Minden ami NFL
Irányító polcok – ki hova kerül?
Az irányítók rangsorolása mindig megosztó téma, hiszen ahány szakértő, ahány szurkoló, annyi sorrendet láttunk már. Hasonlóan érdekes lehet azonban különböző kategóriákba sorolni a QB-kat. Ezt tettük meg mi is, és ha azt hinnénk, itt nagyobb lesz az egyetértés közöttünk, akkor bizony tévednénk. Íme tehát az FK! szerkesztői által összeállított irányító polcok a megkérdőjelezhetetlen elittől a Dalton-skálán át a “senki sem érti miért vannak még itt”-ig.
*A cikk a támogatóink kérése és szavazata alapján készült. Ha Te is szeretnél beleszólni, milyen tartalmak kerüljenek ki az oldalra, legyél a 10 dolláros támogatónk a Patreonon. Ezzel egyébként részt vehetsz a havi flag focinkon és beszélgethetsz velünk és a többi támogatóval a Discord szerverünkön.*
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
Dani
Az elit polcon nem hiszem, hogy bárkit külön indokolni kellene, maximum hogy Wilson nem került be ide, de én vele kapcsolatban negatívabb vagyok amiatt, hogy csak egyfajta játékra képes mély bombákkal, de a pálya közepének figyelmen kívül hagyásával. Esetleg Watson lehetne még, én vele most egy év kihagyással még kicsit óvatosabb vagyok és inkább a következő polcra (annak elejére) került. Úgy gondolnám, hogy a következő polc is magától értetődő, de tudom, hogy itt többeknek negatív a szurkolói megítélése, akár Murray-nek, akár Lamarnak, akár Prescottnak. Én egyértelműen minőségi játékosoknak gondolom őket, több ízben megmutatták már, hogy több van bennük egy korrekt kezdő szintnél, tudnak igazi X faktorok lenni.
És ez az, ami nincs meg a harmadik polc tagjaiban, akik mind nagyon stabil, biztos pontok a center mögött. Jól irányítanak, nagyon okosak, de nincs meg bennük az a plusz, amivel hátukra veszik a csapatot. Szokás mondani, hogy vannak irányítók, akik miatt nyersz, akikkel nyersz és akik ellenére nyersz. Nos, ez a polc a második kategóriába esik, azaz lehet velük nyerni (főleg ha nem keresnének sokat), de nem miattuk leszel igazán sikeres. Úgy gondolom, hogy Mac Jones is ebbe a kategóriába fog majd tartozni a későbbiekben, amennyiben továbbra is hozza a tavaly mutatott stabil játékát, de egyelőre még kialakítottam neki egy külön polcot.
Ahogy külön polcot alakítottam ki Trevor Lawrence-nek is, aki valószínűleg a legmegosztóbb “helyezést” kapta nálam. Tervezek róla a következő hetekben egy bővebb cikket is írni, mert nagyon érdekes az ő esete. Statisztikákkal nagyjából indokolhatatlan, hogy miért kapott egy külön polcot a reménységek felett, vagy hogy miért gondolom “jó”-nak, de aki közelről megnézi a játékát és a Jaguars tavalyi támadósorát, az látni fogja, hogy Lawrence nagyon sok magas szintű dolgot csinált már újoncként is, de annyira katasztrofális volt minden körülötte, hogy ez nem tudott kitűnni a nagyközönség számára.
És akkor rajta kívül a többi másodéves, illetve Tua és Hurts került a “remény?” nevű polcra, akikről még nem igazán lehet jó ítéletet mondani, majd leghamarabb jövőre.
Azt gondolom, hogy az alsó két polcot sem kell különösebben indokolni. Vagy hát az utolsót fixen nem, a low-end kezdők közül biztosan van, akiket egyesek átpakolnának a legalsóba, de mindegyikükről úgy gondolom, hogy egy NFL-kezdő szintet megütnek, csak hát annak az alsó végét, és ezért nem is lehet rájuk építeni, csak köztes megoldásnak jók, hogy ne legyél totális katasztrófa az adott szezonban.
Patrik
Az elit polcra csak a poszt színtiszta kérdőjelek nélküli krémje kerülhetett fel. A két nagy öregnél nem gondolom hogy különösebben indokolni kellene, ahogy Mahomes esetében is mindenről esett már szó a karrierje alatt. Ettől a három irányítótól láttuk azt, hogy huzamosabb ideig a játék minden elemében tudnak dominálni és valójában nincs gyenge pontjuk. Gyenge meccseik vagy periódusaik esetleg, de lényegében minden irányítóképességben a mezőny felett állnak. Egyetlen kérdésem volt itt. Deshaun Watson. Végül azért löktem a következő tierbe, mert bár ő tartósan megmutatta, hogy megvan benne minden ami az elithez kell, az egy év kihagyás az egy év kihagyás. Ráadásul az ügy körüli hercehurca ki tudja, hogy fejben mennyire viselte meg.
Kénytelen voltam egy második, az elsőhöz nagyon közel elhelyezkedő polcot is létrehozni, mert bár az itt elhelyezkedő négy irányító is megmutatta, hogy képes elit szinten játszani, én szeretek megbizonyosodni arról, hogy ezt huzamosabb ideig is képesek fenntartani. Igazából nincs nagyon kétségem egyikük felől sem, mivel szinte nincs olyan tulajdonságuk, amin nagyon kéne javítani, de az igazán nagyok ismérve, hogy nincs nagy teljesítményingadozás náluk, amire még mind a négy játékosnál egy évet legalább szeretnék várni.
A következő polcon azok az irányítók vannak, akik bár nagyon jók, de egy-egy dologban nem elitek, így egy elég jó csapat kell köréjük, hogy Super Bowlt nyerjenek. Ellenben megvan bennük az a plusz, ami a rájátszásban kellhet és ideiglenesen akár még a hátukra is képesek venni a csapatukat.
A következő polc ami talán a legnehezebben indokolható és belőhető. Egyértelműen érzek egy kis visszaesést a jó irányítókhoz képest. Az itt elhelyezkedő irányítókból nem nézem ki, hogy Super Bowl győzelemig tudják vezetni a csapatukat, de franchise irányítóként tekintek rájuk, akiket nem cserélnék le, maximum olyan generációs tehetségekre mint Andrew Luck volt. Vannak nagyon jó képességeik, de nagyon csúnya rövidzárlataik is.
A következő polc neve mindent elmond. Én ezen a szinten lévő irányítókkal nem szívesen futnék neki a szezonnak, mert nem látok bennük annyit, hogy a playoffban reálisan meneteljünk velük, sőt igazából semmi különleges nincs a játékukban, amellyel meccseket tudnának eldönteni. Ellenben stabil játékosok, akik nem rosszak annyira, hogy rohanjak a draftra és elkezdjek kísérletezgetni mindenféle reménnyel teli játékossal, akik még semmit nem tettek le az asztalra. Ha egy viszonylag jó potenciállal rendelkező QB leesik a börzén akkor kihúzom, ellenben ha nem, akkor nekimegyek a szezonnak velük, mert nincs más.
Ezt a kategóriát nem kell indokolni. Egytől- egyig fiatal irányítók, akiknek még nem volt elég lehetőségük megmutatni mit tudnak. Láttunk szép és kevésbé szép dolgokat is tőlük, így dönteni nem tudunk. Egyelőre nem marad más, mint a remény, hogy jók lesznek. Itt is egy dolgon gondolkodtam sokáig. Trevor Lawrence ugyanis szerintem első, kicsit gyengécskébb éve ellenére egy nagyon tehetséges irányító, akinek olyan skillsetje van, hogy minimum egy jó irányító lesz belőle. Azonban még látni akarom, hogy ténylegesen ki is jön belőle ez.
Az utolsó kategória irányítói már csak azért vannak a ligában, mert nincs egyszerűen 32 valamire való QB. Ellenben ezekkel a játékosokkal kár bármiben is reménykedni. Még a playoffban is. Ha mesteri edződ és jó csapatod van, akkor elcsípsz egy wild card helyet velük, de önerőből velük semmire nem leszel képes.
chester
Sokkal nehezebb összeállítani egy ilyen polcrendszert, mint ahogy azt gondolnátok, ez is a második, és egyben végső verziója az elképzelésemnek. Ugyanis nem akartam külön kasztot kialakítani 1-1 játékosnak, illetve bár sokukból keveset láttunk, vagyunk annyira karakánok, hogy egyes játékosnál kötjük az ebet a karóhoz, és nem óvatoskodunk, hanem szépen elhelyezzük a többiek közé.
Az első polcra azok a játékosok kerültek, akikben számomra nincs kérdés, hogy ők a liga legjobbjai között vannak. Igen, még az a Watson is, aki egy éve nem játszott, és ki tudja mikor fog – viszont amit láttam tőle eddig, az számomra elég volt ahhoz, hogy a legmagasabb szinten tartsam számon. Eggyel alattuk szintén kiváló játékosok vannak, ám még bizonytalan vagyok abban, hogy vajon tényleg a liga tetejéhez tartoznak. Vagy azért, mert eddig egy kiemelkedő éven kívül nem láttunk tőlük még eleget, vagy azért, mert már túl régen volt kiemelkedő évük, de focizni nem felejtettek el.
Sokkal kisebb a határvonal az első és a második, mint a második és a harmadik szint között. Ha top 10-es listát kellene állítani, bajban lennék, ugyanis senkit nem tudnék arra a polcra tenni, ahová az első kilenc irányítót, így ők maradnak a szimpla franchise QB kaliberek, akikről el tudom képzelni, hogy hosszú távon magas szinten tudnak teljesíteni, csapatukat végig rájátszás közelében tartani, viszont nem győztek még meg annyira, hogy feljebb emeljem őket. És igen, az én szememben Trevor Lawrence is ez a kaliber, dacára annak, hogy az újonc idénye finoman szólva sem volt szemet gyönyörködtető, viszont kétlem, hogy egy ennyire tiszta quarterback prospectben csak ennyi legyen profi szinten, előbb-utóbb a tehetség utat fog törni magának.
Eggyel alattuk vannak a kezdőirányítók, akik inkább rövid távú, de konstans teljesítményt nyújtó játékosok lehetnek, akikből nehezen nézed ki a negatív mérleget, akik a playoff közelében tartják a franchise-t, de a Lombardi-trófeát nem látod lelki szemeid előtt az irányításuk alatt. Számomra ez a leginkább átalakítható polc, ha mondjuk azt kell megjósolni, hogy jövőre hol látom a legnagyobb átmenetet a kasztok között. Tannehill és Ryan szénája kifelé áll a kezdőcsapatból (és az NFL-ből?), Garoppolo amikor egészséges volt, akkor legalább NFC döntőig ment a 49ersszel, Cousins meg most kapott egy új vezetőedzőt, akivel talán az eredmények is jönni fognak a szép statisztikák mellett, vagy helyett, amivel könnyen feljebb mozoghat akár.
A hullámvasút a legjobb jelző a következő ötösre, ugyanis képtelenek konstans, stabil teljesítményt nyújtani, minden highlight passzra jut egy ostoba interception, minden nagy futásra egy fumble, és minden jó meccsre legalább egy rossz. De pont ez a hektikusság ad élvezeti értéket a játékuknak, mert tudod, hogy valami nagy fog történni, csak kérdés, hogy annak melyik csapat örül. Épp ezért választottam el őket a következő kategóriától, hiszen szintben nem sok, vagy egyáltalán nincs különbség köztük, viszont én nem szeretem a meccseiket nézni, mert semennyire nem hoznak lázba. Márpedig egy irányító legyen show man, egy ikon, aki meghozza a kedved a futballhoz – egyikükben sem érzem ezt, és bár itt is vannak fiatalok, akik fejlődhetnek, nem hinném, hogy ez változna a jövőben.
Végül pedig a csereirányító kaliberek, akiket max beugró kezdőnek, esetleg mentornak tartok hasznos elemnek egy rosteren, de a pályára nem szívesen engedném már őket, hiszen nem csak nézni rossz amit csinálnak, de eredménytelen is.
alatriste
Picit lazábban értelmeztem a kérdést, így jöhetett létre, hogy nem zsúfoltam be 5-6 kategóriába körülbelül 40 játékost, hanem végül 14 kategóriát alakítottam ki.
GOAT: Indoklás a címben. Brady a valaha volt legeredményesebb irányító, olyan mentális extra képességekkel, amiket nehéz számokba önteni, de rá tényleg igaz, hogy a mentalitásával nem egy, hanem két szintet emel a körülötte játszókon. Rodgers szerintem laboratóriumban vizsgálva egy tehetségesebb irányító volt mindig is mint Brady, de belőle pont ez a fajta vezéregyéniség, ez a fajta mentális extra hiányzik. Ettől függetlenül a nap végén mindkét veterán legit a valaha volt legjobb jelzőre.
Top: Az a két irányító, aki a legjobb úton jár hozzá, hogy úgy dominálja a ligát a következő 10 évben, ahogy tette azt a két fenti veterán. Belőlük láttunk már több évnyi kiemelkedő produkciót.
Úton a topba: A Mahomes – Allen duó mögött járnak szorosan. Hasonlóan bíztató az ő játékuk is mint a fenti duónak, de még kevesebbet kaptunk ebből. Ha semmi sem siklik ki, ez a 4-5 játékos alkotja majd a legfelső szintet a következő években.
Egy kategóriába soroltam Wilsont és Watsont, miszerint jártak már fent, de Wilsonnál a visszaesés, Watsonnál a pályán kívüli ügyei miatt nem láttuk ezt a produkciót az elmúlt 1-2 évben. Nem vészesen idősek még (főleg Watson), hogy ne tudjanak oda visszatérni, de egyelőre kicsit lebegnek két kategória közt.
Minőségi kezdő: A Stafford, Ryan, Prescott triót tettem abba a szintbe, akiknél nincs (már) elit potenciál, de amit tudnak, az olyan, amit szívesen fizetsz meg, mert náluk jobbat nagyon kis eséllyel találsz csak. Ha pedig kockáztatsz, könnyen jön valami kutyaütő és bánhatod, hogy elengedted a jó, de nem elit embered.
Dalton szint: Fiatal olvasóinknak mondom csak el mi is ez. Andy Dalton volt hosszú éveken át a középszerűség mintaképe. Jó csapattal PO-ig eljut, de ott rendszerint egyből kikap egy jó csapattól. Ez a sor a purgatórium. Nem kiemelkedően jó irányítók, de jobbak annál, hogy mindenképp lecseréld őket. Ők a liga közepe, akikről lemondani nagyon nehéz döntés, hiszen könnyebben jöhet rosszabb mint jobb.
Dalton szint extrákkal: Ez Jameis Winston. Winston végeredményben nem ad szerintem sokkal kevesebbet mint a felette lévők, csak ő sokkal hektikusabban csinálja ezt. Ő két negyedig elitnek néz ki majd kettőig a kezdőbe se tennéd be, olyan produkciót nyújt. Hosszú távon hasonló összértéke van mint egy Dalton scale irányítónak.
Kyler Murray is külön szintet kapott, mert minden bajom lenne, ha ő lenne a csapatom irányítója. Hektikus, szeretne is játszani, de rengeteg a hisztije és a követelőzése. Borzasztó ellenszenves játékos a szememben. Köszönöm, inkább más agyára menjen, ha kérhetem.
Volt már biztató jel, de alacsonyan a plafon: Többet kaptunk az itt szereplő irányítóktól mint előzetesen reméltük, de látszik, hogy nem ők lesznek a következő nagy dolog a ligában. Szerethető játékosok, mert esélytelenként utasítottak maguk mögé nevesebb játékosokat. Az olyan NFL hipszterek mint én, szívesebben futnának ki ilyesmi játékosokkal (főleg Millsszel és Minshew-val), mert szerethetőbbek mint egy középszerű “Dalton” játékos, de eredményességben ők nem tudják azért azt a szintet hozni.
Két polcot kaptak a tavalyi újoncok. Látható, hogy Mac Jones is és Mills is mind a 4 korán kiválasztott elé került. Igen, csak a tavalyi év alapján Jones és Mills is jobban játszott, mint innen bárki. Ez nem azt jelenti, hogy jobb játékosok lennének persze. A potenciál miatt mind a 4-en előzhetnek majd akár 2022-ben. Azonban míg Lance, Lawrence és Wilson erre jó esélyt is kap (megfelelő coaching, korrekt társak a támadósorban), addig Fieldsnek a mocsárból kéne kiverekednie magát.
Jönnek a híd irányítók, akik arra jók, hogy 1-2 évig valaki legyen a center mögött, mert nincs 32 kezdethető irányító, de minden offseasonban dolgozni kell azért, hogy javuljon a csapat.
Alájuk kerültek azok, akik szintén maximum egy híd megoldásnak lehetnek jók, de hogy őszinte legyek, szívesebben néznék bárkit egy évig a fenti ötösből, mint az itteni trióból.
Végül pedig a mit keresnek ezek még a ligában tábor.
Renningan
Ha nagyon akartam volna, akkor minden irányítónak ki tudok találni valamilyen külön kalapot, és akkor lenne egy sima top listám, de ennek nem sok értelmét láttam. Így persze kevesebb csoportom lett, viszont az oda került játékosok tényleg abba a kalapba is tartoznak.
Az elit csoportba kerültek azok az irányítók, akiknek legalább két MVP-kaliberű szezonjuk volt már karrierjük során, képesek rendszeren kívül is elit teljesítményt nyújtani, ezáltal a hátukon vinni a csapatot, illetve teszik mindezt konzisztensen. Nyilván nem kell magyarázni egyik listára került játékost sem, és persze még akár be lehetne ide valakit szuszakolni, hogy top 5 legyen az elit kategória, de jelenleg még senkire nem tudnám rámondani, hogy ide való.
Wilson és Lamar játéka visszaesett, Herbert és Burrow egyelőre egy jó szezonnal rendelkezik, Watson kihagyott egy évet és ki tudja, mennyire tud a focira koncentrálni, Staffordnál pedig a kisebb inkonzisztencia miatt ez a max. Nem mintha ez olyan nagy probléma lenne, ugyanis a felsoroltak közül mindenki képes a rendszeren kívül jól teljesíteni, bármilyen passzt megdobnak és egy nem hulladék csapatból azonnal SB-esélyest csinálnának. Ha pedig tippelnem kellene, hogy egy év múlva ki kerül fel az elit csoportba, akkor a Herbert-Burrow duóra tenném a voksomat.
A következő csoportot azok a játékosok alkotják, akik még a liga első felébe tartoznak, tehát top 16-os játékosok. A plafonjuk nincs extrém magasan (kivéve talán Kyler Murray-t, akiben ez még kérdéses), de a padlójuk igen és egy jó csapattal, jó edzői gárdával lehet velük esély a bajnoki címre (még ha csak in the hunt). Ők még azt a szintet képviselik, amit nem nagyon akarsz lecserélni, tehát nem akarsz minden áron új irányítót, de ha egy nagyobb tehetség lecsúszik hozzád a drafton vagy elérhető valaki a piacon, akkor azért elgondolkozol rajta.
A még kérdéses kategóriába azok a többségében fiatal QB-k kerültek, akikről nem tudtam az eddigiek alapján eldönteni, hogy bustok vagy képesek-e egy, akár két szintet is feljebb lépni. Tippre jövő ilyenkor Lawrence, Jones és Lance vagy Winston feljebb kerülhet, Tua, Mills és Hurts lejjebb, a többiekről meg továbbra sem fog kiderülni, hogy merre is az arra. Az utolsó csoportba pedig azok a játékosok kerültek, akik csak bridge QB-nak jók, vagyis van bennük kezdő potenciál, de csak annyi időre, míg nem sikerül draftolni és kinevelni egy fiatal tehetséget.
Jarred
Én egy másik aspektusát ragadtam meg a dolognak, mégpedig azt, hogy mi a cél. Amennyiben Super Bowlt akar játszani/nyerni a csapat, akkor nálam 5 irányító van, aki erre alkalmas lehet. A legnagyobb meglepetés ebben az öt irányítóban, hogy Rodgers nincs köztük, amit sokan biztosan furcsálltok. Én azonban azt látom, hogy Rodgers a jelenlegi eredményei alapján nem alkalmas arra, hogy Super Bowlba vezesse a csapatot. Ez erős kijelentés, aláírom, de egyszerűen túl sok playoff bukás fűződik már a nevéhez 2010 óta. Nyilván mindegyik vereségnél lehet találni más magyarázatot (futás elleni védelem, spec team, elkapóhiány, McCarthy), de amellett sem lehet elmenni, hogy a rájátszásban Rodgers rendre közepes teljesítményt hoz. Ha kivesszük a garbage time statisztikákat, akkor pedig még rosszabb a helyzet. Egyszerűen a playoffban Rodgers nem játszik elit szinten, és itt már képtelen egy rosszul induló meccset megnyerni. Így pedig nem lehet legyőzni a hasonló vagy erősebb csapatokat. Ha az a kérdés, hogy kit választanék alapszakaszban a playoff és a minél jobb kiemelés reményében, akkor Rodgers biztos az elsők között lenne. De ha Super Bowlt akarok nyerni, akkor más irányítók alkalmasabbak erre a feladatra.
Kicsit hasonló a helyzet Wilsonnal is, már nem látom benne azt, hogy ő Super Bowlba tudna vezetni egy csapatot, de talán a környezetváltás kihozza belőle újra az elitet. Tannehill még furcsa lehet ezen a polcon, igazából őt még nem tudom megfejteni, mert tud ő nagyon jól és borzalmasan is játszani, szóval ő egyelőre egy megfejthetetlen talány, de arra azért alkalmas, hogy playoffba vigye a csapatot.
Egy polccal lejjebb már azok az irányítók jönnek, akik ha minden összeáll, bevihetnek a playoffba, de azért nem tennék rájuk nagy tétet. Matt Ryant ide raktam, mert bár még mindig vannak villanásai, de már nem az MVP formáját látjuk. Ő már nem tud segítség nélkül playoffba jutni. Meglátjuk a Colts megadja-e neki ezt a segítséget. És nagyjából ugyanezt el lehet mondani a polc többi irányítójára is.
Watsont én egyelőre úgy kezelem, hogy nem fog teljes szezont játszani, így nem rakhattam be egyik fentebbi polcra sem. Love és Lance pedig még nem játszott eleget ahhoz, hogy egyértelműen el lehessen dönteni, hova tartoznak.
A fiatal irányítók többsége elég mostoha körülmények közé került, ami megnehezíti a megítélésüket. Egy másik csapatban biztos jobb eredményeket érnének el, a jelenlegi helyükön azonban nagyon ki vannak szolgáltatva a csapatuk (sokszor elrontott) építkezésének.
A híd irányítókat nem kell magyarázni, mindenki tudja róluk, hogy egy, max két évig maradnak a csapatnál, és csak átmenetet képeznek. A legalsó polcra meg felesleges is írni bármit. Egyiknek sem lenne szabad kezdőnek lennie.
**Ha Ti is összeállítanátok ilyen polcokat, akkor itt tudjátok megtenni. Kommentek közt várjuk őket!**
[/ppp_patron_only]