Patriots támadókoordinátor helyzet: nem ideális, de nem is tragikus!

“Hogy új támadórendszerünk lesz-e? Nem tudom. Milyen nagyok lesznek a változások? Nem tudom. Minden évben változtatunk, nem tudom rangsorolni őket”

– mondta Bill Belichick a Patriots támadósorát érintő újságírói kérdésekre még a hónap elején. A helyzet azóta is változatlan: fogalmunk sincs, milyen rendszert fog futtatni a Patriots, de még azt sem tudjuk, ki lesz egyáltalán a csapat támadókoordinátora – már ha egyáltalán ki lesz nevezve egyetlen személy – és ki fogja hívni a játékokat. És ugyan vitán felül áll, hogy ez az állapot távol van az ideálistól, de közel sem annyira tragikus, mint amennyire elsőre látszik.

Mit tudunk eddig?

Josh McDanielst, a csapat támadókoordinátorát január 31-én kinevezte főedzőnek a Las Vegas Raiders. Van ilyen, más csapatok is rendszeresen veszítenek el edzőket (a Ramst például minden évben lerabolják), de a 46 éves szakember helyzete némileg azért más, ugyanis ő egy igazi Bill Belichick ember.

A profi karrierjét New Englandben kezdte 2001-ben, 2006-ban már a csapat támadókoordinátora volt és ő hívta a játékokat a 2007-es veretlen csapatban is. 2009-ben el is vitte a Broncos főedzőnek, ahol másfél év alatt óriásit bukott, de hasonlóan rossz teljesítményt nyújtott a Rams támadókoordinátoraként is 2011-ben. Ezt követően Belichick visszafogadta és 2012-től egészen a 2021-es idény végéig ő hívta az offense játékait.

Most már nem lehet visszakozni – a Josh McDaniels kinevezés

A Patriots tehát az egyik alappillérét veszítette el, ráadásul többek között vitte magával OC-nek azt a Mick Lombardit, aki az utóbbi két évben az elkapókat edzette a Patriotstnál, előtte pedig segéd QB-edző volt. Emellett az irányítóedző pozíciót Bo Hardegree, míg a támadófalat Carmen Bricillo kapta meg, akik ugyanezt a feladatot látták el New Englandben. Magyarán a New England-i offense elveszítette a támadókoordinátorát, az elkapó-, az irányító- és a támadófaledzőjét, tehát a legfontosabb posztokon dolgozó, alapvetően átlagon felüli minőséget képviselő szakembereket.

Ami miatt érdemes aggódni

[ppp_patron_only level=”1500″ silent=”no”]

A kisegítőszemélyzet pótlásában legendásan jól teljesít Belichick, tehát emiatt alighanem felesleges aggódni. A koordinátorok ugyanakkor más szintet képviselnek, különösen az offense oldalon, ahol a főedző nem tud segíteni. Ezért is minimum furcsa, hogy az OC-posztra a három legesélyesebb ember a riportok szerint:

• Matt Patricia, aki védőkoordinátorként szerzett magának hírnevet és a Lions is emiatt nevezte ki korábban főedzőnek. Van ugyan tapasztalata az offense-zel, de csak alacsonyabb szinten: a Syracuse-nál 2001 és 2003 között segédedzőként a támadókkal foglalkozott, majd 2004-ben a Patriotsnál is offensive assistant volt, illetve 2005-ben egy évig dolgozott asszisztens edzőként a támadófallal.
• Joe Judge, aki világéletében a speciális egységgel foglalkozott, mindössze 2019-ben dolgozott a támadókkal, amikor az ST koordinátor poszt mellett az elkapókat is ő edzette, majd megbukott a Giants főedzőjeként.
• Bill Belichick, aki teljes karrierje során mindössze egy évig dolgozott az offense-zel, amikor 1977-ben (!) a Lions elkapóinak edzője volt.

Ez még nem is lenne akkora probléma, ha lenne egy Tom Brady, Aaron Rodgers vagy Patrick Mahomes szintű irányító, akik már önmagukban képesek levezényelni egy meccset és saját zseniből megoldani a problémákat. Persze ez sem egyszerű, láttuk már nem egyszer, hogy egy elborult támadókoordinátorral a legjobb QB-k is szenvednek, de ha meg van adva a szabadság egy elit irányítónak, akkor azért el tud karistolni az offense.

A Patriotsnál viszont egy másodéves irányító kezd, aki bár messze az elvárások fölött teljesített újoncként, a jó játék tényleg a rendszernek volt köszönhető. Mac Jones labdáinak mindössze a 11,3 százaléka ment 20 yardnál mélyebbre, ellenben 61,9 százaléka 10 yard alatti passz volt. Főleg az utóbbi az, ami probléma, mert például Tom Brady vagy Patrick Mahomes sem dobálta tavaly a hosszúakat, de legalább a középhosszú passzoknál behozták a kieső extra játékokat.

Ezeket viszont fel kell rajzolni, üresre kell játszatni az elkapókat, illetve magának a fiatal irányítónak is szüksége van arra, hogy tanítsák, képezzék, fejlesszék. Ha Matt Patricia lesz az offensive coordinator és Joe Judge a QB-edző, akkor ugyan milyen fejlődés várható Mac Jonestól? A Giantsnél Judge nem vette észre, hogy Daniel Jones szenved, és amikor kiesett, akkor aztán mindennek az alja volt a csapat támadósora, de Patricia is rosszabbnál rosszabb koordinátorokkal szomorította Matt Staffordot, pedig ott már az is elég lett volna, ha legalább nem akadályozzák a franchise arcát.

Jelenleg nagyon nehéz elképzelni az előrelépést, hogy olyan környezetet teremtenek New Englandben Mac Jonesnak, amiben fejlődhet. Még ha a támadófal rendben is lesz, de egyszerűen nincs most az edzői stábban olyan edző, akinek van akár csak komoly QB-edzői múltja, nemhogy játékokat hívott korábban. Nincsenek feltörekvő fiatal edzőtehetségek, nincsenek új McDanielsek vagy akár Bill O’Brienek. Ez most tényleg a Patricia-Judge-Belichick hármason fog múlni.

Nem jó, nem tragikus

Többször szóba jött a Saints az utóbbi időben a szerkesztőségben, még podcasteltünk is a csapat helyzetéről. Akkor én azon az állásponton voltam, hogy az offense jó eséllyel be fog szakadni, mert hiába ismerik az edzők és a játékosok is a playbookot, a játékok hívása és fejlesztése teljesen más lapra tartozik. Sean Payton azért volt ligaelit támadóguru, mert mindig képes volt valami újat, valami váratlant húzni és nagyon nehéz volt belőle felkészülni vagy kiismerni. A Patriots ilyen szempontból jobb helyzetben van. McDaniels soha nem volt ligaelit támadókoordinátor és amikor valaki (Broncos, Rams) azt hitte róla, hogy mégis az, nagy volt a koppanás.

A Raiders főedzőjének megítélését elsősorban nem a 2007-es veretlen alapszakasz határozta meg a denveri kinevezése előtt, hanem 2008-as teljesítménye. Előbbinél ugyanis ott volt neki Tom Brady, akit már akkor is elit irányítónak tartottak, egy top QB-val pedig nem nehéz jól teljesíteni. Ellenben 2008-ban Brady sérült volt és Matt Cassellel kellett villogni, ami sikerült is: a Patriots szerezte az 5. legtöbb yardot és a nyolcadik legtöbb pontot meccsenként.

Igaz, ebben nagyobb szerepe volt a jó támadófalnak és az elit futójátéknak, mint Cassellnek és a passzjátéknak, de azért utóbbi is a liga első felébe tartozott. Ez már nagyon is ígéretes ajánlólevélnek számított és abszolút védhető volt a Broncos részéről a kinevezés. Nem is kezdett rosszul, sőt, de a 6-0-s kezdésből 8-8-as végeredmény lett úgy, hogy a csapat támadósora az utolsó 10 meccsen 19,3 pontot átlagolt, és ebben benne van a Chiefs elleni 44-13-as siker.

A következő idényben sem javult a helyzet: az offense 21,3 pontot átlagolt 12 meccsen, mielőtt kivágták. Ezután következett a Rams, ahol ugyan nagyon nem voltak ideálisak a körülmények, de csak ezzel nem lehet magyarázni a 12,1 pontos átlagot. Hasonló elképzelhetetlen Sean McVay, Kyle Shanahan, Sean Payton vagy Andy Reid esetében és teljesen jogosan veti fel a kérdést, hogy mekkora szerepe is volt McDanielsnek a Patriots támadósorának sikerességében.

Félreértés ne essék, nem azt akarom mondani, hogy ne lett volna jó OC. Minden hibája ellenére bőven átlag feletti volt, de aligha lehetne akár csak a két legmagasabb polcra tenni. Ebből adódóan a távozása sem lesz akkora érvágás, mint mondjuk a Saintsnél Peytoné, hisz New Englandben ugyanúgy megmarad a playbook, ráadásul az sem elrugaszkodott feltételezés, hogy Bill Belichick tényleg ért a támadókhoz – legalábbis tökéletesen tisztában van az offense-t érintő trendekkel és a védelemben tapasztalható irányvonalak alapján akár még potenciális réseket is észrevehet.

Erre enged következtetni például az, hogy McDaniels nem volt a csapat tagja, amikor Bill Belichick kiválasztotta Aaron Hernandezt és Rob Gronkowskit, majd a két tight endes felállásokkal leuralták a ligát, de a tavalyi Bills elleni legendás három passzos találkozó gameplanjét sem McDaniels állította össze. Sőt, összességében a tavalyi futásközpontú, Mac Jones újonchibáinak limitálása érdekében ultrakonzervatív koncepció is szinte biztosan BB fejéből pattant ki.

Persze mindez feltételezés, hisz nagyon ritkán kapunk pontos képet arról, hogy egy főedző mit csinál akkor, amikor épp nem az oldalvonal mellett áll. Ugyanakkor a Lionsnál Matt Patricia szintén megszabta az offense koncepcióját (sok futás, kevés rizikós, de nagy haszonnal járó passz), ahogy Mike Zimmer egyik legnagyobb kritikája is az volt, hogy védőfelfogású edzőként beleszólt a támadók dolgába (fuss nagyon sokat, hogy pihenjenek a védők, mintha ez ettől függene). Abszolút van tehát realitása annak, hogy eddig is Belichick szabta meg a támadósor adott évi irányát és az adott támadókoordinátor valósította meg az elképzeléseket vagy épp fejlesztette tovább őket.

Mi várható a Patriots támadósorától?

Senki nincs, aki erre akár csak kicsit is biztos választ tudna adni Bill Belichicken kívül. Ezzel együtt talán a legreálisabb forgatókönyvnek azt tűnik, hogy biztosra megy a csapat és marad a tavalyi konzervatív, futásközpontú koncepció, amit már ismer Jones, nem nagyon kell hozzányúlni és viszonylag hatékony is. Persze ennek meglesz az a hátulütője, hogy a Patriots nem fog tudni hátrányban játszani/kiismerhető lesz és a franchise irányító fejlődése is megakadhat.

Tehát a padló magasan van, egy átlagos szintet szinte garantáltan megüthet a New England-i offense. Hogy ez mire lesz elég az ezer fokon égő, elit irányítókkal tömött AFC-ben, az már más kérdés – mivel a jelenlegi tudásunk szerint nincs senki a Patriotsban, aki az alap koncepción túl képes lenne extrát kihozni az offense-ből, így a plafon olyan alacsonyan van, hogy az már szinte padló. Nem lesz borzalmas a Pats támadósora, de aki idénre várta a nagy áttörést Mac Jonestól, az jó eséllyel csalódni fog.

[/ppp_patron_only]