboll hosszú távon sikeres legyen, pláne úgy, hogy a megbízatása most nagyjából olyan, mint Bruce Ariansé volt. Ahogy anno Jameis Winston esetében, úgy most sincs kőbe vésve, hogy Jones a jövő – ha sikerül kihozni belőle a vadállatot, akkor szuper, ha nem, akkor Daboll tovább alakíthatja a saját ízlésének megfelelően az offense-t. Kifogás nincs, a helyzete közel ideális – már csak az a kérdés, hogy mennyire tud élni a lehetőséggel.

Mi szól Daboll mellett?

A 46 éves Daboll 1997-ben kezdett edzősködni, majd 2000-ben az első profi munkáját is megkapta, mégpedig Bill Belichicktől és egészen a 2006-is idény végéig volt a Patriots alkalmazásában, mint védelmi asszisztens és elkapóedző. Ezt követően elment a Jetsbe QB-edzőnek, majd volt a Browns, a Dolphins és a Chiefs támadókoordinátora is, mielőtt 2013-ban további négy évre visszatért a Patriotshoz tight end edzőként.

Ebből is látszik, hogy nemcsak rendkívül tapasztalt, de konkrétan betegre nyerte magát – ötszörös Super Bowl győztes edzőként pontosan tudja, hogyan kell jó csapatot építeni és győztes kultúrát kialakítani. Viszont Josh McDanielsszel, Joe Judge-dzsal vagy Matt Patriciával ellentétben nem csak Bill Belichicktől tanult: 2017-ben az Alabama támadókoordinátoraként egyetemi bajnok lett, majd eltöltött négy évet a Billsnél, ahol egy top 20-as egységből top 5-öst csinált, illetve alighanem nagyon komoly szerepe volt abban, hogy az óriási bustnak tűnő Josh Allenből MVP-kaliberű játékos lett.

Emellett modern felfogású edző, aki már szinte túl is tolta a futás mellőzését a Billsnél, a negyedik kísérletektől sem fél és annyi mindent látott már, hogy szinte mindenre van megoldása. Jól mutatja ezt, hogy képes volt a 2021-es szezon közepén felszínre törő problémákat előtérbe helyezni, felismerte, hogy amennyiben nem megy a futás, úgy nyugodtan lehet direkt futásokat hívni Josh Allenre, a Chiefs elleni PO-meccsen pedig remekül ismerte fel a Gabriel Davis által nyújtott mismatchet és nem is félt az egész szezonban viszonylag mellőzött elkapót használni.

Állítólag a mentalitásával sincsen probléma, szeretik a játékosok, ami szintén nem hátrány egy büntetőkörökkel dolgozó ex-Patriots edző után. És ahogy a mellékelt ábra is mutatja, jó érzékkel tud a segédedzőkhöz is nyúlni, ugyanis nem csak Martindale volt nagy fogás, hanem Mike Kafka támadókoordinátorrá való kinevezése is. A korábbi 4. körös irányító ugyanis 2017-től a Chiefsnél dolgozott, ő volt Patrick Mahomes QB-edzője és 2020-tól a passzjátékért felelős koordinátor posztját is betöltötte.

Magyarán az AFC két legszebb és leghatékonyabb támadófociját játszó csapatából érkezett szakember fogja összerakni a Giants támadósorát, amiért nehéz nem lelkesedni. Nem véletlen, hogy Daboll még nem döntött arról, ki hívja majd a játékokat, ugyanis Kafkában is bőven van potenciál, a főedzőnek pedig így több ideje lehet az alapvető koncepciók és a gameplan összerakására, illetve overall a csapat menedzselésére, ami szintén nem hátrány.

Mi szól Daboll ellen?

Alapvetően nem sok mindent lehet felhozni a Giants főedzője ellen, bár ahogy mindenkinél, úgy nála is vannak kérdéses pontok. Az egyik ilyen, hogy ez az első főedzői kinevezése, tehát még tapasztalatlan és New York nem a legtürelmesebb és leghálásabb közeg. A másik, hogy bár rengeteg helyen volt támadókoordinátor, a Billsen kívül sehol nem végzett különösebben jó munkát:

  • A Browns OC-jeként a 32. és 29. legjobb támadósort rakta össze olyan irányítókkal, mint Brady Quinn, Derek Anderson, Colt McCoy, Seneca Wallace.
  • A Dolphins támadókoordinátoraként az offense a 22. legtöbb yardot szerezte Chad Henne-vel és Matt Moore-ral.
  • A Matt Cassellel fémjelezett Chiefs támadósor pedig mindössze a 24. legjobb volt az irányítása alatt.

Az egyértelmű, hogy nem egy Sean McVay, Andy Reid, Sean Payton vagy Kyle Shanahan féle támadózseni, akinek olyan kreatív rendszere van, ami rossz irányítókkal is képes hatékonyan működni. Továbbá azt is meg lehet kérdőjelezni, hogy mekkora szerepe volt Josh Allen gatyába rázásában – a jó playbook ugyanis nem jelenti azt, hogy ő állította a helyes útra a fiatal irányítót.

Sokak szerint ugyanis Allen szinte példa nélküli feltámadása elsősorban nem Dabollnak, hanem Carson Palmer öccsének, Jordan Palmernek köszönhető, aki Allen mellett olyan irányítók karrierjét segítette, mint Patrick Mahomes, Deshaun Watson és Joe Burrow. Persze Daboll elküldheti Daniel Jonest is Palmerhez, de nyilván kevésbé bíztató az, ha nem a főedző a helikopter.

Egy ritka karrierív – Josh Allen fejlődése

Összefoglalva

Nem igazán lehet tökéletes jelöltet találni a piacon, annak idején Kyle Shanahan vagy Sean McVay sem tűnt annak, és csak menet közben derült ki, hogy tényleg a legjobbak közé tartoznak. Nem tartom valószínűnek, hogy Daboll majd csatlakozik hozzájuk a sorban, vagy hogy képes lenne megismételni Daniel Jonesszal azt, amit Allennel, de ez nem is feltétlenül szempont.

Az látszik, hogy érti a támadósort és a modern focit, jó érzékkel rakja össze az edzői gárdát, győztes kultúrákból érkezett és közelről látta, hogyan lehet sikeres csapatot építeni. Top irányító nélkül persze nehéz lesz sikeresnek lenni, de ez mindenkire igaz, ezért sem kötötték Jones sikerességéhez a New York-i karrierjét. A padlója magasan van, és ugyan a plafonja kérdéses, de jó eséllyel ő volt a legmagasabb polcon az elérhető főedzők között, amit az eddigi döntéseivel igazolt is. Ez így nagyon rendben van.

Értékelés: A+

[/ppp_patron_only]

6 Comments
0 0 votes
Article Rating
Subscribe
Notify of
6 Comments
Oldest
Newest Most Voted
Inline Feedbacks
View all comments
bjeela
bjeela
2 years ago

Mondomén, hogy DJonesből lesz még MVP.

ThySoul
ThySoul
Reply to  bjeela
2 years ago

Ha annyi ezresem lenne, ahányszor hallottam, hogy Daboll miatt lett Allen MVP szintű QB már én lennék az új Mészáros Lőrinc

Tibor Cseh
Tibor Cseh
Reply to  bjeela
2 years ago

Arra nem tennék túl nagy pénzt,de eddig Shurmur volt a legjobb edzője.Ha hozza az átlag 2td- t meccsenként-mint akkor-és tovább tudja csökkenteni a fumble számait,én már elégedett leszek.

Fetyke
Fetyke
Reply to  bjeela
2 years ago

Egyszer volt Budán kutyavásár!

Tibor Cseh
Tibor Cseh
2 years ago

Sok függ attól,h mit csinál a Giants a FA piacon.Legjobb talán az lenne,ha tudnánk hozni veterán pass rushert olcsón,akár kettőt is(lesz vâlaszték).Elsőre Linderbaumot választanám,mert belül vagyunk nagyon-nagy bajban és ezzel akár 10+ évre megoldanânk a center posztot. 2.körben elhoznám az elérhető legjobb guardot-még felcsere árán is,van pick bőven-ezzel tudnánk stabilizálni a fal belsejét.Szerintem az RT posztot Peart meg tudja oldani,na meg az sem hátrány,h nem az nfl legtehetségtelenebb edzői gárdája irányítja majd a csapatot A másik első körrel vinni kéne Deant v.Lloydot és így egy egészséges Martinezzel akár egy ligaelit védelmünk is lehet.

atis123Juve
atis123Juve
2 years ago

Azért jegyezzük fel, hogy a siker a legutóbbi állomáshelyén volt. Szóval ez inkább fejlődő pályát mutat. Vagyis ha azokból a hibákból tanulva lett sikeres, sz jobb mintha valahol beleült a tutiba.

Legfrissebb cikkeink

Legutóbbi hozzászólások

6
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x