Connect with us

Összefoglaló

Mahomes megkövetve, a Lions eltemetve

Véget ért a vasárnapi meccsdömping, volt látnivaló bőven. Patrick Mahomes és a Chiefs félelmetes, a Titans és a Texans gyalázatos, a Cardinals rosszabb, mint vártuk, a Lions pedig pont annyira elit, mint amennyire a Patriots védelme volt az Eagles elleni Super Bowlon. 

 

Sótlan a halovány ellen

 

A tavalyi év alapján joggal hihettük azt, hogy a Titans-Texans csoportrangadó valami hihetetlenül izgalmas lesz: előbbi rájátszásba jutott, utóbbi pedig lehengerlő volt, amíg Deshaun Watson egészséges volt. Ebből most semmit nem láthattunk.

 

A Titans egy borzasztóan sótlan csapat volt az előző szezonban és Mike Vrabel kinevezésével és az új stábbal valahol várható lett volna, hogy ez a rendkívül tehetséges csapat majd hasítani fog, különösen az offense. Ezzel szemben a támadók már az első héten sem voltak jók, a Texans elleni meccsre pedig kiesett Marcus Mariota, Jack Conklin (RT) és Taylor Lewan (LT), egyszerűen kínszenvedés volt a támadósor.

 

Blaine Gabbert egy bukott első körös irányító, 117 yardra és egy TD-re futotta tőle, és az a TD is inkább Taywan Taylornak köszönhető. Futójátéka sem volt a csapatnak, Derrick Henry áttörés helyett középszerű, Dion Lewis sokkal jobban játszik nála. Nem is csinált semmi emlékezeteset az offense, a legszebb játékot a DB Kevin Byard hozta össze egy fake puntból:

 

 

A Titans védelme sem tette oda magát: hogy sikerült mindössze 17 ponton tartani a Texanst, az leginkább a Texans érdeme. Hiába jött ugyanis vissza Watson teljesen egészségesen, valahogy árnyéka önmagának. Oké, volt 310 yardja és két TD-je (egy nem túl szép INT mellett), de pont az a pici plusz hiányzott tőle, amivel igazán helyzetbe hozhatta volna a csapatot, amivel tavaly mindenkit lenyűgözött.

 

A Wattal és Watsonnal felálló Texans eddig két meccséből egyiket sem tudta megnyerni, pedig sem a szezon eleji formát mutató Patriots, és pláne a cserecsapattal felálló Titans nem volt verhetetlen ellenfél. A harmadik héten a Giants lesz az ellenfél, ha nem sikerült hazai pályán megszerezni a győzelmet, akkor nagyon hamar véget érhet a Texans szezonja, illetve ennek következtében a Bill O’Brien éra. Ami pedig a Titanst illeti: nekik ennél csak jobb lehet, bár a Patriotst elverő Jaguars ellen sok jóra ők sem számíthatnak az eddigiek alapján.

 

Houston Texans@Tennessee Titans 17-20

 

Mahomes megkövetve

 

Korábban többször is leírtam és mondtam, hogy a Chiefst nem igazán tudom komolyan venni a másodéves Patrick Mahomesszal. Azonban Andy Reid látta benne a fantáziát, és minden egyes kétkedőnek bebizonyította, hogy ő a liga egyik legzseniálisabb támadóguruja.

 

 

Tegyük persze hozzá, hogy Mahomesnak arany élete van. A támadófal jó előtte, a futójáték hasít, elit TE-je és elkapói vannak, a legtöbb irányító a fél karját oda adná egy ilyen támadósorért. Ettől függetlenül a labdákat el kell dobni és Mahomes ezt félelmetesen csinálta a Steelers ellen.

 

[quote]23/28, 326 yard és hat TD, vagyis kvázi minden ötödik passzából TD-lett.[/quote]

 

Hármat ráadásul az első negyedben dobott, és mivel a Steelers leginkább csak tátott szájjal bámult ez idő alatt, 21-0-s Chiefs vezetéssel ért véget a játékrész. Ezután azonban teljesen visszavett Andy Reid, olyannyira, hogy a magához térő Steelers szintén hozott egy 21-0-s negyedet, így egy baráti 21-21 lett a félidő vége.

 

A rövid pihenő után újult erővel kezdték egymás védelmét aprítani a csapatok, Big Ben és Mahomes egymást túldobva termelte a yardokat. A Steelers irányítója végül 452 yarddal és három TD-vel fejezte be a meccset, összesen 60 (!) passzt eresztett el (39 lett sikeres). Ez egyébként jól mutatja, hogy mi volt az az egyetlen dolog, amiben a Chiefs jobb volt: a futás elleni védelem.

 

Az, hogy 21-0-nál nem futott a Steelers, az rendben van, sietni kell. De a csapat 21-21-nél sem erőltette a futást, mert egyszerűen nem tudtak mit csinálni: Conner nyolc futásból 17 yardra volt képes, amiben volt egy 9 yardos megiramodás is, vagyis ezen kívül hét futásból 8 yard volt a mérlege. Hiányzott a futójáték nagyon, bár Big Ben így sem panaszkodhat, annyi ideje volt a zsebben, hogy az már néha pofátlanságnak tűnt.

 

 

 

Ugyanakkor itt is meg kell említeni, hogy Chris Boswell egy mezőnygólt és egy extra pontot is kihagyott, bár még ezzel együtt sem ezen múlt – hanem azon, hogy a végén nem tudták megállítani Huntot, és a Chiefs le tudta szinte teljesen pörgetni az órát.

 

Kansas City Chiefs@Pittsburgh Steelers 42-37

 

Ne nézd meg!

 

Nem akarok megbántani senkit, de a Cardinals-Rams mérkőzés az, amit a Rams drukkereken kívül senkinek sem tudom ajánlani: sőt, igazából nekik sem, mert egy bizonyos pont után már az ellenfél porig alázásában sem marad semmi öröm.

 

Ezen a mérkőzésen egyetlen csapat volt a pályán, a 432 total yardot szerző és nulla pontot engedő Rams. Most ki lehetne emelni, hogy Brandin Cooks 159 yardot kapott el, vagy hogy Goff 354 yardot passzolt, de fölösleges, mert abszolút semmi ellenállást nem tanúsított a Cardinals.

 

 

Az Arizonának például nem azért volt 0 pontja, mert hatszor eladták a labdát, hanem mert egyszerűen annyira ötlettelenül, elképzelés nélkül játszottak, hogy az botrányos. Sam Bradford 17 sikeres passzból 90 yardot ért el, David Johnson 13 futásból 48 yardot szerzett, az egész offense összesen 137-et, és ami még rosszabb, mindössze öt darab first downt. A védelem pedig egy INT-t leszámítva semmire nem volt képes, egyszerűen annyira gyenge volt az egész Cardinals több elit vagy átlag feletti játékossal, hogy mellette még a Bills is playoffcsapatnak tűnne.

 

Arizona Cardinals@Los Angeles Rams 0-34

 

A Lions elföldelve

 

A múlt heti gyalázat után már csak durván két negyednyi gyalázatra volt képes a Lions a Jetsnél fényévekkel jobb 49ers ellen. Ezt végülis tekinthetjük előrelépésnek (én annak tekintem), de ezzel együtt is 0-2-vel indítani két verhető ellenfél ellen úgy, hogy a Vikings és a Packers konkrétan nem tudta eldönteni, melyikük a brutálisabb csapat, nem kecsegtet semmi jóval. A Lions részéről gyakorlatilag véget is ért a szezon (jövő héten a Patriots ellen játszik a csapat), a 49ers viszont elkezdte menteni a menthetőt.

 

A múlt héten a Lions minden téren csődöt mondott, ahhoz képest nem volt nehéz előrébb lépni, de végre legalább látni a koncepciót. Matt Patricia mindig is rendszerben gondolkozott, ami tök jó és hasznos, már amennyiben a rendszer működik. A Jets ellen nem sikerült semmi, a 49ers ellen azonban már látszott, hogy nem hülye a Bill Belichick tanítvány.

 

A Lions Ziggy Ansah nélkül szerzett hat sacket, amire így hirtelen nem is tudom, mikor volt utoljára példa. Jimmy Garoppolo is viszonylag féken volt tartva, és bár vannak még minőségi és rendszerszintű hibák, ha ez ilyen ütemben fog javulni, akkor év végére ha nem is top10-es, de top15 körüli lehet az egység. Ebből a 30 pontból 10 a speciális egység és Matt Stafford fumble-jén szárad, a maradék 20 pont harmada pedig egyetlen játékból, egy nagyon csúnya, 66 yardos futott TD-ből született, összességében messze nem volt reménytelen a védelem.

 

 

Sőt, igazából az első három negyedben egyedül a védelem miatt nem vághattak eret a Lions szurkolók. Az offense katasztrofális volt, és bár Staffordnak voltak rossz dobásai (már amikor épp nem ölték meg rögtön), de minden rossznak a gyökere a playhívásokban rejlett. 3&2-re screen passz, 1&27 után három futás és egyéb válogatott baromságok, amit csak megfűszereztek az elejtett labdák és a rossz passzok.

 

Jim Bob Cooter már sorozatban második mérkőzésen mond csődöt és valami hihetetlenül látványos a változás, mi van akkor, ha a negyedik negyedben a gameplan átalakul azzá, hogy “nesze Stafford, csinálj, amit tudsz”. A Lions irányítója szokásához híven kiválóan játszott a negyedik negyedben, és pusztán azért ért véget idő előtt a csapat game winning/tieing drive-ja, mert az eddig mindig clutch Theo Riddick egymás után elejtett egy 3. és 4. kísérletet is.  Nem a 49ersen múlt.

 

Jimmy Garoppolo egyébként kifejezetten jól játszott, volt pár nagyon jó passza, de a játékhívásokkal ő sem lehet maradéktalanul elégedett. 11 harmadik kísérletből csak hármat sikerült megcsinálni a liga egyik leggyengébb 3. downos védelme ellen és nem azért, mert a Patricia-varázslat már itt tartana. A védelmet sem lehet dicsérni a védőfalon kívül, és ezt a győzelmet sem szabad túlbecsülni, hisz a Lions egyszerűen borzasztóan képlékeny most, egyáltalán nem jó viszonyítási alap (lásd a múlt héten gálázó, a héten csődöt mondó Jetst). A futó Breida elég jó napot fogott ki, 138 yardot tett meg csak a földön.

 

 

A 49ersnek nagyon kellett ez a győzelem, hogy legalább a rájátszásba jutás lehetőségének a látszatát fenntartsák. A Lions ellen mutatott játék ugyanis semmire nem lesz elég a Chiefs, Chargers és Packers ellen idegenben, illetve a Rams ellen otthon a következő öt hétben.

 

Detroit Lions@San Francisco 49ers 27-30

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások