Connect with us

Összefoglaló

Újra lecsapott a Packers új mumusa, kiütéssel nyert a Lions

A Lions sorozatban negyedik meccsét nyerte meg a Packers ellen, Dan Campbell lassan történelmi magasságokba kerül a csoportriválissal szemben. Ezzel a Detroit négy forduló után átvette a vezetést az NFC North élén, amire jó ideje nem volt már példa.

A meccsről önmagában nem sok mindent lehet elmondani, nagyon egyoldalú lett a rangadó. A Packers offense teljesen bealudt az első félidőben, mindössze három pontot tudott feltenni a táblára, azt is csak azért, mert Jared Goff az első drive-ban eladta a labdát és a hazaiak a Lions 16 yardosáról támadhattak. Ezzel szemben a Detroit a gyenge kezdést leszámítva folyamatosan tudott haladni, és ugyan a TD-hatékonyság nem volt a legjobb, de így is sikerült 27 pontot szerezni – ami több volt mint ahány yardot feltett a táblára a Packers az első 30 percben.

A második félidő tehát csak formalitásnak tűnt, bár a Packersnek azért sikerült kicsit ráijeszteni a vendégekre, az első három támadásából ugyanis két TD-t is sikerült szerezni, míg a a Lionsnek csak két puntra futotta, így a negyedik negyed elején csak 10 ponttal ment a Detroit. Végül azonban Goffék is kiértek az öltözőből és egy közel 9 perces TD-drive-val végül eldöntötték a meccset. A Packers ezután még próbálkozott szépíteni, de egy INT mellett csak egy mezőnygólra futotta, így végül 34-20-ra húzta be a meccset a Detroit a Lambeau Fielden.

A beharangozómban azt írtam, hogy a “Lions győzelmi esélyein az segítene a legtöbbet, ha sikerülne végre domináns futójátékkal előállni, hogy Goffnak minél kevesebbet kelljen vállalnia. A védelem pedig leginkább a pass rush-ban és Jordan Love-ban bízhat, pláne ha már a meccs elején sikerül egy kisebb előnyt kiépíteni és a fiatal QB kénytelen nagyobb kockázatot vállalni“. Ebből konkrétan minden jött.

A futójáték úgy hasított, mint tavaly. A David Montgomery vezette egység 43 futásból 211 yardot és három TD-t szerzett, ebből 121 yardot és három TD-t pedig maga Montgomery tett be a közösbe. A Bears korábbi futója egyértelműen kulcsszereplője ennek a támadósornak, és nem csak azért, mert remekül passzblokkol és nagyon érzi a rendszert. Egyedül neki van olyan fizikuma és rutinja a rosteren lévők közül, hogy képes folyamatosan extra yardokat termelni és stabilan megcsinálni a rövidyardos szituációkat, ráadásul most még pár meglepetés passzjátékot is hívtak rá.

A kiváló futójátéknak köszönhetően Goffnak a szükséges minimumon kívül nem sokat kellett hoznia, de azt többnyire stabilan sikerült teljesítenie. 210 passzolt yarddal, egy TD-vel és egy INT-vel fejezte be a meccset, ami nem sok, ugyanakkor ebben több is lehetett volna szükség esetén. A Packers védőfal egy-két ritka kivételt leszámítva semmilyen kihívást nem jelentett a Lions támadófalának, Goff szinte végig nyomás nélkül játszhatott, a Jaire Alexander nélküli secondary pedig nem tudott mit kezdeni az elkapókkal. Ben Johnson ledominálta Joe Barry-t, ezt jó eséllyel a levegőben is magabiztosan nyerte volna a Detroit.

A Packers részéről Matt LaFleur már távolról sem lehet ennyire elégedett. Azt nehéz megmondani, hogy ő főedzőként mit csinálhatott volna jobban úgy, hogy a támadófalból hiányzott a két legjobb játékosa és Aaron Jones is csak biodíszletnek tért vissza, így hozzáadott értéke még nem volt az offense-hez (AJ Dillon még mindig nem egy jó első számú futó). A Lions pedig a várakozásoknak megfelelően szétkapta a hazai csapat futójátékát, így egyedül Jordan Love és a passzjáték maradt.

Amiből egyébként lehetett is volna valami, ha a támadófal jobban teljesít (a Saints ellen például messze nem omlott össze ennyire az egység, ez most kritikán aluli volt). És ez tényleg a falembereken múlott, a vendég DC Aaron Glenn semmi extrát nem csinált. A Lions az első félidőben egyszer sem blitzelt, de még csak szimulált nyomásokat se nagyon alkalmazott – csak a négy falember támadta folyamatosan Love-ot és így is 46 százalékban nyomás alatt volt a fiatal QB. Így nem meglepő, hogy nem sikerült haladni.

A második félidőben némileg javult a helyet (a detroiti védők kicsit ellazázták a harmadik negyedet), de Love-ot végül különösebb extra effort nélkül sackelte ötször a Lions védelme, borzalmasan nehéz körülmények között kellett volna csodát tennie. Nem mintha amúgy különösebben jól teljesített volna, megint volt pár indokolatlanul rossz passza és bakiparádéba illő megoldása (a két interceptionje közül egyik sem volt igazán az övé, az elsőnél felpattant a labda, a másodiknál Romeo Doubs futott teljesen rossz útvonalat), de nem lehet ráhúzni a vizes lepedőt, messze nem csak rajta múlott a meccs.

Detroit Lions @ Green Bay Packers 34-20

Related Topics

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!