Josh Gordon átment a fizikai felmérőkön, tegnap már teljes felszerelésben edzett, a Patriots pedig aktiválta az eltiltásból visszatérő elkapót – eddig az NFI, azaz a Non Football Injury listán volt -, így jelenleg semmi sem gátolja őt abban, hogy ott legyen a pályán szeptember 8-án éjjel, amikor a Patriots a Steelerst fogadja az alapszakasz első vasárnap esti rangadóján.
Mindeközben a Hazafiak kivágták Maurice Harrist, akiről az OTA-k alatt és az edzőtábor elején kiváló híreket lehetett hallani és sokan úgy gondolták, felfér majd az 53-as rosterre keretszűkítéskor. Ezzel a lépéssel ez már nyilvánvalóan nem fog megtörténni. Harrist idén igazolta a Patriots a szabdügynökpiacról, miután kvázi senkinek nem kellett a Washingtonban megbukott elkapó. Az első előszezonmeccs után azonban megsérült, ezen felül Jakobi Meyers előrelépése, illetve Edelman és Gordon visszatérése megpecsélte a sorsát.
Ha szeretnél a Fűzővel Kifelé! közösségéhez tartozni, kedvezményesen fogyasztani a Kandallóban vasárnaponként, vagy akciósan hozzájutni minőségi NFL-es ereklyékhez, vagy csak szeretnéd a munkánkat támogatni, itt a tökéletes alkalom – Legyél te is FK! Klubtag!
Nem tudom örülni kell-e ennek a lépésnek. Gordonnal szokatlanul humánus a csapat. BB-nél többnyire az kap esélyt aki nagyot dob ellenünk. Gordon 2013-ban elég jól játszott a Foxborough-ban ez tény, de ennyire nem.
Viccet félre téve, kockázatos ember a keretben továbbra is. Sokat emel a csapaton, ha játszik, de ki tudja mikor unja meg, mikor szippantja be megint az örvény. Hát szurkolok neki, hogy sikerüljön visszakapaszkodnia valami normális létbe, de nyilván vannak komoly kételyek. Ha csak feleannyira szeretné ezt a játékot, mint TB, akkor lenne esély.
Viszont Maurice Harris kidolgozta a belét a holtszezonban, jól is teljesített, helyenként remekül, aztán megsérült a Titans ellen, így legalább nem fájt annyira elküldeni, legalábbis a csapatnak. Hát ez meg nem oly humánus. De már a gólyás néni is megmondta, hogy: hát, ez van.
A játék szeretetének és a függőségnek nincs közük egymáshoz, ergo nem javítana a helyzetén, ha még jobban szeretné a játékot.(bár fogalmam sincs – és feltételezem senkinek sincs -, hogy mennyire szereti)
Szerintem meg de. Motiváció. Egy függőségről csak nagyon erős motivációval lehet lejönni, az lehetne egy másik szenvedély is, mondjuk, hogy imádja amit csinál, még ha szenvedésekkel jár is.
Azt csinálta egész életében, vélhetően szereti, különben nem csinálná(mármint a focit). A függőség pedig nem olyan dolog, amiről lepattansz, ha ugyanazt csinálod, mint korábban. Az esetek többségében egy eltérő impulzus szokott sikeres lenni, nem a megszokott, berögzült mindennapok, amikhez általában köthető a függőség is. Ha laikus vagy a témában, akkor megértem ezt az elképzelést, de a cuccról való lekattanáshoz ennél több kell.
Szerencsére laikus vagyok a témában és már az is maradok. Csak a cigiről mondtam le szenvedélyes dohányos létemre, és abban a motivációnak nagyon komoly szerepe volt. Ez a téma azért annyira nem érdekel, úgyhogy hanyagolhatjuk.
Abban viszont elég komoly kételyeim vannak, hogy Gordon mennyire szereti az NFL-es focit. Elképesztően tehetséges benne és ezért még sikeres is, ezért csinálta, csinálja. Nekem nagyon nem úgy tűnt a srác, hogy imádná.
Helyes döntés, én is nikotinista vagyok, de már 19 éve tiszta. És mostanában már a szivar illatától sem kábulok el, mint korábban… :D
Csodálnám, ha nem szeretné, különben mi a frászért játszott volna középiskolában, egyetemen ingyen, csak a hírnévért? ;) Szerintem nincs egyetlen játékos sem a ligában, aki ne imádná ezt a játékot. Megélhetésért ennyi rizikót nem vállal az ember, hiszen a középiskolában játszók közül százalékosan kifejezhetetlenül kevesen jutnak el odáig, hogy ebből megélhessenek.
Biztos valamikor nagyon szerette, vagy vonzotta a játék. Aztán (szerintem) kiderült, hogy zseni benne, de nem lelkesedik érte annyira, mint sok kevésbé tehetséges társa. Volt ez a Good Will Hunting. A srácnak jobbam ment a matek, mint bárkinek, de nem imádta. Szerintem van ilyen.
Amerikai focit játszani, olyan mint felmászni egy 8000 méter feletti csúcsra, sok minden lehetséges, de egy dolog garantált: a szenvedés. Neki úgy tűnik sokszor ez nem hiányzik annyira, hogy visszatartsa. Aztán lehet most olyan lelkes lesz, mint JE. Ha ez egyáltalán lehetséges.
A Good Will Hunting az egyik kedvenc filmem és gyönyörűen mutatja be, hogy mik határozzák meg egy ember döntéseit. Willt a szeretethiány(árvaként perverz és betegesen szadista nevelőszülők verték) terelte el a matematikától és nem a matematika iránti csömör, amit tökéletesen vezet le a Robin Williams alakította pszichológus. “Nem érdekel a matematika, mégis a legjobb egyetemen takarítasz.” És erre ébreszti rá a film vége felé a legjobb barátja, Chuckie, aki azt vágja a képébe, hogy “engem sértesz meg, ha itt maradsz az építkezésen sittet hordani.”
Szóval nem, ahogy Will Hunting a matekot, úgy vélhetően Gordon sem utálja a focit, mindössze rossz környezeti hatások eredményeként helytelen következtetésekre jutott, amik elterelték a figyelmét arról, amit tulajdonképpen szeret. Már csak az a kérdés, hogy sikerül-e őt ráébreszteni, hogy hol tévedett és újra felébreszteni, felszínre juttatni benne elrejtett lelkesedést, már amennyiben ez nincs meg jelenleg, illetve elterelni a függőségétől és más célt adni neki, ami örömet nyújt. A szenvedés, a küzdés pedig az életének a része, ahogy a foci is.
Az elemzésed köszönöm, nagyon tetszett, és jelenkori világunkban nagyon is gyakori ez, és egyre jellemzőbb, hogy a pszichikai, mentális adottságok éppen annyira fontosak, mint az alap tehetség, bármennyire ragyogó is az utóbbi.
Fischer a sakkozó, meg Törőcsik András jutott eszembe, meg sok művész, aki mind baromi tehetséges volt, de bocsáss meg, hogy továbbra is így fogalmazom, nem szerette eléggé a maga területét (Leonardotól Rimbaudig, Gogoltól Whitney Houstonig) bár elképesztően tehetséges volt. Nyilván ezek a Peer Gynt jellegű tévelygések az életben, mind-mind mélyebb okokra vezethetők vissza, de most inkább visszatérek egyszerű szurkolónak, bár nyilván szorítok Gordon meggyógyulásáért, de a Pats miatt is aggódom amíg nálunk van.
Fishernél az agyával voltak gondok, nem a rajongásával, Törőt elrontotta a környezete és az akkori rendszer, ahogy Ebedlit is, nem is volt abban a generációban kiemelkedő focista, aki vitte valamire, szemben Leonardoval meg a többi általad felsorolttal, akik azért valakik lettek. A nagy sikerekhez kell néha az is, hogy az illető kicsit monomániás legyen és képes legyen erre koncentrálni évtizedekig, ami azért rohadtul unalmas egy idő után. Ezért sem engedi BB lazítani a játékosait, mert a túl hosszú kikapcs alkalmat ad más dolgok iránti rajongás kialakulásának, ami megosztja a figyelmet, márpedig úgy nem lehet csúcson maradni.
Örülni kell. Vagy win-win szitu lesz, és kapunk egy Moss kettőt, vagy segíti a csapatot ameddig tudja. Ilyen tehetség nem minden fán terem.
Én is ezen mosolygok, hogy az vaskezű (és szívű) BB mennyire engedékeny vele kapcsolatban. Kb a negyedennyi stikli után játékosainak 99%-t rég postázta volna a ̶B̶r̶o̶w̶n̶s̶b̶a̶ Kanadába, de őt nem. Nem is egy (ami már nagy szó lenne), hanem sokadik esélyét kapja, ez is mutatja, mennyire nagy tehetségnek tartja…
Gordont aktiválni!
Az olló tovább dolgozik, kivágták Pennel-t és Keionta Davies-t is. Meg igazoltak 2 embert az utolsó meccsre agyonveretni magukat. :)