GOAT SB – Elődöntő 3. párharc eredmény

Minden Idők Legjobb Super Bowlja játékunk harmadik elődöntőjében Eli menekülése és David Tyree Helmet Catch játéka mérkőzött meg Ray Lewis búcsújával, és az Áramszünettel. Ebben a párharcban mind a szerkesztők, mind az olvasók részt vettek egy szavazás formájában. A párharc véget ért, lássuk ki jutott a döntőbe.

Kronikk: Talán itt volt a legkönnyebb döntésem az elődöntők között. Az egyik oldalon ott van a tökéletes szezon elbukása, ami minden Patriots játékosnak és szurkolónak talán a legfájóbb vereség amit valaha elszenvedtek. A másik oldalon pedig egy rekord hosszú (az áramszünet miatt) és egy végletekig izgalmas döntő, amivel egy legenda visszavonulhatott. A Giants-Patriots meccs is izgalmas volt végig, de az egy kicsit másképp, mint a Ravens-49ers. Ray Lewis búcsúja egy gyűrűvel és John Harbaugh döntése az önsafetyvel, nálam többet jelent, mint a tökéletes szezon elbukása. KGYM kolléga majd biztosan jobban ráépíti az értékelését, de azért érdekes belegondolni, ha esetleg azt a döntőt a 49ers nyeri, akkor Flacco és Harbaugh még mindig Baltimoreban lenne? Ezért is érdekesebb számomra ez a döntő, így nálam a 47. döntő nyerte ezt a párharcot.

Jarred: Én egy kicsit más véleményen vagyok. Nem igazán látom, hogy a Ravens-49ers döntő mitől lett volna olyan hihetetlenül izgalmas. Az áramszünet előtt csak a Ravens volt a pályán, utána meg szinte csak a 49ers. Alárírom a vége felé már tényleg izzadós lett, de az út odáig… Hát maradjunk annyiban, hogy nem győzött meg az döntő.
Ha nagyon szigorúan nézzük, akkor a 42. Super Bowl sem volt egy végletekig kiélezett mérkőzés. Sokáig 10-7 volt az állás, és igazán csak az utolsó percekre pörögtek fel az események. Na de akkor tényleg felpörögtek. A Helmet Catch-et még azóta sem akarom elhinni, hogy megtörtént. Ahogy azt sem, hogy Samuel elejtette a tökéletesen a kezébe dobott labdát. Nagyon rossz emlék az a döntő, és bár minden zsigerem ellene van, de a helyzet az, hogy a saját magam által felállított szempontrendszer alapján ennek kell adnom a szavazatomat. Izgalomban szerintem felülmúlja a másikat, és történetben is övé az előny. Szép Ray Lewis búcsúja, és az áramszüet sem mindennapi. Csakhogy a Helmet Catch is ezerből egyszer történik csak meg, ahogyan azt sem fogjuk túl gyakran látni, hogy egy 18-0-ás csapatot legyőz, egy alapvetően sokkal gyengébb alakulat. Nem szívesen, de a Patriots-Giants döntőnek adom a szavazatom.

Olvasók: Ti ebben a vitában Kronikk mellé álltatok, és 62-38 arányban a 47. döntőt hoztátok ki győztesnek a párharcból. Jár érte a pont.

KGYM: Teljesen, TELJESEN megváltozott volna a liga arculata, ha a 49ers nyeri a meccset – megjegyzem szerintem jobban megérdemelték volna. A Harbaugh-testvérek valószínűleg pont fordított karrierpályát futottak volna be, Flacco rég kizúgott volna (a Ravens pedig az irányítódús draftokat kihasználva építhette volna újra magát), míg Kaepernick térdelése még nagyobb visszhangot válthatott volna ki. Ne legyenek kétségeink: Randy Moss ujjain fontosabb lett volna egy gyűrű, mint Ray Lewis kezén kettő. És talán a speciális egységet is egy kicsit kevésbé becsülnénk meg.

Renningan: Nekem bevallottan a 49ers-Ravens párharc az egyik nagy kedvencem annak ellenére, hogy egyik csapatot sem szerettem. Izgalmas, emlékezetes döntő volt, egy remek kis történettel, hisz végülis ez volt Ray Lewis és Ed Reed utolsó nagy menetelése, az önsafety pedig GOAT játék nálam. Ezzel szemben a sikertelen tökéletes szezon igazából arról a szenzációról szól, hogy a kis Giants meg tudta verni a Patriotst. Érdekes meccs volt, szoros is, benne egy szintén GOAT esélyes játékkal, de összességében nekem a Ravens-49ers sokkal többet nyújtott.

A 42. Super Bowl így 4-1 arányban alulmaradt, és érzékeny búcsút veszünk tőle. A 47. Super Bowl azonban bejutott a döntőbe, hogy még egyszer utoljára megvívjon a GOAT SB címért. Az utolsó párharc holnap érkezik, és utána jöhet a döntő.