Nem várhatták optimistán a piac nyitását Pittsburgh-ben: pénzből a minimálisnál is kevesebb állt a csapat rendelkezésére, miközben klasszis lejáró szerződésű játékosokból több is akadt. Nemhogy az erősítés, de már a szinten tartás is lehetetlennek tűnt, de a helyzethez képest mégis kifejezetten sikeresnek tekinthető a Steelers ténykedése.
A szezon végén mindössze 1,1 millió dollárnyi cap space-sze volt a gárdának, ami konkrétan egyetlen játékos veteránminimumára lett volna csak elég. Ilyen körülmények között elkerülhetetlen az áldozathozatal, a kitekintőben épp ezért arra számítottam, hogy olyan kezdők kerülnek lapátra, mint Vance McDonald (TE), Ramon Foster (G), Anthony Chickillo (OLB/ST) vagy Mark Barron (LB).
A várakozásaim nagyrészt be is jöttek, még ha nem is pont úgy, ahogy elképzeltem – csak Barront és Chickillót vágta ki a Steelers (illetve olyan roster végi játékosokat, mint Roosevelet Nix vagy Johnny Holton). Foster visszavonult, így nem kellett elküldeni, McDonald pedig bár maradt, a Steelers átalakította a szerződését, felszabadítva ezzel 2,25 milliót. És itt álljunk is meg egy szóra, ugyanis a Steelers tökéletesen bemutatta, mennyire könnyen kezelhető a fizetési sapka az NFL-ben.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
A csapat nemcsak McDonald szerződését alakította át, hanem hozzányúlt az irányító Big Ben, Steven Nelson (CB) és Maurkice Pouncey (C) szerződéséhez is. A kivágásokkal együtt (~15 millió dollár) így közel 35 millió dollárt sikerült felszabadítani, ami arra mindenképp elég volt, hogy rövid távon be lehessen tömni a legnagyobb lyukakat a rosteren.
A Steelers jól tette, hogy a saját lejáró szerződésű játékosainak többségét hagyta elmenni. Sean Davis korrekt játékos, de nem több, így a nehezen felszabadított milliókat fölösleges lett volna rá költeni. Hasonló a helyzet BJ Finney-vel vagy Tyler Matakevich-csel, akik a rotációba beférnek ugyan, a maguk módján hasznosak is, de ilyen anyagi helyzet mellett luxus lett volna a megtartásuk.
Artie Burnshöz sem volt sok értelme ragaszkodni, óriási bust lett a korábbi első körös, ahogy Javon Hargrave-et is jó döntés volt elengedni. Remek játékos, nem véletlenül kapott 10+ milliót az Eaglestől, de a Steelers falába Cam Hayward és Stephon Tuitt mellé fölösleges lett volna még egy sokat kereső játékos. Ebben a falban egy fele ennyire minőségi nose tackle is képes top teljesítményre.
A legfontosabb érkezők
Az okos lépéseknek köszönhetően a Steelers 1 millió dollár helyett ~36 millióval vághatott neki a piacnak, az extra költőpénz pedig lehetővé tette, hogy a csapat franchise taget tegyen Bud Dupree-ra. A fiatal pass rusher tavaly remekül játszott, de öt év alatt ez volt az egyetlen értékelhető szezonja, így a tag mindenképp jobb megoldás, mint a hosszú távú szerződés. Ennek ellenére nehéz maradéktalanul elégedettnek lenni a döntéssel, Dupree jelenleg messze nem ér 15,8 millió dollárt.
Továbbá sikerült megtartania long snapper Kameron Canadayt, illetve Mike Hiltont (CB) és Matt Feilert (OT) is. Mind a három lépés fontos volt:
- Canaday egy megbízható játékos, kvázi veteránminimumért írt alá, ennyit megért.
- Feiler kezdő a jobb oldalon, hosszú távon megoldást jelenthet a posztra, nem lehetett elengedni.
- Hilton is kezdő a CB-sorban, az ő elvesztése is nagyon fájóan érintette volna a csapatot.
Persze a helyzetet árnyalja, hogy jövőre Feiler és Hilton is nagy pénzt fog kérni, jóval nagyobbat, mint amit idén kaphattak volna. Jövőre a megtartásuk ismét fejfájást fog okozni a csapatnak, de ez legyen a 2021-es Steelers problémája – most kell nyerni.
A támadófalra külön odafigyelt a Steelers, Big Ben védelme a tavalyi év után extra prioritás. Így új szerződést kapott Zach Banner, aki a mélységet fogja biztosítani, illetve érkezett a piacról Stefen Wisniewski. Utóbbi az egyik legalulértékeltebb támadófalember a ligában, a fal belsejében mindenhol tud játszani, képes stabil kezdőteljesítményre, a csapat legjobb fogása volt. Továbbá érkezett még a fullback Derek Watt – azt leszámítva, hogy nagyon menő dolog két Wattot is a csapatnál tudni, nem nagyon lehet örülni egy évi 3,25 milliót kereső peremembernek.
Ez utóbbi azonban még mindig jobb, mint Eric Ebron szerződtetése. A Lions korábbi első körös TE-je hatalmas bust, minden jó játékára jut két rossz, semmivel nem jobb, mint McDonald. Most a Steelersnek van két drága, középszerű TE-je, amit elég nehéz pozitívan feltüntetni – vagy Ebront nem kellett volna leigazolni, vagy McDonaldot kellett volna elküldeni.
Illetve említsük még meg Chris Wormley megszerzését: a korábbi harmadik körös iDL (és egy 2021-es 7. körös pick) egy jövő évi 5. körös pickért cserébe érkezett. Ár/érték arányban korrekt vétel, bár a Steelers védőfala nélküle is rendben lett volna, kicsit fölöslegesnek tűnik a lépés.
Összegzés
A Steelers többnyire kihozta a legtöbbet a lehetőségeiből, bár Ebron és Watt leigazolása minimum fejvakarósra sikerült. Ezzel együtt sem lehet azt mondani, hogy lyukas lenne a roster, talán csak a linebacker poszt lóg ki lefelé, ugyanakkor azt sem lehet állítani, hogy top kerete van a csapatnak – igazán nagy sztár nem érkezett, így maradt némi hiányérzet a menedzsment teljesítményévél kapcsolatban. A drafton a támadófal belsejét, az elkapó-, az edge és a safety-posztot lehetne erősíteni/mélyíteni, illetve nem ártana egy potens csereirányító sem, vagy akár Big Ben utódját is el lehet kezdeni keresni (mondjuk első kör nélkül ez nem lesz egyszerű).
Értékelés: B
[/ppp_patron_only]
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások