Connect with us

Beharangozó

Kickoff’18 – Atlanta Falcons @ Philadelphia Eagles

Szeptember eleje hagyományosan ünnep amerikai futball körökben, ugyanis ekkor veszi kezdetét az alapszakasz. Az előszezon szép és jó, hasznos az újoncoknak, de a nézők számára kevésbé bír sportértékkel, mint a valódi küzdelem. A szép hagyományt pedig csak még érdekesebbé teszi, hogy a bajnok kezdi az évet, így rögtön megcsodálhatjuk, mire képes a múlt év legjobb csapata. Ezúttal még olyan szerencsénk is van, hogy nem egy kis csapattal kerül szembe a győztes, hanem egy kifejezetten kemény gárdával. Lássuk mire mehet az Atlanta Falcons a Philadelphia Eagles otthonában.

 

Mit rejt a múlt?

 

A két csapat kerete talán a legerősebb a ligában, azt pedig szerencsénkre nem is olyan régen láttuk, hogy mire mennek egymással. A két csapat ugyanis ugyanebben a leosztásban találkozott a tavalyi Divisional Roundban, ahol egy hajszállal az Eagles bizonyult jobbnak. Nem mindig szerencsés kiindulni az elmúlt év történéseiből, de a két keret nem változott eget rengetően, így levonhatunk pár következtetést abból a mérkőzésből.

 

Most tekintsünk el attól a ténytől, hogy azon a mérkőzésen mindkét csapat tapogatózással kezdett és egy sok hibával tarkított találkozón kevés pont született. Ez ugyanis nem csak a csapatok hibája volt, hanem nagyszerűen semlegesítette a két fél egymás erősségeit, valamint a tét is sokkal nagyobb volt.

 

Foles akkor még csak kereste későbbi MVP formáját, így az Eagles a futójátékra épített fel mindent, amit a Falcons nagyon jól sejtett. A hírek szerint Carson Wentz nem kapta meg a zöld lámpát az orvosoktól, mert a egybehangzó értesülések szerint a Super Bowl MVP kezdi az évet. Folesnak ezúttal már nem lesz idegen a kezdőkkel játszani, de szerintem a Sasok ezúttal is a futójátékra fognak alapozni, mert az előszezon alapján Foles megint nehezen kezdi a visszarázódást. A Falcons a tavalyi mérkőzésen nagyszerűen töltötte a boxot, nem egyszer tolta fel a LoS vonaláig valamelyik safetyjét (Neal nagyszerűen találta meg a lyukakat), a defensive line pedig sokszor átjutott a támadófalon.

 

A kulcsszerepet mégis a linebacker sor és a cornerek játszották, akik nagy valószínűséggel szintén azt a feladatot kapták, hogy a futás ne legyen opció az ellenfélnek. A mérkőzés nagy részében az látható, hogy a LoS közeli 5-10 yard fullra van telítve, a cornerek általában az elkapók belső vállához állnak és azonnal kapcsolnak, ha futás van. Robert Alford és Desmond Trufant a liga legjobb cornerpárosai közé tartozik, így nem meglepő, hogy be merték vállalni azt a kockázatot az edzőik, hogy a játékosaik nagyobb hangsúlyt fektessenek a futójáték megállítására, mert tisztában voltak vele, hogy passzjátékkal nehezebben verik a cornereiket még ebben a helyzetben is. Nem véletlen tehát, hogy a mérkőzés folyamán a Falcons defensive back sora őrült mennyiségű szerelést halmozott fel, ami főleg a futásmegállításnak volt köszönhető.

 

 

 

 

A másik oldalon szintén egyszerűnek tűnt a képlet, csupán egy fokkal volt nehezebb. A futást ugyanúgy limitálni akarta a gárda, ami több-kevesebb sikerrel össze is jött, de mellé még Julio Jonest is ki kellett venni a játékból. Az Eagles védőfala az egyik legfélelmetesebb a ligában, a Cox, Jernigan (aki most nem játszhat), Ngata trió mellé a passzsiettetők is hatékonyak a futás ellen. Ennek volt köszönhető, hogy a főleg belső futásoknál használt Freeman hét darab yardon maradt. Coleman annak köszönhette jobb szereplését, hogy a pálya széle felé hívott játékokban ő sokkal jobban használható, itt pedig több babér termett a Falcons számára.

 

A második problémát, Julio Jones semlegesítését félsikerrel vette az Eagles. A liga egyik legjobb elkapója nem élete meccsét játszotta, de így is összehozott több, mint 100 yardot. Hangsúlyosabb, hogy ott tudták semlegesíteni, ahol a legjobban kellett, a célterület közelében. Szerintem sokan emlékeznek arra, hogy mérkőzés végén a Falconsnak volt esélye megfordítani a meccset, de nem sikerült megtalálni Juliót az end zone-ban. A mérkőzés nagy részében így is az volt jellemző, hogy a Falcons egy bizonyos pontig tud haladni, de amint átérnek az Eagles térfelére, ott a hazaiak megállítják őket.

Mi várható ezen a meccsen az Atlantától?

 

A Falcons részéről az lehet a képlet, hogy a futójáték működő részét próbálják átmenteni erre a mérkőzésre, azaz jóval több külső futást hívnak, ahol sebezhetőbbnek tűnik az Eagles futás elleni védelme. A problémát az okozhatja, hogy tavaly hiányzott az LB sor vezére Hicks, márpedig a külső futások megállításban a linebacker sornak nagyobb szerepe van – most viszont Bradham fog hiányozni. A Falcons ott nyerhet egy kis területet magának, hogy a tavaly lecsökkentett két futós felállások számát megnöveli, így teszi kevésbé egyértelművé, hogy mi lehet a játék. A két futónak ezen kívül a passzjátékban is lehet szerepe, mert az Eagles védelmét mindenképpen a széleken kellene megbontani, a front7 talán a legstabilabb az egész ligában.

 

Ezen kívül végre vissza kell adni a szabadságot Julio Jonesnak, akit tavaly borzasztóan rosszul használt a Falcons a saját bevallásuk szerint is. A két futó mellett ebben az újonc Ridley-nek lehet még kiemelt szerepe, aki elvonja a védők figyelmét, így talán nem lehet majd minden alkalommal Juliót kettőzni. A red zone-ban pedig a tight end játékok felélesztése lehet a kulcs, mert magas és megbízható kezekkel rendelkező elkapója nem sok van/volt az Atlantának.

 

 

 

A védelem részéről egyszerűbbnek tűnik a feladvány, de mégis könnyen megüthetik magukat. Az előző összecsapáshoz hasonlóan meg kell ölniük az Eagles futójátékát és arra kényszeríteni őket, hogy verjék meg őket a levegőben. Egyrészt számíthatnak arra, hogy Foles az előszezonhoz hasonlóan még rozsdás lesz, másrészt Jeffery nem lesz ott a mérkőzésen, harmadrészt nagyon jó játékosaik vannak passzjáték ellen, a cornereiknek csak le kell másolniuk a tavalyi teljesítményt, az bőven elég a sikerhez. A kulcs itt alighanem Ertz semlegesítése lesz, akit ha levesznek a pályáról, akkor nagy bajba kerülhet a hazai csapat. Erre pedig két emberük is van. Keanu Neal és Deion Jones is alkalmas lehet a feladatra, de én inkább a nagyobb darab Nealt favorizálnám ebben a kérdéskörben. Neal amúgy is jól érzi magát a line of scrimmage közelében, innen indulva pedig végig Ertz mellett tudna maradni. Olyan hiú ábrándjai nem lehetnek a csapatnak, hogy végig semlegesíteni tudja, de nagy terhet vehet le a társakról néhány jó védekezéssel.

Mi várható ezen a meccsen a Philadelphiától?

 

Számomra fogósabb kérdés, hogy az Eagles hogyan készül a mérkőzésre. Nagyban függ ez Foles formájától, mert egészen más a játék képe ha jól játszik, mint mikor csak keresgéli a célpontjait. Én továbbra is azt gondolom, hogy a futójátékkal próbálja megalapozni a sikert a regnáló bajnok, annál is inkább, mert az elsőszámú elkapó, Jeffery nem lép pályára. Ennek tükrében Agholor és természetes Ertz kerülhet a középpontba, akik közül a Falconsnak inkább a tight endre van meg a válasza. Fentebb már taglaltam, hogy Ertz ellen Neal vagy akár Deion Jones is bevethető, de Agholor már több fejfájást okozhat.

 

Nem lennék meglepve, ha a tavaly a köztudatba is berobbanó run/pass option (RPO) játékokat venné újra elő az Eagles és elsősorban Agholor quick slantjaivel próbálná meg szétzilálni az ellenfél védelmét. Erre jó esély mutatkozik, ugyanis a Falcons védelmének kriptonitja a harmadik CB poszt, így a slotból induló Agholorra nem a klasszis cornerek egyike, hanem a tavaly gyengén teljesítő Brian Poole vagy az újonc Isaiah Oliver juthat. Plusz színt hozhat a támadójátékban Darren Sproles visszatérése, akinek a gyorsasága ugyan megkopott, de van olyan dörzsölt játékos, hogy zavart okozzon az RPO játékok során. Jeffery távollétében a két tight endes felállások is nagyobb szerepet kaphatnak az újonc Dallas Goederttel, ez ilyen formációk pedig már a Falcons védelmében is egy más dimenziót kívánnak meg. Az Eagles tavalyhoz hasonlóan idén sem az egyénekre fogja helyezni a hangsúlyt, hanem csapatszinten próbál majd meg az ellenfele fölé nőni. Edzői oldalról pedig minden támogatást meg fognak kapni.

 

 

Védőoldalon talán már jobban látható a feladat. A Falcons középső futásait már tavaly is teljesen megfojtották és ez most sem okozhat gondot. Nagyobb kérdés, hogy a fiatal játékosokkal kiegészülő secondary idén is olyan jól teljesít-e majd, mint a legutóbbi találkozásnál. Ronald Darby szerepe lehet hangsúlyos, ugyanis várhatóan neki kell majd levédekeznie Julio Jonest a játékok nagy részében. Ha pedig nyomást tudnak ezúttal is gyakorolni Ryanre, akkor nyert ügyük van. Tavaly elég visszafogott volt a játékhívás a Falcons részéről, az Eagles pedig a hasonló sémára épülő támadásokat könnyűszerrel állította meg. Egy nagyon jól összerakott és sémában gondolkozó védelemről van szó, ahol az egyének kisebb szerepet kapnak, ritkán hagynak egyedül bárkit is a nehéz feladatával. A Falcons offense-nek mindenképp színesebb játékokat kell hívnia, mert különben nem sok pontot tesznek fel a táblára.

 

Összességében én egy tipikus kickoff mérkőzést várok, ahol az elején a csapatok nagy hangsúlyt fektetnek a biztonsági játékra és keresik az ellenfél gyenge pontjait, minél kevesebb hiba mellett. Ez már alapból egy kevés pontos mérkőzést garantálna, de a két védelem olyan precízen összerakott gépezet, hogy a mérkőzés vége felé sem várhatunk pontháborút. Szerintem az dönti el a mérkőzést, hogy melyik csapat találja meg az ellenfél gyenge pontját a passzjátékok során, és aki ezt ki tudja használni, az húzza be a mérkőzést. Minimális különbséget várok, így a special teamek szerepe sem lesz elhanyagolható, a jó mezőnypozíciók vagy messziről belőtt mezőnygólok is eldönthetik a mérkőzést. Nehéz szívvel tippelek, mert a bajnok ellen nem fogadok szívesen, főleg nem hazai pályán ahol Pederson alatt 15-2 a téttel bíró meccseken a csapat mérlege, de nekem úgy tűnik Folesból elfogyott a szufla. Ráadásul Jeffery nélkül kevesebb lett a megbízható célpont is, a Falcons pedig továbbra is nagyon komplett csapat benyomását kelti, így szerintem meglepetéssel indul az év.

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások