Howie Roseman: káoszból Super Bowl

Chris Long megüti Keenum kezét. Patrick Robinson leszedi a labdát és visszahordja hat pontért. Derek Barnett sackeli Keenumot és ki is üti a kezéből a labdát, amit Chris Long szed össze. LeGarrette Blount TD-t fut. Nick Foles két TD-passzt oszt ki. Az egyiket Alshon Jefferynek, a másikat Torrey Smithnek. Jake Elliott egy mezőnygólt és 5 extra pontot értékesít. Hogy mi a közös ezekben az eseményekben? Mindegyik nagyban hozzájárult az Eagles Super Bowlba jutásához. Na meg hogy egyik fent említett játékos sem volt az Eagles csapatának tagja tavaly ilyenkor. 

Bizony. Egyetlen játékos sem volt az Eagles rosterén tavaly, aki most az NFC-döntőben sacket szerzett, turnovert harcolt ki vagy pontot szerzett. Egyetlen egy sem. És hogy ez kinek köszönhető? Howie Rosemannek, a csapat general managerének, aki két év alatt a káoszból Super Bowl kaliberű csapatot hozott össze.

Roseman nagyon gyorsan mászott fel a ranglétrán. Fizetetlen gyakornokként kezdte az Eaglesnél a jogi egyetem után és hamar felkeltette a tulajdonos, Jeffrey Lurie érdeklődését, majd 2010-ben, 35 évesen ő lett a liga legfiatalabb general managere. Akkoriban viszont minden jó lépésére jutott egy rossz, de inkább többször lőtt mellé, mint telibe. Először jött az ominózus 2011-es dream team, amikor összevásárolt nagy sztárokat a szabadügynökpiacról, azonban ez hatalmas kudarcnak bizonyult, hiszen 4-8-as mérleggel kezdtek, majd a 2012-es szezonban 4-12-vel végeztek és megváltak Andy Reid főedzőtől. Voltak nagy mellélövései a drafton is, például a valaha volt legerősebb 2011-es classban sikerült egy olyan falembert kiválasztania, aki nem szerette igazán a focit és inkább tűzoltó vált belőle.

Aztán Roseman Andy Reid távozása után felvette Chip Kellyt, az egyetemi foci géniuszát, hogy majd felvirágoztatja a csapatot. Amilyen jól indult a projekt, akkora kudarc lett a vége. Kelly kitúrta Rosemant a vezetői székből és egy év alatt kis túlzással tönkretette a csapatot.

Amíg Kelly átvette a general manageri szerepet Rosemantől, addig hősünk kicsit magába nézett és elgondolkodott, hogyan és miben fejlődhetne, tréningelte saját menedzseri stílusát és azt kutatta, hogy a legjobb vezetők hogyan irányítják franchise-aikat. Nagyon sokat tanult a háttérben és sok mindenben megvilágosodott és akkor már tudta, hogy máshogy fogja vezetni a csapatot, ha egyszer újra lehetősége lesz rá.

Ez a lehetőség el is jött Kelly kirúgásával, viszont Roseman is úgy kapta vissza a general manageri pozíciót, hogy ez az utolsó lövése. Ő pedig élt vele, nem is akárhogy.

Pedig nem indult sablonosan és kritikamentesen az újjáépítés. Először ugyanis olyan irányító-költekezésbe kezdett, ami nem volt épp a hagyományos filozófia megtestesítője. Sam Bradfordnak $22 millió garantáltat adott két évre, Chase Danielnek $10 milliót, Carson Wentznek pedig $29 milliót, plusz ahhoz, hogy megszerezhesse a másodosztályból érkezett irányítót, feladta Kiko Alonsot, Byron Maxwellt és plusz egy első-, egy második-, egy harmadik- és egy negyedik körös picket, tehát kvázi egy teljes draftot.

Roseman viszont már akkor tudta és el is mondta kollégáinak, hogy ha Bradford lehoz egy közepes szezont, akkor el tudja majd adni egy második, legrosszabb esetben harmadik körös pickért, aztán odaadják Wentznek a csapatot, aki évi $6 millióért bagóért viheti sikerre a csapatot. Ez egyébként egy nagyon merész terv volt, már önmagában a Wentzért való felmozgás is. Az 1/13-as pozícióból 1/2-re felmenni úgy, hogy két sztárjátékost és szinte egy teljes draftot feladsz egy DIV2-es irányítóért… a merész talán még óvatos szó is rá, de végül tökéletes végeredménnyel járt.

Nagy szerencséje volt ugyanis Rosemannek és az Eaglesnek, mikor Teddy Bridgewater megsérült és a contender Vikings irányító után nézett. Mivel látták, hogy Wentz milyen különleges és már az első héttől el tudja vezetni a csapatot, nem hezitáltak sokat, hogy eladják Bradfordot, ráadásul az előre számítotthoz képest jóval magasabb ellenértéket kaptak egy első körös pick személyében. Ami az akkori várakozásokhoz képest még értékesebb lett a szezon végén, hiszen a Vikings nem szerepelt a olyan jól, mint gondolták és végül az 1/14-es cetli került így az Eagleshöz.

A nagy QB-költekezés után jött a fontos játékosok leláncolása. Hosszútávú szerződések a legfontosabbaknak: Fletcher Cox, Lane Johnson, Zach Ertz. Roseman és főtanácsosa, Joe Douglas olyan mély és erős keretet rakott össze az idei évre, hogy úgy is elértek a Super Bowlba, hogy kiesett a csapat kiváló bal oldali tackle-je (Jason Peters), a védelem középső linebackere és kapitánya (Jordan Hicks), a kvázi kezdő futó (Darren Sproles), majd az MVP-kaliber irányító is.

Az Eagles idei kerete 25 olyan játékost tud felmutatni – mindenkit Roseman hozott Philadelphiába -, akik nem voltak a 2016-os, 7-9-es mérleggel záró keret tagjai. Nick Foles, Chris Long, Patrick Robinson, LeGarrette Blount, Alshon Jeffery, Derek Barnett, Jay Ayaji, Torrey Smith, Ronald Darby, Tim Jernigan, Corey Graham, Jake Elliott – csak hogy a fontosabbakat említsem. Egy fél kezdőnyi játékos, akik hatalmas szerepet játszottak az Eagles menetelésében.

Ez az Eagles nem megy sehová

A jelenlegi 22 kezdőjátékosból 21-nek van szerződése jövőre. Nigel Bradham az egyetlen szabadügynök a kezdőből, de érte a kisebb pályán kívüli problémái miatt nem fognak nagy pénzekkel sorban állni a csapatok. Tegyük hozzá, hogy ha nickel felállást nézünk, akkor Patrick Robinsont is számolhatjuk kezdőnek, neki is le fog járni a szerződése, őt azért nehezebb lesz megtartani, főleg az idei kiugró évét és az igazán szűkös fizetési sapkát figyelembe véve.

Ha egy évvel továbbmegyünk, akkor azt látjuk, hogy a 2019-es szezonra a 22 jelenlegi kezdőből 17-nek van szerződése. Brandon Graham, Jordan Hicks, Jay Ajayi és Ronald Darby kontraktusa fog lejárni a 2018-as év végén, de Howie Rosemant ismerve Hicks biztosan marad a csapatnál és a másik három delikvensből is legalább egyet, de inkább kettőt be fog tudni varázsolni a fizetési sapka alá.

Az Eagles hatalmas erőssége a támadó-, illetve védőfala. A teljes támadófal 2019-ig szerződés alatt áll, ráadásul Lane Johnson, Brandon Brooks és Jason Kelce 2020-ig marad a csapat tagja. A védőfalban Derek Barnett, Fletcher Cox és Timmy Jernigan pedig 2021-ig a csapathoz vannak láncolva, ez is elég jól néz ki.

A cornerback posztot titulálták szezon előtt az Eagles leggyengébb pontjának és úgy gondolták, hogy rajtuk elmehet a szezon is. Ugyan lehet, hogy még most is ez a leggyengébb pont, de egyértelműen nem megy el rajtuk a szezon. Ha a szabadügynökké váló Robinsont kivesszük az egyenletből, akkor a legidősebb tagja az egységnek az a Ronald Darby, aki múlt hónapban lett 24 éves. Jalen Mills (23), Rasul Douglas (22) és Sidney Jones (21) is fejlődik még és ha konzisztensen hozzák a mutatott biztató jeleket, akkor a cornerback poszt sem lesz már achilles-ína a csapatnak – ráadásul már idén sem volt az.

És ha ehhez hozzávesszük, hogy nagyon fiatalon van egy top5 irányítójuk, akinek még 3 évig van egész olcsón szerződése a csapattal, akkor láthatjuk, hogy minden adott ahhoz, hogy hosszabb távon domináljon az Eagles.