Mindenkire mégse maradhatott pénz – Cowboys FA-értékelő

Sok pénze és egyben sok problémája is volt a Cowboysnak az idei szezonra fordulván, és ahogy a gondok, úgy az elkölthető zöldhasú mennyisége is egyre csökkent a hetek elteltével. Akadtak vezéráldozatok és váratlan távozók is, de a csapat magját sikerült egyben tartani, sőt a front office olcsón talált jó kisegítő embereket, akikkel egy hosszú utazás veheti kezdetét 2020-ban. Ehhez viszont egy korrekt draftra és egy jóval kompetensebb edzői tevékenységre van szükség, mint az előző években.

Távozók

Bekövetkezett, amire számítani lehetett, Byron Jones top fizetésért írt alá a Miami Dolphinshoz, ami egyrészt érthető döntés volt az elmúlt szezonokban kiváló cornerback részéről, másrészt pedig óriási érvágás a Dallas Cowboysnak. Lehet kételkedni Jones kvalitásaiban, illetve, hogy ő mennyire jelent megoldást egy másik csapatban CB poszton, ahol eddig csak két évet töltött el, de az biztos, hogy az egyik legjobb védőjét veszítette el a csillagos alakulat. Pótlását nehéz lesz megoldani, mert kvalitásokban nincs olyan defensive back a rosteren, aki egy az egyben tudná helyettesíteni őt. Ezúttal a pénz döntött, mindkét fél részéről, és nem biztos, hogy a csapat jött ki jól a szituációból.

Amire viszont kevesen számítottak, hogy a csapat nagyszerű, All Pro kaliberű centere, Travis Frederick egy kiemelkedő év után bejelenti a visszavonulását. A döntés érthető és teljes mértékben elfogadható, hiszen a korábban diagnosztizált Guillain-Barre-szindróma komoly következményekkel lehet a futball utáni életére is, ezért nem éri meg tovább kockáztatni az egészségügyi állapotát. A csapat számára ez egy óriási veszteség, de most tegyük félre a focit és a bizniszt, itt sokkal mélyebb dologról van szó. Egy dolog, amit a vezetőség és a szurkolóbázis tehet: megköszöni FredBread eddig szolgálatait.

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

Jones és Frederick távozása mellett a 2020-as FA-piac bőven hozott még nagyobb nevű távozókat a Cowboys listájára. A 2019-es szezon üde meglepetése, a Dolphinstól egy évre szerződtetett Robert Quinn is elhagyja Dallast, azok után, hogy a csapat legjobb pass rushere volt tavaly Lawrence mellett/mögött. Óriási hatása volt a védelemre, nem is csoda, hiszen vezette a csapatot sackekben (11,5), QB hitekben (22) és negatív yardos szerelésekben (13). Ezekkel a statisztikákkal, illetve a mutatott játékkal pedig hasonlóan nagy űr keletkezett az ő távozásával, mint Joneséval vagy Frederickével.

Randall Cobb is jól szállt be a csapatba új igazolásként, 2019-es teljesítménye pedig bőven elég volt arra, hogy meggyőzze Bill O’Brient, hogy megéri vele egy hároméves kontraktust kötni. Egyértelműen nem jelenthető ki, hogy nem lett volna hasznos tagja a 2020-as alakulatnak, de őt azért jóval egyszerűbben és olcsóbban lehet pótolni az idei draftról, főleg akkor, ha figyelembe vesszük, hogy milyen mély az elkapó class.

Nem életbevágóan, de akadtak még fontos távozók, ők mind Las Vegasban kötöttek ki. Maliek Collins távozása lehet fájó pont, de sem Jeff Heath, sem pedig Jason Witten nem képvisel pótolhatatlan kategóriát. Utóbbi elpártolása azért lehet fájó, mert mégis csak egy Cowboys legendáról van szó, aki nagyon sokat tett hozzá a franchise-hoz. Más kérdés, hogy neki mennyire van még helye ebben a ligában, mert bár biztosak a kezei, sokrétűen már nem használható.

Nem csak Frederick visszavonulása jelentett veszteséget a támadófalnak, hanem Xavier Su’a-Filo és Cameron Fleming eligazolása is. Egyikőjük sem képvisel elit kalibert, de mélységben sokat gyengült a fal, főleg akkor, ha arra gondolunk, hogy Su’a-Filo azért bőven töltött kezdő snapeket bal guard poszton.

Igazolások

Rengeteg pénze volt a Cowboysnak a piac nyitása előtt, de legalább ugyanannyi problémával is kellett szembesülnie, mikor döntés előtt állt, hogy kinek kell mennie és kik maradhatnak. Az “áldozatok listáját fentebb kifejtettem, most nézzük meg, kik azok, akik a 2020-as keret részét fogják képezni.

A támadósor két legfontosabb láncszemét sikerült megtartani, még akkor is, ha nem olyan módon, ahogy azt sokan elképzelték. Dak Prescott taget kapott, Amari Cooper pedig hosszútávú szerződést – ez pedig sokak által az ideálisnak a fordított megvalósulása lett. Viszont ha egy kicsit a mélyre ásunk Cooper szerződésének, akkor egy cseppet sem lehetünk csalódottak, hogy neki sikerült kialkudnia a hosszútávú megállapodást, hiszen egy nagyon csapatbarát kontraktust sikerült tető alá hoznia a front office-szal. Az már más kérdés, hogy Prescott és a csapat között elég a lassan halad az egyezkedés, nem nagyon akar engedni egyik fél sem az alkupozíciójából, ami némi bizonytalanságra adhat okot. A csapat körüli insiderek hangjai viszont azt mondják, hogy nincs ok a pánikra, Prescott a csapat irányítója és hosszútávon gondolkodik ő is a Cowboysszal, ahogy a csapat is vele.

A két nagy név után óriási a szakadék, ami az igazolások értékét és minőségét illeti, hiszen a Prescott és Cooper pénze nagy helyet foglal el a sapka alatt, így pedig a csapatnak limitált mozgástere maradt a szabadügynökök leigazolásában. Ez szinte már megszokott, a csapat szurkolói már megbarátkozhattak vele, hogy Stephen Jonesék nem ugranak egyből rá a nagyobb nevekre, kivárnak és olcsóbban szereznek használható játékosokat. Ez nem történt másképp idén sem, ilyen szellemben érkezett meg Gerald McCoy is, aki a maga 32 éves korával már nem mai gyerek, de még van a tankjában. Azért a pénzért, amiért pedig jött, egy jó üzletet kötött a csapat, mert a védőfal közepe olyan üres, hogy egy kamion gond nélkül menne át rajta.

A védőfal belseje mellett még a safety pozíció is egy megválaszolatlan kérdésként jelentkezik a csapatnál évek óta, és erre igyekezett rövidtávú megoldást találni a vezetőség azzal, hogy Mike McCarthy egykori draftoltját, Ha’Sean Clinton-Dixet viszonylag olcsón elcsaklizta a piacról. A szerződés nagyságát nézve ez egy jó üzlet volt, kérdés, mennyire tud sokadvirágozni Ha Ha a sokadik rendszer- és csapatváltása után. Lehet ő egy hasznos eleme a 2020-as Cowboysnak, de kell mögé egy tehetséges rookie, aki hamar be tud majd épülni a csapatba, mert egyértelmű, hogy nem a hosszútávú építkezés reményében hozták.

Maradva az újonnan érkezőknél, hasonlók mondhatók el Dontari Poe-ról is, aki Clinton-Dixhez hasonlóan játszott már magasabb szinten, látott már szebb napokat, de ideig-óráig jelenhet segítséget a Mike Nolan dirigálta védelemnek. Vele pedig két nagyon rutinos és jó kvalitású veterán defensive tackle került a csapatba, a további feladat már csak az, hogy mögéjük hogy lehet megtalálni a jövő kezdő embereit. Az idei offseason egyik legnagyobb talánya Aldon Smith érkezése, aki négy évet töltött el foci nélkül, megjárta a poklot, most pedig új életet kezdene. Nagy szerencséje, hogy a védőfalat edző Jim Tomsula adott neki egy sokadik esélyt, bár egyáltalán nem biztos, hogy meg fog ragadni a végső rosteren, főleg annak tekintetében, hogy 132 kg-osra hízott az elmúlt évek során.

Jöttek emberek a védelembe és jött egy nagyobb név a special teambe is Greg Zuerlein személyében, aki olyan szempontból nem meglepetés, hogy követte profi karrierje mentorát, a csapat újdonsült special team koordinátorát, John Fasselt és Los Angelesből Dallasba helyezte át otthonát. Abban az esetben, ha Zuerlein egészséges tud maradni, akkor ez egy extra igazolás, mert Kai Forbath (akit szintén visszaigazolt a csapat) még akkor se jelent akkora impactet, ha sikerül felfejlődnie a kickoffok elvégzésében.

A frisen érkezők mellett érdemes megemlíteni, hogy bár a csapat edzői stábot váltott, azért a felső vezetőség igyekezett megtartani egy-egy korábban bevált játékost a jövő sikerességének megalapozása reményében. Így kapott új szerződést Blake Jarwin, Antonhy Brown, Sean Lee és Joe Looney is, akik mind-mind jelentős szereppel bírhatnak a jövőben. Jarwin a ligaszinten egyik leggyatrábban ellátott TE poszton mutathatja meg, hogy van benne potenciál, Brown igyekezhet pótolni Jonest, Lee kapitány maradása óriási érzelmi és tudásbeli boost az egész csapatnak, míg Looney megtartása hatalmas erősítés Frederick visszavonulásával. Mellettük pedig olyan védelmi epizódszereplőkről emlékezhetünk meg, mint Darian Thompson és Joe Thomas, akik egy-egy játék során vagy a special teamben hasznosak tudtak lenni és maradásukkal biztonságai alapot nyújhatnak a csapatnak. Csakúgy, mint LP Ladouceur, a veterán long snapper, akinek az utódlása sok éve megoldatlan, újraszerződtetésével pedig egy plusz évet nyert a Cowboys, hogy megoldást találjon a speciális csapategység egyik legkényesebb kérdésére.

Hogyan tovább?

Elmondható, hogy a Cowboys az idei FA-piacon egy csendes, de megfontolt és jól átgondolt stratégiát hozott, melynek következtében sikerült Coopert és Prescottot így vagy úgy, de megtartani, melléjük pedig jöttek értékes veteránok leigazolásai. Stephen Jonesék semmit nem akartak elsietni, elkapkodni, kivártak amíg lehetett, de végül hasznos emberekkel sikerült ráncba szedniük a csapat lyukas posztjait. A feladatot viszont nem végezték el teljes mértékben, hiszen sem a cornerback, sem pedig az edge rusher poszt nem mutat fényes jövőt, de ha mélyebbre ásunk, akkor az elkapók, a safetyk és a támadó falemberek posztja is komoly erősítésre szorul. Ezeket pedig a drafton kell majd megoldani, ahol jó helyzetben van a csapat, hiszen a 17., 51. és 82. pickkel könnyen találhat kezdő potenciállal bíró játékosokat a lyukas posztokra. A kérdés már csak az, mennyire lesznek türelmesek a drafton is, illetve milyen irányba mozognak majd, melyik nagy needet szeretnék kipipálni először. Ez pedig döntő lesz, hogy később merrefelé és milyen stratégiával akarnak majd mozogni.

Értékelés: B+

[/ppp_patron_only]