Beharangozó
Super Bowl LVIII – Az irányítók
Egy első körös szupertehetség, aki szinte azonnal meghódította az NFL-t és már 28 éves korára minden idők egyik legjobb irányítójaként beszélnek róla. Egy hetedik körös “senki”, szó szerint Mr. Jelentéktelen, aki kiszorította a világ minden pénzéért draftolt első körös riválisát és a profi futball egyik legnagyobb szenzációjává vált. Bemutatjuk Patrick Mahomest és Brock Purdyt.
Patrick Mahomes, Kansas City Chiefs
Mahomes a 2017-es draft első körében került a ligába. Ez volt az a játékosbörze, amikor mindenki Mitchell Trubiskyről beszélt, akiért még fel is cserélt a Bears, mert akkora tehetségnek tűnt. Ehhez képest Mahomest csak az 1/10-es cetlivel választották ki, ráadásul az a Chiefs, aminek ekkor volt már egy elég jó irányítója Alex Smith személyében.
Mahomes elég megosztó prospect volt. Közel sem volt korszakos tehetség, a méretei sem voltak ideálisak, nem is a legjobb programban edződött. Ugyan páratlan karja volt és hihetetlen játékokra volt képes, de cserébe nem nagyon tudott irányítóként játszani: nem érezte a nyomást, lassan és rosszul olvasott, rossz volt a technikája, gyakran fölöslegesen akart improvizálni, emellett túlságosan agresszív és pontatlan volt. Persze ezeken mind lehet javítani, míg a karerő nem tanítható, de Mahomes sokkal inkább volt egy csiszolatlan gyémánt, akiből talán lehet egy jó irányító (és általában nem lesz), mint egy potenciális franchise QB.
A Chiefs ennek ellenére bevállalta, mert kellett valaki, aki képes Alex Smith limitációin túllépni és ezáltal kinyitni a playbookot. Hasonlóval próbálkozott a 49ers Trey Lance-szel és a Rams Matthew Stafforddal – kellett valaki, aki mindent is meg tud csinálni. Ugyanakkor Andy Reidék tisztában voltak azzal, hogy Mahomes nem NFL-kész, így újoncként csak a szezon utolsó meccsén kapott szerepet és azon sem csinált semmi érdemlegeset: 62,9 százalékos pontossággal passzolt 284 yardot és egy INT-t.
Hogy mi lehetett a pontos terv vele, azt soha nem tudjuk meg, de miután a Chiefs 21-3-as előnyről kikapott a rájátszás első hetében a Titanstől nem volt kérdés, hogy ideje a váltásnak. És ez mekkora döntés lett! Mahomes kvázi újoncként 12-4-es mérleget ért el 2018-ban, 5097 yardot passzolt 50 TD és 12 INT mellett, ami értelemszerűen MVP-címet ért. Tom Brady, Peyton Manning, Drew Brees – a teljesítményét csak hozzájuk lehetett hasonlítani.
És innentől kezdve nem volt megállás. Mahomes pályafutása során soha nem nyert 10-nél kevesebb meccset az alapszakaszban, mindig volt legalább 4000 passzolt yardja és 25+ TD-je, illetve Brees mellett ő az egyetlen irányító, akinek kétszer is sikerült 5000+ yarddal zárni az alapszakaszt. Ez a teljesítmény természetesen nem maradt elismerés és sikerek nélkül: hatszoros Pro Bowler és háromszoros All-Pro, valamint kétszer nyert MVP-t és még soha nem fordult vele elő, hogy ne csoportelsőként jusson be a rájátszásba. És ez semmi ahhoz képest, amit a rájátszásban művelt.
Mahomes eddigi karrierje során 17-szer lépett kezdőként pályára a PO-ban, tehát effektíve lenyomott egy teljes alapszakaszt. A QB pedig 4802 yardot passzolt 39 TD és mindössze hét INT mellett, mindezt 68 százalékos pontossággal és 100,7-es passer ratinggel. A 17 meccsből nem mellesleg 14-et megnyert a Chiefs, ami 82,4 százalékos mutató és konkrétan jobb, mint amit Mahomes az alapszakaszban fel tud mutatni (77,1 százalék). De a PO-ban hozott (konkrétan NFL-rekord) 106,3-as passer ratingje is jobb, mint az alapszakaszban átlagolt 103,5-ös, továbbá
- pontosabb (67,4 % vs. 66,5 %),
- jobb a TD/INT aránya (5,5 vs. 3,47),
- gyakrabban passzol TD-t (a passzai 6,2 %-a vs. 6,1 %) és
- ritkábban dob INT-t (1,1 % vs 1,8 %).
Nagyon ritka az, hogy valaki jobban teljesítsen a rájátszásban, ahol folyamatosan a legjobb csapatok ellen kell pályára lépnie. Mahomes viszont mindig képes magasabb fokozatba kapcsolni – nem véletlen, hogy az elmúlt öt évben negyedszer jutott döntőbe a Chiefs, amiből ráadásul kettőt megnyert és kétszer is a döntő legértékesebb játékosának választották.
Mindez nyilván nem jött volna össze egy top edzői stáb és elit csapattársak nélkül, de nem lehet eléggé dicsérni Mahomest. Mert igaz, hogy például a 2023-as alapszakaszban nem teljesített olyan jól, mint ahogy megszokhattuk, de mára már ott tartunk, hogy tényleg csak Peyton Manninghez vagy Tom Bradyhez lehet hasonlítani, mert egyszerűen nincs gyenge pontja. Mindegy, hogy zónáznak vagy embereznek ellene, blitzet küldeni rá egyenesen öngyilkosság, de nyomás alatt is kiemelkedik a többiekhez képest (amit a statisztikákon túl a PFF értékelése is alátámaszt).
Továbbá még csak azt sem lehet rámondani, hogy egy rendszer QB, az évek során ugyanis számos különböző rendszerben és különböző társakkal játszott együtt, de minden körülmények között megállta a helyét. A hozzá leginkább illő offense a Tyreek Hill fémjelezte rendkívül robbanékony támadósor volt. Ilyen karerővel ez nem meglepő, az ellenben igen, hogy mindezt milyen hatékonysággal oldotta meg: 5,4-7,3 százalékos extra dobás arány mellé csak 2,7-3,2 százalékban dobott turnovert érő passzokat, ami egészen elképesztő.
De azt is megmutatta, hogy Hill nélkül is megy neki. A sztárelkapó távozása után a Chiefs átállt egy rövidebb játékokra és időzítésre épülő, módszeres koncepcióra, ahol nagyon kicsi volt a hibázási lehetőség. Mahomes átlagos passzmélysége 1-2,5 yarddal csökkent, ami drasztikusnak számít, de mégis hasított a támadósor, ami azért történhetett meg, mert az irányító hihetetlenül magas szinten hozta ki a rendszerben lévő potenciált. Ez bizonyos szinten még nehezebb is, mint folyamatosan nagy játékokkal haladni, ugyanis nem 650-750 passzt, hanem 830-850 passzt kell elereszteni tudva azt, hogy hiba esetén nem nagyon van lehetőség javítani.
És igen, előfordul hogy nem mennek jól a dolgok (dropok, vakon lévő elkapók, gyenge támadófal), ilyenkor pedig hajlamos túlkompenzálni és túlvállalni magát, ami már kontraproduktív. Idén a szezon egy részében abszolút ez volt a helyzet, Mahomes is kivette a részét abból, hogy csak harmadik kiemelt lett a Chiefs. Ugyanakkor a játékának/jellemének ezt a negatív aspektusát nem szabad túlbecsülni, amit a rájátszás is megmutatott: idén három meccsen lépett pályára, 103 passzt eresztett el és egyetlen turnovert érő átadása sem volt! Még túlkompenzálásokkal együtt is neki volt a legkevesebb negatívan értékelt dobása a PFF adata alapján (10,3 százalék) az egész ligában, de a rájátszásban ezt 6,3 százalékra csökkentette, ami konkrétan hihetetlen.
Mahomes egy higgadt, atletikus, ágyú karral megáldott, nagyon kreatív és magas futball IQ-val rendelkező irányító, akinek nem mellesleg óriási playoff rutinja van és nincsen kézzel fogható gyengesége. Az nem kérdés, hogy ki a Super Bowl legjobb irányítója és az eddigiek alapján nagyon meglepő lenne, ha a Chiefs címvédése rajta menne el.
Brock Purdy, San Francisco 49ers
Bár Mahomes nem volt 1/1-es és nem tartották korszakos tehetségnek (pláne nem számított arra senki, hogy minden idők legjobb irányítója lehet), de összességében franchise irányító matéria volt, akitől elég sokat vártak. Ezzel szemben Brock Purdyt nehezebb lett volna ennél kevesebbe nézni, ugyanis a 2022-es draft utolsó választási jogával szerezte meg a 49ers úgy, hogy már ott volt a rosteren a veterán és sokat kereső Jimmy Garoppolo, illetve a csapat egy évvel korábban a világ minden pickjét feláldozta Trey Lance-ért.
Purdy közepesen tehetséges irányítónak tűnt már a gimnáziumban is, az egyetemre pedig három csillagos tehetségként érkezett. Az Iowa State-től kapott ösztöndíjat, és bár hamar kezdővé vált, nehéz volt hasra esni a teljesítményétől. Első évében 6-2-es mérleget ért el 2250 passzolt yard, 16 TD és hét INT mellett és nagyjából ezen a szinten meg is rekedt. A legjobb idényében (13 meccsen) 3982 yardot és 27 TD-t passzolt kilenc INT mellett, illetve volt 249 futott yardja és nyolc TD-je. Összehasonlításképp Mahomes a Texas Techen 4653 yardot és 36 TD-t passzolt 15 INT mellett a második szezonjában, a draftolása előtti évben pedig 12 találkozón 5052 yardig és 41 TD-ig jutott.
Persze mindezt be lehetne tudni akár a skill sorok vagy az edzői gárdák közötti különbségnek, de a valóság az, hogy Purdy egy tucatjátékosnak tűnt az egyetemen. Ugyan kifejezetten mobilis volt, de messze nem rendelkezett ideális méretekkel, a keze is kicsi volt, ráadásul még a karja sem erős, és akkor még nem beszéltünk a zsebérzékről vagy a védelmek olvasásáról. Érdemes végig böngészni a TheAthletic cikkét, ahol összegezték, milyen lesújtó véleménnyel voltak róla az NFL-es scoutok.
Azt viszont nem lehetett elvenni tőle, hogy kiváló mentalitással rendelkezik és van benne kreativitás, ami ha másra nem is lett volna elég, de legalább egy szimpatikus cserévé teszi. Ehhez képest Jimmy Garoppolo és Trey Lance sérülése után már újoncként pályára kellett lépnie, hogy aztán minden végigjátszott meccsét megnyerje vele a 49ers.
Hihetetlen volt, ahogy újoncként 5-0-s mérleget ért el az alapszakaszban, ráadásul nem is egy tipikus game managerként, hisz 8,1 yardos átlaggal passzolt 1374 yardot, 13 TD-t és négy INT-t. Könnyű volt beleszeretni a játékába és a történetébe, de azért a limitációi egyértelműek voltak: például hiába voltak rendszeresen teljesen üres elkapói és könnyű olvasásai, így is elég sok turnovert érő játéka volt, a gyenge karja miatt pedig nem lehetett kiaknázni a playbookban és a skill játékosokban lévő teljes potenciált. Talán ezek (és Purdy könyöksérülése) miatt is merült fel Kyle Shanahanékben, hogy bepróbálkoznak Tom Bradyvel, hátha másodszor is visszatér a visszavonulásból a kedvenc csapata kedvéért.
A GOAT ugyanakkor ezúttal maradt a fenekén, Purdy felgyógyult, a többi pedig történelem. A másodéves irányító rengeteg dologban fejlődött, szemmel láthatóan lelassult számára a játék és több kritikus területen is fejlődni tudott. A szezont (16 meccs) 69,4 százalékos pontossággal fejezte be, passzolt 4280 yardot és 31 TD-t mindössze 11 INT mellett, továbbá a 9,6 yardos passzonkénti átlaga és a 113-as passer ratingje a legjobb lett az NFL-ben. Persze nem árt a dolgot némileg árnyalni, mivel a liga messze legjobb skill playereivel játszhatott együtt Kyle Shanahan irányításával – vitán felül remekül játszott, de azok a vélemények, hogy a legjobbak szintjén van (vagy egyenesen jobb náluk), az túlzás.
Ami jár, az viszont jár. Purdy remekül használta ki a rendszer nyújtotta lehetőségeket, szinte semmit nem hagyott benne. Javultak az olvasásai és a zsebérzéke, az alapszakasz második felében pedig a turnovert érő passzai is lecsökkentek. Emellett a gyengébb karja ellenére is brutálisan jól ültek a hosszú passzai (63 százalékos pontossággal dobált 956 yardot és 11 TD-t mindössze egy pick mellett), de a pálya közepén is kevesebb hibát vétett, nehezebb volt összezavarni, mint korábban. A kicsi kezei miatt az eső továbbra is a kriptonitja, de összességében el lehet mondani, hogy top 10-es szinten teljesített 2023-ban.
Na de mi a helyzet a rájátszással? Az egyértelmű, hogy Purdy nincs megilletődve, továbbra is magabiztos és igazi vezér, de vagy a rutin hiánya, vagy akár a túlzott magabiztosság miatt, de az idei PO-ja másfél negyedet leszámítva borzalmas. A Packers ellen 59 százalékos pontossággal passzolt 252 yardot és egy TD-t, és bár nem dobott interceptiont, ahhoz isteni szerencse kellett. A mérkőzés végén ugyan levezetett egy tökéletes game winning drive-ot, amiért minden dicséretet megérdemel, de ha kikap a 49ers, akkor a legtöbben őt vették volna elő.
A helyzet a Lions ellen sem sokat javult. A Detroit bottom 10-es védelme szinte lenullázta az első félidőben és megint óriási mázli kellett ahhoz, hogy három INT helyett csak eggyel fejezze be a találkozót (ráadásul az egyik turnovert érő passzából egy 50+ yardos Brandon Aiyuk elkapás lett). Itt viszont már összességében volt legalább egy jó 15 perce, amikor tényleg remekül osztogatott, de ez egyelőre kevés. A PFF szerint a dropbackjeinek a 23 százaléka negatívan értékelt játék volt a rájátszásban, ami a legrosszabb arány lenne az alapszakaszban mutatott irányítóteljesítményekhez viszonyítva (minimum 200+ dropback).
A javára kell ugyanakkor írni, hogy a kreativitással nincs hiba, emellett lábon is képes volt hozzátenni a játékhoz, konkrétan jobban futott, mint Lamar Jackson, és a tendencia is biztató. A Super Bowlon viszont ennél több kell a rendkívül rutinos Chiefs ellen, de az egyértelmű, hogy Purdy van olyan jó irányító, hogy bajnokságot nyerjen vele a 49ers. Mr. Irrelevantból Super Bowl MVP – hogy tetszene?