Hall of Fame Class 2018

Idén is a most már hagyományosnak nevezhető NFL Honors gálán jelentették be, hogy kik kerültek be idén a Hírességek Csarnokába. Nyáron 8-an húzhatják majd magukra az aranyszínű zakót, többségükben olyan legendák, akiket már a magyar közönség is jól ismerhetett, sőt szeretett. Ray Lewis, Randy Moss, Brian Urlacher, Brian Dawkins, Terrell Owens, csupa olyan játékos, akiknek a nevével itthon is többeknek van meze. Érdekesség viszont, hogy nyolcuk közül öten sosem nyertek Super Bowlt.

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

A szavazás részletes menetéről már tavaly és tavalyelőtt is írtam, így most ezt nem másolnám be újra, a procedúra idén is változatlanul zajlott. Először szavaztak a Senior Commitee 2 játékos jelöltjéről. A szavazók 80 %-ának az igen szavazata kellett, ezt Brazile és Kramer is megkapta. Ezután szavaztak az idei Contributor (general managerek, tulajdonosok, komisszárok, stb.) jelöltről, Beathardról, hasonló rendszerben. Ezután kerültek sorra a Modern Éra jelöltjei, idén is szokás szerint 15-en. Ezt a 15-ös listát szűkítették két lépcsőben 5 főre, majd erről az 5 főről szavaztak újra egyenként, ismét csak az előbb említett 80 %-os rendszerben. Idén az első rostát Isaac Bruce, Joe Jacoby, Edgerrin James, John Lynch és Everson Walls nem élte túl, az utolsó ötről pedig Tony Boselli, Alan Faneca, Steve Hutchinson, Ty Law és Kevin Mawae csúszott le. A hírek szerint a teljes procedúra idén majdnem 8 és félórán át tartott. Az idei 8 Híresség, ABC rendben:

Bobby Beathard (Scout a Chiefsnél – 1963, 1966-67, és a Falconsnál – 1968-71, Dolphins 1972-77 profi személyzetért [értsd játékosokért] felelős igazgató, Redskins GM 1978-89, Chargers GM 1990-2000)

A karrierje végén Ryan Leaf draftolásáról lett igazán hírhedt, de a csapatai összességében 6 Super Bowlt játszottak, amelyek közül 4-et meg is nyertek. Ahogy az életútjából is látszik, szépen lassan küzdötte magát egyre feljebb, egyre előrébb. Már a Chiefsnél és a Falconsnál is jó szeme volt a tehetségekhez, de igazán akkor lendült bele, amikor a Dolphins kinevezte szakmai igazgatónak. A Dolphins két döntőt is játszott a következő években, ’72-ben és ’73-ban is nyertek. A következő évek már playoff nélkül teltek, bár a Miami kétszer is 10-4-gyel maradt le a rájátszásról. 1978-ban viszont szintet lépett, amikor a Washington tulaja, George Allen új general managert keresett, és Beathardra esett a választása.

Nincs rá jobb szó, a következő évtized volt a Redskins aranykora; 3 Super Bowlba jutottak be, ezek közül a XVII-t és a XXII-t meg is nyerték. Előszeretettel cserélte el az első körös draft pickjeit, ezt olyan szinten művelte, hogy az első Super Bowl győzelem alkalmával 27 (!!) free agent volt a keretben. A második, 1987-es győzelmet követő két évben is lemaradtak a rájátszásról, így távozni kényszerült. 1 évet az NBC-nél “pihent”, mint szakértő, majd 1990-ben a Chargers GM-je lett. Itt szüksége volt két évre amíg a maga képére formálta a csapatot, de a San Diego 1992 és 1995 között háromszor is bejutott a playoffba, ebből egyszer, az 1994-es szezon végén a Super Bowlba is, de a Steve Young vezette 49ers ellen nem volt esélyük (26-49).

Pályafutása ugyan a Redskinses idők miatt lett pozitív értelemben maradandó, de karrierjének Ryan Leaf draftolása vetett véget. Erről még a régi Fűzőn packer_nation írt hosszabban, érdemes az archívum mélyére túrni: (https://web.archive.org/web/20120510181657/http://fuzovelkifele.blog.nepsport.hu/archives/2012/04/02/A_legnagyobb_bust_Ryan_Leaf/). Amikor Leafről végérvényesen kiderült, hogy ordas nagy bust lett, az Beathard karrierjét is rövidre zárta.

81 éves, jelenleg Tennesseeben él. Érdekesség, hogy a 49ers irányító C.J. Beathard nagyapja.

Robert Brazile (LB, Houston Oilers 1975-84)

Az idősebb 52-es az idei évfolyamból, aki azt hiszem itthon teljesen ismeretlen a túlnyomó többség számára, de kint sem tartozik az ismertebb játékosok közé. 1/6-on húzta ki az Oilers, és mondhatni bevált, mert Defensive Rookie of the Year címet szerzett a szezon végén. 1976-tól 1980-ig minden évben első csapatos All Pro volt, ’76-tól ’82-ig pedig emellett még hétszeres Pro Bowl résztvevő is. Az Oilers az érkezése évében váltott 4-3-as védelemről 3-4-esre, őt szokás az egyik első igazán domináns 3-4-es külső linebackernek tartani. Néhány év kellett amíg a helyére kattantak a dolgok, de a csapat 1978-ban és 1979-ben is bejutott az AFC döntőbe. Hivatalosan 11 sackkel fejezte be a karrierjét, de ez becsapós, mert a sackeket csak 1982-től számolják hivatalosan. Valójában körülbelül 50 sacket szerzett pályafutása során, valamint közel 1300 tackle-t, ami még mindig elég az Oilers/Titans örökranglista 2. helyéhez.

62 éves, jelenleg Alabamában él.

Brian Dawkins (FS, Eagles 1996-2008, Broncos 2009-11)

Bevallom, tavaly úgy gondoltam, hogy többet kell várnia a HoF tagságra, ha egyáltalán megkapja valamikor. Sorry, tévedtem. Az Eagles viszont nem tévedett, amikor a második kör legvégén egy kompenzációs pickkel kihúzta Dawkinst az 1996-os drafton. Igen, 2. körössel, akkor még egy csapat kaphatott ilyen elit komp. picket. Mindenesetre rögtön kezdő lett, aztán 13 éven át meg is maradt kezdő free safetynek a csapatnál. Az első három éve még nem volt kiemelkedő, de aztán belelendült. Ennek egyik jele, hogy 1999-től kezdődően csak ritkán kerülte el a Pro Bowler státusz. 4 NFC döntőn és egy Super Bowlon járt az Eaglesszel. Ő volt az első játékos, akinek egy meccsen (vs Texans 2002) sack, intercepton, fumble recovery és elkapott TD is állt a neve mellett.

A Super Bowlba jutásban elég nagy szerepe volt, mert a Falcons elleni NFC döntőn leszedte egyszer Michael Vick passzát, a TE Crumplert pedig kiütötte a meccsről. 2002-ben egyébként rögtön 7 éves szerződéshosszabbítással kínálta meg az Eagles, ami egy safety esetében legalábbis ritka. A meglehetősen exkluzív 30/30 club (interception+forced fumble) tagja, de csak Charles Tillmannek és neki van meg a 35/35 is. 2008-ban a Cardinals elleni NFC döntőn elszenvedett vereséget követően eligazolt a Broncoshoz egy 5 éves szerződést aláírva, de végül 2012 tavaszán visszavonult. Végül 26 sack, 37 kierőszakolt fumble és 37 interception áll a neve mellett

2016 óta megint az Eaglesnek dolgozik (Executive of Football Operations For Player Development), így akár Super Bowl győztesnek is tekinthető. Elég jó hétvégéje volt, szombaton Hall of Fame tagság, vasárnap Super Bowl győzelem.

Jerry Kramer (RG, Packers 1958-68)

Mondhatni végre, ugyanis meglehetősen érthetetlen volt, hogyan kerülte el eddig Kramer Cantont. 10-szer állt már a küszöbön és került be majdnem a kiválasztottak közé, de végül mindig mást választottak ki helyette/előtte. A 60-as évek legendás Packersének egyik alapembere, nélküle nem nyertek volna 2 Super Bowlt, illetve 5 NFL bajnoki címet.

Az 1958-es draft 39. választásával került Green Baybe, de amellett a draft mellett nem érdemes csak ennyivel elmenni, mert az nagyjából minden idők egyik legzseniálisabb draftja lehet. A Packers a 2. körben (15. hely) FB Jim Taylort húzta (HoF tag), a harmadikban (3/36) pedig LB Ray Nitschkét (szintén HoF tag) és most már Kramer is megkapja az aranyszínű zakóját. Abban az időben egyáltalán nem volt szokatlan, hogy falembereket foglalkoztattak rúgóként, 1962-ben és 1963-ban is ő volt a csapat kickere. A ’62-es NFL-döntőben például a Giants elleni 16-7-es győzelemből 3 mezőnygóllal és egy extra ponttal is kivette a részét. Meglehetősen sűrűn sérült meg a pályafutása során, 11 szezon alatt 22-szer (!) feküdt a kés alá. Ötszörös All Pro és háromszoros Pro Bowler. Ebben a videóban épp Vince Lombardi magyarázza a Green Bay egyik alapjátékát (Kramer a 64-es):

82 éves, jelenleg idahói Boise-ban él.

Ray Lewis (LB, 1996-2012 Ravens)

Igazi legenda, akit mindenki ismer. A játéka tette Hall of Famerré, a tánca viszont ikonná. Ő volt a Ravens 17 éven át, és Ed Reedel együtt talán ő volt maga Baltimore is.

Ugyanúgy az 1996-os drafttal indult az NFL-es pályafutása, mint Dawkinsé, de őt első körben választotta ki az akkor induló Ravens franchise. A keményen ütköző linebacker archeotípusa, igazi vezéregyéniség a pályán és azon kívül is. Kétszer volt az Év Védőjátékosa (2000, 2003) és Super Bowlt is kettőt nyert (XXXV és XLVII). Az a 2000-es Ravens D# máig legenda és zsinórmérték sokaknak. Az első játékos, aki 40+ sacket, 30+ interceptiont gyűjtött, emellé még hozzátett több, mint 2000 szerelést, mindezt 228 meccs alatt. Rekordjai még sokáig kitörölhetetlenek lesznek a Ravens és az NFL könyveiből. 8 All Pro, 13 Pro Bowl fűződik a nevéhez. 2000 után mindössze 4 évben nem jutottak be a playoffba, de az újabb Super Bowl győzelem mindig elkerülte a csapatot. Egészen 2012-ig, amikor jobb divízión belüli mérleggel megelőzték a Bengalst a csoportban, 2013 hihetetlen januárjára pedig még emlékszünk. Többünkben volt olyan érzése fordulóról-fordulóra, hogy itt csak a Ravens nyerhet. És így is lett, Lewisnak megadatott, hogy a csúcsról vonuljon vissza.

Randy Moss (WR, 1996-2004 Vikings, 2005-06 Raiders, 2007-10 Patriots,  2010 Vikings, 2010 Titans, 2012 49ers)

Őt elsőre beválasztották, Owenst pedig megváratták. Ennyit számítana a népszerűség? Mert a karrierjük során elért számokban nincsenek nagy különbségek. Többnyire ráadásul még Owens a jobb, Mossnak viszont 3-mal több elkapott TD-je van (156-153), mint Owensnek.

Mindenesetre még jelenleg is 2 fontosabb NFL rekordot tart; rookie elkapott TD rekord (17) és egy szezonban elkapott TD rekord (23, 2007-ben). Első körös pickkel került Minnesotába, ahol rögtön egy OROY díjjal kezdett. Az a ’98-as Vikings 556 pontot szerzett abban az évben, amivel több mint 50 pontot vertek a Niners 4 évvel korábbi rekordjára, de még most az 5. helyen állnak vele. A Super Bowlba jutás nem jött nekik össze, de Mossnak 7 év alatt 5 Pro Bowl igen. Végül 2005-ben elcserélték Oaklandbe, ahol viszont két szenvedős év következett. 2007-ben a draft alatt szerezte meg magának a Patriots, mindössze egy 4. körös pickért.

Belichick kezei alatt újra felívelt a karrierje, 2007-ben a TD-rekordja aktívan hozzájárult a veretlen alapszakaszhoz, de a döntőben az elkapott TD-je ellenére is kikaptak a Giantstől.

Összességében ő volt a második játékos, akinek 10 db 1000+ yardos szezon is összejött elkapóként, végül 982 elkapással, 15292 yarddal és 156 touchdownnal zárt, de emellett volt még 1 TD-je returnerként is, illetve 2-t passzolt ő maga is.

Jelenleg az ESPN vasárnapi és hétfői felvezető műsorában tevékenykedik elemzőként.

Terrell Owens (WR, 1996-2003 49ers, 2004-05 Eagles, 2006-08 Cowboys, 2009 Bills, 2010 Bengals)

Róla renningan már hosszan írt tavaly ilyenkor, így én most nem méltatnám újra a pályafutását.

Minden idők legzseniálisabb seggfeje – Terrell Owens

Az viszont érdekes, hogy két év után idén végre bekerült a Hall of Fame-be, főleg egy ilyen “sűrű” évben, mint az idei. Szerintem Moss miatt szavazták be őt is, mert ha Moss HoF-tag, akkor az világbotrány lenne, ha Owens nem lenne bent, de ez magánvélemény. Így is minimum fura volt, hogy két évig nem került be, sőt tavaly még a 15-ről 10 főre való szűkítést sem élte túl. Számos szavazó próbálta megmagyarázni tavaly a Honors gálát követő napokban, hogy “de hát a pályán kívüli ügyei, de hát nem volt jó csapattárs, de hát nem nyert Super Bowlt soha, de hát voltak azok a pályán lévő ügyei is (pl. vs DeAngelo Hall vagy amikor 2000-ben a Boys ellen egy TD-t a pálya közepén lévő csillagon ünnepelt meg)”. Mert ezek mind igazak, de a tavalyi év után az idei beválasztásával nagyjából a teljes szavazóbizottság s***et csinált a szájából.

Terrell Owens még mindig a második helyen áll az elkapott yard örökranglistán, de ha Larry Fitzgerald mégsem vonulna most vissza, hanem vállalna még egy évet, akkor ő nagyjából 400 yard hátrányból még megelőzhetné.

Brian Urlacher (LB, Bears 2000-12)

Ha tippelnem kéne, akkor a hazai Bears szurkolók jó része miatta lett “bearses”. 1/9-es választással került Chicagóba, és rögtön DROY címmel nyitott. Villámgyorsan vált vezéregyéniséggé és közönségkedvenccé. Ez a csapat eredményeiben még néhány évig nem igazán mutatkozott meg, de 2005-2006-ra a Bears védelem nagyon kigyúrta magát, igazán korszakos egység volt, ahol Urlacher volt a vezér, az agy. Viszont maga a csapat rettenetesen féloldalas volt, a ligaverő D# és a visszahordó Devin Hester mellett csak egy Rex Grossman fémjelezte offense-re futotta. 2005-ben ez 2. kiemeléshez (11-5) és egy Divisional Roundos vereséghez volt elég (vs Panthers 21-29), de 2006-ban már összejött a Super Bowl SexyRexy ellenére is. Ott viszont hiába kezdtek egy visszahordott TD-vel, a Manning vezette Colts ellen nem volt esélyük (17-29). Innentől viszont csak 8-8 körüli évek jutottak neki, de egyszer 2010-ben még megvillanhatott a playoffban is. A Packers elleni főcsoportdöntőn 9 tackle, 0,5 sack és egy interception fűződött a nevéhez, igazán nem rajta múlt.

1353 szereléssel még sokáig tartani fogja a Bears franchise rekordját, emellett 41,5 sackje, 22 interceptione is van, utóbbiak közül ötöt vissza is hordott TD-re. Ötszörös All Pro, nyolcszoros Pro Bowl résztvevő.

[/ppp_patron_only]