Irány a Super Bowl! – Chargers FA-értékelő

A kitekintőben azt írtam, hogy a szupersztár irányító már megvan, a támadósor tavaly is kiváló volt, most pedig gatyába kell rázni a védelmet (főleg a fal belsejét), és ha ez sikerül, akkor mindenki retteghet a Chargerstől. Jelentem, a feladat elvégeztetett, irány a Super Bowl! 

Az offense tavaly is top5-ös volt, így itt sok munka nem volt – persze mindig lehet több fegyvere az embernek, és a támadófal jobb oldalán jó lenne erősíteni, de a nagy pénzt a védelembe kellett ölni, ahová kellett egy komplett belső védőfal, egy pass rusher, egy cornerback és egy linebacker. Nem mondom, hogy mindent maradéktalanul sikerült megoldani egy csapásra, de a főbb gondokat igen, ráadásul nem is akármilyen játékosokkal.

Távozók, pénzfelszabadítás

Sok lejáró szerződésű játékosa volt a Chargersnek, 18-an is legalább a snapek 20 százalékán pályán voltak tavaly, habár legtöbbjükért azért nem volt kár, így többen is távoztak.

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

Nwosunak én bírom a játékát, de jelentősen sikerült upgrade-elni a poszton, így nyugodtan el lehetett engedni, ahogy Kyler Fackrellt is. A védőfal belseje pocsék volt tavaly, így nem meglepő, hogy nem kapkodtak Justin Jones és Linval Joseph visszaigazolásáért sem. Egy sorral hátrébb Kyzir White-ot lehet érdemes lett volna megtartani, főleg látva, hogy csak $3 milliót kapott a piacon, illetve hogy nem érkezett erősítés a helyére. A védelemnél maradva Chris Harris is távozhatott, megkopott már a játéka és CB poszton is érkezett egy sztárjátékos a piacról. A támadóknál Jared Cook majdhogynem több kárt okozott, mint hasznot, és sikerült kicsit jobb kaliberű és fiatalabb játékossal pótolni. A két guard közül Aboushit talán megérné még visszaigazolni, mert az RG poszt elég lyukas – nem egy sztár ő sem, de jelenleg kezdő lehetne.

Pénzt felszabadítani nem nagyon lehetett, de nem is kellett, hiszen így is bőven elegendő helye volt a sapkában a csapatnak. Az egyértelmű Bulaga-kivágás ($10,75 millió spórolás) mellett több megszorítást nem kellett eszközölni, majd még március végén a megszerzett Khalil Mack szerződését alakította át a csapat további $9 millió spórolásért. Ha utóbbit is beleszámoljuk, akkor $75 milliót költhetett a Chargers a piacon (Macket nem számoltam bele végül, hiszen az ő szerződése szinte minden fontos lépés után lett csak átalakítva).

Érkezők, maradók

Ahogy írtam, a támadókkal nem igazán kellett foglalkozni, egyedül Mike Williams megtartása élvezett prioritást a csapatnál. Én személy szerint inkább franchise taget adtam volna neki, mert nem vagyok meggyőződve róla, hogy egy igazi kiemelkedő első számú elkapó, aki kiérdemelné a 20 milliós fizetést hosszabb távon. Kétségtelen, hogy tavaly remek éve volt és jó a kémiája Justin Herberttel, de én óvatosabb lettem volna a csapat helyében. Még egy játékos érkezett az offense-be, mégpedig Gerald Everett, aki jó kis kiegészítő fegyver lesz majd Allen, Williams és Ekeler mellett. A fizetése is korrekt, és upgrade-et jelent Cookhoz képest.

Három ERFA státuszú támadóról kell még említést tenni: Daniel Parham (TE), Jaylen Guyton (WR) és Storm Norton (RT) is maradt 1 millió dollár alatti összeggel, ezek magától értetődő lépések voltak. És akkor gyorsan tudjuk még le a special teamet is, hiszen rájuk is szükség van: a rúgó Hopkins maradt kicsit drágán, illetve érkezett egy-egy punter és long snapper.

Na és akkor jöjjön a defense, ami alaposan fel lett turbózva. Egyrészt érkezett a piac legjobb cornerbackje, JC Jackson, aki egyértelműen várt árcédulája alatt írt alá a csapathoz, még ha a szerződés struktúrája egyébként kedvező is számára. Kiváló játékos nagy hiányposztra, ráadásul igazi ballhawk, amivel gondja volt tavaly a Chargersnek. Tökéletes igazolás, nem kell sok mindent hozzáfűzni, tán még azt, hogy Derwin Jamesszel egy csapatban játszottak a gimiben is, úgyhogy az összhanggal nem lesz probléma a secondaryben.

A másik bombaüzlet Khalil Mack megszerzése volt egy második körös pickért. Nem gondoltam, hogy ekkora robbantásra készül a csapat pass rusher fronton, hiszen Joey Bosa személyében már van egy szupersztár, így elég lett volna egy közepesebb megoldás is. Azonban ha újonc szerződéses irányítód van, akkor beleférnek az ilyen “luxusok” és lehet két elit pass rushered. Mack pedig ugyan már 31 éves, még mindig ehhez a kategóriához tartozik. Los Angelesben így összeállt a liga legjobb Edge-duója, és abból a szempontból is jó szerzemény Mack, hogy a passzsiettetés mellett a futást is kiválóan öli, úgyhogy a legnagyobb problémáján is segít a védelemnek.

És ha már futás elleni védelem, akkor kanyarodjunk is a belső védőfalra, ahová két játékos is érkezett a piacról, plusz megtartották kiegészítő láncszemnek Christian Covingtont – így sokkal jobb az ő helyzete, hogy csak csere lesz.

A nagy hal egyértelműen Sebastian Joseph-Day, aki Jackson és Mack után egy újabb tökéletes igazolás. Ez volt talán a piac legkevésbé meglepő lépése, hiszen egyértelmű volt a nose tackle hiánya a Chargersnél, Joseph-Day pedig Staley alatt dolgozott egy évvel korábban, amikor nevet szerzett magának és betöltötte azt a posztot ami ebben a védelmi rendszerben az egyik legfontosabb – kicsit furcsa módon a run stuffing nose tackle. Ráadásul talán kicsit áron alul is írt alá, hiszen nála rosszabb nose tackle-ök kaptak magasabb fizut a piacon (lásd Fatukasi).

Érkezett még egy belső védőfalember, bár Austin Johnson megszerzése tetszett legkevésbé ár/érték arányban az igazolások közül. Ő egy nagy darab, nem atletikus futás elleni védő, csak nem annyira a jó fajtából, hogy Joseph-Dayhez hasonló éves fizut kapjon. Négy-öt millióért ez is tetszene, így viszont túlfizetésnek gondolom, illetve nem tudom lesz-e akkora hozzáadott értéke, mint amit várnak tőle. Az eddigi opcióknál mondjuk jobb, az tény.

Összegzés

A holtszezon egyik legnagyobb nyertese a szememben a Chargers, hiszen a top támadósora mellé most összerakott egy olyan védelmet, amitől tényleg lehet félni. A Joey Bosa, Derwin James (Asante Samuel Jr.) alap mellé érkezett három újabb sztárjátékos, akik meghatározó figurái lehetnek a következő két-három év menetelésének, amíg még Justin Herbert olcsó (még ha jövőre új szerződést is kap, a sapkából várhatóan nem foglal sokat plusz egy-két évig).

A piac legjobb cornere (aki ligaszinten is top5-ös) rengeteget lendíthet a passzvédekezésen és a turnovereken, egy veterán elit pass rusher szintén rengeteget adhat hozzá ehhez és megkönnyítheti a secondary dolgát, emellé pedig sikerült megtalálni azt az embert is a fal közepére, aki nélkülözhetetlen ahhoz, hogy Brandon Staley védelmi rendszere működjön. Ne lepődjünk meg, ha hatalmasat javul a Chargers védelme 2022-re.

A csapatnak egyébként még mindig van 19 millió helye a fizetési sapkában, ami a hatodik legtöbb. Persze kell majd még az újoncokra meg egy kis tartalék is a szezonra, de egy-két kisebb-közepes igazolás még beleférne. Ha hiányposztokat keresünk, akkor a legnagyobb a jobb oldali tackle, a draft első körében nem lenne meglepő, ha ide érkezne Trevor Penning. A védelemben még jó lenne egy linebacker, de feltehetőleg ahogy a Ramsnél, úgy itt sem fog nagy erőforrásokat fektetni ebbe a csapat Staley alatt. Illetve még azért a védőfalat lehet erősíteni, Joseph-Day mellé jöhet mondjuk egy Devonte Wyatt a drafton, ha Penning már nem elérhető.

Értékelés: A

[/ppp_patron_only]