A Tampa Bay Buccaneers a Titans mellett a leginkább szisztematikusan, szépen épülő csapat (micsoda véletlen, hogy mindkét csapat franchise irányítója ugyanabból a classból került ki). Nem hirtelen lettek jók, nem egy-egy nagy igazolásnak köszönhető a fejlődésük, hanem évről évre jobbak. Winston az egyik legpofásabb fiatal QB, így nem csoda, hogy az ő segítése volt az elsődleges prioritás a drafton. Nem is akárhogy oldották meg.
Beszélhetünk itt a legjobb tight end classról, zenghetünk ódákat Njoku, Engram vagy Everett elkapó erényeiről, a class egyetlen igazán komplett és kihagyhatatlan TE-je O.J. Howard volt. Sokan a top10-be várták az Alabama játékosát, de a sokat taglalt felfordulás miatt csak csúszott és csúszott. Ezt a csúszást végül a Tampa Bay minden trade nélkül a 19. drafthelyen állította meg. Howard a class legjobb futásblokkoló tight endje, mellé az egyik legjobb elkapó és red zone célpont is egyben. A felé szálló labdák 80%-át elkapta, igaz nem dolgoztatták agyon. Na de majd Winston, aki egy nála sokkal kisebb hype-nak örvendő tight endből is jó játékost csinált. Howard érkezésével olyan dimenziói nyílhatnak meg a támadójátéknak, ami Evanst csak még szabadabbá teszi, Winstonnak pedig még az eddiginél is sokkal nagyobb biztonságot ad. A két tight endes felállásokról nem is beszélve.
A Buccaneers fiatal secondaryje helyenként mutatott szép dolgokat, de könnyen sebezhető volt. Ennek szerettek volna, Justin Evans draftolásával egy kisebb stabilitást adni. A Texas A&M safetyje az egyik legjobb coverage safety volt tavaly, így a sokat bizonytalankodó cornereknek stabilitást nyújthat hátul. Strong safety poszton láthattunk szép dolgokat, de egy igazi nagy „hatótávolságú” free safety nagyon kellett a csapatba. Az egyetlen negatívum vele kapcsolatban, hogy a szerelési hatékonyságán kell egy kicsit dolgoznia. A harmadik körben Chris Godwin érkezett, aki egy igazi vertikális célpont. Kicsit fejvakarós a húzás, ugyanis DeSean Jackson tulajdonságaival rendelkezik, igazi mélységi célpont, aki főleg go és post útvonalakon remekel. A különbség annyi közöttük, hogy Jackson könnyebben játssza magát tisztára, de Godwin sokkal jobb az 50/50 labdáknál. Érdekes variációkra adhat lehetőséget a két jó tight end és a két jó mélységi elkapó.
Még mindig a harmadik körnél maradva a linebacker sor is kapott egy löketet, Kendell Beckwith személyében. Kicsit reach szagú húzás, mivel Beckwith meglehetősen egydimenziós játékos. Coverage-ben elveszik, a profik szintjén egész biztosan nem tartható fent a passz-szituációknál, mert könyörtelenül kihasználják hibáit. Egy rotációs, futás elleni LB lehet. Az ötödik körben aztán egy futó is érkezett. Sokan, korai körben (akár első) vártak running backet, Jeremy McNichols pedig nem az rögtön kezdő, three down futó, akire a szurkolók vártak. Értékben ugyan az ötödik kör elég jó számára, ráadásul jó kezei is vannak, így a special teamben, returnerként sok szerepet kaphat. Az utolsó húzás pedig Stevie Tu’ikolovatu lett, aki egy hosszú távú projekt interior defensive lineman. Elsősorban futásmegállításban jeleskedik, így akárcsak Beckwith, a korai downoknál lehet fent a pályán.
A Buccaneers draftja nagyon is tetszetős, Winston kapott két olyan fegyvert, hogy az AFC South nem sokat parádézó védelmei előre retteghetnek, Howard révén pedig a draft egyik legnagyobb stealje is a csapaté. Egyedül a Godwin húzásba tudok belekötni, ugyanis a szabadügynökpiacon már orvosolták ezt a needet, picit soknak érzem a harmadik kört. Ez azonban nem tudja jelentősen elrontani a draftjukat, A-.
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások