Connect with us

Összefoglaló

A Lions, a Jaguars és a Rams magabiztosan, a Vikings és a Raiders nehezebben nyert

A Lions magabiztosan intézte el a Buccaneerst, miközben a Jaguars a Coltsot, a Rams pedig a Cardinalst uralja továbbra is. A Vikings Justin Jefferson hiányában nagyon nehezen gyűrte le a Bearst, a Raiders pedig Garoppolo sérülése után is megszerezte a győzelmet a Patriots ellen. 

Detroit Lions @ Tampa Bay Buccaneers 20-6

Megvan a Lions ötödik győzelme, amire szinte emberemlékezet óta nem volt példa (ennyi fordulón belül). Ráadásul mindezt az eddig megszokott magabiztos és kiegyensúlyozott játékkal érte el a csapat, kivételesen még a harmadik negyedben is sikerült TD-t szerezni. A védelem is hozta a jó formáját, Baker Mayfieldék csak két mezőnygólra voltak jók, így a forduló meccse végtelenül egyoldalú és sima lett.

A Lions támadósorába visszatért Amon-Ra St. Brown, aki mindent megtett azért, hogy bepótolja az előző héten elmaradt nagy játékokat. 15 labda szállt felé, ebből 12 elkapás született 124 yardért és egy TD-ért, ráadásul a legtöbb first down vagy hatpontost ért. Egyszerűen elit volt, ahogy végre a tavalyi Jameson Williams is életjelet mutatott magáról egy nagyon szép 45 yardos TD-vel. Mellettük pedig ott van a tight end Sam LaPorta, aki top 10-es szinten játszik újoncként, illetve Josh Reynolds és Kalif Raymond, akik ugyan a legtöbb szurkolónak nem sokat mondanak, de most is sorra hozták a fontosabbnál fontosabb elkapásokat és first downokat.

Ben Johnson rendszere egyszerűen félelmetes, szinte mindenkire képes játékot írni, most is 10 támadónak volt elkapása összesen 353 yardért és két TD-ért. Mindezt úgy, hogy a futójátékra nagyon ráfeküdt a Bucs és sikerült is 1,8 yardos átlagon tartani a Lionst (David Montgomery megsérült, Craig Reynolds pedig leginkább csak a fenti videóban látható blokkjával vétette észre magát, bár az nagyszerű volt). A passzjáték ellen viszont tehetetlen volt a hazai védelem, a detroiti támadófal szinte teljesen limitálta Shaq Barrettéket. Goffot ugyan háromszor sackelték, de néha a legjobb napján is belerúg az asztal sarkába az ember – érdemes megnézni, hogy az irányító milyen nyugodtan és magabiztosan játszott még akkor is, ha nyolc embert küldtek rá. A fal iránti bizalom megkérdőjelezhetetlen és ha van ennél az egységnél három jobb az egész ligában, akkor lehet, hogy sokat mondtam.

Mindez a Bucs részéről már nem mondható el. Baker Mayfieldet ugyan csak egyszer sackelték a Lions védői, de ez leginkább csak annak volt köszönhető, hogy nagyon gyorsan szabadult a labdától. Amint nagyobb játékot akart, akkor már ott voltak az arcában a detroiti védők, a meccs végére egy-két kisebb sérülést is összeszedett a sok ütéstől. De akkor sem volt különösebben jó, amikor nem volt rajta nyomás: a villámgyors Trey Palmert kétszer sem tudta eltalálni egy hosszú passzal, pedig az elkapó megverte az emberét és mindkét helyzetből TD-t szerzett volna. De a közepes és rövid átadásai is elég kacskák lettek, rengeteg ki nem kényszerített hibája volt.

A védelmében annyit lehet elmondani, hogy a társak sem segítettek. Különösen Mike Evans játszott rosszul, több csúnya dropja volt, a 10 felé szálló labdából pedig csak négy lett elkapás 49 yardét. A támadófal pedig nemcsak passzhoz nem tudott igazán jól blokkolni, de futáshoz sem, mindössze 46 yardot tett meg Bucs 2,6 yardos átlaggal.

A Lions jelenleg holtversenyben az Eaglesszel és a 49ersszel vezeti az NFC-t. A támadósor nagyon jól néz ki, a védelem is messze az elvárások fölött teljesít – egy jól összerakott, kiválóan edzett gárda benyomását kelti, amire a legtöbben a legszebb álmukban sem mertek volna gondolni. A szezon eddigi alakulásával a Buccaneers is elégedett lehet, de ezt a mostanit nem teszik ki az ablakba, főleg bye weekről érkezve.

(renningan)

Minnesota Vikings @ Chicago Bears 19-13

Egy labdabirtkoláson belüli meccset nyert a Minnesota! A Chicago a találkozó előtt megemlékezett a közelmúltban elhunyt Hall of Famer Dick Butkus előtt, azonban a pályán már nem tudtak méltó emléket állítani. Az első félidő közepéig három punt mellett 2-2 mezőnygólt értek el a csapatok. A Vikings Justin Jefferson hiányában a pálya közepét támadta, valamint Alexander Mattison futásaira alapozott, míg a Bears Darnell Mooney 39 yardos elkapásának és egy-egy 10+ yardos futásnak köszönhetően haladt, azonban konzisztensen nem tudták mozgatni a láncot és a vörös zónában sem voltak elég hatékonyak.

Ezt követően a  döcögős támadósorok a labdát is elhagyták. Előbb Kirk Cousins kezére ütött rá TJ. Edwards, a felpattanó labdát pedig Tremaine Edmunds szedte össze, azonban a Bears nem használta ki a Minnesota térfelén szerzett labdát és Justin Fields passzát Jordan Hicks szerezte meg. A Vikings offense ekkor összerakott egy remek két perces drive-ot. Cousins jól osztogatott, T.J. Hockenson és Mattison felé is szálltak labdák, míg a TD-t Jordan Addison kapta el. Még ha az extrát blokkolta is a Bears speciális egysége, pislákolt némi reménysugár.

Azonban mint később megtudtuk, ezzel a Minnesota el is lőtte az összes puskaporát, a második félidőben nettó 36 yardot haladtak, négy 3&out mellett egy rövid pályának köszönhető kihagyott mezőnygól során volt a legközelebb a Vikings támadósor a pontszerzéshez. A győzelmet ezúttal a védelem szállította a vendégeknek, akik a korábban említett negyedik negyedes védekezésen túl ugyan engedtek egy TD-t, de két labdaszerzést is bemutattak, amiből az egyik Jordan Hicks egészen a célterületig vitte vissza.

A második félidő elején Justin Fields dobókeze megsérült, így bejött a draftolatlan újonc Tyson Bagent, aki ugyan megszerezte élete első TD-jét, de a labdaeladása és a fumble-je sokba került a Chicagónak. Összességében mindkét csapat támadósora szenvedett, de a Vikings egyrészt jobban vigyázott a labdára, másrészt hatékonyan kihasználta a labdaszerzéseket, így még nem kell temetniük a szezont.

A győzelem ellenére a Minnesota nem lehet maradéktalanul elégedett. JJ hiányában nemcsak Cousins, de a teljes támadósor szenved, ami várható volt, de a Bears védelme ellen azért így is többre számított mindenki. Hockenson és K. J. Osborn összesen majdnem 100 yardig jutott, de a leghosszabb passzjáték 12 yardos volt, plusz a futójáték sem működött, Mattison mindössze 2,4-es átlagot hozott. A védelem jól limitálta a Chicagót, a három labdaszerzés mellett öt sacket (ebből Danielle Hunter kettőt) szereztek, míg Jordan Hicks és Byron Murphy Jr. is egy-egy turnovert jegyzett.

A Bears és Justin Fields visszatért az első fordulókban láthatott teljesítményhez, pedig a Vikings védelme is bőven sebezhető. A futójátékra legalább nem lehet panasz: Fields nyolc kísérletből 46 yardig jutott, míg D’Onta Foreman 65 yardot tett a közösbe, azonban a labdaeladásokat még az egész korrekt meccset hozó védelem sem bírta el.

(bandrew)

New England Patriots @ Las Vegas Raiders 17 – 21

Alacsony színvonalú meccset vártunk az összecsapástól, amit meg is kaptunk. A mérkőzés ettől függetlenül izgalmas volt a legvégéig, de ehhez szükség volt egy sérülésre is.

A Raiders kezdte a találkozót és le is vezetett egy 16 playből álló drive-ot, ahol kétszer is field goalt rúgtak, csak az első után egy büntetés miatt volt esélyük többre is, pár play múlva ugyancsak 3 pontot kaparintottak meg. A Patriots offense szenvedett a túloldalon továbbra is. Az első félidőben mindössze három pontra voltak képesek, két 3&out és egy interception mellett. Ezzel az elmúlt 10 negyedben 85-6-os volt a pontkülönbsége Bill Belichick csapatának.

A Raiders egyértelműen jobb csapatnak tűnt, bár a második drive-ban összehoztak egy látványos picket, amikor Adams kezéből ütötte ki a labdát a Peppers, ettől függetlenül majd’ az összes drive-juk pontokkal ért véget. A kezdeti három mellé további 1-1 field goalt és touchdownt szereztek a sok ex-Patriots játékos közül Jakobi Meyers révén.

A félidőben azonban jött a meglepetés (már amennyire ez meglepő), Jimmy Garoppoló, aki jól menedzselte a meccset, hátsérülés miatt nem tudta folytatni a találkozót, a helyét pedig szintén egy korábbi New England játékos, Brian Hoyer vette át. Hoyernek volt pár igazán szép és váratlan passza, de látványosan nem merte ugyanazt a playbookot folytatni McDaniels és az amúgy sem túl agresszív Raiders még konzervatívabbra váltott. Egy-egy kivételtől eltekintve.

A Meyers TD-t leszámítva a Raiders pedig továbbra is csak mezőnygólokra volt képes, ez pedig esélyt adott a vendégeknek a comebackre. A második félidőben két hosszú drive révén pedig két futott touchdownnal fel is zárkóztak 19-17-re. Elsőre Zeke Elliott, másodjára pár kérdéses zászló után Rhamondre Stevenson futott be az end zone-ba. Az azonban látványos volt ezekben a drive-okban, hogy csak nagyon lassan, rövid passzokkal és futással képes haladni a Patriots. Ez a két drive együtt több mint 15 percet (azaz 1 negyedet) ölelt fel. Két perccel a vége előtt mélyen a saját térfelén kapta meg a lehetőséget Mac Jones, hogy megnyerje a meccset, de az egész meccsen jól (bár statisztikailag nem látványosan) játszó Maxx Crosby lezárta a találkozót.

A meccs tanulsága, hogy Belichick továbbra is jól veszi el az ellenfele fő fegyverét. Az idén egyébként is szenvedő Raiders futójáték ezúttal sem ment igazán és mindössze 2,5-ös átlaggal futottak a hazaiak. Davante Adams frusztráltsága tovább folytatódhatott, hiszen csupán két elkapásig jutott (sok jó matchupja volt a frissen visszatérő JC Jacksonnal, aki jól tért vissza korábbi sikerei színterére), míg a Meyers – Mayer duó együtt 10 elkapásig és 136 yardig. A túloldalon Kendrick Bourne volt ezúttal is az egyetlen passzjátékban értékelhető játékos, aki 10 labdát kapott el 89 yardért.

A Patriots ezzel idén továbbra is a legrosszabb csapatok között van, míg a Raiders saját hajánál fogva húzta ki magát a mocsárból és áll jelenleg 50%-os mérleggel két fontos győzelem után.

(alatriste)

Arizona Cardinals @ Los Angeles Rams 9-26

Az Arizona hatodik meccsén negyedszer is vezetéssel ment félidőre, míg a Rams az eddigiektől eltérően pocsék kezdés után a második félidőben bedarálta a Cardinalst. Nyögvenyelősen kezdték a támadósorok a talákozót. Az első játékrészben öt-öt puntot és mezőnygólt értek el a csapatok, a Cardinals javarészt Austin Trammel elejtett puntjának köszönhetően 9-6-os vezetéssel mehetett a nagyszünetre. Több mint tíz játékot indítottak a csapatok a vörös zónán belül, azonban TD egyszer sem született.

A hátrány ellenére messze nem volt reménytelen a Rams helyzete, Cooper Kupp több parádés elkapást is bemutatott és a védelem is jól limitálta a Cardinals támadósort. A második félidőben aztán még egy szintet ugrott a hazai játék védő- és támadóoldalon egyaránt. A második félidőben ugyanis a Los Angeles nulla ponton tartotta a Joshua Dobbs vezette Arizona-támadósort, sőt Christian Rozeboom interceptionje és Quentin Lake fumble-je révén két labdát is szereztek.

Mindez persze mit sem ért volna akkor, ha a Rams támadósor nem javul, azonban Kupp mellé beérett a futójáték is, így a mérkőzés végi puntig mind a négy labdabirtoklását pontokra váltották a hazaiak. Amíg az első félidőben a hazai támadósor mindössze 28 yardot haladt a földön, addig a második 30 percben 151 egységig jutottak. Kyren Williams megállíthatatlan volt, hússzor kapta meg a labdát és közel nyolcas átlaggal 158 yardot tett a közösbe egy TD mellett. A levegőben a korábban említett 148 yarddal záró Cooper Kupp mellett Puka Nacuának ezúttal csöndesebb meccse volt, de hét targetből négy elkapást így is bemutatott az újonc WR.

A Cardinals védelme eleinte többször nyomás alá helyezte Matthw Staffordot, a második félidőre ez is teljesen eltűnt, ráadásul a Rams az órát is jól menedzselte és hosszú drive-okkal felemésztette a vendég védelem energiatartalékait is. A Rams védelme noha csak két sacket ért el, de kilencszer is odaértek Dobbsra, aki teljesen szétesett a mérkőzés végére és fumble mellett a red zone interceptionje is elég csúnya volt.

A Los Angeles sorozatban 23 pontot rakott fel a táblára. Sean McVay pedig azok után, hogy az első félidőben mindössze három futójátékot hívott, a szünet utáni első drive-ban rögtön nyolcat, ami bejött, így a Rams ötven százalékra javította mérlegét.

(bandrew)

Indianapolis Colts @ Jacksonville Jaguars 20 – 37

A Colts nem nyerni jár Jacksonville-be, a meccs előtt már zsinórban 8 alkalommal nyert a hazai csapat, amire ezúttal is jó esély volt. Gardner Minshew-val, az egykori Jaguars közönségkedvenccel a fedélzeten kellett ugyanis a Coltsnak kiállni a mérkőzésre. Minshew pedig úgy néz ki nem feledte még el a szép floridai éveket, ugyanis előszeretettel passzolt a Jaguars játékosainak.

A meccset igazából már az első félidőben lezárta a hazai csapat. A Colts egy hosszú drive-val nyitott, 16 playen keresztül masíroztak végig a pályán elsősorban rövid passzokkal, de csak 3 pontra futotta a drive végén. A Jaguars azonban egymás után pakolta a pontokat a táblára. A nyitó drive végén Etienne először, majd egy Minshew fumble után másodszorra is a futó jutatta a labdát a célterületre.

Az Indianapolisban a jó kezdés után azonban nem volt több. A fumble-t összesen három 3&out, két interception és mindössze egy további field goal követte a harmadik negyed közepéig. Ezalatt a Jacksonville szerzett további 17 pontot és 31-6-nál gyakorlatilag véget ért a találkozó. A garbage time-ban a Colts még 2 touchdownnal szépített az összképen (a kettőt egy újabb pick fogta közre), de a meccs itt már csak formalitás volt.

A hazaiaknál Lawrence nem volt kifejezetten jó, de nem is kellett annak lennie. 200 yard alatt maradt, de kiosztott két touchdown passzt egy pick mellett. Előszeretettel passzolt a pálya belső részeire, ahol Engram volt a fő célpontja Etienne és Kirk mellett. Kiemelni mindenképp a két korai TD-t szerző futót kell.

A túloldalon Minshew-ra checkdown charlie játékot rajzoltak fel. Nagyon rövid volt az irányító passzolási térképe és a first down vonalon túlra már csak akkor kezdett el dobálni, amikor elúszott a meccs. Végül 55(!) passzkísérlete volt 60%-os sikerességgel, és hiába jutott 329 yardig és egy touchdownig dobott 3 picket és összesen négyszer vesztette el a labdát.

Ami mindenképp jobban megy neki mint Richardsonnak, az Michael Pittman játékbahozása, aki idén először jutott 100 yard fölé. A Jaguars védelme jól érezte, hogy nem kell félni a mélységi játéktól és jól vették el a Colts futójátékát, mely 2,6 yardot átlagolt. A nagy gázsit kapó Jonathan Taylor 19 yardot ért el, az egyetlen futott TD-t ezúttal is Moss futotta.

A meccs nem volt túl izgalmas, igazán már az második negyedtől kezdődően érezni lehetett, hogy a Colts kevés a csereirányítóval, a Jaguars pedig annyit ad ki magából, amennyit nagyon muszáj. A Jacksonville ezzel zsinórban 9. alkalommal verte otthon a Coltsot (utoljára még Andrew Lucktól kaptak ki) és vezeti a csoportját.

(alariste)

 

Related Topics

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!