A Wild Card vasárnap mindkét mérkőzése a végletekig kiélezett mérkőzést hozott, az utolsó percekig nem lehetett tudni a győztes kilétét. Bár a színvonal nem végig volt magas, a feszültség érződött és mind a négy csapat küzdött legjobb tudása szerint. A második meccsen végül sok pont született, de a különbséget ott is a védelmek hozták meg, így elmondható, hogy a vasárnapot a defense-ek uralták.
A Bills és a Jaguars összecsapása a rossz nyelvek szerint egy unalmas, pontszegény és töketlen mérkőzés volt. Lehet így is nézni, de én inkább azt mondom, adjuk meg az elismerést a védelmeknek. A Jaguars defense-ről tudtuk, hogy a liga legjobbja, de most a Bills defense is megmutatta, hogy helyük volt a rájátszásban.
Sajnos ez a pártatlan nézőknek aligha lehet vigasz, akik egy igazi puntháborút láthattak (balentin kollega nagyszerűen érezte ezt). Az első negyedben a félpályát sem lépték át a támadósorok, majd a második negyed közepén a Jacksonville-nek egy labdaszerzés sem volt elég a pontszerzéshez. A második negyed végén aztán a Bills és a Jaguars is egy-egy field goallal törte meg a pontaszályt, a Bills néhány szabálytalanságnak köszönhetően, a Jaguars pedig Bortles két szebb megiramodása által. A félidőben a Jaguars irányítója 33 passzolt yarddal állt, 35 futott mellett, ilyet pedig utoljára Colin Kaepernick tudott felmutatni rájátszásban (több futott, mint passzolt yard egy rájátszás-meccs félidejében). A Bills elsőre talán még ennél is elveszettebbnek tűnt, pedig a második negyed közepén volt olyan is, hogy négyszer több first downjuk volt, mint az ellenfélnek. El is jutottak az 1 yardos vonalig, de ott sikerült elszerencsétlenkedni az egyetlen komoly esélyüket.
A második félidő aztán lényegi változást nem hozott, mindössze annyit, hogy a Jaguars is el tudott menni az ellenfél 1 yardosáig, de amíg a Bills elszerencsétlenkedte a részben égből kapott lehetőséget, addig a Jaguars egy bátor negyedik kísérlettel megszerezte a maga hatpontosát. A játék képe és a Bills legutóbbi meccsei alapján lehetett sejteni, hogy eldőlt a mérkőzés, mert a Bills az elmúlt hat mérkőzésen összesen három pontot szerzett a negyedik negyedben. A védelem ugyan az utolsó percekben megadta a lehetőséget az egyenlítésre, de egy harmadik kísérlet során kiütötték Taylort és a beálló Peterman csak a második passzáig húzta interception nélkül.
A Jaguars tehát nyögvenyelősen, de behúzta a mérkőzést, mindezt úgy, hogy a kezdő irányítójuk több futott yardot ért el, mint passzoltat (89 vs. 87) és 1999 óta az első irányító lett, aki kevesebb, mint 100 yarddal playoff mérkőzést nyert (pontosan a Bills utolsó nyertes rájátszás mérkőzése). A futójáték mellesleg Bortles improvizálásán kívül nem működött, Fournette yardátlaga rekordalacsony volt az idényhez viszonyítva. A védelem cserébe olyan ellenállhatatlan volt, mint vártuk, Taylor a passzsnapek 35%-ban nyomás alatt volt, semmi teret nem engedtek az ellenfélnek.
A Bills hosszú évek után helytállt a rájátszásban, de ez kizárólag a védelemre igaz. A támadók ötlettelenül és hitehagyottan játszottak, igaz sok jó skill player nincs is a csapatban. Én a legjobban az edzőket és magát Taylort venném elő, mert ők tudtak volna talán belenyúlni a meccsbe. A playhívás ultrakonzervatív volt, ami a hibák kiküszöbölése miatt érthető, de volt néhány szituáció, ahol lehetett volna valami változatosabbat hívni. Taylor pedig pont azt nem hozta, amit Bortles igen. Néhány meneküléssel haladhatott volna, de körülbelül meg sem próbálta. Egyedül a támadófal dicsérhető innen (na meg Shady részben), akik a híres Sacksonville-nek összesen 2 sacket és 5 hitet engedtek.
Buffalo Bills 3 @ Jacksonville Jaguars 10
A hétvége utolsó mérkőzése aztán a legmagasabb színvonalú futballt hozta a négy találkozó közül, mindkét csapat megérdemelte volna szerintem a továbbjutást. A kezdeti tapogatózás után először a Panthers került a Red Zone-ba, de ahogy később az egész mérkőzésen, már az első drive-ban is szenvedett itt. Newton többnyire pontosabban játszott mint egész szezonban és ha Clay nem ejti el a passzát, akkor egy TD-vel vezetett volna a vendég gárda. Helyette azonban field goal jöhetett volna, de Gano szezonbeli második rúgását rontotta el 30 yardon belülről.
A büntetés 30 másodpercen belül érkezett, Brees ugyanis egy 80 yardos touchdown passzal találta meg az ex-Panthers játékos Ted Ginnt. Ez a játék tökéletesen vetítette előre a mérkőzés további kimenetelét, ugyanis egész szezonban a futójáték segítette Breest, de tegnap este mindössze 45 yardra volt képes a két jó képességű futó. Brees pedig nem véletlenül az egyik legtöbbre tartott irányító. Kezébe vette a stafétát és szétzilálta a vendégek leggyengébb pontját, a secondaryt.
376 yardot süllyesztett el, 11.39-es próbálkozásátlaggal, 2 touchdown és 115.2-es passer rating mellett. A pontossága továbbra is fenomenális, 69.7% volt. Különösen élt, mikor támadófala megvédte, ekkor 315 yardot passzolt, 80%-os pontosság mellett. A kredit jár az offensive line-nak is, akik összesen 8 nyomást engedélyeztek egész mérkőzésen, ennél a szezonban két jobb mutató volt mindössze.
A Panthers végig futhatott az eredmény után, ami lehet hogy sikerült is volna nekik, ha van bármiféle tervük vagy fegyverük a Red Zone-ban. A pályán ugyanis sokszor átmasíroztak, de az utolsó yardokra elfogyott a tudomány. Ez főleg annak köszönhető, hogy a futójátékot és Newton futásait teljesen annulálta a Saints, így az egyetlen fegyver Olsen volt, akinek 107 yardot engedtek, de a Red Zone-ban mindössze egyszer tudott elszakadni, amiből TD lett.
Itt kell kiemelni a Saints védelem emberfeletti teljesítményét is, mert a Red Zone-ban sebezhetetlenek voltak. Cameron Jordan végig sakkban tartotta a támadófalat, 2 sack, 2 siettetés és 1 hit volt a termése, de folyamatosan ölte a futást és tartotta zsebben Newtont. A másik játékos, akit érdemes kiemelni az Lattimore, aki felé nem is nézett a Panthers irányítója, annyira nem engedett helyet. Az egyetlen gyenge pont a másik CB, Crawley volt, aki több fontos elkapást is engedett és szabálytalanságot is fújtak ellene.
Mindezek ellenére legyőzhető lett volna a Saints, de Panthers később jött rá a nyilvánvalóra. Christian McCaffrey ugyanis óriási mismatch volt, de ez csak az utolsó negyedre derült ki. A futót ugyanis route-okon senki nem tudta fogni. Több, mint 3 yardot átlagolt útvonalként és 4 perccel a vége előtt egy több, mint 50 yardos touchdownnal tartotta életben a reményt. Ekkor viszont már késő volt. Az utolsó Panthers drive-ban a Saints defense megint fricskát mutatott és egy zsákolással lezárta a mérkőzést.
Carolina Panthers 26 New Orleans Saints 31
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások