Connect with us

Összefoglaló

Hackett visszavágott, visszatért a Bengals offense, nyert a tavalyi két SB-résztvevő

Sean Payton nyáron beszólt Nathaniel Hackettnek, aki most bosszút állt utódján, így a Jets legyűrte a Broncost. A Bengals offense úgy néz ki legalább részben visszatért, Burrow-ék megverték a Cardinalst. A két tavalyi SB-résztvevő, tehát az Eagles és a Chiefs is nyerni tudott a 22 órás sávban vasárnap. 

New York Jets @ Denver Broncos 31-21

A Jets legutóbb az előző idény hetedik fordulójában nyert idegenben alapszakasz meccset, azóta csak hat vereség jött össze. Akkor a Broncos ellen jött össze és most ismét Denverből tudtak sikerrel távozni. Ehhez a sikerhez pedig egy tragikomikus, kaotikus, kétarcú, labdára sohasem vigyázó mérkőzés vezetett.

A Jets egy 3&outtal kezdett volna, azonban a puntnál Marvin Mims nem tudta elkapni a labdát, így vörös zónán belül kapott lehetőséget a New York, amiből egy mezőnygólt sikerült kihozni. Ezután a Denver egy TD-vel feliratkozott a táblára, amit nagyrészt Jaleel McLaughlinnak köszönhetett, aki egy 38 yardos futása mellett a hatpontost érő 22 yardos passzt is elkapta. Aki azt hitte, hogy van remény, annak jött a realitás, ugyanis a következő drive-ban Russell Wilson összehozott egy felfoghatatlan safetyt a Jetsnek, majd az utolsó két hazai drive-ban ugyan eljutottak tíz yardon belülre, hat játékból egyszer sem sikerült átjuttatni a labdát a célterületre, így maradtak a mezőnygólok.

A vörös zónán belüli impotencia a Jets részéről is megvolt, sőt ehhez még pocsék időmenedzselés is társult. A félidő vége előtt a Denver 13 yardos vonaláig eljutott a New York, ahol ahelyett hogy bármit tettek volna, hagyták, hogy lepörögjön a maradék 15 másodperc.

Aztán jött a második félidő és nagyjából feje tetejére állt a mérkőzés. A Denver teljesítményét a katasztrófa sem írja le kellőképpen: az első öt drive-jukból négy 3&outtal ért véget összesen nettó -12 yardért, az ötödikben pedig Perine hagyta el a labdát. Ezzel szemben a Jets első játékából Breece Hall talált folyosót és 72 yardon át meg sem állt a célterületig. A New York ezután is egész jól haladt, többnyire a futójátékra alapozva további három mezőnygólt értek el, ebből kettőt természetesen a vörös zónából. Jól jellemzi a csapatok vörös zónán belüli hatékonyságát, hogy a mérkőzés első hat mezőnygólja egyaránt 30 yardon belülről érkezett.

24-13-as Jets vezetésnél, két labdabirtoklásos hátrányban hirtelen a semmiből úgy tűnt Russell Wilson megelégelte a Denver szurkolók második félidei fújolását és levezetett egy hét játékból álló 75 yardos TD-drive-ot egy sikeres kétpontossal, így mezőnygól távolságba kerülve. Maradt négy perc, Zach Wilsonnak nem volt más dolga, mint az eddigi haladást fenntartani és nem csinálni semmi hülyeséget. Ami persze nem jött össze, és a Garrett Wilson felé szálló 50-50-es labdát Pat Surtain szerezte meg bravúros mozdulattal, így esélyt adva Russell Wilsonnak, hogy karrierje 41. game winning drive-ját összehozva megnyerje a meccset. Persze ezen a meccsen a labda a Denvernek is forró volt, Quincy Williams kiütötte a labdát Wilson kezéből, Bryce Hall pedig felkapta és visszavitte a célterületig, ezzel eldöntve a meccset.

Zach Wilson olykor egész jól ment végig az olvasásain és jó döntéseket hozott, de az interceptionje mellett két fumble-t is vétett, a szerencsének köszönheti, hogy mindkét labdát a Jets szerezte meg. Nem úgy mint a visszahordó Xavier Gipson esetében, aki két puntnál is elejtette a labdát, noha a Denver jól kihasználta, hogy szembe süt a nap és többször direkt a napos oldal felé rúgta a labdát, ez akkor sem mentség. A New Yorknál a 22 labdacipelésből 177 yardig jutó Breece Hallt lehet kiemelni, valamint a védelmet, akik folyamatosan nyomás alatt tartották Wilsont és egész jól limitálták a futójátékot is.

A Denvernél már sokkal nehezebb pozitívumokat kiemelni. Russell Wilson 250 total yard környékén zárt, de elég inkonzisztens teljesítményt nyújtott. Courtland Sutton a meccs előtt két perccel húzta be egyetlen elkapását a mérkőzésen, és a vörös zónás hatékonyság továbbra is kritikán aluli. A labdára a Denver se vigyázott, négy fumble-t is vétettek, amiből az egyik szintén puntnál érkezett, egy másik pedig egy trükkös játék közben. A védelem nem volt olyan borzasztó mint eddig, a futás ellen azonban csődöt mondott és nyomást sem sikerült sokszor helyezni a sérülésekkel teletűzdelt New York-i támadófal ellen (Alijah Vera-Tucker a második félidőben végleg elhagyta a pályát, míg Mekhi Becton két kisebb sérülés miatt hagyott ki playeket).

A mérkőzés utóéletéhez hozzátartozik, hogy a Jets visszaszólt az előszezonban a korábban Denverben dolgozó Nathaniel Hacketten élcelődő Sean Paytonnak.

(bandrew)

Cincinnati Bengals @ Arizona Cardinals 34 – 20

Egészen váratlanul kezdte a találkozót a Bengals. A Tee Higginst is nélkülözni kényszerülő offense ugyanis idén először képes volt haladni és pontokat is tenni a táblára az első játékrészben. Az első két drive-jukban erősen támaszkodtak arra, amijük maradt Higgins sérülése, a futójáték impotenciája és Burrow limitáltsága után: Ja’Marr Chase-re. Burrow sok gyors passzt eresztett el Chase és meglepetésre Trenton Irwin irányába, ami jól működött. A Cardinals zónázó védelmében képesek voltak az elkapók megtalálni a zónahatárokat és sokszor könnyű célpontot adni az irányítónak. Az eredmény két drive, 10 pont.

A Bengals kezdésének inverzét hozta össze a hazai csapat és 2 drive után még nem szereztek first downt. 10 pontos hátrány után azonban beindult a támadósor. Először Hollywood Brown touchdownjával, aki a drive-ban már egy kulcs 3. downos kísérletet is megoldott korábban. A következő sorozatban James Conner szabadult el ,aminek a végén Dobbs Zach Ertznek osztott ki egy touchdowt, míg a jól kezdő Bengals kifulladni látszott és csak puntolni voltak képesek.

2-2 jó és nagyon gyenge drive után pedig eljött a félidő végi őrület. Először a Bengals jutott el a hazaiak egy yardosára, két csalódáskeltő drive után ismét elsősorban Chase elkapásaira és Mixon futásira támaszkodva. Az utolsó yardot azonban sem harmadikra, sem negyedikre nem tudta megszerezni a futó. Két Cardinals defensive back, Antonio Hamilton és K’Von Wallace mutatott be kulcsfontosságú stopot. Az 1 yardosról azonban nem tudta kihozni a labdát az Arizona, sőt Joshua Dobbs megdobta idei első interceptionjét, ami egyből egy pick6 lett. (Nem feltétlen az ő hibájából, felpattant egy elkapója ujjain a passz amit Cam Taylor-Britt vitt be).

Pickből könnyen jöhetett volna a második is, de azt Logan Wilson dropolta. A félidőig még Burrow is dobhatott volna egy interceptiont, de Hamilton nem tudta megfogni az egyébként inkább neki dobott labdát. 17-14-es szünet.

A halftime után 1-1 TD drive-val nyitottak a csapatok. Azonban míg a Bengals egy 63 yardos Chase játékkal jutott a célterületre (hatalmas Burrow passzból), a Cardinals lenyomva a labdát a Bengals torkán szinte csak futással ért a célterületre, az extra azonban kimaradt Matt Prater részéről – a fűzőnek kifelé kell néznie kedves punter!

Az egész este jól játszó K’Von Wallace interceptionjével úgy nézett ki akár a vezetést is átveheti a hazai csapat, ez azonban sosem történt meg. A labdaszerzést nem tudta pontokra váltani a Cardinals, mert a Bengals védelme sikeresen védekezett ki egy 4&1-es szituációt Pratt révén, ami után a Bengals eldöntötte a meccset. Ja’Marr Chase végleg megérkezett az idénybe, amit aznapi harmadik touchdownjával nyomatékosított. Higgins hiányában minden figyelem rá szegeződött, amit a lehető legjobban kezelt. 15 elkapás, 192 yard és a már említett három touchdown. A legjobb játékos volt a pályán amit be is bizonyított.

A sztárelkapó mellett Joe Burrow-t is ki kell emelni, aki sokkal jobban mozgott mint idén bármikor. 300 yard fölé jutott idén először, ahogy a 3 TD-passza is a legjobb – eddig ráadásul 4 meccsből csak a Ravens ellen volt touchdown átadása. Voltak megfutott first downjai, időnként el tudott lépni a nyomás elől és bár még mindig hátráltatja a sérülése, már közel sem olyan mértékben mint az elmúlt hetekben, ami nagyon jó hír a Bengals híveknek.

Dobbs sem játszott egyébként nagyon rosszul. A comeback közben elvesztette a labdát egy strip sack után, amit az egész este remekül játszó Trey Hendrickson erőszakolt ki, de továbbra is többet csinál mint remélni lehetett tőle a szezon előtt. A labdát bár háromszor adta el, az első pickről nem tehetett, a fumble vakoldalról érkezett, a Prattnek dobott, a meccset végleg lezáró pickje peidg -14-nél 4. downra érkezett.

A Bengals védelmet is dícséret illeti, Lou Anarumo idén talán először volt képes újra a védjegyévé váló második félidős adjustmenre és sikerült megállítani a Cardinalst.

(alatriste)

Philadelphia Eagles @ Los Angeles Rams 23-14

A meccs első félideje a megállíthatatlan támadósorokról szólt. Oké, volt 1-1 punt, de azon kívül minden támadásból pontokat szereztek a csapatok, ráadásul ötből négyszer touchdownnal. Az Eagles támadósora végre hasonlított a tavalyira, Hurts jól használta a lábait is, leporolták a Dallas Goedertre írt játékokat és AJ Brown is nagyot ment. Ugyanakkor a visszatérő Cooper Kuppal felálló Ramsnek sem lehetett megálljt parancsolni. Stafford kiválóan osztogatott, a Sasok védelme pedig nem tudott mit kezdeni a két éve tripla koronát szerző elkapóval, aki nagyon gyorsan átlépte az 50 yardos határt és folyamatosan megetette az Eagles védőit a pálya közepén. És ha ő nem lett volna elég, akkor az újonc Puka Nacua is szerzett egy TD-t az első 30 percben.

Nagyon úgy tűnt egyébként, hogy a Rams megy majd előnnyel a szünetre, hiszen 32 másodperccel a vége előtt 4 ponttal vezettek, és még ha egy mezőnygól benne is volt az Eaglesben, azért a touchdownt nehéz volt elképzelni. Mégis összejött egy hosszú passzal, amire a Rams rápakolt még egy büntetést, majd egy pass interference büntetésnek és egy védjeggyé váló Brotherly Shove-nak köszönhetően mégis az Eagles vezetett a szünetben.

Ezt az előnyt pedig már nem is adták vissza. Ugyan a támadók egy punttal és egy interceptionnel nyitottak (bravúros megmozdulás volt Ahkello Witherspoontól), a védelemnek a félidőben sikerült rájönnie arra, hogy a pálya közepét kellene elvenni Kuppéktól, így belülről védekeztek az elkapókon és szélső passzokra kényszerítették a Ramst. Ez pedig nem ment Staffordéknak, a második 30 percben csak három puntra és egy turnover on downsra futotta tőlük. Szép félidei korrigálás volt Sean Desai védőkoordinátortól, habár erre a meccs előtt is fel lehetett volna készülni.

Az Eagles aztán az interceptionje után igazából leégette az órát. Előbb egy 8, majd egy 6 perces drive-ot vezettek rengeteg sikeres futással, amiket végül touchdownra nem sikerült váltani, de a védelem fellépésének köszönhetően a két mezőnygól is elég volt. Nem hiszem, hogy van még egy csapat, amely ilyen jól képes ráülni a vezetésre és szó szerint lefuttatni az órát.

Összességében az Eagles offense végre úgy nézett ki, ahogy tavaly. Tegyük hozzá, hogy a Rams védelme nem áll a legtehetségesebb játékosokból, de azért rendszer szinten rendben vannak. Hurts jól játszott, 303 yardot passzolt egy TD és egy INT társaságában, és végre dinamikusabban futott is 72 yardot és egy TD-t. AJ Brown ismét villogott 125 yardjával, egykezes elkapásaival, DPI büntetések kiharcolásával. Dallas Goedert több yardot szerzett most, mint az első négy meccsen összesen. A red zone offense-en lehetne még azért javítani, de ez most abszolút jó játék volt a Sasok támadósorától. A védelemben az újonc Jalen Carter ment nagyot, illetve Haason Reddick is megérkezett a szezonba a két meccset lezáró sackjével. És tényleg a koordinátor Desait kell megdicsérni a félidei változtatás miatt.

A Ramsnél az első félidős offense kifejezetten jól muzsikált, Kupp és Nacua jól megfér egymás mellett is (118 és 71 yardot szereztek). A támadófallal továbbra is vannak gondok, és ha a pálya közepét rendszerszinten el akarja venni a védelem, akkor egyelőre a szélen nincsenek meg a megfelelő válaszok, és ugye futni sem igazán tudnak, így nem elég diverz az offense, hogy a legjobbakkal felvegye a versenyt. Illetve az sem segít, hogy Sean McVay 10 perccel a vége előtt hat pont hátrányban nem akar nekimenni egy negyedik és 6 szituációnak.

A védelem küzd mint malac a jégen, a harmadik kísérleteket nagyon nem sikerült megfogni (13/18), Derion Kendrick nem tudott sok mindent kezdeni AJ Brownnal és összességében is elég sok szerelést hibáztak, Aaron Donaldot pedig sikerült kivennie az Eaglesnek a játékból. Ahkello Witherspoont azért ki lehet emelni pozitív irányba. Ja és a punter Ethan Evans hatalmasakat bikázott bele a disznóbőrbe.

Az Eagles így továbbra is veretlen, de hamarosan érkezik a halálsor a Dolphins, Chiefs, Bills, 49ers, Cowboys 2x sorral a 7-14. fordulók közt. A Rams pedig 2-3-mal áll, jövő héten a Cardinals ellen játszanak.

(katonadani)

Kansas City Chiefs @ Minnesota Vikings 27-20

A Vikings stílusosan egy elvesztett fumble-lel nyitotta a meccset, most épp Josh Oliver volt a vétkes. Úgy tűnik ez kötelező elem náluk idén, most legalább gyorsan letudták, hogy tudjanak vele számolni. A Chiefs így gyorsan meg is szerezte a vezetést egy Pacheco touchdownnal, így akár arra is számíthattunk, hogy sima lesz. Azonban nem így alakult, hiszen végig szoros volt a találkozó.

Három mezőnygól után a Vikings tudott először puntot kiharcolni, ami után egy TD-t felrakva át is vették a vezetést a 2 minute warning után (Jordan Addison révén), de a Chiefs még mezőnygólig eljutott, így döntetlen volt a szünetben. A második félidő elején azonban a Chiefs gyorsan lerendezte a dolgokat. Feltettek két touchdownt Rashee Rice és Travis Kelce révén, a kettő közt meg kierőszakoltak egy puntot, így két touchdownnyi előnyük volt a negyedik negyedre kanyarodva.

A Vikings azért megpróbált visszajönni, 12 perccel a vége ellőtt ők is szereztek egy hatpontost, majd egy puntot kiharcolva támadhattak is a hosszabbításért. Ez viszont a red zone kapujában elakadt, majd az utolsó egyperces elkeseredett kísérlet is hamvába holt, így a Chiefs ha nem is feltétlen magabiztosan, de nyerni tudott.

A meccs előtt azt gondoltam, hogy Patrick Mahomes szét fogja szedni a sokat blitzelő Vikings defense-t, de a Chiefs offense továbbra sem épp lehengerlő idén. Nem voltak rosszak nem arról van szó, de ez a minnesotai védelem elég gyenge lábakon áll és azt várta volna az ember, hogy jobban haladjanak – ahogy a szezon többi meccsén is hagytak azért kétségeket bennünk. Végülis összességében egész hatékonyak voltak, hosszú lassú drive-oket vezettek, a blitzeket jól védték ki, de nem volt meg az emberben az a lehengerlő érzés, ami az utóbbi években szinte mindig megvolt Mahomeséknál. A földön most nem tudtak haladni, ami végülis nem akkora meglepetés a teletömött boxokkal szemben, a levegőben viszont 10 különböző elkapónak is ment labda – habár az az ember érzése, hogy jó lenne egy igazi első számú elkapó a szélre is, hogy kiegészítse Kelcet.

A Chiefs védelme nagyon jól kivette a meccsből Justin Jeffersont (már a sérülése előtt is), mindössze 28 yardig jutott a sztárelkapó – Steve Spagnuolónak ez lett a specialitása, az ellenfél legjobbjának elvétele, és dicsérjük meg L’Jarius Sneedet és Trent McDuffie-t is. Helyette az újonc Jordan Addisonnak jutott több labda, ő 64 yardig menetelt, de Hockenson, Osborn és Powell is összeszedett együtt 143 yardot. Illetve a negyedik kísérleteiket elég jól megoldották, négyszer is sikerült, de amikor legjobban kellett volna ötödjére, akkor már nem jött össze (tegyük hozzá, hogy false start után 12 yardot kellett volna megtenniük, szóval ez nem írható fel a számlájukra). A fake puntjuk pedig különösen jó lett. Ellenben az időkérések rossz felhasználása miatt elő lehet venni Kevin O’Connellt, 10 perccel a vége előtt kifogytak belőlük (amúgy playcalling szinten jó volt a főedző).

Mindenképp érdemes kiemelni, hogy a két sztártámadó, Travis Kelce és Justin Jefferson is összeszedett egy kisebb sérülést. Előbbi vissza tudott térni a pályára és TD-t is szerzett, de nem tűnt komolytalannak a bokasérülése. Utóbbi viszont nem tudta befejezni a meccset a combhajlítója miatt, így kérdéses lehet a jövő heti játéka.

A Vikings 1-4-es mérleggel áll, de ennél azért jobb játékot mutat, a Chiefs pedig 4-1-gyel áll, de ennyire nem meggyőző.

(katonadani)

 

Related Topics

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!