A leggyengébb láncszem – NFC South

Az NFC South nem éppen a konferencia legerősebb csoportja, hiszen két tavalyi bottom 10-es csapat is itt található, akik szinte semmit nem erősödtek, plusz az immár Payton nélküli Saints, illetve az egyre jobban kiöregedő Buccaneers. Vagyis egyáltalán nem meglepő, hogy bőven akadnak gyenge pontok a csapatokban.

Atlanta Falcons

A leggyengébb láncszem: Irányítók

Terry Fontenot épp újjáépítési hadműveletet hajt végre Atlantában, ami miatt eléggé legatyásodott rostert kell dirigálnia Arthur Smith-nek. A folyamat lassan halad, és nem tudni, mennyi időbe fog telni, no meg hogy be tudja-e fejezni az egészet ez a páros. Pláne, hogy bár Matt Ryan már rég nem az MVP-szezonjához hasonló számokat hozott, de egy biztos pontja volt a Falcons támadójátékának. A takarításnak az irányító is áldozatául esett, és a pótlás nem éppen megnyugtató. Marcus Mariota nashville-i pályafutását a saját szemével követte végig Smith, mondhatni ismeri őt, de ez még nem garancia arra, hogy tud is a korábbi 1/2-es irányítóból olyan játékost faragni, aki meccseket nyer a csapatnak. A hawaii játékosnak a lába tud egyfajta extrát nyújtani, de nem látom a lelki szemeim előtt, hogy egy tannehilli pálfordulást láthatunk a karrierjében.

Ahogy a harmadik körben draftolt Desmond Ridder sem tűnik annak a quarterbacknek, akire nyugodt szívvel ráépíteném a jövő csapatát, de így is megvan az esélye arra, hogy akár az edzőtáborban kiszorítsa kollégáját a kezdőből. És ha egy harmadik körös, a pályára nem igazán kész újonc kiszorítja a kezdőnek szánt irányítódat, akkor nem éppen a bizakodás lenne az első reakcióm.

Miben lehet bízni?

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

Hogy Smith tudja mit csinál. Ahogy Ryan Tannehill esetében sem gondolta senki, hogy az ő karrierje még menthető, úgy Mariota és Ridder esetében is inkább pesszimista hangokat hallhatunk. És ahogy a Titansnél, úgy a Falconsnál sem épp egy bivaly offense-ben kellene megmutatnia magát, mégis tudott már csodát tenni, de nehéz ezt vizionálni. Az sem könnyíti meg a helyzetüket, hogy ez a védelem nem valószínű, hogy kisegíti majd a támadósort, ha döcög a szekér, így tényleg Arthur Smith playbookján áll vagy bukik az idei támadójáték.

Ki/mi lehetett volna még a leggyengébb láncszem?

Inkább az a kérdés, hogy ki/mi nem? Egészen elkeserítő látványt nyújt jelen pillanatban a Falcons, kevés bizalomra okot adó dolgot találhatunk a rosteren. A passzsiettetés továbbra is Grady Jarrettből áll, egy belső védőfalemberből, aki bár jó játékos, de nem egy Aaron Donald szintű megváltó. Két újonc szélső passzsiettető is érkezett a draftról, talán az egyikük legalább használható lesz, de ez még így is kevés. A védelemnél maradva a secondaryt sem érzem megnyugtatónak, AJ Terrell kiváló, de Casey Hayward 33 évesen már nem biztos, hogy tartani tudja a szintet, egyedül a másodéves Richie Grantben lehet még bízni, aki safety/slot corner szerepben kapott szerepet tavaly. Az irányítók helyzetét sem a futójáték, sem a célpontok nem könnyítik meg, bár ott a Pitts-Drake-Patterson hármas legalább képes villanásokra, de mögöttük semmi mélység nincs.

Carolina Panthers

A leggyengébb láncszem: Matt Rhule

Nem szeretnék papagájt játszani, úgyhogy nem az irányítókat hozom a Panthersnél, hanem azt, aki ezt a helyzetet elősegítette: Matt Rhule-t. A vezetőedző ugyanis nem tudom milyen indíttatásból gondolta azt, hogy nulla érdemi erőfeszítéssel majd megoldódik a legfontosabb poszt a futballban. A Bridgewater próbálkozást még rá lehetett húzni arra, hogy a Joe Bradyvel kézen fogva az NFL-be kerülő párosnak kellett egy olyan irányító, akit Brady ismer, és akivel ki lehet próbálni, hogy működik-e a rendszer. De arra mi a magyarázat, hogy meg sem próbáltak felmozogni egy irányítóért? 2020-ban mindenki összeboronálta az LSU-val bajnokságot nyerő Joe Burrow-t azzal az edzővel, akinek köszönhetően minden idők akkori legjobb statisztikai mutatóját hozta össze az NCAA-ben, de a Bengals nyilván nem akart róla lemondani. Semmi gond, ott volt még Tua és Herbert, utóbbival kapcsolatban azért nem voltunk olyan lelkesek, de ha a prospect Herbert és Bridgewater között kell választani, nem utóbbi jön ki nálam győztesen, mégsem mozogtak fel egyikükért sem. A szezont követően Bridgewatert lecserélték Darnoldra, de Joe Brady sem húzta sokkal tovább, vagyis a kezdeti tervről nyugodtan mondhatjuk, hogy befuccsolt.

Aztán Rhule-ék valamilyen oknál fogva azt gondolták, hogy a Jetsben hatalmasat perecelő Sam Darnoldból majd ők kihozzák az állatot. Második kört adtak egy teljes csőd irányítóért (az lényegtelen most, hogy a Jets sem könnyítette meg a dolgát), amit még alkoholt fogyasztva elviselsz, de lehívták a teljesen garantált ötödik éves opcióját is a 2022-es szezonra, amin viszont a gyógyszer sem segít. Mindezt a 2021-es draft előtt, ahol öt első körbe várt irányítóval lehetett számolni, de sem Fieldset, sem Jonest nem gondolták jobb lehetőségnek Darnoldnál. Lényegében a Panthersnek két dokumentált próbálkozása volt normális irányítót szerezni, amikor Matthew Staffordért és Deshaun Watsonért akartak cserélni, de egyikre sem volt reális esélyük. Ennyi, semmi több. Ez rettentő gyenge, és ha hihetünk a zuhanyhíradónak, akkor ez mind-mind Matt Rhule lelkén szárad. És egy forintot sem tennék arra, hogy majd Matt Corrallal megoldódnak a problémák.

A fiatalok képzése nekem nem tetszik, és ez talán még nagyobb kritikám Rhule felé, mint az irányítókkal való bénázás. 2020 óta inkább csak fellángolásokat látunk ezektől a játékosoktól mintsem tartós jó formát, a ’20-as class egy elég jó bemutatkozás után sophomore slumpban folytatta, Jaycee Hornnak sérülés rövidítette meg újonc szezonját, rajtuk kívül pedig egy játékos sem tud a kezdő közelébe jutni, ez így elég gyenge.

Miben lehet bízni?

Ha Rhule-t nézzük, akkor abban, hogy a 2023-as szezont már nem ő kezdi meg a franchise élén. Ha az irányítókat, akkor talán Garoppolo vagy Mayfield leigazolása adhat majd egy kis reményt, de ha ők jelentik a reményt, akkor gondolhatjuk mekkora baj van Charlotte-ban. Pedig ebben az idei NFC-ben egy egészséges Garoppolóval ez a csapat lehet eljutna a wild card körig, de Darnolddal biztos nem fognak.

Ki/mi lehetett volna még a leggyengébb láncszem?

A passzsiettetés itt sem a legmegnyugtatóbb dolog, Brian Burnst imádom, de Reddick eligazolása érzékeny veszteség a pass rushnak. A belső nyomásgyakorlást igyekeztek feljavítani a korábbi temple-i görög Ioannidisszel, meglátjuk hogy ez elég lesz-e normális passzsiettetésre. A passzblokkolásban legalább minden lehetséges követ megmozgattak azért, hogy jobb legyen, de látom a bukfencet ebben az egységben, mert azért nem All-Pro játékosok érkeztek. Kicsit meglepett, hogy a konszenzusos PR-ünkben a Panthers utolsó előtti lett, a Falcons számomra sokkal gyengébb és reménytelenebb csapat, ha csak a rostert nézem.

New Orleans Saints

A leggyengébb láncszem: A szereptévesztés

A Saints évek óta win now üzemmódban működik, de ebben semmi meglepő nincs. Anno Drew Breesről évről évre ment a találgatás, hogy vajon meddig folytatja, Loomis szerződéskötései miatt a salary cappel évről évre harcolni kell, ami szintén nem könnyíti meg a hosszú távú építkezést, ennek ellenére nem sikerült még csak konferenciadöntőbe sem jutni. Azóta Brees visszavonult, és most már a másik sikerkovács, a vezetőedző Sean Payton is távozott a franchise-tól, de ha a roster move-okra nézünk, akkor ebből semmit nem veszünk észre. És ez véleményem szerint szereptévesztés.

Jameis Winstont nagyon kedvelem, de ilyen hektikus játékossal nem lehet SB runt felépíteni. Pete Carmichael bár magánál tartja a bölcsek kövét, hiszen 10+ éve rakta össze folyamatosan Paytonnal a Szentek playbookját, de a játékhívás, a döntéshozatal teljesen más szerep, és nem mindenkinek áll jól. Talán nem véletlen, hogy emberünket még interjúra sem nagyon keresték az évek során, holott McVay vagy Shanahan alól a szertárost is elhívják HC-interjúra. Dennis Allen pedig remek koordinátor, de vezetőedzőként már megbukott egyszer, és Paytontól távol igazából sehol nem tudott kiemelkedőt alkotni. A kezdő erős, de nem fiatal már, Payton nélkül nekem vannak kételyeim, ennek ellenére a Saintsnél ha nem is elvárás a Super Bowl, de számomra úgy tűnik, hogy az elvárások még mindig magasak, és nem akarnak egyelőre rebuildbe kezdeni. Pedig lehet igény volna rá…

Miben lehet bízni?

Egyrészt van két gyenge csapat a csoportban, másrészt az NFC wild card nincs elérhetetlen távolságban idén, noha a sorsolás nem épp a legkedvezőbb az NFC Westtel és az AFC North-szal, cserébe meg az összes NFC riválissal játszani fognak, akinek esélye lehet a wild card helyekre, így könnyű tie breakerhez lehet jutni. Loomis kétségtelenül remek munkát végzett a rosterrel, mert ilyen cap helyzetben muszáj volt elengedni fontos játékosokat, cserébe viszont az elkapó sor brutális szintet javult, csomó öltözői hangadó érkezett. A lehetőségek nem rosszak, de a kulcsszereplők kérdőjelei miatt én nem dédelgetnék nagy álmokat.

Ki/mi lehet még a leggyengébb láncszem?

2017-ben olyan dolog történt a franchise-zal, ami nagyon ritka az NFL-ben, miszerint szinte minden draftolt játékosuk bevált. Most is hasonlóra lenne szükség, hiszen Terron Armsteadet egy az egyben kéne egy újoncnak pótolnia, illetve a korábbi években draftolt fiataloknak sem ártana egy kis szintlépés, mert elég sok bust gyanús játékosuk van, akik jelenleg a rotációnál feljebb nem tudnak jutni. Az életkor nekem nagy félelmem ebben a sportban, tekintve, hogy ezek a testek elég komoly erőpróbán mennek át szezonról szezonra, és 30 fölött már nem olyan egyszerű regenerálódni, és fenntartani a jó formát, a mélység pedig nem igazán biztosított, ha kiesik egy-két fogaskerék. Ha a belső védőfalad a leggyengébb szekciód a csapatodban, azt még valahogy túléled, de ne menjünk el mellettük szó nélkül, mert ez valami elképesztően gyenge egység.

Tampa Bay Buccaneers

A leggyengébb láncszem: Támadófal

Meglepődtél? Nem hibáztatlak miatta, mert a depth chartra pillantva nem feltétlen indokolt, és egyben el is mondja a csapat erősségét az, hogy ez az OL a leggyengébb láncszemük. Viszont én maradéktalanul nem lennék nyugodt, mert ez már nem a tavalyi fal. Donovan Smith évek óta a kerékkötő ebben az egységben, aki csak azért nem lóg ki drasztikusan, mert eddig a mellette lévő négy játékos felhúzta az egészet, illetve Brady stílusa is elég OL-barát. Bár megadom, hogy a 2021-es szezonja teljesen korrekt volt, a Rams elleni playoff meccsen szénné égették, összesen 9 nyomás jött róla, és biztos vagyok benne, hogy alaposan kielemezték ezeket a felvételeket az ellenfelek. Alex Cappa helyéért az újonc Luke Goedeke és a veterán Aaron Stinnie küzd meg az edzőtáborban, ami bár “csak” a guard posztért megy, azért komoly visszalépést jelent a tavalyi egységhez képest. És bár Shaq Mason megszerzése óriási fogás a visszavonuló Ali Marpet pótlására, azért ne vegyük készpénznek, hogy egyből bepattintva egy új falba ugyanazt a szintet hozza, láttunk már jó falembereket, akik a Patriots iskolából kikerülve nagyokat bukfenceztek. Nem mondom, hogy ez fix bekövetkezik, de hátradőlni sem szabad. És Ryan Jensen is csak az utolsó pillanatban írt alá, miután Brady visszatért, szóval az eltökéltsége nem tudom mennyire szilárd, engem inkább aggaszt, és ő sem lesz már fiatalabb. Szóval könnyen lehet, hogy az évek során megszokott ligaelit teljesítményen most kisebb csorba esik, márpedig az okozhat kalamajkát ebben a rendszerben.

Miben lehet bízni?

Bár nem vagyok oda Byron Leftwichért, talán nem reménytelen arra, hogy egy esetleges visszaesés következtében ne találna ki egy B tervet, vagy ha más nem, akkor Brady rukkol elő valamivel, esetleg a futások több szerepet kapnak (és a csapat érdekében remélem, hogy hatékonyabban, mint tavaly). Attól nem félek, hogy a liga végébe esne vissza a fal, már ha visszaesik, szóval nem reménytelen egy akár közepes támadófallal eljutni a Super Bowlig, lásd Bengals.

Ki/mi lehetett volna még a leggyengébb láncszem?

Sok hitem nem volt a Bucs edzői stábjában, Arians visszatérését egy erőltetett és elkeseredett lépésnek gondoltam, de végül eljutottak a Super Bowlig. Az ő háttérbe lépése nem nagy érvágás, mégsem tudom eldönteni, hogy Bowles vezetőedzőként mennyire nyerő ötlet. A Jetsnél nem feltétlen sült el jól, igaz borzalmasan sem, míg Leftwich sajtóját nem tudom mennyire táplálja Tom Brady – szerintem jobban, mint a playbookja. A szezon elején az elkapókkal kapcsolatban is lesznek érdekességek, Chris Godwin még lábadozik a súlyos sérüléséből, Russel Gage miatt nem jövök lázba, a fiatalok egyelőre nem mutattak semmit, és Gronk sincs már mint potenciális célpont. Illetve a secondary kapcsán is vannak félelmeim picit. A cornerback poszton egyre ritkább a konstans, magas szintű teljesítmény, így a sok fiatal lehet most a hullám völgyében fog teljesíteni, hiába a pénzükért fociznak hárman is. Logan Ryan számomra nem annyira meggyőző, Keanu Nealnek is jobban állt a linebacker poszt mint a safety, és Antoine Winfield Jr. is könnyen a sophomore slump fogságába eshet. Illetve számomra intő jel, hogy a kezdő magja benne van a korban, a fiataloknak pedig szerződést kell adni lassan, így könnyen összedőlhet a kártyavár.

[/ppp_patron_only]