Feltámasztjuk a leggyengébb láncszem című sorozatunkat, ahol minden csapat esetében megvizsgáljuk, hogy min bukhat el a menetelés, mi az amiben bízhatnak a csapat szurkolói és hol vannak még borús fellegek a roster körül. Kezdjük a liga legerősebbnek várt csoportjával.
Denver Broncos
A leggyengébb láncszem: a right tackle
A Broncosnál hosszú évek után végre nem kell egyértelműen az irányítókérdést hozni, ugyanis Russell Wilson érkezésével ez megoldottnak tűnik. Ne értse senki félre a dolgokat. Nem azt mondom, hogy Wilson színre lépésével rögtön Super Bowl vagy akár főcsoportdöntő esélyes a gárda, de az kétségtelen, hogy az irányítójátékkal kevesebb gond lesz mint az előző években.
A roster nagy része Wilson mellett is rendben van, legrosszabb esetben is inkább csak kérdéseket vethetünk fel, mint egyértelmű gyenge pontokat. Azonban van egy kulcsfontosságú kérdés, amin nagyon sok minden bukhat. Méghozzá a right tackle poszt betöltése. Egyrészt a Broncos évek óta szenved azzal, hogy találjon egy stabil játékost erre a posztra, másrészt pedig Wilson egész karrierje alatt szenvedett attól, hogy nincs előtte megfelelő védelem. A rosteren idén sincs tapasztalt, sokat bizonyított játékos, így marad a próbálgatás.
Elnézve a csoport többi tagjának a pass rusher duóit, kijelenthetjük, hogy ezen a ponton sok mehet el a Broncos számára.
Miben lehet bízni?
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
Nehéz lenne azt mondani, hogy a Billy Turner, Calvin Anderson, Tom Compton hármasfogatnál bárkinél is ott a potenciál, hogy stabil franchise RT jegyeket fog mutatni, ellenben abban azért lehet bízni, hogy a három játékosból az egyik egy viszonylag jó szezont fog ki. Legrosszabb esetben Turner egy relatíve korrekt opciót jelent. Illetve ezúttal mélységbeli probléma sem fog előfordulni.
Ki/mi lehetett volna még a leggyengébb láncszem?
Vannak még kérdéses pontok, mint a tight end vagy a linebacker poszt például, de egyiket se érzem annyira kardinális kérdésnek, hogy itt megemlítsem. Amitől viszont némileg tartok az az, hogy Wilsonra mennyire tud az edzői stáb rendszert szabni, illetve létezik-e egyáltalán rendszer, amiben Russell formahanyatlás nélkül jó tud lenni. Hackettben sokan nagyon bíznak és kétségtelenül szép dolgokat alkotott Green Bayben, de egyelőre nem tudjuk, hogy az mennyire az ő érdeme és hogy főedzőként is megállja-e a helyét. Ha valahol elcsúszhat még a Broncos szezonja, akkor az mindenképpen ez.
Kansas City Chiefs
A leggyengébb láncszem: cornerback sor
Nem hiszem, hogy meglepetés lenne, hogy a Chiefs leggyengébb pontja a védelemben található, ahogy a cornerbackek kipécézése sem új keletű. Lényegében a Chiefs évek óta stabil igazi elsőszámú CB nélkül játszik és bár idén érkezett egy nagy tehetség a draft első körében, nehéz abban reménykedni, hogy Trent McDuffie rögtön első évében eloszlat majd minden kételyt.
Mellette pedig L’Jarious Sneed és Rashad Fenton lehet kezdő, akikből előbbi egy nagyon inkonzisztens játékos, utóbbi pedig legjobb esetben is egy jó iparos. Rendszerszinten soha nem volt igazán nagy gond a Chiefs CB sorával, de egyéni képességre nem igazán tudnak építeni és ez nem jó jel egy olyan konferenciában, ahol Joe Burrow, Justin Herbert és Josh Allen vezette támadósorok jönnek.
Miben lehet bízni?
Természetesen Steve Spagnuolo védőkoordinátorban, mint az eddigi években mindig. A dörzsölt mester hosszú évek óta képes egy olyan rendszert kitalálni Kansas Cityben, ahol igazi sztárok nélkül is elkaristol a gépezet. Kiegészítve azzal, hogy bár a corner sor nem acélos, ellenben a két kezdő safety kimondottan ígéretes Juan Thornhill és Justin Reid szereplésével, így már el tudjuk hinni, hogy idén is tudnak annyit nyújtani, hogy nagy probléma ne legyen.
Ki/mi lehetett volna még a leggyengébb láncszem?
Tyreek Hill távozása ellenére sokan érvelnek azzal, hogy nem esik vissza a Chiefs offense, mert Hill helyett most rögtön három célponttal lett gazdagabb Mahomes fegyverarzenálja. Ez azonban csak részigazság. Ugyanis lehet úgy is nézni a képletet, hogy jött egy leáldozóban lévő Smith-Schuster, egy dropkirály Valdes-Scantling és egy gadget második körös újonc.
Számomra egyáltalán nem megnyugtató, hogy mennyiségileg pótolták Hillt és több irányba végre szét lehet szórni a labdákat, mert Hillel nem csak egy elkapót vesztett a csapat, de egy olyan különleges fegyvert, akit nem lehet pótolni. Majd mikor szorul a hurok és másfél perc alatt vagy 13 másodperc alatt kell végigmenni a pályán, akkor valóban Juju és MVS lesz a megoldás? Egy tökéletes támadógépezet egyik fogaskerekét vették ki, aki olyan veszélyes volt, hogy minden irányból megnyitotta a pályát és konkrétan külön kellett készülni ellene a védőkoordinátoroknak. Ezt nem lehet egyszerűen pótolni.
Los Angeles Chargers
A leggyengébb láncszem: Chargers DNA
Nem igazán hiszek ilyen misztikus dolgokban, de erre a rosterre ránézve nehéz sok dolgot mondani, amibe igazán bele lehet kötni. És itt sem feltétlenül azt értem, hogy ők a Chargers és beléjük van táplálva a vereség/chokerkedés, de az biztos, hogy ez a csapat még nem tanult meg nyerni. Márpedig abban a főcsoportban, ahol ennyire sok jó irányító és roster van, ott kulcsfontosságú szituációkban az fog dönteni, hogy ki mennyire higgadt, ki nem ijed meg a lehetőségtől és ki az, aki nehéz helyzetből is vissza tud jönni. A Chargers egyelőre nem bizonyította, hogy képes átlépni a saját árnyékát.
Miben lehet bízni?
Ugyan a tavalyi évben is elbukott a garda, de azért az látszik, hogy Brandon Staley nem az a vezetőedző, aki otthon hagyja a tökeit, ha meccselni kell. Egy igazi belevaló, modern főedző, aki nem fog félelemmel játszani. Emellé megkapta az egyik legtökösebb fiatal irányítót is, ugyanis Herbert nagyon is rácáfolt azokra, akik szerint összeomlik nyomás alatt, nem igazi vezér és további félelmek. Körülbelül az ellentéte jött be és Herbert jelenleg az egyik legmagabiztosabb fiatal irányító a ligában.
Ki/mi lehetett volna még a leggyengébb láncszem?
Ha mégis a rostert akarjuk elővenni, akkor nem nehéz azért a linebacker sorra tenni a voksunkat. A Kenneth Murray, Drue Tranquill páros nem hogy közepes, de egyértelműen a rossz LB párosok közé sorolható. Nehéz eldönteni, hogy a coverage teljesítményüket lehet-e jobban kritizálni (12 engedett touchdown, több mint 700 engedett yard) vagy a futás elleni produkciót (25 missed tackle). Abban kicsit lehet itt is bízni, hogy a védőfal rengeteget erősödött idén, így nem fog boldog-boldogtalan átjutni, de nyugodt azért nem lennék, még Troy Reeder érkezésével sem.
Las Vegas Raiders
A leggyengébb láncszem: Támadófal
Alex Leatherwood, Brandon Parker, Denzelle Good, Andre James, Jermaine Eluemunor, John Simpson. Mi a közös ezekben a játékosokban? Hogy mindannyian legalább a snapjeik közel 7%-ában nyomást engedtek tavaly és az, hogy ők küzdenek meg elsősorban a Raiders kezdő támadófalának négy helyéért (Kolton Miller mellett, aki az egyetlen jó játékosa az egységnek). Pocsék névsor, egyetlen kimondottan erős nevet sem lehet találni. Azt pedig már a Broncos fal esetében is megjegyeztük, hogy a liga legjobb pass rusher duóival kell évente kétszer farkasszemet nézni.
Miben lehet bízni?
Először vagyok bajban enyhítő körülmény után kutatva, de talán azt lehet felhozni, hogy Derek Carr már a tavalyi évben is az egyik leggyorsabban szabadult a labdától, idénre pedig megkapta Davante Adamst, a liga legjobb elkapóját, ami csak tovább segít azon a helyzeten, hogy ne kelljen sokáig tartogatnia a játékszert. Esetleg még abban lehet reménykedni, hogy a két draftolt fiatalból legalább az egyikük beválik, így pedig kicsit szilárdul az egység, de nem erre alapoznék a helyükben.
Ki/mi lehetett volna még a leggyengébb láncszem?
Josh McDaniels vezetőedzőként még semmit sem bizonyított. Sőt egyszer visszatáncolt, egyszer pedig megbukott ezen a poszton, így nem feltétlenül bizakodóak a hangok vele kapcsolatban. Márpedig ennek a keretnek, ebben a csoportban, egy erős kezű, határozott edzőre van szüksége, akinek van kimondott terve is. Látjátok ezt McDanielsben?
[/ppp_patron_only]
