Connect with us

Összefoglaló

A Ravens és a Buccaneers csoportrangadót nyert, a Packers és a Rams tovább szenved

A Ravens nyerte a vasárnap esti rangadót Justin Tucker hathatós közreműködésével, a Buccaneers egy erősen vitatható büntetéssel menekült meg, a Packers Londonban, a Rams hazai pályán szenvedett tovább, Taysom Hill pedig hős lett New Orleansban. 

Cincinnati Bengals @ Baltimore Ravens 17-19

Nem indult valami izgalmasan az AFC North csoportrangadó, hiszen a Bengals az első négy támadásából összesen 28 yardot tett meg egy first downnal és négy punttal, miközben a Ravens felrakott egy TD-t és egy mezőnygólt is a táblára. A második negyedben azonban átfordult a momentum, amikor Lamar Jackson passzát az ellenfél safetyje, Vonn Bell húzta le. A Bengals támadósora ennek hatására feléledt és gyorsan kiegyenlített még a félidő előtt.

A második félidőben aztán már nem is puntoltak a csapatok – de ez nem azt jelenti, hogy végig jól támadtak volna. Előbb a Ravens rontott el egy negyedik kísérletet a Bengals 40-esénél, azonban Joe Burrow egyből visszaadta a labdát a Hollóknak, akik Justin Tucker mezőnygóljával ismét előnybe kerültek. Ekkor még 25 perc hátravolt a meccsből, de a továbbiakban csak négy drive-ot láttunk. A Bengals 8 perc alatt jutott el az ellenfél gólvonaláig, ott azonban Zac Taylor megpróbálta lemásolni Doug Pedersont (Philly Special) és Andy Reidet (shovel passz), de egyik sem sikerült, mínusz 12 yardot ért el belőlük, így pont nélkül zárult az akció.

Ezután a Ravens 8 perc alatt szintén eljutott az ellenfél gólvonaláig, ahol kisebb meglepetésre Harbaugh nem ment neki negyedikre, inkább berúgta a mezőnygólt, hogy 6 ponttal vezessen. Ez azért volt kockázatos, mert aztán a Bengals ismét közel 8 percet leégetve az órából végig is ment a pályán és átvette a vezetést. A Ravensnek maradt még két perce, és ezt ki is használta, eljutott mezőnygól-távolságba, Justin Tucker pedig természetesen nem hibázott 43 yardról (a NextGenStats adatai alapján majdhogynem mértani pontossággal középre lőtte be a lasztit), így a Ravens megnyerte a meccset.

A Ravens támadósora nem volt valami lehengerlő, Lamar Jackson most nem tudott emberfelettit nyújtani (sőt, egyértelműen tehetsége alatt játszott), így pedig összességében is egy elég közepes játékot láttunk tőlük, főleg a levegőben Rashod Bateman nélkül. Persze ez részben a Bengals védelmének is tulajdonítható, Lou Anarumo egész évben kiváló munkát végez, bár a végén nagyon kijött a védőfalember DJ Reader hiánya, ugyanis az option játékokat nem tudták a földön megállítani. Egyedül JK Dobbinst, Mark Andrewst és a visszatérő Ronnie Stanley-t lehet kiemelni pozitív irányba a Ravens offense-ből.

Most viszont az eddig gyengélkedő védelem lépett fel. Sokkal jobb volt a pass rush, mint megszoktuk, bár ez részben a Bengals támadófalának is köszönhető. Ja’Marr Chase-t mindössze 50 yardon tartották és az egész Cincy támadósort 300 yard alatt megállították, ami nagy kontraszt a tavalyi 1000+ yardhoz képest (két meccsen). Marlon Humphrey és Marcus Peters is remek volt (utóbbi kifejezetten), de Jason Pierre-Paul is jól ugrott be, sőt még Patrick Queennek is volt nagy játéka, és a gólvonalas védekezést is meg lehet dicsérni. Ezzel együtt Joe Burrow-nak nem volt jó meccse, ő is tehetsége alatt teljesített, de Zac Taylor főedzőt sem fogják megdicsérni a mérkőzés után.

A Ravens így két nagy leolvadás után megnyert egy szoros meccset és 3-2-vel vezeti a csoportot, a Bengals pedig negatív mérleggel áll öt kör után.

(katonadani)

Seattle Seahawks @ New Orleans Saints 32-39

Jameis Winston hiányában újra Andy Daltonnal a kezdőben kellett pályára lépnie a Saintsnek, ezúttal a Seahawks ellen, de a mérkőzésnek egy másik irányító lett a hőse és őt nem Geno Smithnek hívják. A Saints újra előhúzta svájci bicskáját, azaz Taysom Hillt, aki hozta csapatának a fontos győzelmet. Hill három futott és egy passzolt TD-vel zárta a mérkőzést, amihez még azt is hozzá kell tennünk, hogy a touchdown passz volt a mérkőzésen az egyetlen passz kísérlete, valamint a három futott hatpontos sem az egy yardosról történt, mert összesen 112 yardot hozott a földön – sőt, még a speciális egységben is volt egy összeszedett fumble-je.

A futás amúgy fontos tényező volt a Saints támadójátékában, hiszen az így is megtépázott elkapósorból a második félidő legelején egy TD után Chris Olave is megsérült. Dalton végül egy átlagos teljesítményt tett hozzá a mérkőzéshez, 66%-os passzpontosság mellett 187 yardig jutott egy touchdown passz és egy interception mellett. Tegyük azt hozzá, hogy elkapói nem könnyítették meg a dolgát, mivel több alkalommal is elejtették jó passzait.

A másik oldalt nézve Geno Smith ismét túlteljesítette a tőle vártakat. A 64%-os passzpontosság még nem is lenne annyira kiemelkedő, de a három passzolt touchdown eladott labda nélkül, 10,72-es passzonkénti átlaggal már annál sokkal jobbnak nevezhető. Kedvenc célpontjai természetesen Tyler Lockett és DK Metcalf voltak, Lockett 104 yard mellett két TD-ig, Metcalf pedig 88 yard mellett egy hatpontosig jutott. A futójátékban Kenneth Walker 88 yardig jutott nyolc kísérletből, mellette még Rashad Penny is hozzátett 54 yardot, ő azonban megsérült.

Na de ne csak a statisztikát nézzük, hiszen a támadó foci szerelmeseinek egy igazi csemege volt a mérkőzés. Jól kezdtek a csapatok és az első félidőben 17-13-as Saints előnynél a labda is náluk volt a félidőhöz közeledve, amikor is Alvin Kamara elhagyta azt egy futásnál, amiből rögtön büntettet a Seahawks és hazai előny helyett az elrontott extra pontnak köszönhetően 19-13-mal ők álltak jobban. A történeti hűséghez hozzátartozik, hogy amikor úgy tűnt az első harminc percben, hogy a Seattle van jobb formában, mélyen a saját térfelükön egy negyedik és kilenc yardos szituációban Michael Dickson úgy gondolta megpróbálkozik egy fake punttal, ami természetesen nem sikerült és két játékkal később Taysom Hill köszönte szépen az ajándékot és hat pontra váltotta, átvéve a vezetést.

A második félidőben a Saints ki tudta használni DK Metcalf elvesztett fumble-jét, de ezt a Seahawks már nem tudta megtenni Dalton eladott labdája után. 25-31-es hazai vezetésnél a negyedik játékrész közepén azonban robbantott a Seahawks és egy 69 yardos Kenneth Walker futott TD-vel megfordította a mérkőzést. Ez az öröm azonban nem tarthatott sokáig, hiszen érkezett a mérkőzése hőse, Taysom Hill, aki egy 60 yardos futott hatpontossal válaszolt (plusz sikerült a kétpontos). Az őrült két drive után már nem volt válasz, így otthon tudta tartani a győzelmet a Saints.

(kronikk)

Dallas Cowboys @ Los Angeles Rams 22 – 10

Borzalmasan kezdődött a mérkőzés a Rams számára. Dorance Armstrong azonnal odaért Staffordhoz, kiütötte a kezéből a labdát, DeMarcus Lawrence pedig visszafutott vele. Az extra pont ugyan kimaradt, de ez a játék már megmutatta, hogy nagyon hosszú napja lesz a Rams irányítójának. Így is lett, a Cowboys védők folyamatosan megverték a falembereket, ötször sackelték (köztük Micah Parsons kétszer) és 14-szer megütötték Staffordot.

Ilyen körülmények mellett a Rams offense egyedül a futójátékban bízhatott volna, de ezzel sem voltak előrébb. A futások többsége már a line of scrimmage-en elbukott. Egyetlen emlékezetes jelenete volt a Rams offense-nek, mikor Stafford megtalálta Cooper Kuppot, az elkapó pedig egy hosszú rohanás után 75 yardos TD-t szerzett. Ezt leszámítva azonban semmi eredményt nem tudott felmutatni ez a támadósor, ami eléggé szenved így a szezon elején, plusz a Cowboys defense is csúcsformában van.

A túloldalon továbbra is Cooper Rush kezdett, és ez továbbra sem jelentett gondot. A Cowboys irányítójától ezúttal sem kértek sokat, adogassa a labdákat a futóknak, néha dobjon meg egy-két passzt, és ne adja el a labdát. Ezt Rush pedig tökéletesen teljesítette is, csak akkor passzolt, amikor kellett, és akkor is vigyázott a labdára (a 100 yardot végül éppen sikerült átlépni).

Mivel az irányítóra nem lehetett nagy terhet bízni, ezért a futójátéknak kellett előlépnie, ami ha nem is mindig, de néha megvillant. Tony Pollardnak volt is egy nagy megiramodása, amikor kicselezve a Rams védőket egy 57 yardos TD-t szerzett. Mellette Elliott próbálkozott hozni yardokat, több-kevesebb sikerrel (a 78 yard alapvetően szépen nézne ki, de ehhez 22 kísérlet kellett, ami viszont már nem egy jó átlag). Igazából a Cowboys offense-nek ezen a meccsen tényleg csak arra kellett figyelnie, hogy ne veszítsenek labdát, a védelem a többit megoldotta.

A Rams oldalán Kupp TD-je mellett még Aaron Donaldot érdemes megemlíteni, aki szokásához híven odaért az irányítóhoz, és szerzett 2 sacket, meg kierőszakolt egy fumble-t, amit azonban nem sikerült megszerezni. Rajtuk kívül azonban nem sok pozitívum volt hazai oldalon. Onnantól kezdve, hogy hátrányba kerültek a meccs elején (amit még sikerült egy blokkolt punttal is tovább rontani) összeomlott minden támadó oldalon, és ha még két negyedet játszanak, akkor sem tudtak volna további pontokat szerezni. Ez ellen a Cowboys defense ellen a Rams offense teljesen tehetetlen volt.

(jarred)

Atlanta Falcons @ Tampa Bay Buccaneers 15-21

Az NFL megőrült. A szezon előtt dominánsnak gondolt Rams-Packers-Bucs hármas folyamatosan múlja magát alul, bár utóbbi kettő legalább azt elmondhatja magáról, hogy egyelőre még pozitív mérlege van. Az elmúlt 15 évben nem nézett ki ennyire reménytelenek egyetlen Tom Brady vezette csapat sem, és a már említett pozitív győzelmi mutató is nagyon rezgett ezen a meccsen.

A mérkőzést a Bucs kezdte, és hiába tértek vissza a kezdő elkapók, az első drive punttal ért végét, a második pedig turnover on downsszal. Ezt követően összejött három pontszerző drive, és mivel a Falconsnak csak egy kihagyott mezőnygólt sikerült összehozni, így 13-0-s hazai előnnyel mentek pihenni a csapatok. A szünet után Tom Bradyék még összekapartak egy értékelhető drive-ot, ami végül elég volt a győzelemhez, mert hiába szerzett 15 pontot a negyedik negyedben a Falcons, a végén a hazaiak, ha mást nem is, de legalább az órát le tudták pörgetni.

Nem igazán lehet megmondani, miért ennyire szenvedős a Tampa Bay támadósora. A Falcons defense továbbra sem tud nyomást generálni, a védelem legjobbjai meg amúgy is formán kívül vannak, emellett a Bucsban ott volt Mike Evans, Chris Godwin és Russell Gage is, így minden adott lett volna egy látványos, domináns teljesítményhez – de nem ez történt. Brady nem volt éles a meccsen, az egyetlen igazán extra teljesítménye egy kamu sárga kiharcolása volt egy teljesen legális sacknél (ami lezárta a mérkőzést), ezt leszámítva meg csak Leonard Fournette-nek dobálta a rövid passzokat, aki így 10 elkapással, 83 yarddal és egy TD-vel a legjobb skill playere volt a csapatnak. Ideje lenne valahogy kibékülni az asszonnyal, mert ez így szinte nézhetetlen.

A Bucs védelme viszont továbbra is elit. A meccsen öt sack, nyolc negatív yardos szerelés és 10 QB-hit volt az egység mérlege, ami azt jelenti, hogy Marcus Mariota a 25 passzkísérletének 60 százalékán megcsapták. Mindez kiegészítve azzal, hogy Kyle Pitts és Cordarrelle Patterson sem tudott beöltözni azt eredményezte, hogy a negyedik negyedes garbage time-os feltámadást leszámítva nem volt támadójátéka a csapatnak és több yard jött össze a földön (151, amiből 61-et Mariota szerzett), mint a levegőben (147, sackekkel együtt 110).

Ez a koncepció egyébként kifejezetten szimpatikus, és ha a top védelmek ellen nem is lehet vele gálázni, de a gyengébb gárdák ellen lehet sikerélménye a Falconsnak. Amennyiben Mariota teste bírja, akkor nem csak lehet, hanem kell is erőltetni a QB-futásokat, mert ez az egyetlen olyan eleme az offense-nek, amiben rejlik néha extra potenciál – bár sokan már Desmond Ridderért kiáltanak, mert a levegőben nagy problémák vannak Mariotával. Ráadásul lehetne akár pár drive-ot is felhúzni erre mondjuk a mérkőzések elején, hogy a harmadik-negyedik negyedre ne 20+ pontos hátrányból kelljen csodát tenni.

(renningan)

New York Giants @ Green Bay Packers 27 – 22

Az idei második londoni meccstől senki nem várt sokat, de végül meglepően izgalmasra sikeredett, köszönhetően annak, hogy a Giants továbbra is erőn felül játszik, a Packers pedig továbbra is képességei alatt. A mérkőzés elején azonban ennek még nem sok nyoma volt. A Giants 2 drive-ot vezetett, ahol összesen 6 playt voltak fenn a pályán, és mind a hatnál Saquon Barkley-val próbáltak first downt szerezni. Ez egyszer sem sikerült, és mindkettő 3&out lett. A Packers pedig köszönte szépen, és szerzett is mindjárt 10 pontot.

Ezután azonban a Giants ráébredt, hogy Barkley-n kívül más is van a pályán, és elkezdték kevergetni a kártyákat. Jöttek a play action passzok Jonestól, és Daboll több alkalommal is trükkös játékot hívott be. Többek között megpróbálkozott egy Philly Special másolattal, ami végül nem teljesen úgy sikerült, ahogyan azt elképzelték, mert Daniel Bellinger nem tudta odadobni a labdát Daniel Jonesnak, helyette maga indult meg, és futott be a célterületre.

Az ilyen játékok segítettek meccsben maradni, de a Packers offense ellen a Giants defense az első félidőben nem tudott nagy ellenállást kifejteni. Nagy játékot nem engedtek ugyan, de Rodgersék sok futással és rövid passzokkal operálva folyamatosan haladtak előre, és az órát is végig kontrollálva a végén mindig pontot szereztek. Így bár a Giants megmutatta, lehet vele számolni, de félidőben még 20-10-es hátrányban volt.

Aztán elkezdődött a második félidő, amikor is a Packers támadók úgy döntöttek, elmennek várost nézni. A pályán legalábbis nem voltak. Az egész második félidőben alig 10 percet volt pályán a „hazai” offense, és abból sem sikerült pontot szerezni. Ennek pedig két oka volt. Egyrészt a Giants hosszú drive-okat vezetett, amit a Packers defense nem tudott megfogni. Előbb érkezett egy 7 perces drive, majd egy 8 perces. Mindkettő pontokkal zárult, így a „vendégek” kiegyenlítettek. És ezután mutatkozott meg a másik probléma a Packersnél. Az offense nem tudott haladni.

Valamilyen oknál fogva a következő drive-nál behívtak 3 hosszú passzt, amiből egy sem lett sikeres. Ez már múlt héten is probléma volt, de nem sikerült tanulni belőle. Így egy gyors 3&out jött, a Packers védelem semmit nem tudott pihenni, így pedig a Giants könnyedén átment a pályán, és Saquon Barkley egy wild cat formációból bevitte a labdát a célterületre.

Először a meccs folyamán vezetettek a „vendégek” és a mentális előny is már náluk volt. A Packersnek 6 perce maradt, hogy hosszabbításra mentse a meccset, és ezúttal okosabban hívták a játékokat. A hosszú passzt elengedték, és a bevált recepttel próbáltak meg eljutni az end zone-ba. Ez egészen addig működött, míg el nem jutottak a Giants 6 yardosára, és 3&2 jött. Ilyen pozícióból egy Packers szintű offense általában megoldja legalább a first downt, de Rodgers mindkét passza sikertelen lett. Ráadásul mindkettőnél ugyanaz volt a probléma. Előbb az irányító fejbe dobta a fal közepén Kayvon Thibodeaux, majd 4&2-nél Xavier McKinney blokkolta le Rodgers dobását (bár a felvételt elnézve akkor is incomplete lett volna, ha nem blokkolják a passzt).

Ezután még a Giants összehozott egy szándékos safetyt, majd a Hail Mary próbálkozásnál kiütötték a labdát Rodgers kezéből, és ezzel véget ért a meccs. A Giants teljesen megérdemelten nyert, egész mérkőzésen érezni lehetett az akaratot, és a koncentrációt, plusz a kiváló edzői munkát. Daniel Jones ugyan nem adott sokat hozzá, de nem is vett el a játékból (és a futásai is sokszor jól működtek). Igazából a Giants offense-ből senki nem hozott kiemelkedő meccset, de mindenki tette a dolgát, és módszeresen őrölték fel a Packers védelmet. Nagyrészt olyan játékosokkal, akik sok másik csapatnál cserék lennének.

A túloldalon azonban nagy bajok vannak, amik most kiütköztek. A minőségi elkapó hiánya teljesen elveszi a hosszú átadások lehetőségét, és ha meg is próbálják, abból csak baj lesz. Ettől függetlenül a második félidős teljesítményre ez sem lehet magyarázat. A Giantsnél nem maradt egészséges CB, mégsem tudtak egyetlen pontot sem szerezni. Emellett a védelem is jóval kevesebbet hoz ki magából, mind a részei összessége sejtetné, futás ellen továbbra sem tudnak védekezni. Egy ilyen teljesítmény pedig nem érdemel győzelmet.

(jarred)

Related Topics

Legfrissebb cikkeink

Legutóbbi hozzászólások

Közelgő cikkek, podcastek

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!