Draft
Boom or bust – Cowboys draftértékelő
A Cowboys egy kifejezetten pocsék piac után úgy állt neki a draftnak, hogy szinte bármelyik játékost választja, az hiányposztra érkezik. Ilyen körülmények között mindössze arra kellett volna figyelni, hogy lehetőleg ne nagyon érkezzenek reachek, és ha még sikerül is egy-két azonnal bevethető játékost találni, az már maga a tökély. Ehhez képest kilenc pickből alig képvisel pár játékos jó ár/érték arányt, és ők sem a top pickekkel lettek kiválasztva.
1/24: Tyler Smith, OT, Tulsa
A Dallas legnagyobb hiányposztjai között szerepelt a támadófal (guard és right tackle), kellett volna egy elkapó és egy pass rusher is, de a védőfal belseje sem nézett ki jól (a többi poszton meg csak simán elfért a tehetség). Elkapóból és edge-ből mély volt a class, ellenben a támadófalba limitáltak voltak a lehetőségek és mire a Cowboys jött az órán, mindössze Tyler Smith volt elérhető, akit ki is húztak Jerry Jonesék.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
A választás pillanatában még tetszett a döntés, mert nagy hiányposzt az RT és fontos is lenne a megoldása. Ugyanakkor közben egyre valószínűbbnek tűnik, hogy Smith-ből guard lesz, és ugyan az atletikussága és tehetsége alapján egy nagyon alapos képzés után ki lehet tenni a szélre, könnyen elképzelhető, hogy végül a fal belsejében marad Dallasban. Ráadásul még csak azt sem lehet mondani, hogy nagy lenne a verseny az RT poszton, a 2020-as draftolatlan Terence Steele-t kellene legyőznie, ami azért nem egy lehetetlen feladat – szóval jó eséllyel eredetileg is guardként képzelték el.
Tény, hogy a Cowboys támadófalember-képzése nagyon jó, biztos ki tudnak majd hozni Smith-ből egy átlagon felüli guardot, de a pozíciós értéket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Így viszont ez egy nagy reach volt: egy nagyon magas plafonú, de rendkívül alacsony padlójú, nyers, egy-két évnyi tanulást igénylő guard nem ér 1/24-es cetlit – nem véletlenül volt a 47. helyen a konszenzus boardon (Jonesék persze másképp látták).
2/56 Sam Williams, Edge, Ole Miss
Egy újabb reach. Nagyon jól néz ki Williams 12,5 sackje utolsó egyetemi évében, az atletikussága is kiüti a mércét, de már az egyetemen is inkonzisztens volt, voltak pályán kívüli balhéi (ezt szeretik Dallasban), és míg az egyetemen tudott sebességből dominálni 118 kilósan, addig a profik között ez már közel sem lesz olyan egyszerű. Ráadásul a csípője nem a leghajlékonyabb, ami elég kritikus egy profi pass rushernél – sebességből sokszor nyerhet, mert nagyon jó az első lépése, de a jobb OT-k ellen jó eséllyel szenvedni fog.
A vékonysága miatt a futójáték ellen is lehetnek nehézségei: ugyan az ereje rendben van, de ismételten, ez nem az egyetem, a 130-140+ kilós OT-ket és guardokat nem lehet csak úgy elnyomni. Hasonlóan Smith-hez, a plafonja magasan van, de a padlója alacsony – hosszú távon lehet belőle jó játékos, de jelenleg a harmadik számú pass rusher pozíció tűnik reálisnak, pedig nagy verseny nincs. A második körben nem ilyen projektekbe kell fektetni.
3/88 Jalen Tolbert, WR, South Alabama
Végre valaki, aki értéken jó helyen lett kiválasztva. Tolbert egy korábbi 2-csillagos tehetség, aki tavaly 82 elkapásból 1474 yardot és nyolc TD-t tett a közösbe 18 yardos elkapásonkénti átlaggal. Nem egy szörnyeteg, de kellően jó a sebessége és a mérete ahhoz, hogy NFL-szinten is hatékony legyen és a magas padlója miatt már újoncként egy nagyon jó WR3 opciót jelenthet Dak Prescottnak.
Elég jól tud szeparálódni, a statisztikáiból is látszik, hogy igazi playmaker, ráadásul nem csak vertikálisan, de a labdával a kezében is halálos. Az útvonalfutásán kell még javítani, és ugyan elit potenciál nincs benne, de megfelelő körülmények között akár egy jó első számú elkapóvá is lehet képezni.
4/129: Jake Ferguson, TE, Wisconsin
Megvan az új Dalton Schultz, legalábbis a draft-profilja alapján: magas padló, alacsony plafon, egysíkú játék. Az soha nem baj, ha van két jó tight end a csapatban, és bár Ferguson a 6,74-es RAS mutatójával jó eséllyel soha nem lesz átlagon felüli kezdő, de egy jó második számú TE lehet belőle.
A kezei nagyon jók: sorozatban négy éve jegyzett legalább 30 elkapást és az 50/50 labdáknál is hatékony, így az end zone-ban is feltalálja magát. Nem egy dinamikus útvonalfutó, de jó az elkapási sugara és már újoncként hasznos lehet a 12-es formációkban és az egyértelmű passzjátékoknál. Blake Jarwin kivágása és Schultz jövőjének bizonytalansága miatt kellett mélyítés a posztra, ez így rendben van.
5/155 Matt Waletzko, T, North Dakota
5/167 DaRon Bland, CB, Fresno State
5/176 Damone Clark, LB, LSU
5/178 John Ridgeway, DL, Arkansas
6/193 Devin Harper, LB, Oklahoma State
A hátsó körökben az az ideális, ha a csapat atletikus vagy nagyot csúszó, magas plafonnal rendelkező játékosokat draftol, mert így lehet gyémántot találni. Ilyenkor már nem nagyon vannak reachek, bár azért nem lehetetlen a feladat – erre jó példa a Cowboys, aminek ez ötből kétszer is sikerült DaRon Bland és Devin Harper személyében. Előbbi egy jó méretekkel megáldott, gyors atléta (bár ebben sem kiemelkedő), aki nem tud CB-poszton játszani és jó eséllyel a gyakorlócsapatban kaphat csak szerepet. A legérdekesebb vele kapcsolatban, hogy Daniel Jeremiah a 121. helyre tette a saját boardján – ha van a fiatal cornerben valami extra, akkor ezt egyelőre csak pár kiváltságos látja. Vele ellentétben Harper egy hiperatletikus srác, csak épp annyira alulméretezett, hogy a speciális egységen kívül máshová nem nagyon lehet betenni – ezzel együtt ő a végső keretszűkítést jó eséllyel megéri.
A többi pick viszont elég jó. Matt Waletzko egy szörnyeteg, minden idők egyik legatletikusabb támadófalembere. Minden fizikai adottsága adott, hogy elit játékos legyen, csakhogy eddig nem abba az irányba tendál. A technikája nagyon rossz, de még a legalapvetőbb dolgokban is rendre hibázik, így jó eséllyel nem nagyon lehet pályára engedni karrierje első 1-2 évében. Ugyanakkor hosszú távon bőven benne van a kezdő szint: az túl szép lenne, ha Pro Bowl szintig eljutna, de az átlagon felüli szint elérhetőnek tűnik.
Clark is ez a kategória, csak neki a félelmetes atletikusság mellé kellő képzettsége is van a játékhoz. Ha nem lett volna egy súlyos sérülése, ami miatt jó eséllyel ki kell hagynia a 2022-es idényt, akkor a második körben is kimehetett volna, de legkésőbb a harmadikban. A képességei adottak ahhoz, hogy egy jó coverage LB és blitzer legyen és ideális esetben jövőre átvehetné a korábbi első körös Leighton Vander Esch helyét.
Végezetül említsük meg Rigdewayt, aki nem egy túl izgalmas pick, ugyanis soha nem lesz belőle több, mint egy klasszikus nose tackle, akit a passzjátékoknál nem lehet a pályán hagyni. Az értékét ugyanakkor nem szabad lebecsülni: a mai rendszerekben egy jó futás elleni NT rengeteget érhet, Ridgeway pedig már az első naptól kezdő lehet és falhatja a blokkokat a támadófal közepén.
Összegzés
A Cowboysnak minden lehetősége megvolt ahhoz, hogy egy erős draftot rakjon össze, de összességében az egész esemény a reachekről szólt. Smith önmagában RT-ként is korai volt 1/24-en, de ezt még meg lehet magyarázni, ám guardként ez hatalmas túlzás. Williamsért is nehéz rajongani, pláne hogy voltak még bent nála jobb játékosok is a poszton.
Tolbert egy korrekt választás és Ferguson is rendben van – egyikükkel sem húzott óriásit a gárda, de ártani sem fognak. A hátsó körösök esetében pozitívum, hogy a többségük atletikus, de azért van olyan szintű képzetlenség, amit még ez sem ment meg. Közülük csak Ridgewayben van annyi potenciál, hogy újoncként is komoly hatása legyen a játékra, mindenki más vagy kevés a profik közé, vagy képzetlen, vagy sérült.
A legnagyobb gond ezzel az egésszel az, hogy sok hozzáadott értéke 2022-ben nem sok játékosnak lesz, nem látni senkiben az év újonca vagy Pro Bowler potenciált rookie-ként. Pedig ez azért valamilyen szinten elvárható lenne ettől a Cowboystól. Az első körben a pass rusher Jermaine Johnson vagy akár Devonte Wyatt sem lett volna rosszabb választás Smith-nél, de ha már mindenképp támadófal, akkor a másodikban jöhetett volna az edge Drake Jackson vagy Nik Bonitto – máris sokkal jobban nézne ki a draft.
Értékelés: B-
[/ppp_patron_only]