“A rózsa piros, az ibolya kék, te pedig kibaszottul el akarod kerülni Dick Butkust”

“A rózsa piros, az ibolya kék, te pedig kibaszottul el akarod kerülni Dick Butkust a pályán. Egy állat volt. Nem azért ütött meg, hogy a kórházba kerülj. A temetőbe akart juttatni”

– mondta a Bears legendás linebackeréről a szintén legendás és rettegett Deacon Jones. És tényleg: a ’60-as, ’70-es években más volt az amerikai futball. Akkor még igazi szörnyetegek tartották szó szerint rettegésben a támadókat, akiket nem érdekelt semmi, csak az ellenfél eltiprása. Butkus pedig az egyik legbrutálisabb volt mind közül.

“Amikor profi szinten futballoztam, soha nem akartam senkinek direkt sérülést okozni. Kivéve persze, ha, tudod, tétmeccsről volt szó (via).”

A chicagói srác Chicagóban

Richard Butkus Chicagóban született 1942-ben, egy nyolcgyerekes család legfiatalabb tagjaként. Az Isten is linebackernek szánta: már születésekor is 6,1 kilogramm volt, a középiskolában ő szerezte a csapat tackle-jeinek 70 százalékát, vérre mentek érte az egyetemek.

A sok kérő közül a University of Illinois-t választotta, ahol centert és linebeckert játszott. Mindkét poszton sikeres volt, de természetesen védőként nyújtotta a legjobbját: 1963-ban 145 tackle-t szerzett, ami a hatodik helyre volt elég a Heisman-szavazáson, 1964-ben pedig a dobogóra is felért. Óriási tehetség volt, az AFL-ben szereplő Broncos és az NFL-ben szereplő Bears is az első körben választotta ki.

Butkus választhatott: költözik Denverbe, ahol több pénzt kereshet, vagy marad otthon és a legendás George Halas kezei alatt játszik. Nem volt kérdés, hogyan dönt.

Egy veszett vadállat