A szabadügynökpiac nyitása előtt rengeteg mém és poén született arról, hogy Bill Belichick személyes sértésként élte meg Tom Brady bajnoki címét, és a szinte végtelen elkölthető pénz miatt idén az öreg mester visszavág. Úgy tűnik, Belichick tényleg személyes ügyet csinált a dologból, praktikusan többet költött idén, mint az elmúlt évtizedben összesen. 20 említésre méltó FA érkezett, közülük legalább 15-en kezdő szintűek, miközben hiányposzt szinte nem is maradt.
A Patriotsnak a szezon végén 62 millió dollárnyi cap space-e volt, így nem kellett kivágásokkal foglalkozni. Ellenben lejárt többek között Cam Newton, David Andrews, Joe Thuney, JC Jackson vagy Lawrence Guy szerződése, és az ő pótlásukon túl még meg kellett volna erősíteni a TE, a WR, az LB és az EDGE pozíciót is.
Nyolc égető hiányposztot számoltam össze, melynek már a felét is kihívás lett volna megoldani egyetlen FA alatt. Ugyanis hiába a rengeteg cap space, van még 31 másik csapat, melyek közül páran szintén szeretnének egy-két jobb szabadügynököt, mindenkit egyszerűen nem lehet leigazolni. Legalábbis eddig ebben a tévhitben éltem: Belichick ezzel szemben azon a véleményen volt, hogy lehet bajnokesélyes csapatot építeni 2-3 nap alatt is, így kvázi mindenkit leigazolt, aki csak életjelet mert adni magáról.
Kivétel erősíti a szabályt
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
Mielőtt rátérünk az érkezőkre, nézzük azokat, akik nem New Englandben folytatják a pályafutásukat.
A védelemben nem volt nagy változás: Patrick Chung visszavonult, míg a főleg futás ellen hasznos Adam Butler a Dolphinshoz igazolt. Az támadósorból ellenben többen is távoztak.
Donte Moncrief és Damiere Byrd WR3-4 szintű játékosok. Utóbbi még akár vissza is térhet veteránminimum közeli összegért, de összességében egyikükért sem kár. Brian Hoyer még Jarrett Stidhamhez képest is visszalépés, jó eséllyel vissza is vonul lassan, míg Ryan Izzóból nem lett az új Gronkowski (a tavalyi TE-draft nagyon mellé ment). Mellettük még Marcus Cannon távozott, akiért pár hátsóbb körös picket megcserélt a Texans és a Patriots – ő kezdő szint, de tavaly opt out miatt nem játszott, illetve érkezett a helyére pótlás, így nem keletkezett űr utána.
A legnagyobb nevű távozó természetesen Joe Thuney, aki rekordfizetést kapott a Chiefstől. A megtartása nem ártott volna a támadófalnak, de évi 16 millió dollárt nem ért. New Englandben mindig is jó volt a támadófalember-képzés, egy guard miatt nem omlik össze az egység.
Azt is, azt is, azt is
A Patriots darabra közel 30 játékost igazolt, ebből legalább 15-ben van kezdő potenciál, illetve még öt játékos lehet nagyon hasznos kiegészítő ember. Ez már önmagában egy jó dolog, amihez ráadás adalék, hogy a legtöbb szerződés értéke jelentősen kisebb lett, mint amennyiről az első hírek szóltak.
Az egyszerűség kedvéért menjünk a szerződések nagyságának sorrendje alapján. A Patriots legdrágább idei igazolása a Ravens korábbi pass rushere, Matt Judon lett, aki négy évre évi 13,6 millió dollárért írt alá. Nem vagyok Judon nagy híve, túlságosan rendszerfüggő játékos, ugyanakkor olcsóbban játszik, mint az egyszezonos csoda Trey Hendrickson, és évi 3 millióval keres kevesebbet, mint Bud Dupree vagy Leonard Floyd.
Yannick Ngakoue-nál ugyan drágább egy kicsit, de cserébe futás ellen hasznosabb, illetve jobb napjain még coverage-be is be lehet küldeni. Nem egy tökéletes igazolás, de mivel a Patriots rendszerében lubickolhat, így nem is kell nagyon lehúzni, emellett hiányposztra érkezett, ár/érték arányban korrekt értéken.
A pass rush után BB a skill pozícióra, azon belül is a TE posztra áldozta a legtöbbet: nemes egyszerűséggel leigazolta a piac két legjobb tight endjét. Jonnu Smith és Hunter Henry közül utóbbi a tehetségesebb, vagyis ár/érték arányban a jobb választás, így egy fokkal jobb értékelést kapott, de összességében mindkét igazolás rendben van. Kapásból a csapat két legjobb elkapójává váltak, 25-26 évesek és még blokkolásban sem teljesen reménytelenek. Josh McDanielsnek kész aránybánya, Cam Newton is szeret a tight endeknek passzolni, ezerszer is inkább nekik adjon évi 12,5 milliót a csapat, mint Sammy Watkinsoknak vagy Nelson Agholoroknak.
Utóbbit nem véletlenül emeltem ki, ugyanis a speedster is New Englandben kötött ki (Watkins az előző szerződésével keresett évi 16 milliót). Alapvetően kellett egy ilyen stílusú játékos: megnyújthatja a pályát, jelenleg ő az egyetlen, akiben benne van a nagy játék, ráadásul a csapat legjobb WR-poszton játszó játékosa. Ugyanakkor a tavalyi remek éve ellenére is egy 7-8 milliós játékos: az évi 11 millió nagyon sok, talán a 20 közül ő a legrosszabb fogás ár/érték arányban.
Szintén a Raiderstől érkezett Trent Brown egy ötödik körös pickért, majd a 16,5 millió dolláros fizetéséről és a szerződése hátralévő éveiről lemondva aláírt egy 1 éves, 7,625 milliós kontraktust. Ennyi pénzért ajándék, Cannonhoz képest előrelépés, és mivel igazságtalanul kevés pénzért visszatért a center David Andrews és az akár kezdő guardként is bevethető Tedd Karras, így kvázi lett egy top 10-es támadófala a csapatnak.
Mellettük potom pénzért visszatért Cam Newton, aki jó eséllyel kap még egy évet a rendszerben, illetve James White, aki még mindig a liga egyik legjobb harmadik downos futója. Mellettük még egy WR3 érkezett Kendrick Bourne személyében: Agholorhoz hasonlóan ő is túlfizetett, a tavalyi 667 yardja inkább egy anomália, mint elvárás – ilyen kaliberből akad bőven a rosteren.
A támadósorba más már nem érkezett, ellenben Belichick felhúzott egy kvázi teljes védelmet. Egyrészt visszaigazolta Kyle Van Noyt, aki a tavalyi 12,75 milliós fizetése helyett mindössze 6 millió dollárért fog játszani. Tökéletesen ismeri a rendszert, linebackerként és edge rusherként is használható, ráadásul tavaly is jó volt, leginkább pénzügyi okok miatt szabadult meg tőle a Dolphins. Mellette maradt Deatrich Wise, aki hasznos rotációs játékos, Judonnal kiegészítve egy bőven átlagon felüli minőségű és mélységű pass rusher sora lesz a csapatnak.
A védőfal belsejének megerősítésére sem sajnálta a pénzt Belichick. Lawrence Guy nevetségesen olcsón tért vissza, így a futás elleni védelem alapja adott. Mellette tömegnek ott lesz Davin Godchaux, aki a védelem Agholor igazolása, pláne Guy fizetéséhez képest. A belső pass rush-t pedig Henry Anderson oldhatja meg, aki bár a többiekhez hasonlóan főleg futás ellen jó, de volt már 48 nyomás gyakorlása is egy szezonban.
A secondarybe két játékost hozott/tartott meg Belichick: a safety Jalen Mills egy túlárazott Chung-szerepkört tölthet be a pályán és az öltözőben, míg az elmúlt három évben 17 INT-t szerző és átlag 49,6-os passer ratinget engedő JC Jackson RFA-tenderrel bagóért marad a csapatnál.
Papíron Cody Davis és Justin Bethel is a secondaryt mélyítik, de ők inkább speciális egység játékosokként lehetnek hasznosak. Nem vagyok meggyőzve, hogy kell ennyit költeni a speciális egységre, de végül is elit ST-játékosokról van szó, a világ minden pénzének birtokában belefér – főleg, hogy Nick Folk jó áron írt alá.
Irány a rájátszás?
Egy top irányító nélkül nem sok esélye van a csapatnak arra, hogy megfogja a Billst vagy a Chiefst, de a rájátszásra mindenképp van esélye. A védelem javulni fog tavalyhoz képest (az opt outból visszatérő Dont’a Hightowert nem is számoltam az erősítéseknél), különösen a pass rush, míg az offense szinteket léphet. Thuney ugyan hiányozni fog, de cserébe a fal széle megerősödött és az a fontosabb. A legjobb esetben egy fél potens célpont (Julian Edelman) helyett hirtelen lett 4-5 a csapatban és a drafton még lehet hozni elkapót.
A PFF szerint a Patriots erősödött a legtöbbet tavalyhoz képest, ami mérlegben könnyedén jelenthet 3-4 extra győzelmet. Ez nem biztos, hogy elég lesz a Bills ellen, de a rájátszás adott lehet: semmivel nem tűnik rosszabbnak a Patriots, mint a Dolphins, a Colts vagy a Steelers. Ráadásul nem is költekezett botrányosan túl a csapat: Andrews, White, Jackson, Guy és Wise áron alul érkeztek, Brown és Van Noy szintén áron alul játszik, Judon és Henry reális fizetést kap, és Agholor, Bourne vagy Godchaux is kevesebbet vihet haza az előzetesen nyilvánosságra hozott összegekhez képest.
A draftra így mindössze a guard és a WR1 maradt hiányposztnak, illetve természetesen mélyíteni, fiatalítani a rostert. Nem tökéletes, amit BB csinált, az ilyen nagy bevásárlások nem egyszer sültek el rosszul, de ha nem akar rebuildet, akkor csak így lehet gyorsan eredményt elérni. Sokkal inkább egy ilyen agresszív, ambiciózus építkezés, mint például az a langyos semmi, amit a világ második legtöbb pénzével rendelkező Colts csinált. Értékelés: A-
[/ppp_patron_only]
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások