Mike Tomlin az NFL egyik legsikeresebb edzője. 2007 óta a Steelers főedzője, soha nem volt még negatív szezonja, ráadásul egyszer a Super Bowl győzelem is összejött. Hosszú regnálása alatt ugyanakkor csak kétszer jutott döntőbe a csapat és 2016 óta nem nyert mérkőzést a rájátszásban. Idén ismét one and done lett az eredmény, de tényleg csak ő a felelős a csapat relatív sikertelenségéért?
Nyáron már írtam egy elemzést Tomlinról. Akkor amellett érveltem, hogy Tomlin egy nagyon jó főedző, ha kultúraépítésről és stabilitásról van szó, és nagyon szívesen megnézném egy olyan újjáépülő, potens csapat élén, mint a Bears vagy a Patriots. Abban is magabiztos voltam, hogy egy olyan csapatban, ahol van egy jó QB, ott stabilan hozná a rájátszásokat és a pozitív szezonokat. Viszont nem láttam benne azt a pluszt, ami akár egy Patrick Mahomesszal a fedélzeten elég lehetne egy Super Bowlra, ugyanis ahhoz nagyon jól kellene koordinátorokat választania, amire az eddigiek alapján azért nincs túl sok esély.
Emiatt a Steelers kicsit ott volt a semmi közepén, mert egyik kategóriának sem felel meg és nincs reális esély az előrelépésre. Tomlinnal ugyanis soha nem fog olyan alacsonyan húzni a csapat, hogy lehetősége legyen egy top irányító tehetségre, miközben nem egy Kyle Shanahan vagy Sean McVay, hogy közepes tehetségekből is extrát hozzon ki. A végső konklúzióm az volt, hogy bár érthető a Steelers menedzsmentjének a döntése (3 éves hosszabbítás), de 15 év után talán már ennél többre lenne szükség és szerintem ezúttal rosszul döntött a csapat. Az újabb nem negatív szezon, ugyanakkor csúfos december és PO-szereplés engem látszik kigazolni, ugyanakkor érdemes árnyalni egy kicsit a képet és nem az egészet Tomlin nyakába varrni, még ha minden neki címzett kritika jogos.