A jövő sztárjai – Tua Tagovailoa

Tuanigamanuolepola Tagovailoa – mert hogy ez Tua teljes neve – az idei draft konszenzus második legjobb irányítója Joe Burrow mögött. Hawaii legendaként érkezett meg Tuscaloosába, és a 2017-es szezon nemzeti döntőjében csereként beállva a Georgia ellen 13-0-s hátrányból hosszabbításos győzelemre vezette a Crimson Tide-ot és MVP is lett. Ezzel Tua berobbant az egyetemi foci körforgásába és nem is nézett vissza, két kiváló szezont nyomott le az Alabamán, most pedig a draft egyik legjobb játékosaként várhatja a játékosbörzét, ahol kiderül, melyik csapatot kell majd felvirágoztatnia. 

Úgy gondolom, hogy Tua kapcsán megkerülhetetlen a sérülés-kérdés, így rendhagyó módon most nem az erősségeivel kezdem az ismertetőjét, hanem a negatívumokkal, a kérdőjelekkel, fejlődési lehetőségekkel.

Negatívumok, kérdőjelek, fejlődési lehetőségek

Tua novemberben összeszedett egy nagyon durva csípősérülést, műteni kellett és véget is ért a szezonja, a Combine-on sem tudott részt venni és a Pro Dayek törlése miatt nagy közönség előtt nem is fog tudni dobálni már az NFL Draftig – legfeljebb videós formában, de a scoutoknak fontos élőben is látniuk a prospecteket. A hírek szerint nagyon jól halad a rehabilitációja és teljes felépülés várható. Persze nem vagyunk doktorok, szóval ennek kapcsán elég kevés információnk van, és minden csapatnál a saját orvosi stábnak kell áldását adnia az esetleges draftolásához. Biztos lesznek csapatok, ahol lekerül a boardról emiatt, és lesznek olyanok, ahol nem okoz majd problémákat a csípősérülése.

Here is the injury to Tua

why is he in when it’s 35-7
pic.twitter.com/ZgaDHxLDOQ

— CFBTalkDaily (@CFBTalkDaily) November 16, 2019

Én úgy vélem, hogy ha csak ez a csípősérülés lenne, és tényleg rendben lenne a vizsgálatok alapján, akkor nem kellene problémát okozzon ez az egy kirívó eset. Azonban Tuának többször is voltak kisebb sérülései, főleg a bokájával kapcsolatban, amik nagyobb aggodalomra adhatnak okot a hosszú távú tűrőképessége kapcsán. Szerintem ez az igazi kérdőjel Tuánál, az általános sérülékenysége, nem pedig a csípője önmagában. Ezt pedig minden csapat eldönti majd maga, hogy mekkora kockázatot jelent.

Ez a legnagyobb negatívum, vagy kérdőjel Tua Tagovailoa kapcsán, ugyanis a játékában sok kivetnivalót azért nem találunk. Oké, a fizikai paraméterei nem felelnek meg a prototípusnak, hiszen alacsonyabb a megszokottnál, de manapság ennek már nem kellene problémát jelentenie a játékosmegfigyelők szemében. Emellett ki kell emelni, hogy balkezes, ami nem negatívum, csak egy megállapítás, így az elkapóinak hozzá kell majd szokniuk ahhoz, hogy másképp, más spirállal érkezik a labda a kezükbe.

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

A pályán mutatott játékában sok gyengeséget nem tudunk felfedezni. Ahogy Joe Burrow-nak, úgy neki sincs kifejezetten erős karja, de még bőven megfelel az NFL elvárásainak, igazi problémát ez nem fog okozni. Ez nem azt jelenti, hogy ne tudja hosszú passzokat kiosztani (sőt!), inkább azt, hogy nincs elég “zip” a labdáiban, tehát nem lő ki ágyúként a kezéből a disznóbőr és nem hasít át a levegőn. Ezáltal a szűk résekbe nehezebb lesz bedobnia a labdákat az egyeteminél jóval gyorsabb NFL-játékosok közt, illetve például a pálya túloldalára dobott labdáknál is kicsit több ideje lesz a védőknek odaérni, mint ha például Mahomes vagy Josh Allen hajítaná oda a lasztit.

Ki lehet még emelni, hogy futásoknál nem vigyáz a legjobban a labdára, a zseben kívül is a labdán kellene tartania mindkét kezét. Megjegyezhető, hogy néha túl sokat vállal, ez az erőltetés pedig rossz döntésekhez és interceptionökhöz vezetett. Meg kell tanulnia néha feladni játékokat. Ez nem egyszerű dolog az irányítóknál, hiszen ki kell kapcsolniuk a versenyszellemüket és a győzni akarásukat egyes playeknél, és inkább elengedni azokat, továbblépve a következőre. Persze az sem jó, ha túl hamar feladja a játékokat, hiszen rendkívül jó improvizációs készségekkel rendelkezik, de meg kell találni egy határt.

Tua so rarely makes a mistake but this was a panicked decision. Maybe the worst throw of his career. pic.twitter.com/pweR6P4mDo

— Ian Wharton (@NFLFilmStudy) October 22, 2019

Ez összességében egyáltalán nem sok negatívum. Ezeken kívük sokan felhozzák, hogy kiváló környezet vette körül az Alabamán, gondolok itt az elkapókra elsősorban, de ez legfeljebb annyiban befolyásolja Tuát, mint prospectet, hogy többször dobott üresen álló elkapókhoz, mint mások, tehát kevés “tight window” passzt kellett eleresztenie. Minden másban ez szerintem nem egy releváns tényező.

Most pedig áttérhetünk az erősségeire, amik sokkal hangsúlyosabbak.

Erősségek

Mindenképpen azzal kell kezdeni Tua erősségeit, hogy mennyire pontos játékosról van szó. Engem az egyetemi statisztika sosem érdekelt igazából, nem számít, hány százalékban voltak sikeresek az átadásai. Az érdekel, hogy mit látok a pályán, hová mennek a labdái. Tua pedig tökéletesen helyezi a dobásait, mindig vezeti a receivereket, hogy még az elkapás után is további yardokat tegyenek meg.

Tuának nagyon gyors a release-e, tehát nagyon gyorsan hagyja el a kezét a labda, miután megkezdte a dobómozdulatot. Ez sok mindenben előny, hiszen a fejben megszületett döntést gyorsabban tudja kivitelezni és ha érkezik egy védő, akkor az utolsó pillanatig ki tud várni, hogy szabaduljon a labdától és megtalálja emberét.

Ezen kívül elit úgynevezett “anticipationnel” rendelkezik, ami nagyjából annyit tesz, hogy előre tudja, hová kell majd dobnia a labdát, nem kell megvárnia, hogy az elkapó üresre játssza magát, hanem már előtte el tudja engedni a lasztit. Ez egyébként ellensúlyozza az elit karerő hiányát, hiszen így sokszor üres területre tudja már jó előre bedobni a labdát, mikor elkapója még csak meg sem fordult például. Ez egy nagyon fejlett tulajdonság egyébként az irányítóknál, sok fiatal QB nem rendelkezik ilyen kifinomult anticipationnel.

This was an absolute DIME by Tua to DeVonta Smith (underrated)

– Releases the ball as soon as the WR breaks
– Over the linebacker in front of the CB
– Doesn’t lead his WR too far giving the safety a kill shot
– High level throw

BEAUTIFUL touch, anticipation and accuracy #devy pic.twitter.com/vU28cJfvkr

— Ray G 🏁 (@RayGQue) June 23, 2019

Tua alapvetően egy minden szinten pontos irányító. A rövid passzoknál halálos, a könnyű dobásokat konzisztensen kivitelezi, vezetve az elkapóját. Ez a tulajdonság több kutatás alapján is nagyon jót jelent az NFL-re történő átállásban, ez hosszútávon is így marad. Nyilván mindenki meg tudja dobni ezeket a rövidebb passzokat, a kérdés viszont az, hogy mennyire konzisztensen teszi ezt, Tua pedig nem hogy alig hibázik ilyen helyzetekben, hanem még pluszt is ad hozzá a labda helyezésével, az elkapó vezetésével.

Top karerő hiányának ellenére nagyon pontos mély labdáknál, nagyon jól találja meg a helyeket, ahová vezetheti az elkapóit. Kiváló touch-csal rendelkezik, tehát jól tudja magas ívben dobni a disznóbőrt, például át a linebackerek feje felett, ha középtávoliról van szó.

A mechanikája, lábmunkája kiváló, ez pedig segít a konzisztens pontosságban, illetve a hosszú passzoknál is nagyon sokat számít a limitáltabb karerő miatt, hiszen ha jól beleáll a dobásba, akkor teljes testével tudja vezetni a labdát előre. Az számomra még kérdés, mennyire lesz jó mély passzoló a profik közt, biztosan nem ez lesz a legfőbb pozitív tulajdonsága. Szerintem kevés ilyen labda várható tőle, de ha úgy látja, hogy szabadon lesz mélyen az elkapója, akkor meg fogja tudni ereszteni a hosszú passzokat is.

via Gfycat

Tua egy elég mobilis irányító, könnyen meg tud hosszabbítani játékokat. A sérülései miatt nem szívesen futtatnám előre eltervezetten, de az atletikussága megvan hozzá, hogy a zsebből kiszabadulva megfussa a first downokat. Ráadásul futtából is jól passzol, tehát ebből a szempontból is veszélyes, ha kimozog a támadófal védőburkából. Az improvizációs képessége lenyűgöző, sokszor a lehetetlenből is ki tud hozni jó dolgokat, amikor már minden összeomlik körülötte. Számomra ez egy nagyon fontos tulajdonság egy irányítónál.

A mobilitása nem csak a zseben kívül jön jól, hanem azon belül is, ugyanis rendkívül jól mozog el a nyomás elől, jól navigál a falemberek mögött és között. És nem csak jól kezeli, hanem jól is érzi a nyomást, sokszor olyan benyomása van az embernek, mintha hátul is szeme lenne, de oldalt mindenképp. A szemét pedig végig a pályán tartja, keresi az elkapóit.

via Gfycat

Írtam már arról, hogy a sackek elsősorban irányítóstatisztikák, ezt fontos Tuánál is kiemelni, aki nagyon alacsonyan tartja a zsákolások számát a rá nehezedő nyomások százalékában. A nyomás jó kezelése mellett a blitzek ellen is jól tevékenykedik. Ez azt mutatja, hogy már most nagyon okos játékos és tudja, hogy mit kell csinálni akkor, ha extra ember érkezik pass rushra, ezáltal kevesebben maradnak a back7-ben. Nem pánikol ilyen esetben, hanem gyorsan megtalálja célpontját és oda is dobja neki a labdát.

Fejben tényleg nagyon erős játékosról beszélünk, aki érti a védelmeket és jól is olvassa őket, összességében pedig a döntéshozatala is jó, még ha néha elő is fordul, hogy a pálya közepén nem vesz észre egy linebackert. A futball IQ-ja alapvetően nagyon magas. Nagyrészt a védőket is jól manipulálja a szemével, el tudja küldeni a safetyt az ellenkező irányba, habár néha előfordul, hogy túlságosan rajta marad célpontján, ezzel kis lépéselőnyt adva a védőknek. Jól és gyorsan megy végig az olvasásán, ha nem szabad az első elkapója, akkor gyorsan átvált a következőre.

via Gfycat

A mai foci fontos elemei az RPO-játékok, ebben pedig Tuának nagy tapasztalata van az Alabamáról, ez fontos lesz a profik közt is. Jól adja el a handoffot és nagyon gyors release-ének köszönhetően villámgyorsan tudja indítani a passzt elkapója felé, akit ilyen helyzetekben is kiválóan vezet, így elkapás utáni yardokhoz juttatva csapatát.

Mindenképp ki kell még emelni Tua személyiségét, karizmáját, amelyről mindenki ódákat zeng. Kiváló vezér, mindemellett egy szerény figura, aki gyorsan kivívja majd csapattársai tiszteletét.

Összességében

Tua Tagovailoát igazából még sosem láttuk gyengén játszani. Mármint persze voltak rossz dobásai, rossz drive-jai, de mindkét kezdő évében jó, nagyon jó teljesítményt nyújtott. Ha nem lenne a sérülése, akkor versenyben lehetne az 1/1-ért is, illetve a legtöbb évben is így lenne ez. Persze a sérülése, és még inkább a sérülékenysége miatt ott szerepel egy red flag a neve mellett, innentől pedig a csapatorvosoké a felelősség, hogy áldásukat adják-e a draftolására.

Ha igen, akkor jövendőbeli csapata (Chargers? Dolphins?) egy okos játékost kap elit pontossággal, kiváló zsebérzékeléssel, mozgékonysággal, nagyon kevés negatívummal, aki ráadásul egy franchise arca és az öltöző vezére lesz azonnal.

A gifekért köszönet Mansur Shaheenek. 

[/ppp_patron_only]