Az NFL játékosok számára nagyon fontos a kellő önbizalom, hogy azt gondolják magukról, ők a legjobbak. Minden helyzetbe úgy kell beleállniuk, hogy nincs náluk jobb és soha nem is lehet. Ez alól Jimmy Garoppolo sem kivétel, ugyanígy állt hozzá a dolgokhoz New Englandben, pedig volt mellette egy bizonyos “valaha volt legjobb” irányító.
Tudtam, hogy Brady jobb volt nálam az első NFL-ben töltött napomon. Ez nyilvánvaló, én voltam az újonc, ő pedig a veterán, de megvolt bennem az a felfogás, hogy én akarok lenni a kezdő. Még amikor gyerek voltam és a testvéreimmel játszottunk, akkor is szó szerint minden egyes alkalommal azt gondoltam, hogy én fogok nyerni. Nem mindig jött össze, de mindig így gondoltam. Úgyhogy amikor New Englandbe értem, akkor egyből azt gondoltam, hogy “jobb vagyok ennél a csávónál”.
Ez a mondat természetesen megütötte az újságíró fülét, úgyhogy vissza is kérdezett, hogy a fejében tényleg úgy gondolta, hogy jobb Tom Bradynél?
Ez mindig is egy csendes magabiztosság volt. Sosem mondtam volna ezt ki.
Újra újságírói kérdés: De úgy gondolod, hogy te voltál a legjobb?
Igen, hiszek magamban. Így lehet a legjobban megfogalmazni.
Még egyszer utoljára, a biztonság kedvéért: Szóval odamennél Tom Bradyhez, és azt mondanád, hogy jobb vagy nála?
Hülye azért nem vagyok. Tudnom kell, hogy melyik csatákat vívom meg, de hittem magamban, hogy meg tudok csinálni bizonyos dolgokat és ez mindig jól sült el. Ez mindig bennem lesz, édesapámtól jön ez az akarat, hiszen mindig azt mondta, hogy keményebben kell dolgoznom, mindig utolsó vagyok és utol kell érnem valakit.
Még egy érdekes mondatot kiemelnék a hosszú interjúban/portréból:
Kijöttünk egymással, de volt, amikor meg akartuk ölni egymást. Egy egészséges, kompetitív kapcsolat volt ez.
Talán mindenkinek jobb, hogy ez már csak múlt idő. Garoppolo végre kezdő lehet, Bradynek nem kell versenyeznie senkivel az edzéseken és esetleg aggódnia, hogy valamikor átveszik a helyét, mi pedig mindkettejük játékát csodálhatjuk.
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások