Március 5-ig lehet kiosztani a franchise tageket (arról, hogy mi is ez és mit érdemes róla tudni, ide kattintva olvashattok bővebben). Ez azt jelenti, hogy nagyon sok pénzért egy évre a csapat magához láncolhatja az egyik lejáró szerződésű szabadügynökét. Összeszedtük minden csapat azon játékosait, akik számíthatnak a tagre és azt, hogy ennek szerintünk mekkora az esélye (1 – szinte semmi, 10 – közel készpénznek vehető). Franchise tag figyelő 2024.
Mielőtt belekezdünk, egy kis ismertető. A franchise tag lehet exkluzív és nem-exkluzív. Az exkluzív franchise tag esetén a játékos nem tárgyalhat más csapattal. Nem-exkluzív tag esetén a játékos tárgyalhat más csapattal, de ha elfogad egy ajánlatot, azt a volt klubja matchelheti (vagyis megadja ugyanazokat a feltételeket, mint a másik csapat), és akkor a játékos a korábbi munkaadójánál marad. Abban az esetben, ha a franchise taget adó csapat nem matcheli az ajánlatot, akkor elveszíti a játékost, de cserébe kap két első körös választási jogot kompenzációként.
A 2011-es NFL-sztrájkig a franchise tag értékét a top 5 legjobban kereső játékos adott évi fizetésének átlaga határozta meg. Ez azóta megváltozott: az utóbbi öt év fizetési plafon átlagának és posztonkénti fizetések átlagának aránya, ami a teljes cap bizonyos százaléka (pont ennyire bonyolult kiszámolni, de a lényeg az, hogy nem egyszerűen az adott poszton legjobban keresők átlagáról van szó).
Ugyanakkor a franchise tag értéke játékosonként eltérő lehet a liga által meghatározott összegtől. Tag esetén ugyanis van egy úgynevezett 120 százalékos szabály, amely kimondja, hogy az adott játékos franchise tag esetén vagy az NFL által meghatározott összeget kapja meg, vagy az előző évi fizetésének (alapfizetés + minden bónusz) 120 százalékát – attól függ, melyik a nagyobb (a második tag esetében is 120 százalékkal nő az érték, míg a harmadik tag esetén vagy az előző évi fizetés 144 százalékát kell kifizetni, vagy a QB-tag értékét – amelyik a nagyobb). Tehát, ha egy pass rusher cap hitje 2021-ben például 22 millió dollár volt, akkor nem a 20 milliós taget kapná meg, hanem a 22 millió 120 százalékát, vagyis 26,4 millió dollárt.
A harmadik opció a transition tag. A nem-exkluzív franchise taghez hasonlóan a transition tag esetében is a játékos tárgyalhat más csapatokkal, amit a volt csapata matchelhet. Ám ha a játékos volt csapata nem matcheli az ajánlatot, akkor nemcsak, hogy elveszíti a játékost, de még pickeket sem kap cserébe.
Igazság szerint a tag – legyen bármilyen is – önmagában nem jó sem a játékosnak, sem a csapatnak. Előbbinek azért, mert a következő évre nem rendelkezne érvényes szerződéssel és egy sérülés vagy gyenge szezon milliókba kerülne neki a továbbiakban (értékcsökkenés). A csapatra pedig tag esetén hatalmas teher hárulna, hisz a játékos rengeteg pénzt foglalna el a fizetési sapkából és nem is lehet a pénzek elosztásával trükközni (ráadásul a játékosok simán kihagyhatják a teljes előszezont és a viszony is megromolhat, ami a franchise szereplésére is kihathat).
Ez tehát csak egy vészmegoldás, hogy a franchise-ok elkerüljék a konkurenciát és nyugodtan tudjanak egyeztetni egy hosszú távú szerződésről – legalábbis sokáig így volt. Ma már gyakran azért tesznek taget egy játékosra, hogy az még egy évet bizonyítson, vagy azért, hátha sikerül elcserélni, vagy mert ki akarnak belőle sajtolni még egy utolsó idényt.