A Detroit Lions tisztességgel lehozta a 2021-es szezont: sikerült szerethető, szimpatikus játékkal, három győzelmet is gyűjtve megszerezni az 1/2-es picket, pedig legalább 5-6 rosszabb csapat is volt tavaly a mezőnyben. A morál tehát jó, a térdkalácsok ki lettek harapva és még a kvázitankolás is sikerült (bár a Rams Super Bowl győzelme azért ennek nem tett jót), csak hát pont az idei minden idők egyik legrosszabb classa, amivel pont a legnagyobb hiányposztra nincs tuti jelölt. Így most mi lesz?
A Lions a 2021-es idénynek teljes rebuilddel indult neki Matt Stafford elcserélésével és Jared Goff megszerzésével. A trade után nem sokkal arra számítottam, hogy a csapat túlélésre és a szimpatikus vesztes szerepre játszik, szerez 1-2 nyögvenyelős győzelmet, hogy az öltözői hangulat rendben legyen, aztán az extra első körös cetlikkel és a saját magas húzásokkal szerez egy franchise irányítót.
Ennek a nagy része bejött, csakhogy van két óriási probléma. Egyrészt a draft önmagában sem túl jó, de ami nagyobb baj, hogy nincs igazán ígéretes irányító, így az 1/2-es cetlivel majd jó eséllyel egy pass rusher fog jönni, amivel pont nincs beljebb a franchise. Másrészt a detroiti menedzsment nem úgy gondolkodott Jarred Goffról, mint én: átalakították a szerződését, így most 31 millió dolláros cap hitje van és nem lehet elküldeni. Viszont a korábbi 1/1-es nem kapott támadófegyvereket, így még csak úgy igazából le sem lehetett tesztelni, hogy lehet-e kezdeni valamit, vagy annyira kuka, mint a kortárs Carson Wentz.
Ennek kiderítése így idén fog megtörténni, ami még egy elvesztegetett szezont jelent. Pláne úgy, hogy az első kör végi cetlivel azért érkezhet egy QB, így Goff lesz a detroiti Andy Dalton, akihez jó eséllyel ragaszkodni fog a vezetőség ahelyett, hogy bedobnák az újoncot a mély vízbe. A franchise jövője tehát még mindig borzalmasan bizonytalan, így most a legjobb, amit tehet a menedzsment, hogy a roster maradékát rendbe teszi.
Cap helyzet
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
A Lions elég jól áll a fizetési plafonnal, 26,5 millió dollárnyi elkölthető cap space-e van (Josh Reynolds szerződését nem számolva). Ezen még lehet is javítani, bár a lehetőségek eléggé korlátozottak.
Taylor Deckernek sokan megkérdőjelezték a jövőjét Penei Sewell miatt, de egyrészt a 2024-es szezon végéig van szerződése, kivágni nem lehet, másrészt meg egy bőven átlagon felüli játékos. A sérülései aggasztóak, de a pályán nagyon rendben van, és mivel Sewell is megtanult a jobb oldalon játszani, így egészségesen a Lionsé a liga egyik legjobb támadófala. Kivágni amúgy sem lehet és jó értéken az elcserélése sem valószínű, meg eleve nem ebben az irányban kell gondolkozni, így marad a szerződésének átalakítása, amivel 10,4 milliót lehet felszabadítani.
Itt egyébként érdemes még megemlíteni az eredetileg RT-nek igazolt Halapoulivaati Vaitait, akinek a kivágásával ugyan lehet 3,5 milliót spórolni, de a 7 milliós fizetése egyrészt nem túl sok, 2024-ig van érvényes szerződése és nem is teljesen borzasztó. Nem ő a legjobb ár/érték arányú igazolás, de jobb játékost jó eséllyel nem lehet hasonló áron találni, így bár lehetne érvelni a kirúgása mellett, de nem lenne benne sok potenciál.
Michael Brockerst ellenben már nagyon jól el lehetne küldeni, mert még annyi haszon sem volt belőle, mint Goffból, sőt – tavaly nem nagyon volt nála rosszabb iDL teljesítmény a ligában. Viszont a Lions úgy gondolta tavaly, hogy ahogy Goff, úgy Brockers is megérdemel egy új, motiváló szerződést, így kapott 3 évre 24 milliót, amiből 11 millió garantált, így még csak kivágni sem lehet a 32 éves játékost. Az idei 7 millió dolláros fizetéséből 4 millió garantált, de mivel a piacon 1-2 milliónál többet nem nagyon kapna, így talán rá lehet venni valamilyen fizetéscsökkentésre – ha másra nem, hogy 2 millió dollárt alakítsanak át ösztönzőre, cserébe a jövő évi szerződése szűnjön meg (10 millió dollárt felszabadítva lehet jövőre elküldeni, amúgy is repülne). Nem mintha ez olyan sok pénz lenne, de már csak a miheztartás végett ne a Lions fizesse ki annak a vigaszdíját, hogy pont a Super Bowl run előtt cserélték el szerencsétlent Los Angelesből.
Végül még egy játékost érdemes kiemelni, a pass rusher Trey Flowerst. A 28 éves pass rusher önmagában egy kiváló játékos, amikor a pályán van, akkor többnyire megszolgálja a 18 millió dolláros fizetését, de három detroiti szezonja alatt mindössze 1316 snapen volt a pályán. A 23 milliós cap hitje nagyon sok ilyen kevés játékidőért, az elküldésével 10 millió dollárt lehetne spórolni. Ráadásul a kiesése sem olyan nagy érvágás, mert egyrészt az Okwara testvérek elég ígéretesen teljesítenek, másrészt az 1/2-es pickkel minden bizonnyal pass rusher érkezik, harmadrészt a védőkoordinátor Aaron Glenn megmutatta, hogy a rendszere még a Charles Harris féle bustokból is képes korrekt játékost faragni.
Az említett trión tehát 20-23 millió dollárt lehet spórolni, így közel 50 millió dollárral vághat neki a piacnak a Lions.
A legfontosabb szabadügynökök
Szabadügynökökből nincs hiány, de egyikük sem olyan fontos, akiért rengeteg könnyet kellene hullajtani. Ez ugyanakkor nem azt jelenti, hogy mindenkit el kell engedni, a megfelelő áron azért van közöttük érték.
Tracy Walker a legnagyobb nevű lejáró szerződésű játékosa a csapatnak. Nem egy kiváló safety, de saját nevelés, ismeri a rendszert és képes átlagon felüli játékra. A lionsös oldalakon évi 13-14 millió dolláros szerződést jósoltak neki, ami azt jelenti, hogy a fű legalizálása megtette a hatását a helyieknél – a PFF és az OTC 3-5 millióra lövi az értékét, a Spotracnál pedig még azt a szintet sem üti meg, hogy piaci értéket számoljanak ki neki.
Walkeren kívül hasznos játékos volt tavaly Kalif Raymond, aki 12 meccsen kezdett és a speciális egységben is hasznos. Nem több mint egy korrekt WR3-4, de ennek megfelelően olcsó és volt belőle haszon. Ugyanez igaz a két linebackerre, Alex Anzalonéra és Jalen Reeves-Maybinre, mert bár egyikük sem lesz átlagon felüli, de nem lehet All-Prókkal feltölteni minden pozíciót, olcsón mindketten hozzá tudnak tenni a sikerekhez.
Velük ellentétben Nick Williams nettó pénzkidobás volt és ingyen sem kellene, pláne hogy tavaly egy második és harmadik kört áldozott a Lions a belső védőfalra. Tim Boyle is mehet arra, amerre kényelmes neki, az ő szintjét egy UDFA irányító is tudja hozni negyedannyi pénzért.
Végül maradt három kifejezetten érdekes játékos. Jack Fox a liga egyik legjobb puntere, 1 millió alatt megtartható egy ERFA tenderrel, nem is kérdés, mi lesz a sorsa. Evan Brown és Charles Harris helyzete viszont már nem egyértelmű. A 2018-ban draftolatlan Brown tavaly 755 snapen volt pályán Frank Ragnow sérülése után és kifejezetten jól játszott – cserének nagyon jó lenne megtartani 2-3 millióért, de nem kizárt, hogy ennek a dupláját is megkapja valahol kezdőként. Harris pedig a Dolphins első körös bustja volt 2017-ben, karrierje első négy évében 81 nyomást és 6 sacket jegyzett, míg tavaly Detroitban 52 nyomásgyakorlás és nyolc zsákolás került a neve mellé. 3-4 millióért őt is érdemes lenne marasztalni, de könnyen lehet, hogy 10 millió dollárt is ajánlanak neki, annyit pedig nem ér, pláne nem a Lionsnek.
Potenciális érkezők
A kivágásokkal és lejárú szerződésű szabadügynökökkel együtt tehát a punter, a safety, az elkapó, a linebacker és a pass rusher egyértelműen hiányposzt, de emellett kellene egy corner és az irányítóposzt sincs megoldva (illetve csak a játékot nézve a belső védőfalra is ráférne az erősítés, de ez a legkisebb prioritás jelenleg és hátha beválnak a tavaly draftoltak).
A pass rusher poszt szerintem a draftról lesz megoldva az 1/2-es cetlivel, míg érkezik egy újonc irányító az első kör végén. Ezen kívül az elkapó és a linebacker poszt mélysége miatt jó esély van rá, hogy a második napos cetlik erre mennek el (mivel Brad Holmes ramses eresztés, azt biztosan megtanulta, hogy LB-re nem költünk sokat, top elkapó meg úgy sem menne Detroitba). Nagy neveket tehát nem várok ezekre a posztokra, leginkább a saját FA-k térhetnek olcsón vissza.
Reynolds és Raymond tavaly 882 yardot és hat TD-t szereztek, Amon-Ra St. Brown mellé és a speciális egységbe kifejezetten jó kiegészítő elemek lehetnek – nem lenne meglepő, ha Raymond is visszatérne. Fox maradása sem kérdés, illetve a két említett LB közül mondjuk Anzalonét érdemes lenne megtartani, természetesen alacsony áron. Így már nem maradt más, mint a secondary megerősítése, arra pedig kell is áldozni.
Walkert vissza kell hozni valamilyen korrekt összegért – a 6 milliós fizetés ugyan kicsit soknak tűnik, de nem lehet teljesen új safetysorral nekivágni az idénynek. Őt amúgy is szeretik a csapattársak, vezér az öltözőben, ez pedig Dan Campbellnek fontos (ezért van Brockers is a csapatban – egy nagyon drága pompom srác funkcióját tölti be), így a maradása nem lenne nagy meglepetés. Mellette még két ismerős arc megszerzése tűnik reálisnak.
Darious Williams teljesítménye erősen visszaesett tavaly, de 2020-ban parádés volt, Holmes pedig akkor még a Ramsnél dolgozott. Meg kellene fizetni, mint minden Super Bowl győztest, de ha valaki, akkor a korábbi edzője keze alatt ismét kivirágozhat, ráadásul ő is szívesen dolgozhat együtt a korábbi mesterével. Marcus Williamst pedig a védőkoordinátor Aaron Glenn ismeri nagyon jól, hiszen edzette New Orleansban, és amennyiben a pénzcsapok is kinyílnak, úgy Detroit is lehet olyan jó célpont, mint bármelyik más város.
Összegzés
A hasznos perememberek megtartása mellett nem hiszem, hogy a Lions túl aktív lenne a piacon. A két Williams megszerzése adná magát, mert egyrészt óriási hiányposztra érkeznének, másrészt megvan a személyes kapcsolat és a pénzügyi lehetőség is a megszerzésükhöz. Velük eléggé rendben lenne a secondary, és ha a drafton jól teljesít Holmes, akkor a pass rush és az elkapó kérdés is meg lesz oldva, illetve érkezhet tehetség a linebacker sorba is, sőt akár egy új QB-t is ki lehet próbálni.
Innentől kezdve a keret többé-kevésbé kész is lesz (pláne, ha a tavaly magasan draftoltak és a 2019-ben 1/3-as Jeff Okudah is elkezd életjeleket mutatni), már csak Goffon fog múlni, mire megy vele. Remélhetőleg többször már nem nyúlnak a szerződéséhez és akkor legkésőbb jövőre tényleg all int lehet mondani az új franchise irányítóra, jöjjön akár idén, akár jövőre.
[/ppp_patron_only]
