John Elway – Harc az idővel III. rész

Ha a Denver Broncos szóba kerül, akkor általában egy név jut mindenkinek az eszébe, John Elway. Ez nem véletlen, a franchise legnagyobb sikerei mind hozzá kötődnek, és neki köszönhetik a szurkolók a legszebb emlékeket. Ehhez a hírnévhez azonban hosszú vezetett, és sok dolognak kellett közrejátszania, hogy eljusson idáig, Elway ugyanis eleinte nem a Broncosnál képzelte el magát, és a legkevésbé sem irányító poszton.

A portrésorozat első részét ITT, a másodikat pedig ITT olvashatjátok. 

This one’s for John!

A Broncosnál mindenki tudta, hogy valószínűleg a ’97-es szezon lesz az utolsó esélye Elwaynek egy Super Bowlt nyerni, így mindent megtettek annak érdekében, hogy segítsék az irányítójuk küldetését. A legnagyobb problémát a pass rush hiánya okozta, a Jaguars is azért tudott ’96-ban nyerni, mert az irányítón nem volt semmilyen nyomás. Ennek orvoslására a Broncos leigazolta a Chiefstől távozó Neil Smitht, aki 9 éven keresztül keserítette meg Elway életét. Ehhez az igazoláshoz azonban pénzre volt szükség, Elway pedig úgy gondolta, a karrierjének ezen a pontján már nem érdekes, mennyit keres, ő Super Bowlt akar nyerni. Belement egy nagyobb fizetéscsökkentésbe, így a Broncos le tudta igazolni a vágyott védőt.

Smith érkezésével a pass rush feljavult, és mivel offense oldalon a futójáték továbbra is működött (Terrell Davis 1750 yardig jutott), így nem a 37 éves irányítónak kellett egymagának rájátszásba vezetnie a csapatot. Elway továbbra is hozta a tőle elvártat, de most már nem vitte a hátán a csapatot. A csapat vitte a hátán őt.

’97-es alapszakaszt a Broncos 12-4-es mutatóval zárta, ami sok másik évben elég lett volna a csoportgyőzelemhez. Ebben az évben azonban a Chiefs 13-3-mal zárt, így a Broncosnak csak a wild card jutott. A playoff legelső meccsén újra érkezett a Jaguars, de ezúttal nem tudott meglepetést okozni. A Broncos csak földön 310 yardot tett meg és 42-17-es bosszút állt az előző évi vereségért. A következő Chiefs elleni mérkőzésen a támadósor azonban szenvedett, és a védelem tartotta meccsben a csapatot.

2 perccel a vége előtt a Broncos 14-10-re vezetett, de a saját 40-esén 4&1-re kényszerült a csapat. Shanahan azon gondolkodott, hogy nekimegy, és ha sikerül, akkor lezárja a meccset. Elway azonban lebeszélte erről. Úgy gondolta, ha elpuntolják a labdát, akkor a védelem képes lesz megakadályozni a Chiefst a TD-szerzésben, ha viszont nekimennek és nem sikerül (amire nagy esély volt a meccs egész képét nézve), akkor azzal olyan lehetőséget adnak az ellenfélnek, ami a győzelembe is kerülhet. Shanahan végül hallgatott rá, elpuntolta a labdát, és a defense-re bízta a meccset. A terv bevált, a Chiefsnek 2 perc nem volt elég egy hosszú game winning drive-ra, maradt a 14-10, és a Broncos jutott tovább.

A legnehezebb feladatot sikerült letudni, és a Chiefs után már a Steelers sem jelentett akadályt, és egy 24-21-es győzelem után sikerült visszajutni a Super Bowlba. Ott az ellenfél ezúttal a Green Bay Packers volt, ami a címvédő is volt egyben. Ahogyan arra számítani lehetett, a média elsősorban a korábban elvesztett 3 nagydöntőről faggatta Elwayt. Többször is feltették neki a kérdést, hogy teljesnek érezné-e a karrierjét, ha nem sikerülne Super Bowlt nyernie. Elway erre persze azt felelte, hogy így is teljes a karrierje, valójában azonban nem így gondolta. Számára a Super Bowl győzelem mindennél fontosabb volt, és ha nem sikerülne ezúttal sem nyerni, akkor az egész karrierjének eredményei nem érnek semmit.

A döntő esélyese a Packers volt, részben azért mert, nagy különbség volt az ekkor már 37 éves Elway, és a csúcson lévő Brett Favre között, részben pedig azért, mert mindenki emlékezett a Denver korábbi Super Bowljaira. Ezúttal azonban a Broncos sokkal jobb csapat volt, mint a korábbi döntőkön, és ezt hamar a Packers is megtapasztalta.

A két csapat fej-fej mellett haladt, és az utolsó pillanatig nem dőlt el, melyik lesz a végén a nyertes. Érezte Elway is, hogy ez a legnagyobb esélye gyűrűt szerezni, ezért bármit hajlandó volt bevállalni. Még egy kemény ütközést is.

Egy 3&6 playnél passzolni akart, de mivel nem látott tiszta célpontot, ezért maga iramodott meg a labdával. Csakhogy a Packers védői gyorsan észrevették, és lezárták előtte az utat. Az irányítók ebben a szituációban általában becsúsznak, és inkább feladnak 2 yardot, csak ne sérüljenek meg. Elway azonban érezte, hogy a becsúszással pont azt a 2 yardot veszítené el, ami a first downhoz kell. Így hát inkább előrevetődött, és három Packers védővel ütközve, a levegőben is megpördülve ért végül földet. A „Helikopter play” végül meghozta a first downt, és a drive végén TD-t is szerzett a csapat.

Elway megtette a magáét, de nem ő döntötte el ezt a döntőt. Elsősorban a 157 yardot és 3 TD-t futót Terrell Davis billentette a mérleg nyelvét a Broncos oldalára, illetve a védelem, ami az utolsó pillanatokban 7 pontos előnynél megállította Favre-ot. A sikeresen kivédekezett 4&6 után véglegesen eldőlt a mérkőzés, a Broncos 31-24-re nyert.

Nem ez volt Elway legjobb meccse, de ez akkor senkit nem érdekelt. Egész karrierjében ő vitte a csapatot előre (legalábbis a támadósort), megérdemelte, hogy most az egyszer ne miatta, hanem érte nyerjen a Broncos. Erről szólt az egész szezon, és ez a legjobban a trófea átvételénél mutatkozott meg. Pat Bowen a csapat elnöke, aki 15 éven keresztül nézte, ahogy Elway győzelmet győzelemre szállít, mikor átvette a trófeát csupán annyit mondott:

This one’s for John!

és azzal a lendülettel át is adta az irányítónak, aki végre a magasba emelhette a trófeát, amiért egész életében küzdött.

A tökéletes lezárás

Ezen a ponton Elway lezárhatta volna a karrierjét. Amit mindennél jobban akart, azt sikerült megszereznie, és ennél jobb befejezést nem kívánhatott volna magának. Ő azonban úgy döntött, marad még egy évet, és megpróbál még egy bajnokságot nyerni. Jó döntést hozott, Denverben ugyanis megvolt minden, ami egy újabb Super Bowlhoz kellett, és ezt hamarosan az ellenfelek is megtapasztalták.

A Broncos ’98-ban ténylegesen átgázolt mindenkin, 14-2-es rekorddal zárta az alapszakaszt, ami természetesen első kiemelést ért. A playoffban a Dolphins nem jelentett akadályt (38-3), majd az AFC-döntőben a Jets azonban okozott pár kellemetlen meglepetést. A New York-i védelem az első félidőben teljesen kikapcsolta a Broncos támadóit, és csak a defense helytállásának köszönhetően maradt meccsben a hazai csapat. A 3. negyed közepén 10-0-s Jets vezetésnél azonban mind Elway, mind a többiek magukra találtak, és még egyszer utoljára levezetett egy fordítást. Zsinórban 23 pontot szerszett a Broncos, és végül egy 23-10-es végeredményel kiharcolta az újabb Super Bowl szereplést.

A nagydöntőn ezúttal a Broncos volt a favorit, az ellenféltől, az Atlanta Falconstól nem sokan vártak győzelmet, sőt a legtöbben sima Denver győzelmet jósoltak. Volt azonban egy dolog, ami kicsit izgalmasabbá tette ezt a Super Bowlt. A Falcons edzője ugyanis Dan Reeves volt.

Reeves 1981-92 között a Broncos vezetőedzője volt, és 10 éven keresztül ő adta a tanácsokat Elwanek. Az irányító egyfajta második apaként tekintett az öreg mesterre és közösen élték át a legnagyobb sikereket (Drive, Fumble stb.) és a legnagyobb kudarcokat is (3 elvesztett Super Bowl). Most 6 évvel az elválásuk után újra találkoztak a legfontosabb meccsen. Csak ezúttal a pálya két ellentétes szélén állva.

A döntő előtt Elway többször is elmondta, hogy nagyon tiszteli Reevest, és boldogan emlékszik vissza arra a 10 évre, amit közösen eltöltöttek, de azért meg akarja nyerni ezt a meccset. És pontosan ezt is tette. Ahogyan arra számítani lehetett, a Falcons nem tudta felvenni a versenyt ellenfelével, és viszonylag simán, 34-19-re nyert a Broncos.

A korábbi Super Bowllal ellentétben, ezúttal Elwaynek nagy szerepe volt ebben a győzelemben. 336 yardot passzolt, és 2 TD-t is szerzett (1 passzolt, 1 futott), a meccs végén pedig Super Bowl MVP-nek is megválasztották.

Az utolsó célt is sikerült elérnie, és noha ekkor még nem jelentette ki egyértelműen, de mindenki sejtette, hogy ez volt az utolsó mérkőzése. Így is lett, pár hónappal a győzelem után, 1999. május 2-án bejelentette a visszavonulását.

John Elway 16 évet játszott a Broncosnál, és bár a karrierjének voltak mély hullámvölgyei, de képes volt ezeken felülemelkedni, és a végén a lehető legtökéletesebben tudta lezárni a karrierjét. Ugyan játékosként visszavonult, de soha nem hagyta ott a Broncost, 2011-ben a csapat GM-je is lett, és azóta is betölti ezt a posztot. Ezt a tevékenységét nehéz most még megítélni. Voltak jó döntései, és borzalmas húzásai is, majd a jövő eldönti, melyikre fogunk jobban emlékezni. Az azonban tagadhatatlan, hogy játékosként az egyik legjobb volt, főleg az utolsó pillanatokban. Karrierje során 47 game winning drive-ot vezetett le, és noha nem mindig tudott teljes 60 percen keresztül jól játszani, de ha 2 percen belül még volt esély a győzelemre, akkor nem volt nála veszélyesebb játékos.