Az utóbbi években rengeteg elkapót húztak a csapatok az első körben. Legtöbbjük be is vált és NFL szinten is meghatározó játékos lett. Az idei draft is bővelkedik tehetségekben és többen közülük első körösek, sőt akár top15 választottak lehetnek. Az egyik legfelkapottabb név John Ross, a 40 yardos csúcsa után nem is véletlenül. Nézzük miért kelhet el akár a top15-ben is, de miért csúszhat az első kör végére vagy a második elejére.
John Ross, a Washington egyetem elkapója egy igazi playmaker. Az utolsó egyetemi évében számtalan touchdown és nagy játék főződött a nevéhez. Kezdjük a nyilvánvaló tulajdonságaival. Első ránézésre is látszik, hogy nem az a tipikus első számú WR alkat. Alacsonyabb, mint egy átlag elkapó, nincs meg a kellő fizikai felépítése, hogy egy Dez Bryant szintű fizikális játékos legyen.
Inkább Antonio Brownhoz hasonlítható elsőre, aki nem magas, fizikális játékos, így külső paramétereit tekintve nem lenne meglepő, ha passzolnák a csapatok. De akkor miért lehetett mégis elsőszámú a csapatában és miért értékes? Hát ugyanazért, mint Brown. Kisebb termetéhez kiváló gyorsaság társul, első lépése páratlan, szinte az első métereken képes elszakadni a védőjétől, utána pedig sebességével nem vehetik fel a harcot. Ezekre a várakozásokra a Combine alkalmával még rá is erősített, ugyanis megdöntötte Chris Johnson 40 yardos rekordját, 4.22-öt repesztve. Különösen jó post és corner útvonalakon, ahol a cornerback külső vállához tud kerülni, a pálya szélén nem egy elkapást oldott meg így tavalyi évben.
Ehhez a gyorsasághoz, kiváló labdaérzékek társulnak. A váll fölött érkező labdákat, kis kiigazítással, lassítás nélkül tudja elkapni, így nem ad elég időt a CB-nek, hogy utolérje. Mozgáskoordinációja tökéletes, keveset droppol és végig nyomon követi a labda útját, hogy a legjobb ütemben tudja lehúzni azt.
Szintén az Antonio Brown párhuzam áll route futási képességére is. Az útvonalakat tökéletesen futja meg, mindig időben érkezik a helyére, így irányítóját rendre kisegíti nehéz helyzetéből. A route tree elég nagy százalékát ismeri, különösen rövid útvonalakon kamatoztatható sebessége, de ahogy említettem post útvonalakkal is rendre veri ellenfeleit. Labdával a kezében egyedülálló a gyorsasága és jól lát a pályán, így 4-5 yardos játékokból könnyedén csinál 20 yardot. Könnyen szeparálódik, így a pálya közepén rendre egyedül kapja meg a labdát és az üres térben nehéz megcsinálni rajta a tackle-t.
Fontos szempont még egy elkapónál, hogy az elkapáson kívül tudjon blokkolni is. Ross ahogy fentebb említettem, nem igazán fizikális, így nincs könnyű dolga, de hátrányát okosan dolgozza le. Egyrészt kiválóan választ szögeket és jól követi a játék irányát, másrészt blokkolás előtt gyors indulósebességével lendületet vesz, amivel képes megtartani, de akár odébb is tolni ellenfelét.
Szintén említésre méltó, hogy nagyon sokoldalú. Képes outside receivert, slot receivert, de kick vagy punt returnert is játszani. Ahhoz képest milyen törékenynek tűnik és returnerként is funkciónál, bírja az ütéseket is (még ha nem is szereti).
A leírtak alapján egy főnyeremény, de azért ő sem tökéletes. Minden erőlködése ellenére magasabb nem lesz, ahogy hosszabb kezei se. Az 50-50-es labdáknál eléggé sansztalan a magas cornerbackek ellen. Red Zone-ban nem lehet az elsőszámú célpont, mert egyszerűen nincs meg a kellő magassága hozzá. Ehhez jön hozzá, hogy nem csak magassága, de fizikai ereje is limitált. Ha jammelik a line of scrimmage-n, akkor már veszít gyorsaságából és időzítéséből is, a fizikális cornereket ha nem tudja faképnél hagyni a játék elején, akkor bajba kerülhet. Szintén nem tudja megnyerni a párbajt, ha ellenfele időben észleli merre fognak futni és Ross nem tudja bevinni az első ütést, utána már könnyedén tartja meg védője.
Ahogy fentebb volt róla szó, nagyon jó route runner, de ezek ellenére kevés útvonalat fut, mert nem igazán szeret bemenni (/szeretik beküldeni) a darálóba. Kerüli az ütközést és félti magát, így ha elkapás előtt érzékeli, hogy ütést kaphat, könnyen incomplete lehet a felé szálló átadás. Ez egyébként nem meglepő, ugyanis több sérülés is hátráltatta karrierje során és még egy komoly kihagyás nagy visszaesést is hozhat számára.
A leírtakból is látszik, hogy John Ross nem az a tipikus WR1 lehet az NFL-ben, mint Dez Bryant vagy Demaryius Thomas, inkább Antonio Brown vagy Emmanuel Sanders stílusa áll hozzá közelebb. Képességei azonban felülírják fizikális hátrányait, így képes lehet elsőszámú elkapó lenni a legmagasabb szinten is. Nem kell megijednie a csapatoknak, hogy csak rövid útvonalakon használható, mert mély passzokkal is rendre lehet keresni. Valódi értéke valahol a tizenötödik és a huszonötödik pick között lehet, ideális végállomás lehet számára az Eagles, a Titans vagy akár a Cardinals.
Eddigi ismertetőinket pedig kattintás után eléritek:
