A Seahawksnak volt két-három brutális szezonja még Russell Wilson karrierjének elején, az elvesztett Super Bowl óta viszont még egy NFC döntő sem jött össze, pedig Wilson nemhogy megerősítette a top 5-ös pozícióját, de nagyon sok érvet lehet felhozni amellett, hogy ő a liga legjobb irányítója. Pedig a problémák már évek óta nyilvánvalóak, mégsem sikerült őket megoldani. Talán majd most.
Miért jutott a Seahawks kétszer is Super Bowlba Wilson karrierjének elején? Ennek egyik oka természetesen a Legion of Boom, a másik pedig – bármennyire is meglepőnek tűnik a Seattle-lel kapcsolatban – a támadófal. A csapat legjobb éveiben a kezdő OL-ben olyan játékosok szerepeltek, mint Russell Okung, Max Unger, J. R. Sweezy vagy James Carpenter. Előbbi kettő abszolút top volt a posztján, Sweezy is a jobbak közé tartozott, de még Carpenter is hozott egy erős közepest.
A vesztes döntő (2014) után viszont a védelem szépen kezdett visszaesni, a támadófal pedig darabjaira hullott: előbb James Carpenter lépett le, majd Ungert elcserélte Jimmy Grahamre a csapat, Okung és Sweezy pedig elment nagy pénzt keresni a Broncosba és a Bucsba. Egyedül a pocsék újonc szezont hozó Justin Britt maradt meg a kezdőből, RT-ből pedig azóta már center lett. 2014 óta nem tudta megoldani a védelem és a támadófal kérdését a csapat, az elmúlt öt évben kis túlzással abból éltek, hogy Wilson egy zseni (Packers-szindróma). Ez viszont a rájátszásban már rendre kevésnek bizonyult, a csapat fél évtizede ugyanott tart. Hatodik nekifutásra biztos sikerül.
Pénz van
A Seahawksnak 51,5 millió dollárja volt a fizetési sapka alatt a szezon végével, majd a tight end Greg Olsen leigazolása után ez az összeg 44,5 millióra csökkent (feltehetőleg, a szerződés struktúráját még nem ismerjük). Ez még így is bőven a liga első felébe tartozó pénzmennyiség, ráadásul egy relatíve nagy hiányposzt is meg lett oldva, erősen kezdett a csapat.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
A 44,5 millión még lehet növelni például a safety Tedric Thompson és a tight end Ed Dickson kivágásával. Mindketten fölöslegesek, az utánuk felszabaduló 5,1 milliót csak jobban lehet felhasználni, de ennyi. Rajtuk kívül Duane Brownon, Justin Britten, KJ Wrighton, Bradley McDougaldon, Quandre Diggsen vagy Chris Carsonon lehetne spórolni, de a felsoroltak mind kezdők, ráadásul még a jobbak közé is tartoznak – az utánuk felszabaduló pénzből nemhogy megerősíteni nem lehet a keretet, de még a pótlás is szinte lehetetlen lenne. Meg különben is, aki közel 50 millióból nem tudja betömni a legnagyobb lyukakat a rosteren, az azonnal mondjon le.
Lejáró szerződésű játékosok és hiányposztok
A pénzre nagy szüksége is van a csapatnak, van pár komoly szabadügynök, akit érdemes lenne megtartani. A legnagyobb név természetesen Jadeveon Clowney, aki bár talán soha nem fog 10+ sacket szerezni, de pass rushban még így is korrekt, futás ellen nincs nála jobb, illetve egy igazi playmaker – összességében egy olyan védő, akit mindenképp érdemes megtartani. Ez már nem mondható el Ziggy Ansah-tól, aki továbbra sem tud egészséges lenni, és ha nem is lett bust a korábbi 1/5-ös, nem is váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
A védőfal szabadögynökeinek listája itt még nem ér véget, Quinton Jefferson és Jarran Reed szerződése is lejár, csakhogy a legfontosabbakat említsük. Jefferson jól szállt be Reed eltiltása és sérülései után, és bár nem egy elit játékos, bőven kezdő kategória. Ami pedig utóbbit illeti: a 2018-as, 10 sackes szezonját nem tudta hozni, sőt kifejezetten gyengén játszott, de nem kérdés, ki a tehetségesebb. Mindkettő megtartása mellett vannak érvek. Illetve ott van még a rotációs játékos Al Woods is, így gyakorlatilag a csapat négy legtöbbet pályán lévő iDL-jéből csak Poona Fordnak van szerződése az idei szezonra. A védelemből még Michal Kendrickset lehet kiemelni, mint fontos FA-t, de a pályán kívüli ügyei, illetve a tavaly harmadik körben kiválasztott Cody Barton miatt nem éri meg a vesződést.
A támadóoldalon már nincsenek ennyire fontos FA-k. A két futót, Marshawn Lynchet és CJ Prosise-t nyugodtan el lehet felejteni, a TE Jacob Hollister pedig korlátozott jogú szabadügynök, tehát könnyen és olcsón megtartható. Illetve ott van még a QB Geno Smith, aki olcsó megoldást jelent a csere-QB posztra és semmi nem szól az elengedése mellett, valamint említsük meg Neiko Thorpe-ot, aki a speciális egységben és az öltözőben is hasznos tagja a csapatnak.
Az említettek mellett három nagyobb név szerződése jár le, valamennyien a támadófalból érkeznek. Germaine Ifedi kirobbanthatatlan volt az elmúlt években, guard és tackle poszton is játszott, bár ez elsősorban az első körös mivoltának, nem pedig a mutatott játékának volt köszönhető. George Fant mutatott szép dolgokat, akár lehet is benne kezdő potenciál, bár ő sem egy életbiztosítás, míg Mike Iupati egy gyenge közepest hozott LG-ként.
Jól látszik, hogy Seahawksnak ugyanazt a problémakört kell megoldania, amit az elmúlt öt évben nem tudott: rendbe kell szedni a védelmet és a támadófalat. Az RT-poszt eddig sem volt megoldva Ifedivel, illetve kell legalább egy, de inkább két guard (Mike Iupati öreg, DJ Fluker pedig a “lehetne rosszabb” kategória), de sokáig a 34 éves Duane Brownnal sem lehet számolni. A labda másik oldalán a védőfalra fér rá az erősítés, kvázi egy teljes DLine-ra lenne szükség, illetve minimum egy cornert kellene valahonnan varázsolni.
Potenciális érkezők/maradók
A sok lejáró szerződésű saját játékos közül kvázi kötelező megtartani Geno Smith-t, Neiko Thorpe-ot és Jacob Hollistert. Előbbi kettő összesen nem kerülne 2,5 millióba, utóbbira pedig elég egy második körös tendert rakni, hogy maradjon – ugyan érkezett Greg Olsen, de már ő sem lesz fiatalabb, Will Dissly pedig sérülékeny, így nem árt a tartalék.
Ami a támadófalat illeti: Ifedi nem jó játékos, ennek ellenére a piacon kaphat valakitől 10 millió dollár körül, lassan már a középszernek jár ekkora összeg. Ennyit természetesen nem ér, a Seahawksnak célszerűbb lenne George Fantba fektetni, már amennyiben úgy ítélik meg, hogy tudna a jobboldalon játszani – legrosszabb esetben lesz egy korrekt cseréje a csapatnak. A piacról pedig Brandon Scherff megszerzése tenne jót a támadófalnak, egy nagyon tehetséges, Pro Bowl kaliberű guard – jó eséllyel rekordot fog dönteni a szerződése. Az elmúlt két évben ugyan 13 meccset hagyott ki sérülések miatt, nem is tudta hozni az első három szezonja színvonalát, de ha végre előre akar lépni a csapat, akkor ideje kockáztatni és nem 3-4 millióért igazolni kiégett játékosokat Wilson megsegítésére.
A védőfalba szerencsére nagyobb a merítés. Clowney egy elég biztos pont, ha már cserélt érte a csapat, kár lenne elengedni, és Ziggy Ansah is mutatja, hogy kvázi kukázva nem lehet jó pass rushert szerezni (Shaq Barrettek tíz évente egyszer, ha akadnak, és még vele kapcsolatban is érdemes lenne várni egy évet). Mellette Reedet lenne érdemes még megtartani mondjuk egy 10 milliós fizetéssel: ma már egy közepes DT kap ennyit, Reed pedig top is lehet, a tavalyi gyenge szezonja még akár jól is jöhet, sokat spórolhat rajta most a csapat.
Pete Carrollék nem nagyon szoktak cornereket igazolni, így hiába jó a piac, nem gondolom, hogy a posztot FA-ról próbálná megoldani. Két jó guardot nem lehet szerezni, két top Edge-re top fizetéssel pedig senkinek nincs pénze, így ezt is a draftról kell orvosolni. Továbbá egy jó WR3 sem ártana, illetve a CB-posztot is lehetne mélyíteni, de ez már csak részletkérdés.
A Seahawksnak három pickje van az első két körben, így érkezhet egy guard, egy offensive tackle és egy jó kis Edge játékos is, a harmadikban pedig lehet hozni cornert (ahhoz úgy is jól ért a gárda). Minden adott, hogy végre visszataláljon a helyes útra a csapat, bár Pete Carrollékat ismerve megint kiszúrják Wilson szemét pár maradék falemberrel, aztán csodálkoznak majd, ha a rájátszásban jön egy kicsit is komolyan vehető védelem, ami 5 sacket szerezve (Packers) péppé veri a liga legjobb irányítóját. Megint.
[/ppp_patron_only]
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások