A jövő sztárjai – Jaelan Phillips

Ha csak a pályán mutatott teljesítményt nézzük, akkor mondhatjuk, hogy Jaelan Phillips az idei draft legjobb védőjátékosa. Nem lehet viszont elmenni amellett, hogy egészségügyi okok miatt egyszer már vissza kellett vonulnia a focitól…

Phillips több sportágat kipróbált a gimiben (foci mellett baseball, atlétika, röplabda), a rácsvonalak közt először tight endként kezdte, azonban végül pass rusherként lett nem csak a posztja, nem csak az állama, de az egész ország első számú tehetsége, megelőzve Najee Harrist és Cam Akerst 2017-ben.

A sok egyetem érdeklődött iránta, végül a UCLA ajánlatát fogadta el, ahová apja és nagyapja is járt, utóbbi a zenei részleg vezetője volt (ez még érdekes lesz). A Los Angelesben töltött két éve nem sikerült olyan jól, mint tervezte. Freshman szezonjában bokasérülés miatt alig játszott, aztán tavasszal mikor a kampuszon rollerezett, elütötte egy autó, amit követően meg kellett műteni a csuklóját. Abban az évben aztán agyrázkódást szenvedett, nem is az elsőt karrierje során, amit követően az orvosok azt tanácsolták neki, hogy hagyja abba a futballt – ő pedig így is tett.

Ezután átment a Los Angeles City College-ra, hogy másik szenvedélyének, a zenének éljen, hiszen rapper és producer akart lenni. A foci viszont hiányzott neki, így meghozta a döntést, hogy visszatér, beadta a nevét a transfer portálra, és a Miami egyetemet választotta a Stanford helyett. A 2019-es évet a szabályok miatt ki kellett hagynia, de 2020-ban ismét pályára lépett, és dominált.

Jaelan Phillips, Miami (6’5”, 260)

▪️ 36” vertical (81st percentile)
▪️ 10’5” broad (90th)

▪️ 4.56s 40-yard dash (93rd)
▪️ 1.59s 10-yard split (88th)

▪️ 4.13 SS (96th)
▪️ 7.01 3C (80th)

MY. GUY.pic.twitter.com/kTQOCQFjwH

— Austin Gayle (@PFF_AustinGayle) March 29, 2021

Erősségek

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

Ha egy laborban szeretnénk összekotyvasztani egy pass rushert, akkor valahogy úgy nézne ki, mint Jaelan Phillips: 195 centi, 118 kiló (habár egyesek szerint ez már vágódisznó súly…), rendkívül hosszú karok, egy 4,56-os 40 yardos idő, 7 másodperces 3-cone drill. Egy kicsit lehetne nehezebb, de összejött neki egy 9,87-es RAS (Relative Athletic Score) mutató a maximális 10-ből, ami idén a harmadik legjobb a pass rusherek közt. Persze az nem elég, hogy valaki úgy néz ki és úgy mozog, mint egy pass rusher, a technikára is szükség van. Phillips pedig ebben is a legjobb az idei classban.

Egy edge rusher alapvetően háromféleképpen tudja megverni a tackle-öket: kívül, belül és keresztül. Akkor lesz valaki top játékos a posztján, ha minimum kettőre, de inkább mindháromra képes. Ha csak az egyikben jó, akkor az NFL tackle-jei nagyon könnyen kiismerik és már előre készülnek rá, így elveszik ezt a lehetőséget, rákényszerítve a védőt arra, hogy másik utat válasszon.

Phillips mind a három úton tud nyerni.

A szélen való győzelemhez elsősorban atletikusságra van szükség, azon belül is robbanékonyságra, sebességre, gyors irányváltásokra és ami a legfontosabb, hajlékonyságra. Minden erre vonatkozó tesztelése a felső 5-15 százalék közé teszi, és ez a pályán is látszik. Emellett az is fontos, hogy hosszúak legyenek a karjai, hogy ő tudjon irányítani a tackle-lel szemben. Pipa.

A tackle-ön keresztül való győzelemhez természetesen erőre van szükség. Ugyan a fekvenyomásnál nem teljesített valami jól, ez betudható a hosszú karjainak, amivel jóval nehezebb ez a gyakorlat. Ha felcsapjuk a meccsfelvételeket, akkor egyértelműen látszik, hogy erős játékosról van szó és a sebességét is jól tudja erővé alakítani. Nem ez az első választása, ha meg kell verni egy OT-t, de erre is képes. Pipa.

A belül való győzelemhez pedig szükség van egyrészt az atletikusságra, másrészt a technikára és a fejben való fejlettségre. Phillips egy nagyon technikás játékos, akinek sok move-ja van, ezek közül is a swim és a chop/rip tetszett leginkább. A legjobb tulajdonsága viszont ebben a kategóriában az, hogy van terve, vannak másodlagos counter move-jai, emellett pedig meccs közben is alkalmazkodik a tackle-ökhöz. A meccs elején bemutat egy mozdulatsort, amivel megágyaz egy későbbi move-nak. Ez is pipa.

Passzsiettetésben tehát nem nagyon találni fogást rajta, legfeljebb annyit, hogy néha túl magasan tartja magát. Ezen kívül viszont komplett csomagról beszélhetünk. A Sports Info Solutions adatai szerint tavaly 35 nyomást, 22 siettetést, 17 QB hitet és 8 sacket produkált 14,5 negatív yardos szerelés kíséretében.

Emellett futás ellen is jó játékos, még ha nem is feltétlen kiemelkedő ebben az aspektusban. Alapvetően úgynevezett “penetrating” stílusa van, azaz berobban a backfieldre és ott akar elsősorban felfordulást okozni – épp ezért volt sok negatív yardos szerelése. Brett Kollman csinált egy videót, ahol a Watt testvérekhez hasonlította Phillipset, részben azért, amiért sokszor talán eredeti feladatával szembemenve is inkább befelé kerüli ki a tackle-t. Ezzel a szélső futásokat feladja, ami problémát is jelenthet, de atletikussága miatt így is több pozitív játékot csinál, mint amennyi probléma származik ebből. Phillips emellett hosszú karjaival jól tartja távol magától a támadófalembert, ezáltal tudja nézni mögöttük, mi történik a backfielden és könnyen jön le a blokkokról is.

Végül érdemes kiemelni azt is, hogy sokoldalú játékos, több felállásból is tud nyerni, be lehet tenni DT posztra is passz szituációkban, mozgékonyságának köszönhetően ugyanis könnyedén veri meg a guardokat. Ezen kívül van tapasztalata két- és hárompontos felállásból is, tehát akár 4-3-as, akár 3-4-es rendszerben is elboldogul, úgyhogy minden csapat rendszerében jól használható.

Kérdőjelek

A legnagyobb negatívumát igazából a bevezetőben ellőttem már: sérülések, agyrázkódások, visszavonulás, és emellé még a zenei szenvedély, bár az talán csak mellékes (egyes játékosmegfigyelők szerint ez az elsődleges szenvedélye, Phillips szerint ez egy kreatív másodtevékenység, de a foci hiányzott az életéből). Ez egyértelműen aggasztó lehet majd az NFL-csapatoknál, és épp ezért fontos az orvosi lelet nála. Ráadásul az elmaradt Combine helyett megrendezett központi orvosi vizsgálatra sem tudott elmenni, mert covidos lett, szóval elég last minute infó lesz majd a csapatok számára, hogy mi is a helyzet vele.

Emellett futás ellen azért nem tökéletes. Néha okos és türelmes, de néha túl agresszíven lép be a backfieldre (ahogy fentebb írtam, ez azért többször jó dolog, mint sem). Emellett nem a legjobb a szerelési technikája, magasan megy szerelni, emiatt több tackle-ről csúszik le, mint kellene.

Megemlíthető még, hogy a kéztechnikája inkonzisztens, hogy néha túl magasan tartja magát (amivel el tudja veszíteni a leverage battle-t) és hogy az optionöket, illetve RPO-kat nem olvassa elég gyorsan. Végül pedig azt, hogy csak egy fél szezonnyi top teljesítményt tett le az asztalra, habár ez igazából egy az egyben összefügg a sérüléses résszel, szóval nem érdemes kétszer számolni.

Összességében

Phillips esete a mintapélda arra, hogy miért nehéz “kívülállóként” értékelni a prospecteket: nincsen meg minden információnk. Ha csak a pályán nyújtott teljesítményt nézzük, akkor szerintem Jaelan Phillips az idei draft legjobb védőjátékosa. Ritka a hozzá hasonló kombináció, amikor tökéletes felépítés, karhossz, atletikusság, hajlékonyság és fejlett technika párosul egymással, amivel egy pass rusher az összes lehetséges módon képes megverni a tackle-öket. Tud nyerni sebességből, erőből, technikából, kívül, belül, keresztül – mindenhogy, ahogy csak elképzelhető.

Azonban mi nem láthatjuk a kórlapját, az egészségügyi leleteit, így információhiányban szenvedünk a csapatokhoz képest. Innen sokezer kilométerről nem tudjuk megítélni, hogy az agyrázkódásai, korábbi sérülései mennyire jelentenek majd problémát az NFL-ben eltöltött évek során. Ebből fakadóan nagyon széles skálán mozog az ő jövője az NFL-ben: tehetsége alapján simán lehet egy elit passzsiettető akár 2-3. évében is, ellenben az sem lenne meglepő, ha újabb agyrázkódások után ismét vissza kellene vonulnia pár szezon után.

Véleményem szerint két megközelítés létezik Phillipsszel kapcsolatban: vagy nagyon magasan lesz egy csapat boardján, vagy nem lesz rajta egyáltalán. Igazából nem lepne meg, ha a Giants elvinné az 1/11-es választási jogával, de az sem, ha csak az első kör végén, mondjuk a Billsnél találna csapatot.

A gifekért köszönet a Weekly Spiral oldalnak. 

[/ppp_patron_only]