Sean Payton nagy napja – Super Bowl XLIV Saints vs Colts

Újabb nap, újabb döntő a Super Bowlokat bemutató soroztunkban. A mai csemege a Colts és Saints összecsapása, amin ha lehetne nem is egy játékos, hanem az egyik vezető edző kapná tőlem az MVP díjat. A Saints első alkalommal, míg a Colts a második Super Bowl részvételét könyvelhette el ezen a néven. 

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

A Saints útja a döntőig

A Saints nem ragadt be a rajtnál és egészen a 14. hétig veretlenek maradtak, majd sorozatban a Cowboys, Buccanneers, Panthers triótól szenvedtek vereséget, de a 13-3-as mérleg elég volt, hogy első kiemeltként vághassanak neki a rájátszásnak. A 13 győzelem egyébként franchise rekord volt, ami azóta is a legjobb teljesítmény a 2011-es szezonnal holtversenyben. A playoff első körében a Cardinals nem volt akadály és 45-14 arányban nyertek az akkor még Louisana Superdomeban. Az NFC-döntőben a második kiemelt Vikings ellen már nem volt egyszerű dolguk és egy hosszabbításig fajuló összecsapáson sikerült nyerniük és eljutni első alkalommal a szezon utolsó mérkőzésére.

A Colts útja a döntőig

A 2002-es szezon után az első év 2009, amikor nem volt az edzői stábban Tony Dungy, a helyét Jim Caldwell vette át. Az indianapolisi csapat egészen a 15. hétig volt veretlen a ligában, de az utolsó két meccsre már biztossá vált az AFC első kiemelés, gyakorlatilag a második csapat játszott a sérülések elkerülése érdekében, ezért nem meglepő módon az utolsó két alapszakasz mérkőzésen kikapott a Jetstől és a Billstől is. Számukra az első rájátszás mérkőzésen a Ravens nem volt akadály, 20-3-mal hazaküldték a baltimorei csapatot, majd az AFC-döntőben a Jets sem volt akadály, ezzel 2007 után 2010-ben is bejutott a Manning vezette csapat a Super Bowlba.

A 44. Super Bowl

A helyszín a Colts számára ismerős lehetett, hiszen újra Miamiban szállhattak harcba egy gyűrűért, a Saints pedig első alkalommal küzdött meg a becses ékszerért.

New Orleansban biztosan nagyon várták ezt az estét, de az első negyed után sokak aggódhattak, hogy itt akár nagy vereség is lehet, hiszen a Colts 10-0-ás előnnyel fordulhatott a második játékrészre, Matt Stover field goalja mellett Pierre Garcon kapott el egy Manning passzot, 96 yardos játék után. Stover azzal, hogy játszhatott ezen a februári estén a 42 esztendejével a legidősebb játékos lett aki pályán volt Super Bowlon.

A második játékrészre már a Saints is felébredt, nem csak a támadóegység játszott jobban, de a védelem is bekeményített, így már nem tudott olyan jól előre haladni a Manning vezette offense. A félidő végére két Garrett Hartley mezőnygóllal szépített a Saints és készülhetett a harmadik negyedre, ahol a Colts vezethette az első támadást.

De ekkor jött Sean Payton zseniális húzása és a döntők történetében először a negyedik negyed előtt elvégeztek egy onside kicket, ami sikeres is volt, így a Colts helyett a Saints vezethette az első támadást. Ez az esemény döntően befolyásolta az összecsapást, mert a momentum átkerült a New Orleanshez. Az onside kick sikerességéhez kellett fortuna segítsége is, mert a trükkös játéknál Hank Baskett még simán meg tudta volna szerezni a labdát, de a sisakrácsról felpattanó labda került a fehér mezesekhez. Pierre Thomas 6 pontosával már a vezetést is megszerezte a Saints, erre még Manningék is tudtak válaszolni Addai futásával, majd a harmadik három pontosát is bevágta Hartley, ezzel csak egy pont volt a két csapat között a záró játékrész előtt.

A negyed elején még akár növelhette is volna előnyét az Indianapolis, de egy 51 yardos Stover mezőnygól kísérlet csak kísérlet maradt. Ezek után már csak a Saints tudott pontokat feltenni a táblára, először a vezetést vették át Shockey TD-jével és még ezek mellett Lance Moore két pontosa is sikeres volt. A már kapkodó Coltsnál Manning el is adta a labdát Tracey Porter interceptionjével, amit a védő vissza is hordott és ezzel beállítva a 31-17-es végeredményt. A Saints ezzel

[/ppp_patron_only]első gyűrűjét szerezte meg és Drew Brees lett az MVP.