Európából az NFL-be: akik megélték az álmaikat!

Támogatóink kérésére egy nagyon izgalmas témát boncolgattunk, annak jártunk utána, kik azok a húzónevek, sztárok, akik Európából indultak el és próbáltak szerencsét, majd sikerült megvetniük a lábukat az NFL-ben. A lista szép terebélyes, vannak rajta a maguk módján igazi legendák, Super Bowl győztes sztárok és olyan játékosok, akik egyenesen a szomszédból válhatnak meghatározó tényezővé a profik között.

A rúgófenoménok

A legegyszerűbb és legkézenfekvőbb példával kell kezdeni az európai játékosok listázását, hiszen korábban csak úgy tudták megvetni a lábukat az egyes nemzetközi tehetségek, hogy speciális posztokon próbálták ki magukat. Ide tartoztak azok a rúgók, aki meghatározó teljesítménnyel jelentkeztek a múltban, nagy hatást gyakoroltak a liga akkori és mostani életére is egyaránt. Kezdésnek nézzük meg, közülük kik voltak a legnagyobb ászok.

Jan Stenerud

Az európai csodabogarak felsorolását egy igazi veteránnal kell megkezdeni, aki nem csak a hosszú amerikai foci karrierje és a nagyszerű rúgásai miatt vált igazi közönségkedvenccé a ’60-as és ’70-es években. Stenerud Norvégiában, Festund városában született, majd tanulmányait később az USA-ban folytatta, ahol több sporttal is próbálkozott, leginkább a labdarúgás és a síugrás érdekelte, utóbbiban háromszoros Big Sky Konferencia bajnok is lett. De nem emiatt figyelt fel rá a futballközösség, hanem a labdarúgó múltjának köszönhető képességei miatt, hogy az átlagnál sokkal pontosabban és messzebbre tudta eljuttatni a tojáslabdát. Ennek köszönhetően került a Montana State Egyetemről az akkor még AFL-ben szereplő Kansas City Chiefs csapatához, ahol karrierje nagy részét töltötte. Illusztris pályafutása során nyert Super Bowlt, hatszoros All-Pro csapattag lett, négyszer játszhatott a Pro Bowlban, tiszteletére visszavonultatták a hármas számú mezt a Chiefsnél, illetve bekerült a Kansas City, a Green Bay, és nem utolsó sorban 1991-ben első rúgóként a Pro Football Hall of Fame-be.

Morten Andersen

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

Nem csak Stenerud emelkedett ki mint észak-európai fenomén, hiszen Andersen is óriási lenyomatot hagyott a ligán. A Koppenhágában született labdarúgó a sportban nemzeti szinten nem tudott sikereket elérni utánpótláskorúként, azonban sportágat váltva, az Egyesült Államokban új motivációkra lelt. Cserediákként az Indiana állambeli Ben David High Schoolban olyannyira jól ment neki kickerként, hogy a Michigan State egy év után ösztöndíjat ajánlott neki, ahol az egyetemi csapat egyik legnagyobb sztárja lett. Számos Spartans rekord fűződik a nevéhez, 1981-ben pedig All-American választott lett, amivel az egész NFL figyelmét magára vonzotta. Egy évvel később, 1982-ben, az NFL Draft negyedik körében a New Orleans Saints választotta ki.

Karrierje nem indult zökkenőmentesen, ugyanis rögtön az első szezonjában megsérült, de miután vissza tudott térni, mindenkinek bebizonyította, hogy ő az NFL történetének egyik legjobb rúgója – nem hiába kapta a Great Dane becenevet. Karrierje legszebb és legsikeresebb éveit Louisianában töltötte, azonban 1994-ben eljött a törés, amikor a Saints a teljesítményének visszaesésére és gazdasági okokra hivatkozva kivágta. Új esélyt az Atlanta Falcons adott neki, ahol rácáfolt az összes kétkedőre, ugyanis 1995 decemberében, egy Saints elleni meccsen ő lett az NFL történetének első rúgója, aki egy mérkőzésen belül három 50+ yardos mezőnygól kísérletet értékesített.

Pályájának falconsos etapja is sikerekkel teli volt, eljutottak a Super Bowl részvételig, de az atlantai évek nem tartottak sokáig, utána pedig rövidebb ideig volt a Giants, a Chiefs és a Vikings tagja is, majd utolsó aktív évét újra a Falconsban töltötte. Végül 2008-ban, 48 évesen búcsúzott el hivatalosan a profi sporttól, ezzel az egyik legnagyobb rúgóikonként akasztotta szögre a sisakját. Az NFL-ben töltött 25 szezonja során szinte minden fontos rúgóstatisztikának volt egy ideig a rekordere, összesen 2544 pontot jegyzett, és a maga 382 lejátszott mérkőzésével a mai napig tartja a rekordot a legtöbb meccset lejátszó futballistaként. A rengeteg egyéni elismerés és All-Star választás mellett 2017-ben őt is beválasztották a Pro Football Hall of Fame-be, ezzel ő lett a második rúgó, aki megkaphatta ezt az elismerést.

Sebastian Janikowski

Stenerud és Andersen neve ismeretlen lehet a legtöbb NFL-rajongó számára, de Stebastian Janikowskit már kevesebbeknek kell bemutatni. A Lengyelországban született rúgólegenda karrierje sem a tengerentúlon indult, labdarúgóként még U17-es lengyel válogatott kerettagságot is sikerült elérnie, azonban a kontinensen több sikere nem volt, szülei elváltak és édesapjával az USA-ba költöztek. Folytatta a labdarúgást, de a floridai otthonukhoz közel lévő egyetemek hamar felfigyeltek arra, hogy nem csak a kerek labdával bánik jól. A Seabreeze Középiskola pályáiról a Florida State-re vezetett az útja, ahol meglátták, hogy edzésen képes 82 yardról is mezőnygólt rúgni, nem volt kérdés számukra, hogy azonnal ösztöndíj lehetőséget kínálnak neki.

Egyetemi évei során is bravúrt bravúrra halmozott, 1998-ban és 1999-ben is megnyerte a legjobb college kickernek járó Lou Groza-díjat, valamint ugyanezen években sikerült beverekednie magát a konszenzusos All-American csapatokba is. A pályán elit volt, de pályán kívül meggyűlt a baja többször is a törvénnyel, több kocsmai verekedésbe is belekeveredett, számos balhés ügye miatt sok játékosmegfigyelőnél és NFL csapatnál sokat esett az értéke. A vele járó kockázatokkal azonban akkoriban az Oakland Raiders nem foglalkozott, 2000-ben az NFL Draft 17. választási jogával kihúzta őt, ezzel pedig Seabass lett az ötödik rúgó az NFL történetében, akit az első körben draftolt a csapata.

Az NFL-ben végül 19 idényt töltött, egy évtől eltekintve valamennyit a Raiders színeiben, ahol végül a csapat legtöbb pontot szerző játékosa lett 1799 egységgel. Egyénileg számos rekordot állított fel, több régit döntött meg, végérvényesen beírta magát a legjobb rúgók és legsikeresebb európai NFL játékosok közé. Aki pedig visszaemlékszik, hogy 2008-ban megpróbált a Chargers ellen egy 76 yardos mezőnygól kísérletet, az sose feledi, mennyire ikonikus alakja volt a 2000-es évek NFL-jének.

A modern éra zászlóvivői

A rég- és közelmúlt rúgósztárjai élenjárónak számítottak az európai játékosok NFL-be való vándorlásának, de talán túl távoli és megfoghatatlan példák, hogy igazán megértsük, mennyire közel tud valaki kerülni a profi ligához. Azonban az elmúlt években több olyan játékos is feltűnt a horizonton, aki európaiként kisebb-nagyobb sikerrel járt az NFL-ben, őket mutatjuk most be nektek, hogy honnan indultak és hova sikerült elérkezniük.

Sebastion Vollmer

Kezdjük a felsorolást egy igazi legendával, egy olyan sztárral, aki megjárta az NFL legmagasabb csúcsait. Vollmer egészen 14 éves koráig, a középiskola megkezdéséig nem foglalkozott a futballal, ezután következett az igazi áttörés. A Düsseldorf Panthers csapatában pallérozódott és nyert két junior bajnoki címet Németországban, majd 2004-ben, a Junior Global Championshipen figyeltek fel rá college scoutok, így került tight endként a Houston Cougars csapatához. Eleinte nem sok szerepe volt a csapat életében, redshirt éve után meg is sérült, műteni kellett a hátát, majd egy kritikusnak tűnő pozícióváltás jött a karrierjében. Tight endből mozgott át bal oldali tackle-be, ez pedig egy szenzációs váltásnak bizonyult. A posztcsere után zsinórban 25 mérkőzésen volt kezdő, utolsó egyetemi évében pedig All-Conference USA jelölést is kapott.

Felfelé ívelő egyetemi karrierjének köszönhetően számos nagynevű profi faledző felfigyelt rá és kinézte magának, végül pedig a legendás Dante Scarnecchia kezei alá került, hogy a New England Patriots csapatánál folytassa a pályafutását. Profi karrierjét végigkísérték kisebb-nagyobb sérülések, de leginkább domináns játékára emlékezhetünk, illetve arra a két bajnoki gyűrűre, amit a Patriotsszal szerzett 49. és 51. Super Bowlban – első német játékosként. Karrierje végül 2017 májusában ért véget, azóta német televíziós és streaming csatornáknál dolgozik szakértőként, valamint két könyvet is kiadott, amelyek az amerikai focival és pályafutásával foglalkoznak.

Björn Werner

Folytassuk a maga nemében egy másik igazi sztárral, akinek már az egyetem előtti években volt akkora tapasztalata és hype-ja, hogy egy igazán neves college-ban futballozhatott később. Werner utánpótlásszinten az egyik legmeghatározóbb német játékos volt, aki miután elhagyta a kontinenst, két évig a Salysbury Schoolban pallérozódott, majd háromcsillagos defensive end tehetségként érkezett a Florida State-re. A fejlődése töretlen volt egyetemi szinteken is, olyannyira meghódította az USA-t, hogy 2012-ben az ACC Év Védőjének választották, valamint bekerült az All-American csapatba is. Nem véletlenül csapott le rá már nagyon korán az Indianapolis Colts, ugyanis a 2013-as NFL Draft 24. cetlijét áldozták be érte. Ez akkoriban óriási szónak számított, igazi szenzációként tekintettek rá Németországban, azonban a nagy rajongás mellett elmaradt a konstans teljesítmény.

Werner nem tudta igazán megvetni a lábát a profi ligában, nem találta a ritmust, csak epizódszerep jutott neki, és a Colts még a négyéves újonc kontraktusa lejárta előtt megvált tőle. Ő azonban tett még egy próbálkozást a divíziórivális Jaguasrsnál, de ők még a 2016-os szezon kezdete előtt megváltak tőle. Visszavonulását hivatalosan 2017 januárjában jelentette be a Sat.1 német televíziócsatorna egyik közvetítésében, majd úgy döntött, hogy Európában marad és segíti az itteni tehetségek USA-ba való implementálását. Ennek köszönhetően került az ELF-ben szereplő Berlin Thunderhöz, ahol jelenleg a vezetésben vállal kiemelt szerepet mint társtulajdonos és sportigazgató.

Kasim Edebali

Ha nem is akkora felhajtások között, de Edebali is híres európaiként érkezett az USA-ba, ahol középiskolás szinten két évet töltött futballozással, majd a Boston College-hoz került, ahol a sport mellett a tanulmányira is nagy hangsúlyt fektetett. A védelemben eleinte csak epizódszerep jutott neki, a nagy áttörés seniorként jött, amikor kezdő defensive end lett az Eaglesben és az ACC egyik legjobb passzsiettetőjeként állt profinak. A 2014-es NFL Drafton ugyan nem kelt el, de a New Orleans Saints látott benne elképzelést, draftolatlan szabadügynökként igazolták le a játékosbörze után. Louisianában három szezont töltött, utána pedig egy hosszas vándorlás, csapatkeresés jellemezte tengerentúli karrierjét, ami végül 2019 októberjében zárult le. Ekkor visszarepült szülővárosába, Hamburgba, hogy az európai futballközösség építésében és megerősítésében vállaljon szerepet. Ennek köszönhetően, a European League of Football (ELF) 2021-es szezonjától a Hamburg Sea Devilsben kezdett futballozni, és ligaszinten az egyik legmeghatározóbb teljesítményt nyújtja a jelenlegi szezonban is.

Bernhard Raimann

Emlékezetünkben a legélesebben jelenleg Raimann példája él, hiszen őt a Colts a 2022-es NFL Draft harmadik körében választotta ki, hogy megerősítsék vele a támadófal szélét. Raimann esete sem a legtipikusabb, hiszen neki is posztváltáson kellett átmennie, hogy jelenlegi helyére kerüljön. A sportot a Vienna Vikingsban kezdte el eleinte elkapó, majd tight end szerepkörben. Ekkoriban került az Egyesült Államokba, ahol cserediákként a michigani Delton Kellogg High Schoolban folytatta a sportot, ahonnan a Central Michigan egyetemre került. Skill pozícióban dolgozott az első két egyetemi évében, onnan mozgatták át tackle-be, ahol annyira agilisnek és atletikusnak bizonyult, hogy megtalálta végleges helyét. Ezekre a képességeire figyeltek fel senior évében, ennek köszönhette, hogy sokan top10-es játékosként jegyezték a posztján. A hype óriási volt körülötte, sokan gondolták elsőkörös tehetségnek, végül azonban a 77. választási joggal kelt el. A példa azonban tökéletes arra, hogy kerülhet egy európai fiú a legnagyobb színpadra ebben a sportban.

Akik rögtön a mély vízbe ugrottak

A fent említett játékosok mind ismertek voltak már a tengerentúli közegben, kisebb-nagyobb egyetemekről érkeztek a ligába, azonban az elmúlt években akadtak olyanok is szép számmal, akik rögtön fejest ugrottak a mély vízbe.

Moritz Böhringer

Werner és Edebali után talán a legmélyebb nyomokat az emlékezetünkben a korábbi évekről Böhringer hagyta, aki a 2016-os NFL Draft 6. körében, a 180. pickkel kelt el, amikor a Minnesota Vikings kiválasztotta. Ez akkor történelmi pillanat volt, hiszen a német játékos volt az első Európából, aki bármilyen college tapasztalat nélkül elkelt a játékosbörzén. A potenciál óriási volt benne, hiszen Európában messze kimagasló tehetségnek számított, 2015-ben a Schwäbisch Hall Unicorns színeiben GFL (German Football League) év újonca volt, 2016-ban pedig a Florida Atlantic Egyetemen rendezett Pro Day-en meggyőző számokkal hívta fel magára a figyelmet.

A hype tehát óriási volt, de teljesítményével csak a Vikings gyakorlócsapatába tudta beverekednie magát, majd a 2017-es szezon elején onnan is elküldték. Minnesotai kalandja után a következő profi állomás a Bengalsnál volt, ahol további két szezont töltött el, szintén a gyakorlócsapatban, majd az NFL álmok 2020 augusztusában értek véget, amikor a Cincinnati is végleg elköszönt a német tehetségtől. A 2021-es szezonra visszatért korábbi sikerei helyszínére, hogy német bajnoki címhez segítse a Unicornst, de végül a döntőben alulmaradtak a Dresden Monarchs ellen. A futballt azonban nem hagyta abba, 2022-es is a Schwäbisch csapatát erősíti, ahol három mérkőzésen hat elkapást, 131 yardot és két hatpontost jegyzett.

Efe Obada

Böhringer esete kiugrónak számított európai szinten, de nem ő volt az egyetlen, akire többen is felfigyeltek a kontinensről. Az NFL International Player Pathway Programja (IPPP) egy olyan kezdeményezés, amelyik évről évre lehetőséget nyújt a nemzetközi fiatal tehetségeknek, hogy egy, a liga által szervezett edzőtáborban pallérozódjanak, majd valamelyik csapat keretén megmutathassák, hogy mit tudnak a legmagasabb szinten. Ennek a programnak a keretei között került a Obada is az NFL körforgásába, ahol az első nemzetközi játékos lett, aki egyenesen Európából került egy NFL csapat végső, 53 fős keretére. A korábbi London Warriors védőtehetségnek a Carolina Panthers adta meg a nagy lehetőséget 2017-ben, majd annyira sikeresen teltek a karolinai évei, hogy egészen 2020-ig a csapat rosterén volt, sőt 2019 októberében lehetősége nyílt, hogy hazai pályán, a Tottenham Hotspur Stadionjában pályára léphessen a Tampa Bay Buccaneers ellen. 2020 után, a tavalyi szezonban egy évet töltött a Bills csapatában, ahol 11 mérkőzésen 9 szerelést és 4 sacket jegyzett, majd 2022 márciusában a Washington Commandersszel egyezett meg egy újabb egyéves kontraktusban.

Jakob Johnson

Ha becsukjuk a szemeinket, akkor sokunk előtt megvan a kép, hogy a Patriots center alól indítja a snapet, az irányító hátralép, hogy átnyújtsa a labdát a futójátékosnak, aki előtt Johnson megy blokkolni, hogy minél több yardot tudjanak kisajtolni a labdacipelésből. McDaniels rendszerében Johnson nagy szerepet kapott fullback szerepkörben, a Patriots az elmúlt években szerette őt használni nehéz csomagokban és nagyon jól megállta a helyét a csapatban. Ő is azon játékosok sorát bővíti, akik az IPP Programon keresztül kerültek a liga vérkeringésébe, Johnsonnak az első lehetőséget a New England adta meg, amely 2019 egy helyet szánt neki a gyakorlócsapatban. Abban a szezonban a kezdő fullback James Develin volt, de ő szezon közben megsérült, így kellett beugrania Jonhsonnak, aki megragadta a lehetőséget és a 2020-as szezonra már úgy fordult, hogy helyet kapott a Patriots 53 fős keretén.

Ezzel pedig Obada után ő lett a második játékos nemzetközi szinten, akinek ezt Európából sikerült véghez vinnie. De nem csak emiatt lett egyedi az ő esete, a szezonban a Seahawks elleni vasárnap esti rangadón sikerült egy elkapott touchdownt jegyeznie, amivel az első játékos lett az IPP Programból, akinek ez valaha összejött. A szezon végén egy évre hosszabbított vele a Belichick vezette front office, majd egy stabil 2021-es szezon után McDaniels 2022-re a Las Vegas Raidershöz csábította, hogy ott folytassák a közös munkát az egykori stuttgarti tehetséggel. A futballtevékenységeit ettől az évtől kezdve pedig nem csak a pályán, hanem azon kívül is aktívan folytatja, hiszen tavasszal az ELF-ben szereplő Stuttgart Surge csapatának résztulajdonosa lett. Víziója, hogy minél több európai tehetséget szeretne támogatni a kontinensen, hogy hozzá hasonló vagy még sikeresebb karriert futhassanak be nagyon szinteken – nem titkoltan az NFL-ben.

Sandro Platzgummer & Bernhard Seikovits

Két osztrák játékos, aki számunkra is elérhető közelségben futballozott a korábbi években, Platzgummer (RB) a Raiders Tirolban, Seikovits (WR/TE) pedig a Vienna Vikingsban. Mindkettejüknek először 2020 tavaszán adódott a lehetőség, hogy a floridai IMG Academy edzőközpontjában megmutassák, mire képesek a nemzetközi porond legjobb atlétái között, ekkor viszont csak Platzgummer járt sikerrel, őt a New York Giants szerződtette az IPP Program keretei között. Egy évre rá, 2021 tavaszán jött az új lehetőség Seikovitsnak, akinek akkor a Cardinals adott lehetőséget, hasonlóan honfitársához, neki a gyakorlócsapatban jutott lehetőség, hogy a nagyok között bizonyítson. Kettejük példája tökéletesen mutatja be, hogy ha nem is egyszerű, de el tud jutni egy közép-európai tehetség a legmagasabb szintekre, a külföldi játékosmegfigyelők szeme ott van Európán és ahogy egyre növekszik a futballközösség a kontinensen, annál nagyobb eséllyel lehet majd indulni az álmok megvalósításának versenyében.

Marcel Dabo & Adedayo Odeleye

Platzgummer és Seikovits példáján elindulva lehet megemlíteni Dabo (DB) és Odeleye (DL) esetét is, akik időben a legközelebb állnak hozzánk, hiszen 2021-ben az ELF-ben tündököltek, majd lehetőségük adódott, hogy az NFL londoni Combine-ján megmutassák magukat a legjobb nemzetközi futballisták között. Mindkettejük számára nagyon jól sült el az erőfelmérő, így lehetőséget kaptak az AFC South egy-egy csapatától, hogy a nyár során bebizonyítsák, hogy ott a helyük a legnagyobbak között. Dabót végül a Colts hívta magához, míg Odeleyének a Texans adott lehetőséget.

Az ELF térnyerése tehát egy újabb lehetőséget adott a top európai tehetségeknek, hogy egy olyan porondon szerepeljenek, ahová tényleg már a legnagyobbak is intenzív figyelmet szánnak. Ez a jövőben pedig teret nyithat a magyar tehetségeknek is, ugyanis 2023-tól a Fehérvár Enthroners az elitliga tagja lesz, tehát még egy lépéssel közelebb kerülnek az itthoni üdvöskéink a hőn áhított céljaikhoz.

Jordan Mailata*

Mailata nevét meg kell csillagozni, hiszen nem európai játékos, de mára egy igazi közönség kedvenccé, már-már sztárrá nőtte ki magát a Philadelphia Eagles színeiben. A korábban említett tehetségekhez hasonlóan Mailata is az IPP Program keretein belül ismerkedhetett meg az NFL közegével, azonban az ő helyzete egy fokkal speciálisabb volt. Az ausztrál óriás korábban csak és kizárólag a rögbivel foglalkozott, nem játszott soha amerikai futballt, azonban az IPPP szervezői láttak benne potenciált és elhívták, hogy próbálja ki magát. Mailata beismerte, hogy szinte semmit nem ismer a sportágból, meccset is csak évente szokott nézni, a Super Bowlt, de arra a kérdésre, hogy melyik poszton játszana a leginkább, a tökéletes választ adta. A Blind Side (A szív bajnokai) című filmet ismerve, az offensive tackle-t mondta a megfigyelőknek, akik ezen a poszton is képzelték el a jövőben.

A történet további részei már szélesebb körben ismertek, 2018-ban az Eagles a draft hetedik körében kiválasztotta őt, és addig fejlesztették és vártak vele, míg a megfelelő pillanatban be lehetett dobni a mély vízbe. 2020-ban a Philly rengeteg nehézségen ment keresztül a támadófalban, rengeteget kellett variálni a felállásokat, de Mailata beállítása baloldali tackle pozíciójába egy nagyon jó elgondolás volt. Eleinte akadtak gyengébb mérkőzései, de 2021-ben már úgy szaladhatott ki a csapat élére, hogy egyértelmű franchise tackle, magas színvonalon végzi a dolgát, de még mindig nem elég kiforrott, tehát a plafonját nem érte még el. Ebben a fényben vághat neki az Eagles a 2022-es évadnak, tudván, hogy nagyon jó dolgok állnak előttük Mailatával kapcsolatban.

[/ppp_patron_only]