A financiális helyzet jelenleg nem túl rózsás Dallasban, de pánikra sincs túl sok oka a csapatnak, mert némi kreativitással ideiglenesen ki lehet evickélni a zavarosból és neki lehet menni úgy a 2022-es szezonnak, hogy továbbra is úgy emlegessük őket, mint az NFC egyik legpotensebb csapata. Ahhoz viszont, hogy a bajnoki potenciál kijöhessen belőlük, sok lépést kell megtenniük, egy olyan filozófiát követve, ami nem tűr ellentmondást a cél elérése érdekében.
A feladat egyértelmű, a jelenlegi keret kellően tehetséges és a McCarthy-éra harmadik évében már nem fogadható el semmilyen magyarázat, a csapatnak all int kell mondania, ha végre ténylegesen meg szeretné ugrani a Super Bowl lécet. Ehhez viszont komoly kompromisszumokat kell kötniük a rövid- és hosszútávú jövőt figyelembe véve, de létezik olyan forgatókönyv, amely nem jár komoly vezéráldozattal.
Mi kell a csodához?
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
Csodaként először is arra kell gondolni, hogy miként sikerül majd Joneséknak a sapka alá beférkőzniük, ugyanis a $22 milliós negatív cap space a harmadik legrosszabb pénzügyi adat az egész ligát tekintve. A helyzet azonban nem ennyire borús, ugyanis ha a csapat elkötelezett jelenlegi játékosállománya és annak potenciálja mellett, akkor nem kell komoly áldozatokat hoznia cserék vagy kivágások árán. Itt elsősorban Amari Cooper helyzete érdekes, ugyanis vele kapcsolatban szállingóznak leginkább olyan hírek, hogy a jövője nem betonbiztos Dallasban. Azonban ezeket a pletykákat érdemes fenntartásokkal kezelni, hiszen a csapat felsővezetése és edzői stábja is egyaránt tudja, hogy kell Coopert kezelni és integrálni a csapatba, a jelenlegi ára mellett milyen szerepkör jár neki, hogy mindkét fél elégedett legyen. Így nem kell tartani attól, hogy 2022-ben nem csillagos sisakban fog kifutni a pályára. Ehhez viszont adminisztratív lépéseket kell megtenni, ugyanis a szerződése átalakításával olyan összegek szabadulnak fel, amik nagyban elősegíthetik a jelenlegi csapat egyben tartását.
UPDATE: A cikk közzététele után hozta le Adam Schefter a hírt, hogy várhatóan a Cowboys kivágja Amari Coopert a ligaév kezdete előtt. Spórolást tekintve ez a továbbiakban plusz $3,5 milliót jelent majd és még valószínűbbé teszi Michael Gallup visszaigazolását, a plusz pénzt pedig más posztra el lehet költeni.
Nincs ez másképp a többi veteránnal sem, akiknek a hosszútávú jövője egyáltalán nem tisztázott Dallasban, de 2022-ben még ott szerepelnek a csapat tervei között. Gondolhatunk itt Ezekiel Elliottra, akinek a korábban köttetett gigaszerződését még jó ideig nyögni fogja a csapat, illetve DeMarcus Lawrence-re, akiken a kontraktusán szintén egy-egy átstrukturálással lehet komoly dollármilliókat fogni.
Igaz ez a támadófalra is, ahol egy olyan komoly trió szerződése tornyosul, akiknek elvitathatatlan szerepe lesz az offense 2022-es sikereiben. Tyron Smith már nagyon a karrierje végét járja, ez tökéletesen látszik az egészségügyi állapotán, de jelenleg semmilyen jobb opció nincs arra, hogy őt fel lehessen váltani, ezért nála is a szerződésének átalakítását kell eszközölni. Hosszabbítani, a szerződését kinyújtani viszont érdemes lehet Zack Martinnak és La’el Collinsnak egyaránt, hiszen ők olyan veteránok, akik bár az elmúlt időkben küzdöttek kisebb-nagyobb sérülésekkel, de középhosszútávon alapkövei a csapatnak a stabil teljesítményükkel.
A csapat húzóneveinek, magjának szerződését átalakítva, illetve meghosszabbítva jelen forgatókönyv szerint $57,5 milliós összes szabadítható fel, így a csapat 35,5 millió dollárnyi cap space-hez juthat. Ezt tovább lehet kozmetikázni azzal, hogy a jelenlegi rosteren lévő egyetlen kompetens, azonban éppen most csípőműtéten áteső tight end, Blake Jarwin szerződését kitolják, illetve hosszabbítanak azzal a Connor McGovernnel, akit rohamléptekben kell majd teljeskörűen integrálni a kezdőbe, hogy betöltsék a bal oldali guard poszton keletkezett űrt. Kivágásokkal is lehet további pénzt felszabadítani, ahol az egyik legérdekesebb helyzet Anthony Brown személye körül adódhat, aki a legnagyobb arányban volt fenn a védelmi snapekben, de a vezetőség úgy számol, hogy Kelvin Joseph lesz az emberük Diggs túloldalán, így elképzelhető, hogy elköszönnek a csapathoz 2016-ban került, azóta középszinten teljesítő cornerbacktől. A szituáció hasonló lehet a csapat harmadik számú irányítójával is, akinek a kivágásával egy olyan összeghez juthat a csapat, amivel a speciális csapategységben keletkezett lyukakat tudná befoltozni.
Kik mehetnek ki a piacra?
Laikus szemeknek elsőre a Cowboys szabadügynök listája nem tűnhet olyannak, ahol sorakoznak a szupersztárok, de számos olyan alapember mehet ki a piacra idén, aki komoly szerepkörrel bírt a tavalyi szezon során. Összesen kilenc olyan játékos van, aki a snapek legalább 40%-án ott volt a pályán, köztük olyanok is, akik egyértelmű kezdők voltak. Érdekes a csapat helyzete, főleg a védelmet tekintve, ahova a tavalyi offseasonben olyan játékosok jöttek Kearse, Kazee és Neal személyében, akik mind-mind alapkövei voltak a liga egyik legizgalmasabban játszó védelmének. Ők első benyomásra komoly űrt hagyhatnak maguk után, de ha picit közelebbről megnézzük a Cowboys csapatépítési stratégiáját, akkor nem leszünk meglepődve, ha csak egyikük tér majd vissza a 2022-es szezonra, a többiek helyét más veteránokkal töltik majd fel.
Ha már a defense-t vizsgáljuk, be kell karikázni Leighton Vander Esch nevét, illetve a linebacker posztot, ami kritikus helyzetben van jelenleg, mert Parsons mellett/mögött se mélység, se minőség nincs – csak a tavalyi negyedik körös, a szezon nagy részét kihagyó és egyelőre special teamer Jabril Cox. Mellette szintén érdekes helyzetben van a csapat edge poszton, hiszen bár Lawrence-szel számolunk, de Gregory és Armstrong szerződése is lejár. Utóbbit könnyebben tudja pótolni a csapat a meglévő mélységével, de előbbi még mindig, 30. életévében is tud olyan kiemelkedően játszani, hogy megérje érte erőfeszítéseket tenni. Szintén ennél az egységnél kell Malik Hookert és Carlos Watkinst is kiemelni, akik egyaránt kisebb volumenben voltak a pályán, de még így is elérték a 38%-ot, tehát olyan rotációs emberek voltak, akikkel minden mérkőzésen számolt a stáb.
A lista a pályán töltött snapek arányában van csökkenő sorrend szerint rendezve (min. 20%)
Ugorjunk a labda túloldalára és nézzük meg kik azok, akiknek az esetleges távozása fájhat leginkább a Cowboysnak. A fenti listán csak a felsorolás második felébe fért be Michael Gallup, hiszen térdsérülésének köszönhetően mindössze a snapek 40,5%-án volt a pályán, de ettől függetlenül ő az, aki elindíthat egy komolyabb dominó effektust az elkapó pozícióban. A helyzete elég specifikus, mert a tavaly novemberben elszenvedett ACL-sérüléséből elvileg vissza fog térni augusztusban, de közel sem olyan formában, ahogy korábban játszott. Ez befolyásolja Wilson helyzetét is, aki szépen szállt be Gallup kiesése után és rászolgált arra, hogy 11-es csomagban kezdő elkapóként számoljanak vele. Kettejük megtartása viszont a jelenlegi cap helyzet miatt elképzelhetetlen, így tehát komoly döntési helyzet előtt áll a csapat.
Két játékosban fontos gondolkodni akkor is, ha Schultz példáját nézzük, hiszen az ő jövőjére is hatással van poszttársa, Jarwin, akivel egy az egyben nem tudják felváltani egymást, sokkal inkább működnek jól egymás mellett – főleg úgy, hogy a Dallas sűrűn szereti a 12-es csomagját a pályára küldeni. Némileg bonyolult a helyzet Connor Williams kapcsán is, hiszen éveken át ő jelentette a megoldást bal oldali guard poszton, és bár hiába volt idén is a harmadik legtöbbet a pályán a falemberek közül, ott van mögötte McGovern, akiben továbbra is bízik a vezetés. Nem véletlen, hiszen Williams az inkonzisztens játékával és a 17 begyűjtött sárga zászlójával (legtöbb a ligában) volt, hogy a tavalyi évadban már a padon találta magát.
Legvégül érdemes néhány szót szentelni a speciális csapategység oszlopos tagjainak is, hiszen mind a long snapper Jake McQuaide, mind pedig a liga egyik legjobb puntere, Bryan Anger szabadügynök lesz. Ez elsőre nem tűnik olyan egetrengető történésnek, de egységét tekintve a Cowboys nagyon stabilan dolgozott John Fassel vezetése alatt, és ahhoz, hogy megtartsák a ceruzával írt contender státuszukat, továbbra is szükség lesz a veterán, tapasztalt játékosok jelenlétére a special teamben.
Kikkel számolhatunk 2022-ben?
Hiába sikerült egy viszonylag korrekt fizetési sapkát kimatematikázni a korábbiakban, az a lehetséges $45 milliós keret sem lesz feltétlenül elég arra, hogy minden problémát maradéktalanul orvosoljon a csapat. Az all in módot viszont folytatni kell és tenni kell azért, hogy ez a csapat ne csak a csoportján belül maradjon ütőképes. Ehhez szükséges lesz a támadóoldalon a lehető legnagyobb mértékben megtartani azt az emberállományt, ami az elmúlt két évben Kellen Moore-ék rendelkezésére állt, ez jelentheti a siker kulcsát, ha még egy újabbat szeretnének csavarni a meglévő rendszeren. Ezért számolhatunk úgy, hogy Schultz megkapja a taget (figyelembe véve, hogy Jarwin szereplése kérdéses lesz a szezonban), amivel fixen 10,8 millió dollárt tesz zsebre 2022-ben, míg Gallup esetében az elvárt/remélt piaci ár alatt megegyezik a játékos és a csapat. Ez felfogható úgy, hogy mindkét fél tesz egy engedményt a másik felé, hogy a jövőben is közösen tudjanak dolgozni. Gallup esetében ez azért lehet kedvező, mert nem kell egy új rendszerben új feladatköröket úgy megtanulnia, hogy gyakorlásra és edzésre alig marad ideje a szezon kezdete előtt. A csapatnak meg azért, mert tudja, hogy mit kap, semmi zsákbamacska jellege nincsen az igazolásnak, főleg úgy, hogy WR3 áron tarthat meg egy olyan játékost, aki másik csapatban potenciális WR2-es szerepkört és ezáltal pénzt is kapna.
A védelem oldaláról úgy lehet megközelíteni az offseasont, hogy a csapat vezetése hisz benne, hogy nem feltétlenül kell visszahozni az összes tavalyi fontos játékost, elég megtalálni egy-egy kritikus posztot, ahol elengedhetetlen, hogy az adott játékos maradjon. Így kell tekinteni Gregoryra is, akibe az elmúlt évek során rengeteg hitet és munkát fektetett a csapat, nem akarják elengedni, ahhoz viszont nincs elegendő forrásuk, hogy egy komolyabb szerződést tegyenek elé. Az életkorát és a múltját figyelembe véve a legjobb hely, ahol ő dolgozhat, az Dallas, ennek tekintetében fognak majd zajlani a tárgyalások a két fél között. És ha már legek, Kearse volt az, aki az egyik legnagyobb hozzáadott értékkel dolgozott Quinn védelmében, tökéletesen találták meg a helyét a back sevenben. Sokat lehetett mozgatni a formációban, nem volt szűken behatárolt posztja, és ez az a flexibilitás, amit mindenképpen meg kell tartania ennek a védelemnek. Így őt is vissza kell hozni, hogy továbbra is harapós lehessen az egység.
Ahhoz viszont, hogy szintet tudjanak lépni, kelleni fog a pótlás Kazee helyére, akivel nem számolunk 2022-ben. Ide érkezhet Marcus Maye, aki egyelőre csak hipotetikusan van ide beírva, hiszen még nem kizárt a franchise tag opciója sem, de kezelhetjük úgy, hogy neki nem New Yorkban osztanak lapot erre a szezonra. Quinnél pedig tudjuk, mennyire kedveli a hozzá hasonló profilú safetyket, akinek megvan a sebessége és a range-e, hogy akár egyedül is be tudja játszani a pálya hátsó részét, ha azt kérik tőle. Kell rugalmasság a játékos részéről is, hogy meg tudjon egyezni a csapattal, de profilját és piacát tekintve, jó eséllyel metszheti egymást a két fél érdekeinek görbéje.
Korábban érintettük már a speciális csapategységet, ahol szintén az a cél, hogy minimum azon a szinten dolgozzon a csapat, mint 2021-ben. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy megmaradjon a Zuerlein-Anger-McQuaide tengely, akik alapjaiban határozták meg az egység eredményességét az elmúlt évben. Nem lehet vita, hogy az ő jelenlétük szükséges a 2022-es menetelésben, ugyanis ilyen minőségben nem pótolhatóak bármilyen azonnali csere esetében.
Mi várható a drafton?
A hiányposztoknál nem említettünk meg több fontos kategóriát, mint például a linebacker vagy a két fal belseje, így érdemes néhány gondolatot a draftnak is szentelni, ahol ezek a pozíciók prioritást fognak élvezni. Nem titkolt vágya a csapatnak playmakerekkel teletömködni a védelmét és több irányból is azt lehet hallani, hogy nem félnek egy újabb elsőkörös cédulát linebackerbe fektetni. Itt elsősorban Devin Lloyd és Nakobe Dean neve lebeghet előttünk, mint potenciális korai pick, velük érdemes lesz a csapat rajongóinak barátkoznia az április végén rendezendő játékosbörzéig. Ha nem ebben az irányban gondolkodunk, akkor ott lehet a center poszton nagyra tartott Tyler Linderbaum, aki lecsúszhat a Cowboysig, de emlékezzünk meg Kenyon Greenről és Zion Johnsonról, akik mindketten nagyon sokoldalú játékosok a támadófal belsejében. A fal védelmi oldalára ugorva, a jelenlegi mock draftokban többször találkozhatunk a két ex-Bulldoggal, Devonte Wyattal és Jordan Davisszel, akik szintén ott lehetnek a csapat célkeresztjében. Ezek a játékosok az első választási jognál jöhetnek szóba, a 2-3. napra kibővítve több tackle és safety, valamint passzsiettető nevével is elkezdhetnek a szurkolók barátkozni.
Összességében
A csapat váza tehát adott, már csak a szükséges izmokat kell felpakolni arra, hogy ne csak arról beszélgethessünk, hogy ez a csapat egy igazán tehetséges alakulat. A cél érdekében rövidtávon rengeteg követ meg lehet mozgatni, hogy elérjék a céljukat, bajnokok lehessenek. Az ablak zárulni látszik, a financiális helyzet évről évre nehezebb, de 2022-ben még megvan az esélyük arra, hogy egy komolyabb menetelés részesei lehessenek. Ehhez persze szükség van a keret minőségének fenntartására, az edzői stáb filozófiájának újraszabására és a szerencsére is, hogy erre a szezonra úgy beszélgethessünk a Cowboysról, mint egy olyan csapat, amelyik nem csak potens, de bajnokesélyes is.
[/ppp_patron_only]
Elég rózsaszínűre sikerült ez a kép a Tehenészekről.