MVP és további díjfigyelő 13 forduló után

Nagyot fordult a világ öt forduló alatt: néhány sztár megsérült/leolvadt, mások pár szinttel magasabb fokozatba kapcsoltak. A továbbiakban megnézzük, hogy az eddigiek alapján a megszokott díjakat kik vinnék haza, illetve kik férnének még fel a dobogóra. 

MVP: Patrick Mahomes (QB, Chiefs)

Dobogósok: Joe Burrow (QB, Bengals) és Jalen Hurts (QB, Eagles)

Félidőnél még Josh Allent gondoltuk MVP-nek, de az elmúlt hetekben önmagához képest jelentősen visszaesett a teljesítménye. Persze még így is top 5-ös szinten játszik, rengeteg nagy játékot csinál, de cserébe sok a hiba is: a 9-13. forduló között csak hat TD-t passzolt öt INT mellett (a szezon első nyolc meccsén 19 TD-t és hat INT-t passzolt), ráadásul utóbbiak nagy része a red zone-ban jött össze (a Jets ellen például a győzelembe kerültek a hibái). Ez még mindig az a szint, amivel Super Bowlt lehet nyerni, de ennyi hibával nem lesz egyszerű.

Allennel szemben Patrick Mahomes nemhogy nem esett vissza, de még jobban is játszik. Jelenleg vezeti a ligát passzolt yardokban (3808) és passzolt TD-kben (30), mindössze nyolc INT-je van és úgy általában csupán a passzai 2,3 százaléka ért volna turnovert. A nyolcadik hét óta 330 yardot átlagol a levegőben, kiosztott kilenc TD-t két INT mellett, illetve a földön is szerzett 170 yardot két TD-vel. Egyszerűen alig van hiba játékában, ami kulcsfontosságú a Tyreek Hill utáni rövidebb játékokra és nullához közelítő hibaszázalékra épülő támadósorban. Ha valaki, akkor ő teljesen más kategóriát jelent most az irányítók között.

Allen kiesése miatt a dobogóra került Joe Burrow, aki második passzolt yardokban, passzolt TD-kben és Mahomeshoz hasonlóan csak nyolc INT-je van (ráadásul ő még balszerencsésebb is volt, mert a labdáinak csak az 1,9 százaléka ért turnovert). Ráadásul az elmúlt hetekben úgy hozott elit szintet (68,8 százalékos pontosság, 8,2 yard passzkísérletenként, nyolc TD és két INT került a neve mellé a nyolcadik forduló óta úgy, hogy egyetlen turnovert érő passza sem volt), hogy Ja’Marr Chase nem volt bevethető.

Jalen Hurts a Titans elleni teljesítményével dobta meg az MVP-kampányát, így most már 20 passzolt TD-je van három INT mellett, illetve a kiigazított pontossága is a második legjobb a ligában (csak Daniel Jones előzi meg, de ő átlag 1,2 yarddal rövidebbeket passzol). Emellett van 607 futott yardja és kilenc futott TD-je, illetve ő rendelkezik a legjobb mérleggel a ligában, ami szintén jól mutat az önéletrajzában. Abszolút lehet mellette érvelni, óriásit megy, pláne az elvárásokhoz képest, de a passz statisztikái még mindig jelentősen elmaradnak az élmezőnytől (akik azért korrekt szintet hoznak a földön) egy 1000 futott yard közeli teljesítmény nem ártana, hogy ezt a Mahomest megverje.

[ppp_patron_only level=”1400″ silent=”no”]

Év Támadója: Tyreek Hill (WR, Dolphins)

Dobogósok: Travis Kelce (TE, Chiefs) és Justin Jefferson (WR, Vikings)

Nyolc forduló után még úgy tűnt, hogy Tyreek Hill, Saquon Barkley és Geno Smith közül került ki a szezon legjobb támadója. A valóság azonban adott egy kisebb pofont a Giants és a Seahawks szezonjának és húzóneveinek, és bár még mindig remekül teljesítenek, de ez már nem kiemelkedő. Barkley-nál jóval jobb teljesítményt nyújt Josh Jacobs és Nick Chubb is, Smith-nek meg az elmúlt négy hétben annyi rossz játéka és hibája volt (három INT, hét turnovert érő passz), mint az azt megelőző nyolc fordulóban (három INT, 10 turnovert érő passza) és már nincs rájátszás helyen a Seahawks.

A helyükre Justin Jefferson és Travis Kelce került. Előbbi második a ligában szerzett yardokban, a 19 contested elkapása a legtöbb a ligában (ráadásul konkrétan meccseket döntött el a lehetetlen elkapásaival), utóbbi pedig még az elkapók között is hatodik lenne a 968 yardjával (300 yarddal több, mint bármelyik tight endé), a 12 elkapott TD-je holtversenyben a legtöbb, az 57 szerzett first downjánál pedig csak Stefon Diggs és Tyreek Hill szerzett többet. Mindketten kulcsszerepet játszanak abban, hogy a csapatuk ott van a konferenciájuk második helyén.

Ami pedig Hillt illeti, egy szörnyeteg. Vezeti a ligát elkapásokban, elkapott yardokban, szerzett first downokban, és útvonalanként megfutott yardokban (3,56 yardot átlagol, ami 0,81-gyel nagyobb, mint bárkié), illetve ő az egyik legfőbb oka annak, hogy a Dolphins Tua Tagovailoával az NFL egyik legjobb támadósorát tudja futtatni. A 2000 yard lehet, hogy végül nem jön össze, de ezzel együtt is kiemelkedik még a legjobb elkapók közül is.

Év Védője: Nick Bosa (Edge, 49ers)

Dobogósok: Micah Parsons (Edge, Cowboys) és Myles Garrett (Edge, Browns)

A dobogósok kiléte nem változott, mindössze a sorrend: még ha csak minimális különbséggel, de Nick Bosa lenyomta Micah Parsonst. A 49ers klasszisa a PFF adatai alapján holtversenyben vezeti a ligát sackekben (14), a 62 nyomásgyakorlása a második legtöbb az összes védőfalember közül és mindössze egyetlen elrontott szerelése van. Egyike azon kevés top pass rushernek, aki futás és passz ellen is hibátlanul teljesít idén.

Az immáron főállású edge rusherként játszó Parsont a harmadik legtöbb sackkel és nyomásgyakorlással rendelkezik, ráadásul őt nyugodtan be lehet küldeni coverage-be is, illetve Bosához hasonlóan remekül teljesít futás ellen is. Ami pedig Garrettet illeti: lenyűgöző, hogy egy relatíve súlyos autóbaleset után is képes ennyire magas szinten játszani, az 51 nyomásgyakorlása és 11 sackje is top 6-os. Gyakorlatilag ez döntött a javára Maxx Crosbyval szemben, aki nemcsak pazar futás ellen, de remek számokat hoz pass rush-ban is, csakhogy ehhez az kellett neki, hogy 110-130 pass rush snappel többet legyen pályán, mint Bosa, Parsons vagy Garrett.

Év Újonc Támadója: Chris Olave (WR, Saints)

Dobogósok: Garrett Wilson (WR, Jets) és Dameon Pierce (RB, Texans)

Félidőben még Kenneth Walker tűnt a favoritnak, hisz ki ne emlékezne az óriási futásaira és remek játékára. Az elmúlt hetekben azonban visszaesett a játéka és még egy kisebb sérülést is összeszedett: a nyolcadik forduló óta csak egyszer lépte át a 100 yardos határt, háromszor még a 40 yard sem jött össze. Eközben Dameon Pierce-nek is volt ugyan egy gyengébb periódusa, illetve Walkernél kevesebb TD-je van, ellenben neki van a legtöbb futott yardja és szerzett first downja az újoncok között (utóbbiban a veteránok közül is csak Jamaal Williams és Josh Jacobs szerzett nála többet), illetve 658 yardot szerzett kontakt után, ami messze a legtöbb a rookie-k között (Walkernek a második helyen 425 yardja van, de az egész ligában is csak öten vannak előtte).

Pierce remek teljesítménye ellenére mégis két elkapó között vacilláltam leginkább, akik ráadásul csapattársak voltak az egyetemen. Olave 887 yardot, míg Wilson 791 yardot szerzett idén, miközben egyetlen másik újoncnak nincs még 550 elkapott yardja sem. Mindkettőjüknek mindössze két dropja van, 41 és 38 first downt szereztek, ami a legtöbb a classban. Wilson mellett szólt, hogy már 16 elrontott szerelést kényszerített ki, ami a második legtöbb az összes elkapó között, ellenben Olave átlagosan jóval mélyebben kapta meg a labdát (15,2 vs. 9,6 yard) és az útvonalanként megfutott 2,45 yardja is a 10. legjobb az egész ligában. A játék képe alapján a Saints fiataljára hárul nagyobb felelősség és nagy játékból is neki van többje, így ha nem is vitán felül, de egyelőre ő viszi a prímet.

Év Újonc Védője: Sauce Gardner (CB, Jets)

Dobogósok: Tariq Woolen (CB, Seahawks) és Aidan Hutchinson (Edge, Lions)

A nyertes kilétében nincs változás, Sauce Gardner teljesítménye ugyanis semmit sem romlott az elmúlt fordulókban és egy All-Pro cím is simán kinéz neki. A legutóbb épp Justin Jeffersont vette ki a játékból, mindössze 48,6-os passer ratinget és 43,2 százalékos elkapási arányt enged az ellenfeleknek (mindkét mutató top 3-as az egész ligában), míg a 11 leütött passza a legtöbb a mezőnyben.

Tariq Woolen is tartja a szintet, ötödik körös létére csak 54,9 százalékos passzpontosságot és 65,6-os passer ratinget engedett az őt célba vevő irányítóknak, miközben a hat interceptionje holtversenyben a legtöbb a ligában. Mellé a dobogóra az idei 1/2-es Hutchunson fért fel, aki ugyan még messze van a liga legjobb pass rushereitől, de az újoncként elért 37 nyomásgyakorlás, hét sack és két INT nem néz ki rosszul, sőt a kanyarban sincs hozzá képest egyetlen kortárs védőfalember.

Év Visszatérője: Geno Smith (QB, Seahawks)

Dobogósok: Saquon Barkley (RB, Giants) és Christian McCaffrey (RB, 49ers)

Az Év Legjobb Támadója cím versenyéből kiesett Smith és Barkley, de ebben a kategóriában nincs kérdés. Előbbi 13 forduló alatt 3170 yardot, 22 TD-t és hat INT-passzolt 72,7 százalékos pontossággal, mindössze Tua Tagovailoának van nála jobb passer ratingje a mezőnyben. Ezt megelőzően soha nem volt ennyi yardja vagy TD-je egy szezonban, sőt karrierje két ezt megelőző kezdő idényében összesen dobott 25 TD-t 34 INT mellett. És igen, nincs kolbászból a kerítés, nem egy elit irányító, de nem kizárt, hogy lehet belőle egy új Ryan Tannehill.

Barkley 1055 yardot és nyolc TD-t szerzett idén, előbbi a negyedik legjobb teljesítmény a ligában – az előző két szezonban összesen nem volt 650 futott yardja. Nem annyira jó, mint újoncként, de így is jól játszik és nagyon vakarhatja a fejét a Giants, hogy mennyit ajánljon majd neki a szezon végén. CMC már nem produkált ennyire jó évet, bár az esetében is igaz, hogy idén több futott yardja van, mint az ezt megelőző két évben (700 vs. 667). A számai ellenére viszont extrán jól megy neki és nem kizárt, hogy egy combos hajrával (amire van esély Garoppolo sérülése miatt) megszorongatja Smithéket.

Év Edzője: Robert Saleh (Jets)

Dobogósok: Nick Sirianni (Eagles) és még sokan

Ez a szezon tele van kiváló edzői teljesítményekkel. Ki gondolta volna, hogy a teljes rebuildbe kezdő, Daniel Jonesszal felálló Giants rájátszásért fog küzdeni és jó pozitív szezonja lesz? Ki hitte, hogy a Commanders 1-4-es kezdés után 6-1-1-es mérleget fog produkálni azok után, hogy kényszerből Taylor Heinicke lett a csapat irányítója? Ki tett volna pénzt arra, hogy az 1/4-es Jets rájátszást érő helyen lesz a 13. forduló után? Ugyan a Vikingsban volt potenciál és a tavaly rájátszásba jutó Eaglesszel kapcsolatban is voltak pozitív hangok a szezon előtt, ki számított arra, hogy ez a két gárda fogja vezetni az NFC-t, ráadásul a Philly mindezt még domináns játékkal is teszi. Ki bízott abban, hogy Tua varázsütésre megjavul a rutintalan és eléggé boom or bustnak kinéző Mike McDaniel kezei alatt, a Dolphins meg hosszú idő után nemcsak rájátszásért fog küzdeni, de az NFL egyik legjobb támadósorával akár komolyabb célokért is harcolhat? Volt olyan a szezon előtt, aki szerint jól döntött a Seahawks Russell Wilson elcserélésével és top játékot várt Geno Smith-től és úgy általában a csapattól?

Több csapat is messze a várakozásokon felül teljesített és bár jó eséllyel a csapatmérleg miatt Nick Sirianni fogja kapni az elismerést (egyébként jogosan, mert nagyon jól néz ki támadósor és szépen fejlődik Jalen Hurts a kezei alatt), még sokak mellett lehetne érvelni. Ilyen Robert Saleh, aki összerakott egy top 5-ös védelmet és egy igazi győztes kultúrát, aminek köszönhetően konkrétan irányítójáték nélkül szerzett hét győzelmet a csapat. Persze lehet kritizálni azért, hogy túl sokáig kivárt az 1/2-es Zach Wilson leültetésével, de ezzel együtt is a fent említett túlteljesítések közül még mindig a Jetsé a leglenyűgözőbb. Sok múlik azon, hogy bejut-e a csapat a rájátszásba, de he ez összejön a brutális AFC-ben, pláne abban a csoportban, ahol ott a Super Bowl favorit Bills, a bombameglepetés Dolphins és a mindig mindenkire veszélyes Patriots (miközben például a rengeteget költő és komoly cseréket végrehajtó Chargers, a Raiders vagy a Broncos nem), akkor az szerintem nagyobb teljesítmény, mint egy eleve PO-csapattal amúgy tényleg kiváló munkát végezni.

Év Segédedzője: DeMeco Ryans (DC, 49ers)

Dobogósok: Dan Quinn (DC, Cowboys) és Ejiro Evero (DC, Broncos)

Nem igazán változott a helyzet a szezon feléhez képest. Ahogy Dani írta: “Evero egy tipikus Fangio-féle védelmet futtat Denverben, de tökélyre fejlesztve. Abból a szempontból könnyű dolga volt, hogy már előtte is ez a rendszer volt érvényben, így újoncként nem kellett hatalmas változásokat eszközölnie, de sikerült belevinnie a saját dolgait és kiválóan működik ez a defense jelenleg. Ryans védelme inkább hasonlít egy “klasszikus” Seahawks-féle defense-re, ami épp kifelé megy a divatból, de ő mindig megtalálja a kellő válaszokat a támadókra, és mindig jó helyen presszionálja őket. Dan Quinn régen a klasszikus Seahawks-féle rendszert nyomta, és le is írtuk már őt, hogy nem fog változni, ahogy a legtöbben. Azonban ő ezt megtette, nem is akárhogy. Már tavaly is nagyon jó munkát végzett, és ezt megteszi idén is, ráadásul nem ragaszkodik egyfajta játékstílushoz, hanem nagyon jól tudja váltogatni a gameplaneket ellenféltől függően.” Közülük pedig azért vitte Ryans a prímet, mert egyrészt a 49ers védelme a legjobb a ligában (lásd a Dolphins limitálása), másrészt Garoppolo kiesése miatt mostantól jó eséllyel minden a védelemről fog szólni, így az eddigieken felül is extrán nagy szerepe lesz a csapat sikerességében.

Hogyan állította meg a 49ers az ezer fokon égő Dolphins offense-t?

Akit még érdemes kiemelni, az a Lions támadókoordinátora, Ben Johnson. A csapat középszerű elkapókkal és egy Jared Goffal darálja a pontokat és a yardokat: a 6. legtöbb pontot és a 7. legtöbb yardot szerzi a csapat meccsenként, pedig kis túlzással csak a támadófal átlagon felüli. Johnson viszont remekül keveri a kártyákat, több féle blokkolási sémát használ, így a Lions szinte bárki ellen képes futni, illetve gyönyörű játékokat rajzol fel a táblára, jól is építi egymásra őket, így Goffnak szinte mindig vannak üres elkapói (Amon-Ra St. Brown elit, de mellette leginkább WR3 szintű elkapók vannak, plusz TJ Hockensont is elcserélte a csapat). A hosszú játékok Goff limitáltságai és az elkapók stílusa miatt egyelőre hiányzik a tárházból, de Jameson Williams akár ezen is változtathat. Ha a Lions ott lesz a pozitív szezon közelében, akkor nem kizárt, hogy Johnson is kap pár szavazatot – megérdemelné.

Executive of The Year: Howie Roseman (Eagles)

Itt értelemszerűen nem nagyon lehet változás, hisz már nem lehet cserélni/igazolgatni, így ahogy Dani írta: “ehhez a díjhoz kétség sem férhet. Rosemannek szinte az összes döntése bejött a holtszezonban és nagy mértékben erősítette meg az Eaglest. Hogy a korábbi évek építőkockáit most ne számítsam, csak ebben a holtszezonban érkezett AJ Brown, James Bradberry, Haason Reddick, CJ Gardner-Johnson, Kyzir White, Jordan Davis. Előbbi három kulcsszerepet játszik az Eagles idei szezonjában, Gardner-Johnsonnak kellett idő, hogy beletanuljon a safety posztba, de már ő is egyre jobban teljesít, White egy korrekt opciót nyújt az utóbbi évek botrányos LB-sorában, Davis pedig amikor pályán van, magas szinten teljesít, és olyan elem a védelemben, ami meghatározza a stratégiát és kibővíti a lehetőségek tárházát.

Roseman olyan keretet rakott össze, ami joggal küzdhet a Super Bowlért, mindössze két évvel azután, hogy leadták a szezon utolsó meccsét egy magasabb draft pick reményében, majd kirúgták a Super Bowl győztes főedzőt és elcserélték az addig franchise irányítónak gondolt QB-t. És arról se feledkezzünk el, hogy a keret megerősítése mellett a jövőt sem herdálta el, hiszen megszerezte a Saints 2023-as első körös pickjét (és 2024-es második körösét), ami jelenleg top10-es választásnak néz ki.”

[/ppp_patron_only]