Rob Gronkowski I – SpongyaBob és kudarcok

Egy leírhatatlan tehetség, aki első találkozása alkalmával beégette magát Bill Belichicknél, szabadidejében SpongyaBobot nézne, a rendőrséggel bandázik, és két faék egyszerűségű szabály tartja távol a pályán kívüli balhéktól. Egy kétrészes sorozatban mutatjuk be Rob Gronkowskit, minden idők talán legjobb tight endjét.

Rob Gronkowski 1989. május 4-én született a New York állambeli Amherstben. Gyermekkorát Buffalóban töltötte négy fiútestvérével, ami garancia volt arra, hogy a ház mindig tele legyen élettel. A szülőknek emiatt nem is voltak irreálisan nagy elvárásaik a berendezést és a srácok testi épségét épségét illetően, mindössze két szabályt vezettek be a házban: nem verhetik egymást fejbe és nem üthetik egymást tökön.

Minden más szabad volt, verték egymást játékokkal, bútorokkal, hangszerekkel, mindig kész csatateret hagytak maguk után. A “túlélésért” küzdeni kellett, de mint az élet is hozta, mindegyik fiúból jeles sportember vált (egyetemen vagy éppen az azt követő életben), más-más sportágban.

Még a vak is látta, mekkora tehetség

Gronk a Williamswille North középiskolába kezdte focipályafutását. Eleinte csak a kezdőrúgásokat csinálta, majd később a hatalmas termetének hála tight endként és defensive endként is játszott. Első szezonjában 648 yardot csinált hét touchdown mellett, illetve 73 tackle-t és hat sacket szerzett a védelemben.

Ekkor jött rá, hogy ez az a sport, amiben a leginkább ki tud bontakozni és talán erre alapozhatja a jövőjét, de elmondása szerint a suli elején nem volt se robbanékony, se erős, mindössze a magasságával tudott kitűnni. Ám ahogy teltek az évek és a nyarak, Gronk minden évben több súlyt és izmot igyekezett magára szedni, hogy nélkülözhetetlen legyen a pályán, emellett pedig baseballozott és kosárlabdázott, tehát mindent megtett, hogy a lehető legtöbbet hozza ki magából.

Ennek eredményeképp az utolsó gimnáziumi évében már bőven 100 kg felett volt, 195 cm-es magasságával pedig igazi szörnyetegnek nézett ki. Sokan egyszerűen nem hitték el, hogy tényleg gimnazista. Ugyanakkor ez a számain nem feltétlenül látszott, mindössze nyolc elkapása volt, bár abból öt TD-t ért. Ennek ellenére a fizikai paraméterei és az atletikussága miatt egyértelmű volt, plafonja az egekben van, nem véletlenül érdeklődött 60 egyetem is iránta a középiskola után.

A rengeteg ajánlat közül az Arizona Egyetemet választotta, ahol összesen három évet töltött 2007 és 2009 között. Az edzéseken megtanulta a blokkolás művészetét, elkapásokban is sokat fejlődött, a lelkét is kidolgozta, hogy már első évében pályára lépjen.

Sikerült is elérnie a célját, de hamar rá kellett jönnie, hogy hiába 120 kg és majdnem két méter, ezek a játékosok az ország legjobbjai, nem elég a méretkülönbség. Változóan alakult az első szezonja, de így is gyűjtött 525 yardot 18,8 yardos elkapásonkénti átlaggal (utóbbi csapatrekord). Mindez elég ürügy volt arra, hogy végigbulizza a szezon utáni időszakot – szigorúan csak azt, mert amennyire féktelenül tudott tombolni, annyira alázatosan állt az amerikai futballhoz.

A második szezonja ennek megfelelően még jobb lett, pedig az első három mérkőzést ki kellett hagynia mononukleózis miatt. Végül így is 672 yard és 10 touchdown került a neve mellé, megdöntötte egyeteme valamennyi releváns TE-rekordját. Ekkor már az egyik legígéretesebb TE-prospectnek tartották az országban, egy jó harmadik szezon után a top 10-15-ös kiválasztást sem tartották kizártnak vele kapcsolatban.

SpongyaBob Kockanadrág

A teste azonban, mint ahogy oly sokszor profi pályafutása során, most is közbeszólt. A harmadik évét teljesen ki kellett hagynia, miután egy otthoni edzés alkalmával elrepedt a hátában egy porckorong. Ez természetesen sokat rontott a megítélésén, és ő sem tett sokat azért, hogy ez megváltozzon.

“A combine-on történt. Ott ült velem szemben és kérdezgettem a fociról, tudják, próbáltam őt megismerni kicsit. Ekkor jött a következő kérdésem, hogy mit szeret csinálni a szabadidejében? Alig hittem a fülemnek, mikor Rob azt mondta: “mesét nézni”. Próbáltam nyugodt maradni, majd azt kérdeztem, melyik mesét? “Hát a SpongyaBobot”. Teljesen elképedtem, azt hittem, viccel. Arra tudtam gondolni, hogy ezt a srácot így nem vihetem Bill elé, esélye sem lesz”

– mondta el Jon Robinson, a Pats korábbi egyetemi játékosmegfigyelője.

Nem lehet azt mondani, hogy a fiatal tight endet sikerült volna rendesen felkészíteni. Sőt, jobban járt volna, ha a nagyfőnök Bill Belichick előtt is SpongyaBobbal jön elő.

“Rob megjelent a draft előtti viziten nálunk Foxboroughban, hogy elbeszélgessünk vele és kicsit jobban megismerjük. Elég rosszul sikerült neki a vizit, és amíg elmentünk megbeszélni a hallottakat a többi edzővel, addig beküldtük egy szobába. Mire visszaértünk, már a földön aludt és… Nos nem keltett ezzel jó első benyomást

– emlékezett vissza a draft előtti procedúrára Belichick.

Nem volt könnyű

A nem túl hízelgő első benyomások ellenére a Patriots végül mégis bizalmat szavazott neki, és bár esélye sem volt az első körre, végül a 42. választással a New Englandhez került. A szeleburdi mentalitása mindenki nagy szerencséjére nem látszott meg a pályán, sokat küzdött az edzéseken és a táborban azért, hogy kezdő lehessen.

Nem is lehetett rá panasz: bár nehezen szokott össze Tom Bradyvel, újoncként 546 yardot és 10 TD-t szerzett. A legelső NFL-es elkapásából hatpontos lett, ő lett a legfiatalabb játékos, aki egy meccsen 3 TD-t szerzett, és az első a Patriots történetében, akinek ez sikerült. Csapatszinten már nem volt ennyire sikeres az év, legalábbis Patriots-mércével, ugyanis a rájátszás első körében a Rex Ryan vezette Jets simán legyőzte a 14-2-es alapszakaszt produkáló Patriotsot.

Gronkowkit ez annyira nem hatotta meg, mindig is zseniálisan szét tudta választani a munkát a magánélettől. A szezon végén nekilátott, hogy kiélvezze a kemény munkával megszerzett milliókat és hírnevet – tette mindezt olyan elánnal, mintha csak egy vasárnapi mérkőzésre készülne.

2011 nyarán volt a legidősebb testvérének, Dannek a legénybúcsúja. Las Vegasban. Jártak tucatnyi helyen a Gronkowski fivérek és mindenhol otthagyták a kezük nyomát: törött asztalok, táncolós felvételek róluk, tönkre tett kanapék, levert csillárok és miegymás. És micsoda véletlen, hogy itt is mindössze két szabályuk volt a fivéreknek: sose dőlj ki piától és sose verekedj idegenekkel, hacsak nem önvédelemről van szó. Bármilyen fura, ez elég volt ahhoz, hogy soha ne legyen pályán kívüli balhéja.

2011-ben visszatért a pályára és egyre hihetetlenebb teljesítményt nyújtott. A második évében nagyjából minden számát megduplázta, 1327 yardot és 17 hatpontost hozott csapatának, alaposan kivette a részét a Super Bowlba jutásból. A döntőben ráadásul a Giantsszel találkozott a csapat, tehát itt volt a lehetőség a bosszúra a veretlen szezonért. Gronknak azonban nem volt szerencséje: a Super Bowlt megelőző meccsen bokaszalagszakadást szenvedett.

A sérülés ellenére esze ágában sem volt kihagyni a finálét, a pályán akart küzdeni a csapattársaival. Két hét alatt csak arra koncentrált, hogy rendbe jöjjön a bokája és annyit pihentette, amennyit csak tudta. Befáslizva, de telve erővel lépett a nagy napon pályára, ám ez is kevés volt: nem tudta hozni a szokott formáját, ráadásul egy kulcsjáték alkalmával nagyot hibázott, elhalászták a kezéből a labdát:

“Bohócot csináltak belőlem. Oda kellett volna jobban figyelnem, még jobban leráznom a védőmet, de nem így lett. Chase Blackburn tökéletesen ugrott velem a levegőbe, nem tudtam megakadályozni a tragédiát. Csakis az én hibám volt.”

A döntőt a New York Giants nyerte 21-17-re.

Sérülések hada

Nem volt kérdés, hogy a Patriots szeretné hosszú távon a csapatban tudni az ifjú tight endet, Bill Belichick pedig nem fukarkodott – Gronk mindössze két évnyi játék után kapott egy hatéves, $54 milliós szerződéshosszabbítást (a legmagasabbnak számított a posztján). A támadó esetében azonban minden jóra jut valami rossz: a nagy szerződéssel együtt érkeztek a sérülések is.

A szezon 11. fordulójában eltörte a karját egy már megnyert meccsen, egy extra pontos kísérletnél, így pár hétig kényszerpihenőt kellett tartania. A 17. héten visszatárt a pályára és úgy tűnt, minden a régi kerékvágásban mehet tovább, de egy hétre rá kiújult a sérülése, újabb műtétet kellett elvégezni, így a playoff nagy részén nem tudott részt venni. A Pats végül elveszítette a főcsoportdöntőt a Ravens ellen, Gronkra pedig még egy nem várt műtét várt.

A második alkarműtétje közben megtámadta egy fertőzés, amit ugyancsak műtéttel kellett orvosolni. Amikor már mindenki azt hitte volna, a karja teljesen rendbe fog jönni, kiderült, hogy a csontot ért traumák miatt az nem képes összeforrni, így egy negyedik műtétet is el kellett végezni, méghozzá egy csonttranszplantációt.

Miután a karja helyrejönni látszott, úgy döntött, kés alá fog feküdni még egyszer, hogy a kiújult porckorong sérülését megcsinálják. Igen, szezon közben ugyanis sok gondja akadt a hátával a korábbi egyetemi sérülése miatt, de mindenképpen csak a szezon végét követően akart vele foglalkozni. Szerencsére nem ugyanaz a korong sérült, így a műtét sokkal veszélytelenebb volt.

Így jutott el Gronkowski a 2013-as szezonhoz. A gyógyulási folyamat miatt csak hét mérkőzésen tudott játszani, de így is kihozta magából a maximumot. A sok szakértői találgatás ellenére tényleg remek formában volt és úgy érezte, nem állíthatja meg semmi. Ekkor jött el a Browns elleni meccs a 14. héten, amikor is az ellenfél elkaszálta Rob térdeit, ő pedig a lökés hatására a fejére esett. Agyrázkódást szenvedett, valamint a térdei állapotát tekintve biztos volt, hogy a szezonnak annyi.

“Az járt a fejemben hogy most vége lesz-e a pályafutásomnak. Nem hittem, hogy innen lesz visszaút. Még az edzőmnek is azt mondtam, de biztattak, hogy ebből is csak még erősebben jövök majd ki. Alábbhagyott a jó hangulatom abban a pár hétben, de igyekeztem nem feladni és hinni abban, amit mondanak”

– emlékezett vissza az esetre.

Gronknak két szalag is elszakadt a térdében, ami azt jelentette, hogy újabb műtét vár rá – az elmúlt két évben csak 18 meccsen lépett pályára. De legalább volt ideje kipihennie magát.

Miamiban műtötték meg, ahol végigbulizta a rehabot, sőt még a helyi rendőrséggel is eltöltött egy napot: elkísérte őket a lőtérre, valamint egy drograjtaütésre is. Ezek után készen állt visszatérni Bostonba, hogy megmutassa mindenkinek, hogy ez a sérülés sem veheti el tőle a karrierjét.

Folytatás következik.