A Super Wild Card hétvége szombati mérkőzésein
- a Bills támadósorának mindenre volt válasza a Colts védelme ellen,
- a Seahawks a szezonban mindössze harmadszor hívta be ugyanazt a játékot, Darious Williams viszont pontosan tudta, mi fog következni,
- Sean McVay tökéletesen építette fel a meccsnyerő touchdownt,
- a Washington behívta a létező legrosszabb coverage sémát,
- Brady pedig ismét lenyűgöző volt.
Ezeket elemeztem most ki.
A Billsnek mindenre volt válasza
A Colts nagyrészt a szokásos cover2 védekezésével kezdte a napot, még ha igyekezett is Matt Eberflus védőkoordinátor elhitetni, hogy mást játszanak. De Brian Dabollék fel voltak erre készülve és ki is használták ezt. Például az alábbi játékkal.
A Bills egy vertikális játékot hívott be, aminek az volt a célja, hogy a két safetyt elmozgassák a pálya széle felé és a kettejük közti üres terület még nagyobb legyen, mint általában. A jobb oldalon a tight end Dawson Knox futott egy corner útvonalat, kimozgatva az adott oldali safetyt a szél felé, a bal oldalon pedig a második WR szerepéből Gabriel Davis futott egy go útvonalat külső leverage-dzsel, így a másik safetynek felé kellett nyitnia. Középre pedig Stefon Diggs futott be szintén egy vertikális útvonallal.
Az alábbi képen látható, hogy a két safety kifelé figyel Knoxra és Davisre, így köztük nagy terület nyílik meg Diggs számára.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
Allen még egy pump fake-kel el is hitette, hogy Knox felé passzol, majd megtalálta középen Diggst, aki ütközés közben is megtartotta a labdát. Érdemes kiemelni, hogy nevetségesen jó passz volt, főleg olyan “beleállásból” és mozdulatból. Ilyen passzra nagyon kevesen képesek a ligában, mert bivaly karerő kell hozzá, ha nem tud beleállni az ember. Vagy nézhetjük úgy is, hogy Allennek nincs szüksége arra, hogy beleálljon a passzokba, mert így is megoldja azokat. A hátsó kameraállásból nézzétek vissza a fenti videón, elképesztő.
A második félidőben aztán a Colts megelégelte, hogy nem tud nyomást helyezni Allenre, aki a NextGenStats adatai szerint átlagban 3,38 másodpercig tartotta magánál a labdát, ami az NFL-ben egy örökkévalóságnak felel meg. Úgyhogy a Colts változtatott és olyan dologhoz nyúlt, amit nem szoktunk meg a védelemtől: blitzelt (az egész szezonban csak a Chargers blitzelt kevesebbet a Coltsnál). Azonban ez sem volt sikeres.
A blitz (főleg, ha plusz két ember megy az irányítóra) ugyebár azzal jár, hogy kevesebb embered lesz hátul coverage-ben, így általában single high safetyvel kell próbálkoznod. Ez pedig azt jelenti, hogy Diggs egy az egyben lesz a szélen, most épp TJ Carrie-vel.
Carrie pedig nagyon csúnyán lemaradt, de ennek volt oka (amellett, hogy gyengébb képességű játékos, mint Diggs). Ehhez pedig azt kell tudni, hogy Diggst vették célba idén a legtöbbször curl útvonallal, ahol elindult előre, elhitette a mély útvonalat, majd megállt, visszafordult és elkapta a labdát. Egész pontosan 50 ilyen targetje volt a Sports Info Solutions szerint, a második helyen DeAndre Hopkins állt 33-mal. Az ilyen passzokból jött Diggs elkapásainak harmada és yardjainak negyede.
Szóval Carrie készült ebből, és mivel blitzet hívott a Colts, így logikus lett volna, hogy Allennek hamar kell szabadulnia a labdától, tehát Diggs visszafordul és gyorsabban érkezik a passz. Láthatóan erre készült a cornerback, és megpróbált agresszíven fellépni ez ellen, hogy levédekezze. Diggs azonban nem állt meg, hanem elfutott mellette és sima TD-t szerzett.
Érdemes kiemelni azt is, hogy tiszta maradt a zseb Allen körül, ehhez pedig a futó Devin Singletary járult hozzá nagy mértékben, aki itt is, de nem csak ennél a játéknál vette fel jól a blitzelő játékosokat, leginkább Darius Leonardot.
A Bills és Josh Allen kiváló formában van továbbra is, kíváncsian várjuk, Dabollék mit eszelnek ki a Ravens védelme ellen.
Darious Williams elképesztő interceptionje
Mindig lenyűgöz, amikor a védők előre tudják, mi fog történni a támadóknál apró kis nüanszokból következtetve, emlékezve, hogy ezt a formációt látták már valahol a filmezésekkor. Darious Williams pick-6-énél azonnal a napnál is világosabb volt, hogy itt is erről van szó.
A Seahawks egy motionnel átvitte DK Metcalfet a bal oldalra, kialakítva ezzel egy bunch formációt három elkapóval. Mindeközben a running back a bunch oldalán állt Wilson mellett. Ennyi pedig elég volt Williamsnek, hogy tudja, mi fog következni.
Pedig nem mondhatnánk, hogy ez egy sokat látott játék volt a Seahawkstól, azaz nincs nagy tendenciáról, sokat futtatott playről szó. Steven Ruiz utánajárt a Sports Info Solutions segítségével, hogy mindössze kétszer (!!!) állt fel így a Seahawks az egész év során. Kétszer. Egyszer a 8. héten a 49ers ellen, egyszer a 12. héten a Giants ellen. És mindkétszer ugyanaz a játék volt, egy RPO outside zone futással és beépített WR screennel.
Ennél a játéknál Russell Wilson a snap előtt úgynevezett Ratio readet alkalmaz (erről bővebben írtam az RPO-ról szóló cikkemben pár éve), ami ebben az esetben leegyszerűsítve azt jelenti, hogy mivel három elkapó van egy cornerbackre a szélen, így oda fogja dobni a labdát, nem nyújtja át a futónak.
Williams viszont tudta, hogy ez fog történni, és azonnal elindult a line of scrimmage irányába, hogy lefülelje a passzt. És még így is bravúr, hogy pick-6 lett belőle, mert meg kellett előznie a blokkot és nem elég, hogy leütötte a labdát, meg is tudta fogni, majd lendületből bevinni a célterületre.
Ennél a játéknál egyébként nem hibáztatható senki Seahawks oldalról. Wilsonnak ez volt a helyes olvasása, oda kellett dobnia a labdát. Freddie Swainnek kellett volna ugye elméletben megblokkolnia Williamst, de esélye sem volt odaérni rá, annyira hamar tudta a CB, mi fog következni.
Ez volt egyébként a szezon első screen passza, amiből interception lett. Lenyűgöző.
Amikor a Rams megalapozza a nagy játékot
Na ez egyrészt nagyon szép lesz, másrészt pedig egész bonyolult és különleges. A mindent eldöntő Woods elkapott TD-nél fogunk kilyukadni, de előtte kezdünk egy futással, ami megalapozta a play action TD-t.
Ez egy úgynevezett windback játék egy lead blokkoló elkapóval. A windback alapvetően egy counter játék, csak zónablokkolással. Oké, most sok idegen szót használtam rövid időn belül, szóval megpróbálom kifejteni.
A hagyományos counter játék úgy néz ki, hogy az irányító a center alól a bal oldalra fordul ki, a futó pedig tesz egy lépést a bal oldalra, elhitetve, hogy arra megy a játék. Utána viszont az irányító átteszi a jobb oldalára a labdát és a futó jobbra veszi az irányt, miközben a támadófal jobbra blokkol a guard húzásával (nyilván ezt fordított irányba is el lehet játszani). Counterből induló játékkal foglalkoztunk már idén egyébként, még októberben.
Eddig oké? Lépjünk akkor tovább.
A windback játék tehát a counter másolata, átültetve zónablokkoláshoz. Ezt látjuk az alábbi playnél is azzal kiegészítve, hogy az egyik elkapó (Kupp) személyében egy lead blokkolót is kap a futó maga elé.
Nézzük meg akkor közelebbről. Ahogy a counternél, az irányító balra fordul, a running back tesz egy induló lépést balra, ezzel jelezve a védők felé, hogy balra fog menni a futás.
Utána viszont mindketten megfordulnak és jobbra fog menni a játék. Ideális esetben a bal oldalon berobbannak a védők a backfieldre, de lyukra futnak. Ez történik Jamal Adamsszel (#33) is ebben az esetben.
Madártávlatból is érdemes azért megnézni a dolgot. Woods ugye elfut keresztbe, de ez csak elterelés, “eye candy”, még jobban összezavarva a védőket, hogy mi is fog következni. A Rams ugyebár milliószor hajt végre motiont, kis túlzással nincs is játékuk e nélkül.
Kuppot érdemes kiemelni, mint lead blokkert, aki érkezik a bal oldalról, hogy a kialakított lyukban menjen takarítani a futó, jelen esetben Malcolm Brown előtt.
Egy 6 yardos futást sikerült ebből a játékból kihozni, de ami még fontosabb, előkészítették a következő játékot. Egyből a windback futás után jött a windback play action WR leak, amiből Woods TD-t szerzett.
Érdemes megjegyezni, hogy a Rams nagyon sokat használ tight formationt, ahol a két elkapó a fal mellett áll fel. Ehhez elengedhetetlen, hogy a WR-ek jól blokkoljanak, és mindketten (Woods és Kupp) kiválóak a játék ezen aspektusában is.
A játék alapja ugyanaz, mint az előbb, csak most nincs Woodstól elterelő jet motion. Goff, Brown és Kupp pontosan ugyanazt csinálja, mint az előző játékban (a fal ugye nem tudja pontosan ugyanazt, hiszen nem tolhatják el rendesen a védőfalat, nehogy ineligible man downfield büntetést kapjanak). Viszont most egy play action játékról van szó két megfutott útvonallal, az egyik Reynoldstól egy crosser, a másik Woodstól egy “leak”, amit általában tight enddel szoktak játszani a csapatok, de előfordul WR-rel is (októberben a Bills ilyen játékát elemeztem). A Seahawksnál emberezés van egyébként a secondaryben.
A leak koncepció lényege, hogy jelen esetben az elkapó elhiteti, hogy blokkol a futáshoz, és mire a védők már nem figyelnek rá, kisurran a fal mögött a túloldalon és remélhetőleg teljesen üresen találja magát. Woodson most Shaquill Griffin védekezik, azonban elhiszi, hogy Woods blokkol, leveszi róla a szemét és a futásra figyel.
Nagy hiba, Woods ugyanis megjelenik a túloldalon és senkitől sem zavartatva szerez TD-t. Részben köszönhetően annak, hogy Reynolds elvitte az emberét a túloldalra.
Gyönyörű play volt ez McVaytől, önmagában is, de az ezt megelőző játékkal együtt meg aztán főleg. Erre mondtam a Browns-Steelers beharangozóban, hogy a játékhívás valójában művészet, ahol tudni kell egymásra építeni a playeket és kihasználni többek közt a védelem tendenciáit is, de azt is, hogy a védelem miként reagál az eddig mutatott játékaidra.
A legrosszabb coverage az NFL-pályákon
Azt hiszem, hogy nem írtam még az inverted cover 2 nevű védelmi sémáról, pedig már szándékomban állt korábban is. Ugyanis akárhányszor észreveszem, mindig nagy megégés van belőle. A Washingtonnál ráadásul nem először jött ez elő idén, a Lions ellen is kaptak belőle egy nagy TD-t. Most a Buccaneers mutatta meg Riverának és Del Riónak, miért ne hívják ezt többet senki ellen.
A séma lényege, hogy a safetyk helyére a cornerbackek kerülnek, míg a safetyk a line of scrimmage-hez közelebbi zónákat foglalnak el. Alapvetően egy sima cover2 felállás jön ki belőle (vagy inkább tampa2), csak a szerepek cserélődnek fel. Alapvetően arra találták ki, hogy összezavarják az irányítókat, hiszen a snap után nagyobb mozgások vannak, ezáltal furcsán néz ki a védelem mozgás közben. Na de biztos, hogy ezt épp Tom Brady ellen kell meghúzni?
A Buccaneers egy vertikális játékot játszik (szokás szerint), hárman mennek mély útvonalra. Bal szélen Mike Evans, középen Chris Godwin, a slotból indulva a jobb szélen Antonio Brown.
A jobb oldalon alakul ki előny a Bucs számára, hiszen mélyen két elkapó van egy védő ellen, teljesen esélytelen ez ellen a Washington. Ronald Darby kerül lehetetlen helyzetbe, hiszen bármit csinál, az egyik WR szabadon lesz.
Az inverted cover2 ellen legtöbbször a szélre dobott játék működik, ugyanis a szélről a safety pozíciójába befelé mozgó cornerbacknek nagyon nehéz dolga van, ha meg akar fordulni és ismét ki akar érni az oldalvonal mellé – persze konkrétan ennél a játéknák egy safety is problémás helyzetben lett volna, mert két emberre kellett volna figyelnie, de ha nem lett volna a középső vertikális útvonal, akkor ő ki tudott volna érni a szélre, ellentétben egy cornerbackkel.
Sokan Jimmy Moreland (#20) nyakába varrták egyébként a benyelt TD-t, de nem volt felelőssége végig követni Brownt, az övé a flat zóna volt.
Brady még mindig lenyűgöző
Végül pedig különösebb elemzés nélkül akartam ezt a játékot elővenni, mert elképesztő, amit Brady csinál. Kap egy rossz snapet, de egy kézzel simán megszelídíti, miközben nem veszi le a szemét a védelemről. Aztán másfél másodperc alatt megérkezik az arcába Jonathan Allen, aki villámgyorsan megverte az emberét. És ugye mi a mondás Brady kapcsán? Középről helyezz rá nyomást és bajban van. Nos, ha jó a rendszer és ilyen elkapói vannak, akik gyorsan szabadra tudják játszani magukat, akkor nincs nagy baj, mert így is odadob egy tökéletes passzt az egyiküknek, most épp Evansnek. Lenyűgöző, tényleg.
A Super Wild Card kör vasárnapi mérkőzéseinek legjobb játékaival csütörtök reggel jelentkezem.
[/ppp_patron_only]
Legfrissebb cikkeink
- 36 mérkőzés óta most először nem favorit a 49ers
- A következő héten a Super Bowl hangoverekről írunk
- Pacheco még nem tér vissza, nem játszik DeVonta Smith sem
- A történelem során először változik egy csütörtök esti rangadó párosítása
- Pro Bowler bal oldali tackle-t igazolt a Chiefs
- FK! Preview #12
- Szombati beszámoló #10 – College foci 2024
- Brock Purdy és Nick Bosa is kihagyja a Packers elleni rangadót
- BREAKING: A Giants kivágja Daniel Jonest!
- Rex Ryan kész azonnal visszatérni a Jets élére
- A Dolphins kezdője a legöregebb, a Packersé messze a legfiatalabb
- Jaire Alexandernek elszakadt az egyik szalag a térdében
- Ez nagyon mellé ment – a holtszezon legrosszabb igazolásai
- Veszélyben Brock Purdy hétvégi játéka
- Daniel Jones: Kezdő irányítóból scout team safety
Legutóbbi hozzászólások
- Woland75 on Döntsétek el Ti, milyen témákról írjunk!
- atis123juve on 36 mérkőzés óta most először nem favorit a 49ers
- atis123juve on Rex Ryan kész azonnal visszatérni a Jets élére
- AD94 on Eli Manning az első adandó alkalommal Hall of Famer lehet
- Ragi on Ez nagyon mellé ment – a holtszezon legrosszabb igazolásai
- Kopi3.14 on Jared Goff olyat vitt véghez, amit korábban még senki
- Jani_Kovacs on Jared Goff olyat vitt véghez, amit korábban még senki
- Cseh Tibor on Eli Manning az első adandó alkalommal Hall of Famer lehet
Azért az a Josh Allen dobás elég kemény, csípőből majdnem túl is dobta Diggset. Ha ő egyszer tényleg belejön és meglesz az a 7-8 év rutinja, Isten irgalmazz az AFC Eastnek😈
Darius Williamstől az az interception wow, de el nem akarom hinni hogy ő ezt mostanában látta videózás közben, inkább arra tippelek hogy még a college idejéből maradt ez meg neki🙂
Nem is értem, hogy tud ekkorát dobni. :D
Alig lendíti meg a karját.