Connect with us

Draft

Draft-értékelő – bőven maradt hús a Jets csontján

Kevés bizakodásra lehetett oka a New York Jetsnek a 2017-es évad előtt, de a draftban óriási reményük volt, hogy nagyjából sikerüljön ráncba szedniük a csapat egy részét. A védelemben óriási lyukak tátongtak és a támadók között is volt számos megválaszolatlan kérdés, mely a vezetőség előtt állt. A pozíciójuk kifejezettet jó volt, sok olyan tehetségre tehettek volna szert, akik azonnali hatást gyakoroltok volna, de ehelyett inkább olyanok jöttek, akik jó eséllyel hosszabb ideig fognak padozni. Nem túlzás tehát állítani, ha van olyan csapat, aki sokkal jobban draftolhatott volna, akkor az leginkább a Jets.

 

 

A választottak:

1/6 Jamal Adams, S, LSU

2/39 Marcus Maye, S, Florida

3/79 ArDarius Stewart, WR, Alabama

4/141 Chad Hansen, WR, California

5/150 Jordan Leggett, TE, Clemson

5/181 Dylan Donahue, EDGE, West Georgia

6/188 Elijah McGuire, RB, Louisiana-Lafayette

6/197 Jeremy Clark, CB, Michigan

6/204 Derrick Jones, CB, Ole Miss

 

Nagyon szerencsés helyzetbe került a Jets az első körben, hiszen kiment előttük egy irányító, egy futó és egy elkapó is, így benn maradtak a tehetségesebbnél tehetségesebb védők. Ezt meglovagolván választották ki Jamal Adamst, aki a class egyik – ha nem a legjobb – safety prospectje, korszakos tehetségként beszélnek róla, nagyon biztos fogásnak tűnik. Annyira sokoldalú játékos, hogy eldönthetik, melyik poszton akarják majd szerepeltetni, hiszen tud free és strong szerepkörben is játszani, a profik között talán az utóbbi állna neki jobban. Mindenesetre, ezzel a pickkel óriásit szakítottak, kiváló választásnak tartom.

Egy fokkal érdekesebb választásnak bizonyult Marcus Maye draftolása, hiszen még egy safety kihúzása nem volt olyan fontos, de ekkor még nem tudtuk, hogy meg fognak válni Marcus Gilchristtől. Nagyon tehetséges játékosról van szó, aki leginkább free safety szerepkörben érzi jól magát, de a strong pozícióban is meg tudja állni a helyét, jól lehet variálni a védelemben. Így viszont, hogy már nincs igazán kezdő kaliberű játékos a depth charton, jó húzásnak tekinthető, és minden bizonnyal két újonc safetyvel kezdi meg a szeznt a zöld-fehér alakulat. Pár év múlva ez a duó meghatározó szereplője lesz a ligának, megfelelő coaching mellett törheti majd a fejét a vezetőség, kinek mekkora pénzt adjon majd az újonc szerződésük után.

 

 

A második nap második pickjét egy olyan játékosra költötte a Jets, aki nagyon tehetséges, különleges képességű, csupán nem olyan posztra érkezett, ahol olyan hatalmas a need, habár nem ez volt elsősorban szem előtt. ArDarius Stewart a class egyik legagresszívebb wide receivere, védő legyen a talpán, aki megállítja, mikor labda van a kezében. Kiválóan dolgozik elkapások után, sok értékes yardot tud összehozni. Blokkolásban is meg tudja állni a helyét, komplett játékos, a kérdés csupán, hogy hol van a játékának a plafonja. Sokan azt vélik, nem túl magasan, de viszonylag biztos húzásnak tekinthető. A játékossal különösen nincs nagyobb baj, de ezen a helyen inkább lehetett volna egy pass rushert vagy egy cornert húzni, akinek esélye van a kezdőbe kerülésre, akkor sokkal elégedettebbek lehettünk volna a Jets második napi munkájával.

A harmadik napot egy elkapó kihúzásával nyitotta meg a Jets, ezúttal Chad Hansenre esett a választásuk. A wide receiver az utolsó szezonjában kiváló számokat produkált a Californiaban, az ország egyik legproduktívabb elkapója lett, igazi kedvence Davis Webbnek. Nagyon jól lehet feldobni rá a hosszú labdákat, specialitása a nagy átadások lehalászása. Jól támadja a labdát, tud nyerni a széleken, viszont a Golden Bears támadó szisztémájának köszönhetően nem sok route-ot ismer igazán jól, sokat kell még fejlődnie, hogy pályára kerülhessen az NFL cornerei ellen. Ezzel a pickkel is lehetne vitatkozni, továbbra is fontos posztokat mellőztek.

Jordan Leggett kiválasztása kifejezetten teszik nekem, egy blokkolásban jó, labdaügyes játékos sikerült az ötödik körben hozniuk, tökéletes értéken. Az alkata és a tudása is megvan ahhoz, hogy be lehessen építeni egy profi offense-be, melyre a Jetsnek hatalmas szüksége van, mert nem a tight end játékról voltak híresek. Az ötödik kör hozta meg a várva várt pass rushert is, egy igen kis iskola kiválóságát, Dylan Donahue-t. Kicsit későinek gondolom erre a posztra a húzást, nehéz elképzelni, hogy Donahue több legyen egy special teamernél, még akkor is, ha nagyon vékony a depth a poszton. Mélyítésnek jó lehet, a rosteren maradásért fog küzdeni.

 

 

A hatodik kör jelentette a 2017-es NFL Draft végét a New York-i zöldeknek, mely három picket tartogatott magában. Olyankor érkeztek hiányposztra játékosok, mikor már majdnem mindegy volt, így lett Jets Elijah McGuire, Jeremy Clark és Derrick Jones is. Mcguire-ben lehet elképzelés, esélyes, hogy szóhoz fog jutni a Forté-Powell duó mellett, de Clark és Jones szinte biztos, hogy öldöklő harcot fog folytatni az “életben maradásért”.

 

Összegzés:

A draft eleje nagyon jól indult a New York Jetsnek, egy All-Pro potenciállal rendelkező safety jött, akit egy szintén nagyon jó társa követett, csak éppen ugyanarról a posztról. Az erős kezdet után némileg visszás választások jöttek, elhanyagoltak sok fontos hiányposztot, melyet fel lehet róni hibaként. Rendben van, hogy húztak két CB-t és pass rushert is, de nagyon későn tették annak fényében, hogy milyen minőségű játékosok vannak most a rosteren. A középső körökben lehetett volna még kezdő kaliberhez közeli tudású cornert húzni, de inkább safetyre és elkapókra lőtték el a pickeket, miközben lehet szerencsésebb lett volna a needek felé fordítani figyelmüket. Emiatt a draftjuk – számomra – közepes, sokkal többet is kihozhattak volna belőle.

 

Értékelés: C+

 

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások