Szabadügynök

Egységben az erő? – Packers FA-kitekintő

Published on

Nincs egyszerű helyzetben a Green Bay Packers, amely lehet eljátszotta az utolsó esélyét arra, hogy Aaron Rodgersszel hazahozza a Vince Lombardi-trófeát a városba. A jövő egyelőre bizonytalan, a cap helyzet pedig nem túl rózsás, így válaszút elé érkezett a franchise.

Nagyon sokáig gondolkoztam azon, mennyi értelme van megírni ezt a cikket úgy, hogy Aaron Rodgers és a Packers döntése még nem született meg a folytatásról. Kevés esélyt látok arra, hogy a regnáló MVP visszavonulna, mert szemmel láthatóan még bőven van a tankjában egy újabb bajnoki címre való üzemanyag, a kérdés az, hogy milyen pilótának hagyja ezt felhasználni.

Egészen múlt hétig azon a véleményen voltam, hogy ennek szakítás lesz a vége, vagy szakítással kelljen véget érjen, és a csapatnak el kell kezdenie a rebuildet. A Packers ugyanis hagyományosan a fenntarthatóságra épített, hogy ne kerüljön az ideihez hasonló cap szituációba, és minden egyes tettükkel két-három lépéssel a jelen előtt jártak. Viszont azzal, hogy Rodgers nem esett vissza, hogy Jordan Love eddig nem úgy tűnik, hogy meggyőzte Matt LaFleuréket arról, hogy kész átvenni a csapatot, és hogy a Rams ezzel az all-in filozófiával bajnok lett, mind-mind arra tereltek, hogy a rebuildnek nem most van itt az ideje. Úgyhogy a továbbiakban abszolút szubjektív gondolatokat olvashattok, és a “mi fog történni?” helyett inkább a “minek kéne történnie?” kérdésen lesz a hangsúly. Kezdjük, mert nem egyszerű a helyzet.

Csináljunk pénzt!

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

Mivel a franchise 50 milliós mínuszban várta a 2022-es szezon startját, az első dolgunk az, hogy ezt el kell tüntetni, amit Brian Gutekunsték el is kezdtek három átstrukturálással, csaknem 23 millió dollárt felszabadítva. Kenny Clark, David Bakhtiari és Aaron Jones szerződése lett megmókolva, és érzésem szerint ők azok a játékosok, akiknél az átalakításnak van értelme, és épp elég lesz csak az általuk keletkezett fekáliát maguk előtt görgetni. Merthogy ennek a megoldásnak ára van, amit a 2023-as salary cap fogja bánni, hiszen

  • Clarknak ~24 milliós,
  • Bakhtiarinak ~28,5 milliós,
  • Jonesnak pedig ~20 milliós cap hitje van jövőre.

Ennek pedig vagy újabb átalakítások, vagy kivágás lesz a vége, utóbbi horror halott pénzzel, de ez már a jövő problémája lesz, mi maradjunk a jelennél. Ezekkel mínusz 30 millióig sikerült felvinni az egyenleget, szóval a maradékot az alábbiak szerint tüntetném el.

A Packers a legtöbb pénzt Aaron Rodgersből tudja felszabadítani, legyen szó az elcseréléséről vagy a szerződésének meghosszabbításáról, én most utóbbival számolnék. Ezzel a lépéssel karnyújtásnyira került a célunk elérése, amit pofonegyszerű módszerekkel el tudunk tüntetni. Én mindenképp hosszabbítanék már most Jaire Alexanderrel, akit minden áron itt kell tartani. Jelenleg az ötödik éves opciója tartja a rosteren, és biztos vagyok benne, hogy rekord közeli pénzt kell neki fizetni, így inkább most, mint jövőre történjen meg – pláne, hogy elég sokat spórolna vele 2022-re a csapat.

A fenti két manőver nálam kiemelt jelentőségű, a többi hosszabbítás inkább opcionális a további felszabadítások végett. Elgton Jenkins hiába guard, annak kiváló, és az egyetemen látott sokoldalúságát sajnos a sérülések miatt a Packers szurkolói is megtapasztalták, hiszen a fal minden posztján láthattuk jóformán, és nem vallott szégyent. Rookie szerződése utolsó évét kezdi meg, mivel viszonylag idősen jelentkezett a 2019-es draftra, ezért vélhetően most lesz az egyetlen esélye nagy pénzt keresni, és én megadnám neki, hiába legendásan jó az OL képzés a Fagyott Tundrán. Adrian Amos már más eset, közel sem olyan “látványos” safety mint mondjuk egy Tryann Mathieu vagy Derwin James, ellenben a Packers védelmében vezérszerepet tölt be, és a Savage-dzsel alkotott duóját megtartanám még pár évig.

A legnagyobb dilemma a Smith “tesók” jövője. Mind Preston, mind Za’Darius cap hitje brutálisan nagy, és mindkét szerződés már csak az előttünk álló szezonra érvényes. Mindkettőt nem fogják megtartani, így dönteni kell, és dacára a pletykáknak, én Prestont tartanám meg egy új szerződéssel – merthogy a $19,7 milliós cap hit túl sok, ebből faragni kell. Za’Darius szinte teljesen kihagyta az előző szezont sérülés miatt, de ez semennyire nem látszott, mert Rashan Gary a 2020-as biztató jeleket közel ligaelit teljesítménnyel váltotta ki, és mellé Preston is újra a 2019-es formáját idézte elő. Ártani nem árt, ha sok jó passzsiettetőd van a rosteren, de inkább kinevelnék egy harmadik játékost a két veterán mellé, mint megtartanám mindkét Smitht, így Za’Darius a kivágás sorsára jut.

Hozzá hasonlóan távozna Randall Cobb, akiért tavaly nagyon lobbizott Rodgers, és a békesség kedvéért sikerült megszerezni korábbi elkapóját, de kemény 371 támadó snapen állt a csapat rendelkezésére, 32 éves lesz mire kezdődik az idény, 2015 óta nem tudott végigjátszani egy szezont sem – viszlát. Mason Crosby sorsa is a levegőben lóg, a megbízhatósága eléggé megkopott tavaly, és fiatalabb nem lett. A Packers már hozott is egy rúgót Dominik Eberle személyében, ami jelzésértékű. Crosby legutóbb 2020-ban volt hasonló szituációban, egy szintén gyengébb év után, akkor az új szerződéssel megtáltosodott, de ezúttal véget érhet minden idők legsikeresebb Packers rúgójának karrierje a csapattal.

Ha a fenti roster műveletek megvalósulnak, akkor simán mehet 40 millió dollár fölé is a cap space. Persze ez a legoptimistább forgatókönyv, de abban biztosak lehetünk, hogy a mínuszt simán el tudják tüntetni, a költőpénz mennyisége itt a kérdés.

Lejáró szerződésű játékosok

Alapesetben nincs rossz helyzetben a franchise, mert kevés kulcsjátékosának szerződése járna le, ellenben a mennyiség már egy nagyobb gond, főleg hogy egyes csapatrészek kiürülhetnek. A tavalyi évben láthattuk, hogy néha a mély roster sem garancia arra, hogy egy covid- vagy sérüléshullámot ki lehessen húzni, így elgondolkodtató hány játékost eresztenek szélnek.

Lehetne még bővíteni a listát, akkor is kiszúrnád azt az egy nevet, akit minden áron meg akarnál tartani, ő pedig Davante Adams. Amikor a mostani szerződését kapta, még csak egy ígéretes játékos volt az elit alatti szinten, aki túl volt pár agyrázkódáson, és amire a Packers is gondolt, amikor elé tolták a papírokat. Azóta sokat változott a világ, olyan kémiát alakított ki Rodgersszel, amire még Jordy Nelson sem volt képes, és kinőtte magát sokak szerint a liga legjobb elkapójává. Sokan a franchise taget már biztosra veszik, de tartok tőle, hogy azt nem írná alá.

Akadnak kezdő, sőt, tavaly egész jól teljesítő játékosok is, De’Vondre Campbell vagy Rasul Douglas remek igazolások voltak, Marquez Valdes-Scantling, Allen Lazard és Robert Tonyan távozásával szinte teljesen elfogynának a célpontok, de a CB sor is kiürülhet Kevin King és Chandon Sullivan távozásával. Mivel a Packerst sem kerülték el tavaly a pandémia hatásai, illetve a sérülések sem kímélték a csapatot, sok mélységet jelentő játékos találta magát a kezdőben, ahol azért kiderült, hogy van bennük fantázia, csak a pénz nagy úr, így érdekes kérdés lesz hány játékost tudnak/akarnak megtartani.

Klárikám, ez egy All In!

Eltüntettük a negatív számot a salary capben, felvázoltuk, hogy mely játékosok szerződése jár le, úgyhogy nem maradt más hátra, mint hogy felhasználjuk ezt az összeget. Én nagyjából ezzel a $40 millióval számolok, úgyhogy kezdjünk bele először a saját portánk körüli sepréssel.

Adams ahogy jeleztem, szerintem a franchise taget nem írná alá, hiszen a legjobban fizetett elkapó akar lenni – és én azzá tenném egy maximum 3 éves, sok garantáltat tartalmazó szerződéssel, a struktáráját pedig ki lehet úgy alakítani, hogy az idei cap hitje viszonylag alacsony legyen. Ha a Rodgers – Adams – Alexander hármast sikerül megtartani hosszabb távra, akkor az idei free agency már rossz nem lehet az én szememben.

Nagyon tetszett a Packers azon tavalyi törekvése, hogy igyekeztek a lepattanókra, a piacot tesztelő, és azon nem kellő játékosokra rámenni. Én ezt a szokást idén is megtartanám, így egyrészt nem verném el ezt az összeget a nyitás pillanatában, másrészt meg lemondanék Douglasről és Campbellről is. Hiába volt az All-Pro linebacker kulcsszereplő ebben a védelemben, nem hiszek benne, hogy ezt 2022-ben is fenntartaná, ahogy abban sem, hogy megint sikerülne $2 millióért szerződtetni, Douglas szintén zenész.

A saját játékosok közül Tonyant visszahoznám, az ACL-sérüléséből lábadozva talán nincs sem akkora piaca, sem akkora bérigénye, hogy a Packers ne engedje meg magának a szerződtetését, Lazard pedig egy második körös RFA tenderrel maradhatna itt – nem vagyok tőle hanyatt esve, de a teljes WR szoba kiürítését azért elkerülném. Szintén a mélységet biztosítanám a két ERFA játékossal, illetve Lancasterrel és Sullivannel is. Az egyetlen félelmem utóbbiakkal kapcsolatban az, hogy mivel a Packers stábjából idén elég sok szakembert szipkáztak el a csapatok, félő, hogy több kisebb nevű, lejáró szerződésű játékosnak lesz piaca, akikért licitháborúba nem lenne érdemes belemenni. Kisebb nevű játékosok még biztos vissza lesznek igazolva, de ők nem döntő jelentőségűek a roster szempontjából.

Összegezzük merre járunk: a támadósor kellemes helyzetben van így, a legnagyobb gond a célpontok hiánya, oda ugyanis nem csak mélység férne el, de Tonyannél vagy Lazardnál jobb játékos is kellene. A támadófal kezdő ötöse bár megvan, fejleszteni lehetne akár Turnert, akár a Runyan/Newman kettőst is, de erre a draft olcsóbb megoldást nyújt. A védelemben a kezdő megvan egy MLB-t leszámítva, ha a base felállást nézzük, ellenben a mélység elég foghíjas. Mivel az NFL egy copy cat liga, az idei sláger a minél erősebb passzsiettetés elérése lesz, ahhoz pedig nem elég egy jó védőfal nulla mélységgel, így ide várnék erősítést a piacról, mint ahogy a cornerback sorba is egy-két “lecsorgó” játékos igazolása nem ártana. Alapesetben a special team nem foglalkoztat, de a Packers esetében ez az egység slágertéma, amit a Raiderstől érkező Rich Bisaccia próbálna összerántani, így kellene ebbe az egységbe is új rúgó, punter és használható játékosok.

Bár a Patriots és a Texans tavaly kivételt erősítő szabály volt, egy free agency során azért ritka, hogy egy franchise sok játékost hoz a piacról, pláne Green Bayben, ahol sokáig egy játékosnak is már örülni lehetett. Tekintve, hogy én lepattanókra számítok inkább, Gutekunsték helyében inkább csak olyan játékosokra költenék, akik kapósak lehetnek a piacon, és akikről semmiképp sem akarnék lemondani.

Egy komolyabb, de nem prémium elkapóra mindenképp számítok, legyen az a mostani szcenárióban Allen Robinson, de akár DJ Chark, Mike Williams, Will Fuller, JuJu Smith-Schuster, vagy aki tetszik. Ezek a játékosok ugyanis nem csak pénzre, de sikerre is éhesek, így a Packers egy vonzó célpont lehet számukra, amik miatt akár egy kis kedvezmény is kialkudható a piaci árakhoz képest. Azért a Bears elkapójára esett most a választás, mert ő már túl van azon, hogy nagy pénzt keressen, egy eléggé feledhető szezont hagyott a háta mögött, és Gutekunst már egyszer megpróbálta leigazolni, amikor a Jaguarst otthagyva került ki a piacra. Ha egyben marad az offense, akkor Robinsonnak a Packersnél jobb opciója nem nagyon lesz újjáélesztenie a karrierjét. Egy tight endet is el tudnék még viselni, de egyrészt OJ Howard uncsi, a többi meg drága, így max itt is egy training camp igazolást tudok elképzelni veterán minimumért. Meg kíváncsi lennék Deguarára, akinek a fizikai adottságai megvannak ahhoz, hogy adott esetben matchup előnyt jelentsen a támadósornak, csak ezt már szeretném a pályán is látni.

Egy passzsiettető iDL-t is nagyon szeretnék a piacról, egy olyan veteránt, akit már nem kell fejleszteni, de nem is kell felé szürreális elvárásokat támasztani. Quinton Jefferson ezt elég jól hozta a Raidersben, Bisaccia talán el tudja csábítani új állomáshelyére, és ezzel meglenne egy rotálási potenciál szituációtól függően a védőfalban. A linebacker poszt elég mostoha, egyáltalán nem bánnám, ha itt is kivárásra játszanának, mert egész sok használható játékos lesz elérhető, de Anthony Walker nekem nagy kedvencem. Ha elengedi a Browns, akkor bepróbálkoznék vele egy kisebb szerződéssel, de licitháborút nem folytatnék érte.

Összegzés

Mondhatjuk, hogy ez nem a “klasszikus” all in, amit mondjuk a Ramstől láthattunk, de szerintem a fentiek Packers szinten abszolút kimerítik ezt. Főleg úgy, hogy az NFC 2022-ben kezd veszteni a fényéből, és ha egyben tudják tartani a tavalyi rostert, már azzal is favoritnak tekinthetők, hát még ha erősíteni is tudnak rajta adott esetben. Szívem szerint cseréket is próbáltam volna tető alá hozni, de nem szeretnék teljesen elrugaszkodni a valóságtól, ráadásul a Packers építkezésében még mindig a draft a legfontosabb, értékes pickről nem szívesen mondanának le, és szükség is lesz rá, hogy így tudjanak olcsó játékosokat hosszú távon szerezni – a sok módosítás miatt kelleni fog. A nagyobb feladat viszont nem márciusban, hanem majd a training camp idején vár a vezetőségre, hogy hány, a piacon nem kellő játékost tudnak szerezni, mert a rostert ott kell feltölteni, hiszen elég sok helyen kell még mélység.

[/ppp_patron_only]

8 Comments

Popular Posts

Minden jog fenntartva. © 2024 FK Media Group