Connect with us

Összefoglaló

A kör bezárult: Bajnok a Denver Broncos

Kicsit több, mint három éve összeroskadva ültem egy budapesti vendéglátóipari egység asztalánál és néztem, ahogy a liga akkori legjobb offense-e Manninggel az élen hogyan kap ki nyert helyzetből a Baltimore Ravens elleni Divisional Round mérkőzésen, többek között a defense gyengeségei miatt. Akkor a védelem cserben hagyta Manninget és a támadókat. Egy évvel később a special team és saját maguk is beálltak a sorba a Super Bowlban és megint elvérzett egy, a liga többi csapatánál két fordulattal erősebb támadósor Manninggel. Abban az évben láthattuk utoljára azt az offense-t, a Sheriff vezetésével, amit jó volt nézni és hirdette az öreg QB klasszisát. Idén az első fordulótól kezdve érezni lehetett, hogy itt valami más dolog van készülőben. Végül a sejtés beigazolódott. Manning már nem az a megállíthatatlan elit irányító, aki egyszer volt és élete legrosszabb szezonját hozta. A Kansas City Chiefs elleni második mérkőzés eljutott a mélypontra és le is kellett cserélni. Csak ültem otthon a mérkőzés után és azon gondolkoztam, hogy nem lehet így vége. A csapat azonban nem adta fel, küzdött és hol szerencsével, hol szép, hol csúnya játékkal beküzdötte magát a Playoffba. Ráadásul az AFC 1. kiemelését is sikerült megszerezni ez pedig hatalmas löketet adott. Valamit elkezdtek törleszteni Manning felé.

 

Az utána eltelt két mérkőzésen a Broncos támadójátéka semmit sem javult. Sőt, ha lehetett még olyat, akkor romlott is. A védelem viszont talán még élesebb volt és az AFC oldalán lévő két legjobb támadósort (sérülésekkel karöltve) valami csodával határos módon sikerült olyan kevés ponton tartani és olyan hibákba belehajszolni, amivel az offense egy-egy jó drive segítségével élni tudott. Már semmi nem Manningről szólt, belekényszerült egy game manager irányító szerepébe, aki a legminimálisabb kockázatvállalással vezeti az offense-t. Eljött a Super Bowl napja és a túloldalon ott állt a liga – sokak által megszavazott – legjobb támadósora, az igazi dual threat, Cam Newton vezetésével. Félve, de reménykedve ültem le a képernyő elé és vártam a csodát.

 

A mérkőzés eleji pénzfeldobást a Panthers nyerte és nagyon rutinosan átadták a lehetőséget a Broncosnak, hogy Manning jó gyorsan megérezze a törődést. A terv azonban nem sikerült, Kubiakék ezúttal is egy kiváló kezdő drive-ot raktak össze, mindössze szokásosan a befejezés hiányzott, így jöhetett McManus és egy jó field goal. Az előnyben való játék magabiztosabbá tette a defense-t és gyorsan le is parancsolták Newtonékat, de ez sokat nem ért, ugyanis a második drive-tól kezdve a denveri támadójáték nem létezett. A védelem viszont ekkor kezdett el igazán játszani. Igaz ehhez a sors keze is kicsit kellett. Newton ugyanis egy hosszabb játék során jól találta meg Cotcheryt, akinek a kezében dadogott a labda, odaért a védő és földre kerültek. A bírók a pályán incomplete passzt ítéltek, révén, hogy a labda földet ért. A visszajátszások során látszott, hogy a rutinos elkapó keze valamelyest a labda alatt van, de talán a csücske földet ért. Én részlehajlás nélkül azt mondom, hogy nem lehetett tisztán megítélni, hogy egy pillanatra nem ért-e a földet a labda, így call stands döntés született, tehát nem elkapás. Meggyőződésem, ha a pályán complete passzt ítélnek, akkor az is marad, mert nem találtak volna megdönthetetlen bizonyítékot. Ez a játék később nagyon fontossá vált, mert ebben a támadásban később Von Miller ért oda Newtonhoz és nem csak hogy sackelte, de ki is ütötte a labdát a kezéből, amit Malik Jackson szedett össze az end zone-ban. 10-0, a Broncosnak megvolt a biztonsági játékhoz szükséges előny.

 

 

Newtonék azonban gyorsan összekapták magukat és a következő drive-ok közül egyet végig tudtak vezetni. Talib hathatós közrejátszásával (világ idiótája) eljutottak a goal line-ig, ahonnan Jonathan Stewart repült be a célterületre. 10-7. A Broncos támadósora folytatta a sormintát, 3 and outra kényszerültek folyamatosan és a saját térfelükről indulva semmit sem tudtak kezdeni a labdával. Ez azonban a Panhersre is igaz volt. Newtonék küzdöttek-küzdöttek, de egyáltalán nem tűntek olyan félelmetes egységnek már, mint a regular seasonben. Egy carolinai punt után Norwood nem jelzett fair catch-et, pedig szinte az arcába voltak a Panthers játékosok, akik miután jól megsimogatták a testét, csak bambán nézték, ahogy a Super Bowlok történetének leghosszabb punt utáni visszahordását mutatja be 61 yardért. A támadók természetes nem tudták bevinni, de McManus magabiztos volt, 13-7.

 

 

A Panthers tovább szenvedett, egyszerűen nem tudtak mit kezdeni a Denver védelmével. A futást csírájában fojtotta el a Broncos, Newton futásai sem ültek pár menekülés kivételével. Amikor pedig végre volt egy szép Tolbert futás, akkor jött Darian Stewart, aki kiütötte, majd Trevathan aki összeszedte a labdát. Az MVP rákényszerült arra, hogy passzal nyerje meg a meccset. Ez azonban nem látszott sikerülni. A támadóoldali szenvedés folytatodott mindkét oldalon. Manningék bár később újra jó mezőnypozíciót kaptak és végre haladtak is kicsit előre, de aztán váratlan dolog történt. Egy Sanders felé szálló labda túl alacsonyra sikeredett, ezt pedig a visszalépő defensive end, Kony Ealy, Odell Beckhamet megszégyenítő mozdulattal szedte le.

 

 

A félidő végéig már nem nagyon történt semmi, a két védelem kontrollálta a meccset. Manninget és Newtont összesen 12-szer sackelték, a két legjobb Ealy 3-mal és Miller 2,5-lel lettek. A félidő stílszerűen egy DeMarcus Ware sackkel fejeződött be. A futás nem csak a Panthersnek, a Broncosnak sem ment, egy nagy 34 yardos Anderson futáson kívül totál reménytelennek tűnt a helyzet. Abban tehát nem nagyon lehetett bízni, hogy a támadók megnyerik, de kitud-e tartani végig a védelem? Ez volt a kérdés az ótvarszar Half Time Show alatt.

 

A második félidő aztán ott folytatódott, ahol az első véget ért. Azaz az első játék után. Itt ugyanis egy pillanatra úgy tűnt, hogy a Carolina passzjátéka beindul, ugyanis előbb egy 45 yardos passzal találta meg Newton az addig láthatatlan Ted Ginnt, majd pár futás és egy 14 yardos passz újra Ginnek. 44 yardról következett az elég biztos lábú Gano, de kihagyta. Ekkor következett a szokásos egy drive, amit félidő után is megcsinált a Broncos offense. Nyilván befejezés nélkül. McManus pedig 30-ról nem hibázott. 16-7, újra megvolt a touchdownon kívüli különbség. Sietőssé vált a Panthersnek, ekkor már többnyire passzal operáltak, ami előbb eredményt hozott és újra a Denver térfelén voltak, de jött ismét a védelem. Ward szedte le Newton passzát, majd előbb úgy tűnt letérdel vele, de valami megmagyarázhatatlan döntés által felállt, hogy visszahordja. Annak rendje és módja szerint ki is ütötték a kezéből, de ismét Trevathan szedte össze a fumble-t.

 

int-fumble.w529.h352

 

Az utolsó negyed aztán úgy tűnt fordulópont is lehet. Manning egy drive-on belül két fumble-t is vétett, melyből a másodikat már a Panthers szedte össze, így átfordulhatott volna a momentum a Párducokhoz. A fumble-t egyébként ki más, mint Kony Ealy harcolta ki. Ha nyer a csapata senki nem veszi el tőle az MVP címet. Végül 3 sackkel, 1 interceptionnel, 1 kiharcolt fumble-lel és 5 szereléssel zárt. Csapata azonban csak mezőnygólig jutott, de ezzel újra egy labdabirtoklás volt a különbség, 16-10.

 

A Broncos teljesen feladta a támadás lehetőségét és ismét a védelem kezébe adták az életüket. Ez a védelem azonban nem egy átlagos, de nem is egy jó védelem. Ez A Védelem idén. Két drive-val később a Panthers elég mélyen a saját térfeléről kellett, hogy induljon. Von Miller ismét odaért, kiütötte a labdát újra Newton kezéből, ezt pedig Ward szedte össze 5 yardra a pontszerzési lehetőségtől.

 

ward

 

Végre megértette a defense, hogy ha megakarják akadályozni, hogy megessen az a csúfság a csapattal, hogy a történelemben először támadóoldali touchdown nélkül nyerjenek egy Super Bowlon, akkor közel a célterülethez adják az offense-nek a labdát. Igaz majdnem ez sem volt elég, de Norman – aki amúgy egész meccsen célba vehetetlen volt – egy defensive holdinggal újabb lehetőséget adott a Broncosnak, akik ekkor már éltek vele. Már mindenki érezte, hogy ennek vége, ennek megfelelően a két pontos kísérletnél, a év elején még hatodik számú célpont Fowler is csodálatosan ültette hintába emberét és csinálta meg a két pontos kísérletet. 24-10, két TD különbség. Vége volt.

 

cam-sad.w529.h352

 

A Broncos úgy nyert Super Bowlt, hogy nem tettek meg a támadók 200 yardot. Pontosan 194-et, ez pedig azt jelenti, hogy minden idők legkevesebb yardjával nyerte meg a nagy mérkőzést a csapat. Ez pedig két dolgot jelenthet. Az egyik az, hogy ez a védelem nem csak hogy megérdemli, hogy vitán kívül az idei legjobb védelemnek nevezzük őket, de el kell gondolkozni, hol a helyük múlt a nagy defense-ei között. Defense wins championships. Az MVP természetesen Manning, az egész védelem, Von Miller lett, aki 2,5 sackkel, 2 kikényszerített fumble-lel és 6 tackle-lel zárt és ismét bebizonyította, hogy minden pénzt megér. A Panthersnek nincs szégyenkezni valója. Az év elején nem hogy ilyen teljesítményt, de talán pozitív szezont se vártak sokan tőlük. A védelem ezúttal is sebezhetetlen volt, de a támadók oldalán talán érdemes elgondolkodni, hogy amennyiben a “Newton” faktort kivesszük a játékból, akkor mire képesek. Félreértés ne essék, ez egy igen komoly egység így is. Tele potenciállal, tele fiatal, tehetséges játékossal, nem most láttuk őket utoljára menetelni őket a playoffban.

 

peyton-papa-sm.w529.h352

 

A Denver oldalán már jóval több a kérdőjel. A sikerkovács védelem több tagjának is lejár a szerződése. Érdekes lesz figyelni kik azok, akiket meg lehet tartani és kik azok, akik elköszönnek a csapattól. Ezt mi is nyomon fogjuk követni a hetekben. És akkor Manning. Sokan nem szeretik Manninget és idén nagyon kevés volt, amit hozzá tudott tenni a játékhoz. Belebújt egy általa teljesen kényelmetlen game manager irányító szerepébe és megpróbálta levezényelni így a játékot. Nem volt a legszebb, nem volt a legjobb, de annyit tett már életében a siker érdekében és annyiszor hagyták már cserben általában a védelmek is körülötte, hogy most valamit törlesztett felé a sors. Talán sose lesz büszke erre a szezonjára és továbbra is jönni fognak a hangok, hogy 2 gyűrű az még mindig kevesebb mint tudjuk, hogy mennyi. A rekordok pedig semmit sem érnek. Szerintem ő teljesen nyugodt most és várja a pillanatot amikor bejelentheti, hogy visszavonul. Ezt a Super Bowl győzelmet már senki nem veszi el tőle. A kör bezárult. Super Bowl 50 bajnok a Denver Broncos csapata.

 

 

 

 

 

(gifekért köszönet az nymag.com oldalnak)

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások