A műtét sikerült, a beteg meghalt – Jets FA-értékelő

Úgy fordult rá a Jets a 2020-as free agencyre, hogy a problémák egészen egyértelműen látszottak. Ahogy a kitekintőben már tárgyaltam, az elsődleges feladatuk a jó anyagi helyzetből az volt, hogy vegyenek egy jó falat Sam Darnold elé. A nap végén ugyan Joe Douglas elmondhatja, hogy igazolt a támadófalba, de Darnold helyében azért én igen csak aggódnék az egészségemért. 

Távozók

A csapat közel 50 millió szabad cap space-szel fordult rá a holtszezonra. Bár volt jó pár lejáró szabadügynökük, egyikük se volt olyan kategóriájú, akit mindenképpen meg kellett volna tartania a csapatnak. Sőt, további játékosok elküldésével ezt az összeget még feljebb is tudták tornázni. Az előzetesen tippelt 3 cutból a csapat kettőt meg is ejtett és bár én elgondolkoztam volna Bell elcserélésén, utólag talán jobb is, hogy nem lépte meg a csapat, mert akkor tényleg sírva fakadt volna szegény Darnold.

A lista elején azon két játékos, akik szerződése nem lejárt a csapatnál, hanem a Jets vágta ki őket. Roberts esetében 6-, míg Johnsonnál 11 millió extra helyet kreáltak a sapka alatt. Noha Roberts sem volt egy igazi megnyugtató megoldás a poszton, Johnson az elmúlt évek legfélresikerültebb igazolása volt New Yorkban (pedig pályáznak páran a helyre). A két évvel ezelőtt még rekordigazolásnak számító cornerback (5év, 72 millió, melyből 34 garantált) teljes csőd lett és a 2019-es szezonban már a kezdőből is kiszorult. A “remek” igazolás után a csapat idén 4, és jövőre is még 8 millió halott pénzt kénytelen lekönyvelni, de a lépés teljesen érthető volt, ahogy a post june cut választása is, hisz így most lényegesen több pénz szabadult fel és két év alatt könyvelik le a halott pénzt.

A további távozók között talán egyedül Robby Anderson neve láttán érezhetjük, hogy megérte volna visszaigazolni (ő a Panthershöz írt alá 2 évre). A lista többi játékosai vagy kiegészítő embernek számítottak vagy olyan kezdőnek, akiket az ember nem sajnál, ha le tud cserélni.

Érkezők

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

Minden Jets drukker izgatottan várta, hogy valóban agresszív lesz-e a csapat és talán nem is csak egy, de két top támadófalembert is meg tud szerezni. A terveknek rögtön betett, hogy a Patriots tagelte Joe Thuney-t, aki elvileg az egyik fő célpontja lett volna a gárdának. Talán a sokkhatás, talán a tanácstalanság miatt, de a többi top játékossal sem volt több sikerélménye a gárdának.

Majd jött a hír, hogy a csapat leigazolja George Fant tackle-t. Persze a név nem túl szexi, de hát egy vészmegoldásnak, cserének, darabszám növelésnek végülis miért ne. Majd kijöttek a szerződés részletei: 3 év, évi 9 milliós átlag. A csapat tavalyi LT-je, Beachum sem volt egy biztos megoldás (nem véletlenül nem marasztalták), de a számokat látva úgy tűnt, a Jets talán kezdő vak oldali tackle-nek szánja a korábbi Seattle játékost, aki az elmúlt 3 évben összesen nem játszott 16 mérkőzésen kezdőként. Ráadásul azokban sem volt sok köszönet. Egészen érthetetlen lépés… Aztán jöttek tovább a hírek a támadófalat illetően: a cut esélyes Winterst megtartja a csapat és visszaigazolja Alex Lewis-t.

Lewis esetében az összeg nem vészes. Egy jó falban, ahol körülötte jó játékosok vannak Lewis értékes kezdő is lehetne, persze itt nincs ilyen társaság, de legalább már tavaly is itt játszott, ismeri a rendszert, cserének talán kicsit drága, de végül is az se rossz, mert azt jelenti, hogy van jobb nála a kezdőbe. Majd érkezett az egész piac legjobb híre: a Denveri Connor McGovern érkezik szintén évi 9 milliós átlagért. Végre egy pislákoló fénysugár az éjszakában! McGovern nem rossz játékos és akár guard posztot is el tud látni, bár elsősorban centerként fognak vele számolni, és ahhoz képest, hogy milyen gyenge volt a támadófalpiac (különösen belül), nem is vészes a szerződés. Továbbá érkeztek rotációba szánt játékosok, mint Anderson és legutóbb Van Roten, akinél nem lennék meglepve, ha az egyik kezdő guard posztot elhódítaná a Winters-Lewis duó valamelyikétől.

Tudom, sokat rugózom a támadófalon, de tényleg ez volt a csapatrész legnagyobb problémája tavaly, kimondott cél volt az erősítés, főleg ha egy tehetséges újonc irányítód van és egy elit (fizetésű) futód. Szóval gyorsan nézzünk rá a 2019-es állapotokhoz képest hogy is nézhet ki jelenleg a Jets offensive line:

2019
LT: Beachum
LG: Lewis
C: Kalil/Harrison
RG: Winters
RT: Edoga

2020
LT: Fant
LG: Lewis/Van Roten
C: McGovern
RG: Winters
RT: Edoga

Hát mondhatjuk, hogy az egység ki tud állni, de azért óruási javulást nem sikerült elérni, a Fant – Edoga duó például papíron a liga legrosszabjai között van. Talán a fal közepe kicsit stabilizálódhat McGovern és a szerintem kissé alulértékelt, de egyébként legalább kezdő szintet hozó Van Roten érkezésével. A probléma nem lett megoldva, szóval ugyan ott tartunk, hogy ha a draft első körében tackle-t választ a Jets, egy rossz szava nem lehet senkinek.

Ami a többi támadót illeti: a végül Carolinába távozó Robby Anderson helyett érkezett egy évre Breshad Perriman. Elkapóra szükség volt, ez vitám felül áll. De akárcsak Fant estében, rossz embernek adtak relatív sok pénzt. Persze egy 1 éves szerződés esetében katasztrófáról nem beszélhetünk, de talán 5 millió körüli összeg elfogadhatóbb lett volna egy egyébként elég sérülékeny játékosnak, aki karrierje során még sosem érte el a 700 yardot sem, és négy év alatt a Jets lesz a 4. csapata. Ha választani kell, hogy Perriman 8 millióért vagy Anderson 10-ért, kérdés nélkül utóbbi. Akárcsak a támadófalnál, a kezdőbe lesz kit felküldeni, de sok köszönet kétlem, hogy lenne benne.

A támadófalon túl a védelemben történt pár fontos újraigazolás. Jenkins és Poole is egész jó ár/érték arányért maradtak, miközben tavaly a saját csapatrészük talán legjobb játékosai voltak. Jenkins esetében ez azért kissé minősíti is az egységet, de ha sikerülne egy épkézláb passzsiettetőt valahogy leakasztani a csapatnak (kérdés akarnak-e még), akkor nem olyan rossz megoldás az egyik szélre. Brian Poole pedig az egész ligában a jobb nickel cornerek között volt számon tartva tavaly. Esetében én örültem volna akár egy hosszabb szerződésnek is, de a 2020-as évre mindenképp jó hír, hogy visszatér, az ár pedig egyáltalán nem rossz. Legalább a pálya közepén lesz egy hasznos játékos a CB-sorban.

A Burgess – Hewitt duó visszahozatalán már picit csodálkoztam. Tavaly mindketten elég sok snapet kaptak, de ez leginkább annak volt köszönhető, hogy a CJ Mosley-Avery Williamson duó gyakorlatilag teljesen kihagyta a szezont. Mindenesetre így a poszton a kezdők mellett a depth is meg van oldva.

Úgy gondoltam, hogy a poszt elég mélyen be van biztosítva már, erre jött Onwuasor leigazolása is. Greg Williams (Jets védő koordinátor) vagy kitalált egy újfajta védőstratégiát, ahol 6-7 linebacker is pályán van, vagy nehéz  megérteni a tervet. Mindenesetre most már egyáltalán nem lenne meglepő egy Avery Williamson cut, amivel 6,5 milliót spórolhatna a csapat.

Végezetül a secondary kapott még egy kis erősítést: a Coltstól meglepetésre cutolt Pierre Desir értkezett. Az idén 29 éves corner tavaly írt alá egy 3 éves szerződéshosszabbítást az indianapolisi gárdával, ami után nem kis meglepetést keltett a kivágása, bár tény, hogy visszaesett a jobbnak mondható 2018-as éve után. Egy évre 5 milliót mindenképp megért, sőt kifejezetten jól is elsülhet még ez az igazolás, ha vissza tud térni korábbi formájához.

A többi érkező, mint Maulett hasznos kiegészítő ember lehet, akárcsak a visszaigazolt Sam Ficken kicker.

Összegzés

A fő feladat elvégzése igazán nem sikerült. A támadófal inkább csak kicserélődött itt-ott, mintsem javult volna. A csapat körülbelül 65 millió szabad hely mellett nem volt képes igazán nagy nevet New Yorkba csábítani és inkább csak iparosok érkeztek. Sok esetben közülük is a rosszabbak. Persze ez alapvetően jó dolog, ha a feladatukat jól ellátó, de nem kiemelkedő játékosaid vannak, de most lehetőség lett volna robbantani 1-1 sztárt a csapatba.

A draftra úgy fordul rá a gárda, hogy továbbra is égető szükség lenne elkapóra, főleg egy igazi első számúra. A támadófal két szélét látva pedig nem csodálkoznék, ha idén is szükség volna akár több csereirányítóra. Továbbá az irányítók siettetésére még mindig az egyébként safetyt játszó Jamal Adams a legveszélyesebb ember, miközben egy igazi no1 corner is hiányzik az egységből.

Értékelés: C-

[/ppp_patron_only]