Bijan Robinsson és a többiek – Az RB class legjobbjai

Az idei futó class kapcsán mindenki Bijan Robinsonról beszél, ami annak tudatában természetes is, hogy a Texas volt játékosa olyan tehetség, amilyet tízévente lát csak a nagyközönség. Ellenben rajta kívül is vannak elég jó kis futók a classban, több olyan is, aki akár kezdőként megállhatja majd a helyét a profit között. Csemegézzünk egy kicsit a legjobbakból. Ebben a cikkben Robinsonról nem lesz szó, ugyanis ő külön cikket kapott már korábban.

Jahmyr Gibbs, Alabama

Lehet hogy a class legjobb futója Robinson, de az biztos, hogy nem a leggyorsabb. Erre a címre ugyanis többen pályáznak, többek között az Alabama volt üdvöskéje is. Gibbs egy kicsit alulméretezett játékos, de ilyen robbanékonyságot keveset látni a pályán. 4,36 másodperces 40 yardja a felső 99%-ba tartozik, de talán nem is adja át egy ilyen steril körülmények között bemutatott futás, hogy milyen is valójában.

Hihetetlen felgyorsításra képes, mind az induló sebessége, mind az irányváltása, mind pedig a második fokozatba kapcsolása kimagaslónak mondható. Mivel alacsony, ezért a súlypontja sincs magasan, ez pedig segít neki az átlag feletti irányváltásoknál, anélkül hogy a legkisebb mértékben is elvesztené az egyensúlyát.

Ez már magában elég jó, de kell még valami plusz, ami miatt második körös tehetségnek tekinthetjük. Ez pedig a passzjátékban betöltött szerepe. Gibbs néha már-már elkapókat megszégyenítő módon szeparálódik, felismeri az ellenfelek gyenge pontjait és üresen várja a labdát. A kezei pedig vajból vannak. Nagyon könnyed a mozgása minden elkapásnál és természetesen labdával a kezében is veszélyes.

A negatívum vele kapcsolatban nyilvánvalóan a termete, mert alacsony és elég pehelysúlyú is, így pedig nehéz workhorse futóként tekinteni rá. Noha az egyetemen a Georgia Tech, majd az Alabama színeiben is megkapta a lehetőséget, a profik között aligha lehet beküldeni a darálóba.

Zach Charbonnet, UCLA

Charbonnet egy nagyon egzotikus futó a maga módján, mert a stílusa nagyon kevés másik futóéhoz hasonlítható. Izmos, erőteljes, de ugyanakkor nyurga testfelépítése van, aminek következtében lead backként is lehet tekinteni rá, ahogy csapatai egyébként meg is tették egyetemi évei alatt. Rendkívül sok tapasztalata van, lényegében három éven keresztül tömték labdával, de a kimagasló az utolsó idénye volt a UCLA-én, ahol Chip Kelly alatt 135 yardot átlagolt mérkőzésenként, ami a negyedik legtöbb volt az országban.

[ppp_patron_only level=”1400″ silent=”no”]

Futása közben nagyon felhúzza a lábait, kicsit olyan mintha szökdelne és a furcsa mozgáshoz képest jó sebességet képes felvenni. Az különbözteti meg őt a többiektől, hogy nagyon jó az egyensúlyérzéke és nagyon erőteljesen játszik. Nehéz földre vinni, a kisebb ütéseket meg se érzi, de nagyobb szereléseket is képes lerázni anélkül, hogy ütemet vesztene.

Elsősorban wide zone rendszerekben lehet sikeres, jók a visszavágásai és jól robban be az előtte lévő térbe. Passzjátékoknál nem olyan jó, mint Robinson vagy Gibbs, de utolsó évében azért összekapirgált több mint 500 yardot. Nem egy kifinomult útvonalfutó, de képes használni a kezeit.

Negatívum, hogy route tree-je kezdetleges és több kisebb sérülést összeszedett már a karrierje során, ráadásul a stílusa vonzza is az ütközéseket.

Tank Bigsby, Auburn

A class talán leginkább ősidőkre emlékeztető észak-dél futója Bigsby. Az egykori ötcsillagos tehetség kiváló atléta volt, többek között tagja volt államának legjobb 4*100-as váltójának is, de távolugrásban is könyvelt el sikereket.

Jó felépítése van, tökéletes power futó. A lábai erősek, az egész alsó teste izmos, keményen, erőszakosan fut, de ami kiemelkedő, hogy milyen elszántsággal és határozottsággal megy bele a szerelési kísérletekbe. Nagyon jól választ szöget ütközésnél, jól viszi le az egyensúlyát is.

Ellenben a térlátása és a védelmek olvasása kifejezetten nem megy neki. Sok rossz döntést hoz, nem lát meg egyértelmű folyosókat és a játékintelligenciája összességében nem túl magas. Emellett pedig passzjátékoknál sem ő lesz az irányítók kedvenc célpontja. Egy olyan csapatnál ahol van egy jobb harmadik downos futó, ő lehet az első kísérletek embere.

Devon Achane, Texas A&M

Sokszor beszélünk játékosokról, akik a foci mellett más sportokban is tehetségesek és/vagy remek atléták, akik elsősorban ennek köszönhetően érvényesülnek. Nos, ebben a draft classban van egy játékos, aki még ebből a mezőnyből is kiemelkedik. Devon Achane ugyanis már gyerekkorától kezdve kiváló atléta volt és nagyon sokáig jobban is teljesített az atlétika pályán mint a futballpályán. Hosszú időn keresztül indult 100, 200 és 4*100 méteres síkfutásban és egész szép sikereket tudott felmutatni (100 méteren 10,19mp a legjobb ideje).

Nem meglepő, hogy legnagyobb erénye a sebesség. 40 yardon 4,32 másodpercet repesztett, ami a harmadik legjobb volt idén. Ezt a gyorsaságot a pályán is vissza tudja adni. Elképesztő a gyorsulása, az irányváltásai, ahogy beront a lyukakba. A gyorsaságon kívül az egyik legnagyobb pozitívum, hogy nagyon jó kezei vannak, nem csak passzjátékok során, de visszahordásoknál is használható és kevés labdát ejt el vagy hagy el.

Ahogy az lenni szokott, az ilyen játékosok mérete nem igazán NFL standard. Achane sem különb. Mind magasságban, mind súlyban, mind karhosszban az alsó 10%-hoz tartozik, sőt közel van az alsó 5%-hoz mindenben. Éppen ezért valószínűleg soha nem lehet igazán nagy terhelése a profik között, ahogy már az NCAA-ben sem tudott meghatározó elsőszámú lenni. Ennek megfelelően hiába igyekezett a passzblokkolást helyre tenni, ebben sem tud átlagos lenni, mert erőből egyszerűen nem tud konzisztensen megtartani védőket.

Achane egy igazi unikornis a maga nevében, de egy speciális játékoknál használható back, aki soha nem fog 25-30%-nál több snapet a pályán tölteni, így csak olyan csapatba kerülhet, ahol van egy meghatározó elsőszámú futó előtte.

Roschon Johnson, Texas

Az idei aduász idén Bijan Robinson, de micsoda fintor a sorstól, hogy ugyanebben a classban van egy másik Texas futó, aki szintén egy rejtett kincs lehet. Roschon Johnson nincs egyszerű helyzetben, ugyanis minden idők egyik legjobb futó prospectje mögött kellett helytállnia. Nem volt más választása sem, mint hogy mindent otthagyjon a pályán, hogy észre vegyek.

Johnson pedig hozza is ezt a hozzáállást. Egy kiváló mentalitással megáldott back, aki nagyon erősen, fizikálisan játszik és nagyon nehéz levinni. Százalékosan az egyik legjobb kikényszerített elrontott szerelés rátája volt az egyetemen. Elsősorban jó egyensúlyának és erős lábainak köszönheti sikereit és nagyon jól vigyáz a labdára is.

A feketeleves, hogy sajnos a mentalitás mellé igazi tehetség nem feltétlen párosult. Nem igazi a sebessége, a térlátása és a technikája sem. Kicsit fura stílusban, ritmustalanul fut, amin néha az előnyére válik, de alapvetően inkább hátráltatja az eredményben. Valószínűleg elsőszámú futónak sehova nem kell, de olyan helyen ahol committee-t alkalmaznak ott számíthatnak rá.

Tyjae Spears, Tulane

Az elmúlt időszakban senki nem javított többet az értékén mint Spears. Kezdődött ez azzal, hogy közel 1600 yarddal és 19 touchdownal segítette a Tulane-t, hogy a kis csapat talán legnagyobb sikerét arassa az idei évben. Folytatta azzal, hogy a Senior Bowlon talán a legjobb játékos volt, ahol megmutatta átlag feletti gyorsulását. Ez párosítva azzal, hogy a súlypontemelkedése is kiváló egy olyan futót eredményez, aki jól vált irányt, nagyszerűen harcol ki elrontott szereléseteket.

A gondok akkor kezdődnek, amikor nincs hol kiszökni a védők kezei közül. A méretei ugyanis átlag alattiak és bár képes küzdeni, mindenen nem tudja átütni magát. Nem segíti az sem, hogy a technikája sem az igazi , ami leginkább abban csúcsosodik ki, hogy blokkolásban gyakran billen ki, nem a legjobb szögeket választja. Elsőszámú futó belőle sem lesz, de egy change of pace futónak kiváló választás lehet.

Israel Abanikanda, Pittsburgh

Az egyik legjobb felépítésű futó a második-harmadik napról a nigériai szülőktől származó szórakoztató nevű futó. Abanikanda első és legnagyobb fegyvere ennek ellenére a sebessége. Az izmos megjelenés igazi szálkás testlakatot takar, erős lábakkal. Hihetetlen gyorsítása van, de az igazán veszélyes az, amikor eléri az utazó sebességet. Utolsó évében 20 touchdownja a legtöbb volt holtversenyben és ezek jó része legalább 20 yardos száguldás volt (3 is több mint 65 yardos).

Amikor azonban közel kerülnek hozzá, akkor nem az igazi. Kevés elrontott szerelést kényszerít ki, rosszul választja az ütközési szögeket és a testsúlya sincs elég mélyen. Emellett a passzjátékban betöltött szerepe is megkérdőjelezhető, nem túl sokat használták és technikailag sem képzett eléggé.

Zach Evans, Ole Miss

Egy nagyon érdekes proscpect Evans, akiben látszólag minden megvan, ami kell az áttöréshez, de mégis mindenben van kis hiányossága. Jó testfelépítés, jó térlátás, jó kezek az elkapáshoz és korrekt sebesség. Egész karrierjét az jellemzi, hogy amikor hozzá kerül a labda, akkor nagy játékot láthatunk, de mégsem tudott sehol sem igazán sikeres lenni.

Minden állomáshelye azzal végződött, hogy osztoznia kellett a snapeken és bár csalódást sosem okozott, a legjobbak közé sem került. Leginkább azért, mert az igazi gyilkos ösztön hiányzik belőle. Ráadásul nincs egy bizonyos tulajdonsága, amivel igazán a legjobb lehetne. Gyors, de nem fénysebességű, jól lát, de néha túl korán kötelezi el magát a lyukakba és bevethető passzjátékoknál, de egész sok elejtett labdával is rendelkezik. Valószínűleg a profik között is egy jó kiegészítő futó lehet csak, semmi több.

Deuce Vaughn, Kansas Stare

Ha Achane esetében arról beszéltem, hogy minden testi tulajdonságában a legalsó 5-10%-hoz tartozik, akkor van egy játékos, aki még őt is alul tudja múlni. Vaughn a Kansas State futója ugyanis magasságban, súlyban és karhosszban az alsó 2%-hoz tartozik valaha. Nincs 180 font és 5’5 láb magas. Lehet azzal viccelődni hogy átbújik az ellenfelek lábai között, de kis túlzással ez történt az egyetemen. Vaughn már-már nehezen hívható futónak, olyan kis termetű.

Ezt azonban azzal próbálja elrejteni, hogy nagyon türelmesen és okosan játszik, megvárja a blokkokat, amíg az ellenfél célkeresztjéből eltűnik és akkor gyorsít fel. Annak ellenére, hogy vékony és kicsi, nem voltak fumble gondjai és a sérüléssel sem hagyott ki jelentősebb időt. Ezzel a termettel nehéz elképzelni futóként is, nagyon speciális helyzetekben és rendszerekben lehet használni.

Sean Tucker, Syracuse

Újabb kisebb teremtű játékos, aki elmúlt két évében őrült terhelés mellett is jó számokat hozott kisebb iskolájában. 2021-ben több mint 100 yardot futott kontakt után, aminél csak Kenneth Walker volt jobb abban az évben. Főleg sebességből dolgozik, a gond csak az, hogy ezen kívül kevés más megoldása van. A térlátása és a technikája nem az igazi és passzjátékoknál is elég bizonytalan. Egy hagyományos észak-dél futó lehet, aki berobban a lyukba és ellentmondást nem tűrően végigvágtat. Ez azonban a mai NFL-ben egy kezdő futónak kevésnek tűnik.

[/ppp_patron_only]