A jövő sztárjai – Anthony Richardson

Anthony Richardson a legmegosztóbb irányító az idei drafton – sőt, a legmegosztóbb prospect. Ez nem is véletlen. A meccsfelvételei ugyanis egy hullámvasúthoz hasonlítanak áll-leesős magaslatokkal és arcpirító mélységekkel. Igazi boom or bust játékos, akinél nehéz is elképzelni a kettő közötti kimenetelt.

Richardson Floridában nőtt fel. Fiatalon a foci mellett a tűzoltóság érdekelte komolyabban és ilyen képzésen is részt vett a gimiben. Kosarazott is egyébként, a focipályafutását pedig elkapóként kezdte meg. Gimiben már irányított, majd négycsillagos tehetségként, az ország 9. legjobb dual-threat irányítójaként államon belül maradva választotta a Florida Gatorst egyetemeként. Itt újoncként redshirt évet kapott, majd másodévesen szituációsan alkalmazták mindössze egy kezdő meccsel, hogy aztán juniorként 12 meccsen legyen kezdő, majd jelentkezzen a 2023-as NFL Draftra, ahol minden bizonnyal top10-es választott lesz.

Adottságok

Richardsonnak gyakorlatilag tökéletes fizikai adottságai vannak. Nem akarhatsz többet egy QBból felépítés, atletikusság, karerő nézőpontból. Íme a spider chartja, amiben látszik, hogy kiváló a felépítése és hogy sosem volt nála atletikusabb irányító a ligában.

Ezen egy dolog nem látszik az adottságok témakörben, ami a karerő. Richardsonnak pedig elit karereje van, gyakorlatilag azonnal top5-ös lesz a ligában. Távolságra és sebességre is parádés, ráadásul gyors a release-e is, és futtából, illetve beleállás nélkül is nagyon jól tud passzolni. Nem ez a világ legfontosabb tulajdonsága, viszont nagyon sokat tud segíteni. Egyrészt több mindenre vagy képes miatta, másrészt csökkenti a hibaszázalékod. Egy gyenge, vagy átlagos karral tökéletesebbnek kell lenned lábmunkában, olvasásban, anticipationben, időzítésben, mindenben. Egy erős karral lehetsz kicsit lassabb, fejben elkéshetsz egy kicsit, nem kell feltétlen tökéletesen beleállnod. Ezt mind tudod kompenzálni azzal, hogy hamarabb odaér a labdád az elkapóhoz. Kisebb területekbe be tudod dobni a labdát, nem mellesleg jobban megnyílnak a hosszú bombák lehetőségei, és mindezekhez nem kell tökéletes zsebből dolgoznod, hogy bele tudj állni a dobásba, nincs szükséged tökéletes mechanikára, hogy megoldd ugyanazt a dobást.

Jól szemlélteti karerejét ez a két játék, csak hogy ne spammeljem túl a cikket még többel:

Emellett baromi atletikus. Ami persze szintén nem a legfontosabb tulajdonság egy irányítónál, de szintén sokat tud segíteni és nagyon értékes tud lenni.

Futások

Alapvetően nem akarom azt taglalni, hogy Richardson mennyire atletikus és mennyire jól fut. Ez magától értetődő akár rápillantva a Combine teljesítményére, akár egy gyors highlight videót megnézve róla. Azt viszont érdemes taglalni, hogy ez miért hasznosabb tulajdonság, mint sokan gondolják.

Érdekes statisztika, hogy egy átlagos QB scramble kétszer olyan értékes játék a mai NFL-ben, mint egy átlagos passz – és Mahomeson kívül minden irányító átlagos passzánál értékesebb. Oké, van benne kis “selection bias” túlzás, mert sok ilyen megiramodás jön harmadik kísérletre, ahol a QB eléri a first downt, így EPA alapján megdobódik az értéke. Ettől még az irányító futások rendkívül értékesek az NFL-ben.

Az, hogy valaki ennyire jó lábon, nagyon megnehezíti a védelmek dolgát. És ezzel együtt megkönnyíti a támadók, és kiváltképp az adott irányító dolgát passzolásban, hiszen a defense-eknek muszáj több embert allokálniuk a line of scrimmage köré, így pedig nagyobb területek nyílnak meg a passzjátékban.

Az atletikusságról sokáig úgy gondolkodtunk, mint ami egy magas plafont ad egy QB-nak. De érdemes inkább úgy tekinteni rá, hogy egy magas padlót ad. Hiszen már akkor is lehet játszatni az irányítót, ha még nem teljesen fejlett passzban, hiszen lehet rá egy QB-futásokat használó gameplant írni és a lába kisegíti akkor is, ha fejben még nem elég gyors. Például sackekből sokkal jobban ki tud menekülni, a negatív yard helyett pedig pozitívat kreálni a lábaival.

Az atletikusság időt ad a QB-nak, hogy tapasztalatot szerezzen és fejlődjön a passzjátékban, miközben a pályán van.

[ppp_patron_only level=”1400″ silent=”no”]

Pontosság

Richardson jelenlegi játékának legnagyobb gyengesége az, hogy bántóan pontatlan. Az 53,8 százalékos pontossága borzalmas, ahogy a 28,2 százalékos elkaphatatlan labda aránya is. Ha kontextusba helyezzük azzal, hogy az elkapói elég gyengék voltak és hogy a támadósorban alig voltak gyors passzok, ellenben az átlagos passzmélység 10 yard felett volt, akkor egy kicsit jobb a helyzet, de mindezzel együtt is egyértelmű, Richardson nagyon pontatlan jelenleg.

Régebben, 5-10 évvel ezelőtt még az volt az uralkodó álláspont, hogy ha valaki pontatlan, akkor pontatlan is marad, ezen nem lehet szignifikánsan javítani. Azonban ez a tétel ma már nem igazán állja meg a helyét és egy egyértelműen javítható dologról van szó – lásd például Josh Allen és Jalen Hurts is rendkívül pontatlan volt az egyetemen, mára pedig egyáltalán nem probléma ez a játékukban.

A pontatlanságot ugyanis szinte mindig vissza lehet vezetni a rossz mechanikára. Ez pedig már egy javítható dolog, hiszen fel kell bérelni egy jó QB-edzőt és dolgozni kell a holtszezonban privátban azon, hogy jól mozogjanak a lábak, a megfelelő irányba álljanak dobás közben stb. Richardson egyébként már dolgozik is egy QB-edzővel, szóval várható javulás ebben a tekintetben. Ez persze nem egy párhónapos folyamat, amíg berögzülnek a mozdulatsorok és odafigyelés nélkül is menni fognak, de egyáltalán nem irreális elvárás, hogy második évére már ez rendben legyen. Persze ehhez bele kell tennie a munkát és dolgoznia kell rajta.

videó via Doug Farrar, a rossz lábmunkát érdemes kiemelni

Tapasztalat

Ha Richardson legnagyobb gyengesége a pontatlanság, akkor legnagyobb problémája a tapasztalatlanság. Mindössze 13 kezdő meccse volt az egyetemen, épp ezért lehet jobb lett volna, ha marad még egy szezont a Floridán és jövőre tapasztaltabban, fejlettebben érkezik meg az NFL-be, akkor kevesebb kérdőjel lehetett volna körülötte. Persze így, hogy jó eséllyel top5-ös pick lesz, nem igazán érte volna meg neki ez a döntés, és amellett is lehet érvelni, hogy egy NFL-csapatnál jobb edzést kapsz, mint az egyetemen.

A tapasztalat alapvetően azért fontos, hogy minél több védelmi felállást, formációt, coverage-et, rotálást, blitzeket láss, és ezek ellen minél többször hajtsd végre az adott feladatokat, hogy azok jobban beidegződjenek, így kevesebb hibát kövess el és kevesebbet is kelljen gondolkodnod a snap után. Nyilván az NFL más kávéház és nem csak Richardsonnak, de még Bryce Youngnak is tartogat majd újdonságokat a profi liga, de Young a tapasztalata miatt jóval több dolgot old majd meg zsigerből az elején.

Richardsonnál ezek még nincsenek meg, és egyértelműen idő és játékidő kell neki. Mivel nagyon kevés tapasztalata van, így rendkívül inkonzisztens. Egyszer megcsinálja tökéletesen az adott játékot, majd egy kis változtatás a védelemtől és ugyanazt a koncepciót teljesen rosszul hajtja végig. Majd ezt megtanulja és a következőre már jól fogja csinálni, de akkor jön a következő változtatás és a következő tanulási kör. Ezen alapvetően mindenki átesik, csak a legtöbb első körbe várt prospect hamarabb, mint Richardson, így neki az NFL-ben kell majd tapasztalatot szereznie, ami nem a legszerencsésebb dolog, és türelmet igényel majd az adott csapattól.

De az látszik Richardsonon, hogy folyamatosan fejlődik. Meg lehet nézni 2022 eleji és végi meccseket, egyértelműen látszik a fejbeli fejlődés olyan dolgokban, amik a nagy irányítókat naggyá teszik. Ettől függetlenül még persze bőven kell további fejlődés, nem is kevés.

Viszont inkább tapasztalatlannak mondanám, mintsem nyers játékosnak. A két fogalomban persze van átfedés, de mégsem ugyanaz. Nem arról van szó, hogy nem képes olvasni vagy nem képes a magas szintű QB dolgokra, hanem inkább arról, hogy ezt nagyon inkonzisztensen csinálja és ahány ilyen jó játéka van, legalább annyi borzasztó is.

Pocket management

A zsebérzet és a zseb navigálása például egy fontos tulajdonság a top irányítóknál. Richardson pedig nagyon biztató ezen a területen. Nem mindig a leghatékonyabban csinálja és időnként felesleges mozgással közelebb viszi magát a nyomáshoz, de a tapasztalatlanságot nézve nagyon sok biztató dolgot látunk nála.

Az egyik ilyen, hogy nem akarja elhagyni a zsebet. Sok atletikus irányítónak negatívuma, hogy a nyomás első jelére menekülni próbál és a lábát akarják használni. De Richardsonnál ez nem igaz, őt nem kell majd arra ösztönözni, hogy benn akarjon maradni a zsebben, mert már most is így tesz. Jól érzi, hogy honnan jön a nyomás, és még ha időnként kicsit túl hamar is mozog el előlük, nem pánikol, nem akar menekülni, hanem fellép a zsebben, ott is manőverezik ha kell, és az elkapókon tartja a szemét. Ez szerintem egy nagyon fontos aspektusa a játékának, ami miatt bizakodóbbak lehetünk vele.

Ez az alábbi játék egészen hihetetlen ebből a szempontból (videó via Ted Nguyen):

Aztán persze ha teljesen összeomlik a játék és a zseb, akkor még mindig képes kimenekülni a védők szorításából, elkerüli a sacket, kimozog oldalra és ott keresi az elkapókat, vagy iramodik meg. Az idei top irányító prospectek közt bőven neki volt a legalacsonyabb a pressure to sack rátája, tehát a rá nehezedő nyomások legkisebb arányában tudták sackelni. Részben mert nagyon atletikus, részben mert jól érzi és kerüli a védőket. Ez egy nagyon fontos tulajdonság az NFL-ben, és nem véletlenül Patrick Mahomes az egyik legjobb benne.

Richardson consistently steps up and moves in the pocket while keeping his eyes up. He doesn’t panic and tries to escape– a strong trait.pic.twitter.com/5tqTh0atJV

— Ted Nguyen (@FB_FilmAnalysis) February 27, 2023

Olvasások

Nem véletlenül hagytam a végére ezt a részt, hiszen az eddigiek alapvetően elég egyértelműek voltak Richardson jellemzésekor. Az olvasásoknál viszont nagyon vegyes képet kapunk.

A szezon után úgy mentem neki Richardson felvételeinek, hogy borzalmas lesz ebben, mert ezeket hallottam. De egyértelműen jobb volt mint vártam – ami még persze nem jelenti azt, hogy ez erőssége lenne a játékának, de szerintem túlzóak a negatív hangok ezzel kapcsolatban. Richardson ugyanis tud zseben belülről nyerni, képes védelmeket olvasni, sőt még manipulálni is a szemével, ami egy ennyire tapasztalatlan játékoshoz képest tök jó. Ha tudja hová akar menni a labdával, akkor el tudja küldeni a játékost az útból. Kinéz a checkdownra, ha középre akar dobni, vagy visszanéz középre a safetyre, ha szélre passzolna. Mutat olyan dolgokat, amik jól projektálnak az NFL-be, például snap előtti áthívások, a protekciók beállítása, snap előtt a blitzek felismerése, vagy hogy átmegy az olvasásain.

4th & 2 on the road at their own 27.

The Go ball is of course fun. But the calmness throughout the pre-snap process is worth noting with Richardson. Adjusting (and making sure to communicate) the half-slide to the right. That’s playing quarterback. pic.twitter.com/WJrywXyOMl

— Nate Tice (@Nate_Tice) February 18, 2023

Láttunk tőle tökéletes példákat, ahol snap előtt felméri a védelmet, áthívja akár a játékot, akár a protekciót, elküldi a safetyt a másik irányba és kioszt egy hibátlan pontos labdát a szélre, akár még post snap rotációval is. Nézzük meg ezt a két példát, ahol nagyon szépen elküldi a safetyt és kioszt egy gyönyörű passzt.

videó via Billy Stephens

De itt van az alábbi két példa is (via Will Miles), amik borzalmasan néznek ki első ránézésre, hiszen két pocsékul megdobott passzról van szó, viszont a fejbeli folyamat a passz előtt kiváló, jól olvasta a védelmet és jó döntést hozott. Szarul néz ki maga a játék, de nem fejbeli problémáról van szó, hanem mechanikáról és pontosságról, amit fontos kiemelni. És szerintem jóval többször erről van szó, hogy ott akar maradni a zsebben, jó helyre akar passzolni, de egyszerűen nagyon pontatlan.

A probléma az, hogy jelenleg még elég ritka, hogy minden tökéletes legyen. Ellenben gyakori, hogy a lábmunkája rossz, az olvasása rossz, vagy épp valami más. Rendkívül inkonzisztens és sok tapasztalatra van még szüksége. Egyértelműen fejlődnie kell ebben, gyorsulnia kell a feldolgozókészségének, snap utáni olvasásának, mert bőven össze lehet zavarni még, és a dolga nem lesz könnyebb az NFL védelmei ellen sem. És ugyan szezon közben is egyértelmű volt a fejlődés, még a végén is voltak olyan passzai, amikor feltehettük a kérdést, hogy “mégis mire gondolt a költő?”.

A védelmek olvasásában, főleg post snap rotációk esetén még sok tanulnivalója van. Ez viszont pont olyan dolog, ami javulni fog tapasztalattal, amiből neki nagyon kevés van.

Összességében

Anthony Richardson egyértelműen egy boom or bust prospect. A meccsfelvétele igazi hullámvasút, olyan magasságokkal, amiktől hívő leszel, és olyan mélységekkel, amik után a draftolásának gondolatától is félsz. Képességei alapján lehet belőle elit irányító – és ezt komolyan gondolom –, de lehet belőle gyors bust is. Szerintem mindkettőre nagyobb esélye van, mint bárkinek az idei classban.

Egyértelműen kockázatos pick, de szerintem gyakorlatilag minden negatívuma javítható, fejleszthető, tapasztalattal érkezik majd. Hogy ez sikerül-e, az egyrészt rajta is múlik, másrészt pedig a csapaton, ami draftolja. Kell a türelem az irányába, ez is nyilvánvaló. Így aki most akar jó lenni és most akar nyerni, az ne őt draftolja, hanem Youngot vagy Stroudot. Richardsonnak időre van szüksége, hogy rendbe tegye a lábmunkáját, és tapasztalatra a pályán, konzisztensen odaérjen a 3-4. olvasására is.

Ha egy biztonságos játékost akarsz, aki elég jó eséllyel életképes irányító lesz (de minden bizonnyal sosem lesz a legfelső polcon) akkor nem ő az embered. Ha szeretsz kockáztatni és keresed a következő Mahomes-Allen kategóriájú játékost, akkor viszont vele kell próbálkoznod, mert ilyen játékosok nagyon ritkán érkeznek, mint ő.

Újoncként még a legnagyobb fanjai sem várnak sokat tőle. De még másodévében sem lesz top irányító, ebben is elég magabiztosak lehetünk. Viszont ha megvan a munkamorál, dolgozik rendesen és emellé a csapat is hajlandó maximalizálni a képességeit, akkor harmadik évére már ott lehet a legjobbak közt. Újoncként egy 2022-es Justin Fields féle impactet lehet tőle remélni, amennyiben nem akarják padoztatni, hosszú távon pedig Josh Allen féle potenciálja van, ha jól alakulnak a dolgok. És szerintem a drafton ilyeneket kell keresni.

Sokan Josh Allenhez hasonlítják, és sok szempontból áll is a párhuzam, én is ezt használtam eleinte. A másik opció Jalen Hurts, csak nagyobb, erősebb karú és még atletikusabb kiadásban. Allen és Hurts is nagyon messze volt a jó irányítótól, amikor draftolták. Allennek két év kellett a pályán, Hurtsnek majdnem egy év padozás és egy év fejlődés a kezdőben, míg harmadik évükre berobbantak. Ilyen karrierív várhat Richardsonra is, ha jól alakulnak a dolgok.

A legjobb helye talán a Seahawksnál és a Lionsnál lenne, mert egy évet nyugodt szívvel kiülhet, és jó támadókörnyezet lenne körülötte. A Coltsnál pedig Shane Steichen főedző miatt lehetnénk bizakodóak vele kapcsolatban.

[/ppp_patron_only]